Somogyi Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-03 / Vasárnap Reggel, 44. szám
2002. NOVEMBER 3. RIPORT A krém extra pénze Csúcs Mádl Ferenc köztársasági’elnök Medgyessy Péter miniszterelnök Pálffy István újságíró Bereményi Géza (Híöember) rendező Eperjes Károly (Hídember) színész Lisztes Krisztián labdarúi Dávid Kornél kosárlabdáz Lékó Péter sakkozó Sávolt Attila teniszező esetek (miinő fouint/fv) "Ma.: 8 - Évek óta figyelem, micsoda pénzeket keresnek a magyar focisták - mondja Szántó Péter pr-szakértő. - A nézőtéren egy-két ezren ülnek, ők pedig a 2-3 milliós bevétel sokszorosát kapják. És ez az aránytalanság máshol is megfigyelhető. Nyugaton a médiaszemélyiségek árát úgy állapítják meg, hogy megéri-e az adott televíziónak. Kaphat Pálffy István két és fél milliót az MTV-től, de mégiscsak elengedték a Tv2-től, mondván, hogy már nem éri meg az árát. Balóért se kapkodtak a kereskedelmi televíziók, tehát már működnek a piaci szabályok. Az emberek azért érzékenyek ezekre a kiugróan magas jövedelmekre, mert úgy érzik, az ő munkájuk nincs megfizetve. Ha ők is megkapnák munkájuk ellenértékét, nem zavarnák őket ezek a feltűnően nagy jövedelmek. Normális gazdasági értékeken alapuló társadalomban ez nem lenne téma. De hát a mi társadalmunk nem ilyen. Duplájára emelik majd a miniszteri fizetéseket. S a héten csak úgy röpködtek a milliók a médiasztárokkal kapcsolatban is. A szakmák krémjének értékét már hét-nyolc számjegyű összegekben mérik. így van ez az üzleti világban és a sportban is. A szakember szerint még nincs értékrend, a gazdaságon túl esetleges, hogy ki és hol keres százmilliókat. ■ - Egymillió hetvenkétezer-ötszáz forintot, mostani fizetésének, a bruttó 640 ezernek a kétszeresét kapja majd Medgyessy Péter miniszterelnök januártól. Ha a kormány elfogadja a Pénzügyminisztérium tervezetét, a kormánytagok havi apanázsa mostani fizetésük kétszeresére nő majd az új esztendőben. Igaz, ha megszavaznák a miniszterek 920 ezres fizetését, az még mindig szerénynek bizonyulna a csúcsmenedzserek milliói mellett. S az is kétségtelen, hogy egy miniszteri bársonyszék nem túl kényelmes, s a legutóbbi kormányban a miniszterek többségét idő előtt felállították. A mostani emelésről egyébként a kormányszóvivő azt állítja, hogy épp a tisztánlátás érdekében történik, mert eddig jutalmak és juttatások formájában megduplázták, sőt megtriplázták a pénzüket. Ezután ezek elmaradnának, a fix fizetésüket pedig mindig nyilvánosságra hoznák, ahogy az. a nyugatabbra feklvő országokban természetes. Egyébként a németek 4,2 millió forintot fizetnek Schröder kancellárnak, a franciák pedig 3 és fél milliót Chirac elnöknek. Nastase, román kormányfő. viszont csak 220 ezret, míg Dzurinda szlovák miniszterelnök 450 ezer forintot keres havonta. A fhagyar gazdaságban viszont csupán saccolni lehet a fizetéseket. A multi- nacinonális cégek vezetői jelentik az abszolút csúcsot a 100 millió forintos éves jövedelmükkel. Ám egy hazai tulajdonú bank se fizet sokkal kevesebbet, s ezt a titkolózások ellenére is sejthetjük, hiszen az egyik bank volt vezérigazgatója 100 milliós végkielégítéssel távozott volna, ha nem jön az új kormány és nem tütatja le. A vezérek mögött dolgozó 5-6 menedzser 25-30 milliót keres, akárcsak a magánvállalkozások topmenedzserei.- A nyugatihoz képest a magyar menedzseri jövedelmek alacsonynak számítanak, ezért is cserélik le a multik magyar menedzserekkel az ideküldött vezetőket - jellemzi a helyzetet Palotás János üzletember. - Az állami cégek vezetőinek jövedelmét viszont a magyar viszonyokhoz képest túlzottnak gondolom, különösen ha arra gondolok, hogy több közülük ráfizetéses. Immár a médiában is jól fizetnek. A kereskedelmi televíziók néhány év alatt sztárokat teremtettek. Őket nagyon megfizetik, a mögöttük dolgozó szerkesztők viszont aprópénzt kapnak. Pálffy Istvánnak például állítólag 2.5 millió fizetése volt a Tv2-nél, ahol olyannyira megbecsülték, hogy tízmillió forintos Jaguárral ajándékozták meg. Ezt a gépkocsit vezetve érte sajnálatos balesete. Kénytelen-kelletlen most már a közszolgálati televízió (MTV) se tekinthet el a sztárgázsiktól, ha növelni kívánja a nézettséget. A minap 2,5 millió forintos fizetéssel csábította el éppen Pálffy Istvánt, aki a megújult tévéhíradó hírolvasójaként tűnik fel mától az MTV csatornáján. Az RTL Klub híradójának csinos hírolvasóját, D.Tóth Krisztát állítólag korábbi fizetésének kétszereséért, 1.5 millió forintért nyerték meg. Ragáts Imre, az MTV ügyvezető alelnöke sem megrősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó értesüléseinket.- Médiaverseny van és ez bizony anyagi áldozatokkal is jár - mondja az alelnök. Úgy látszik, a csődben lévő köztévé minden áldozatra hajlandó, hogy ismét sikeres legyen, ám nem mindenkinek tud eleget ajánlani. Friderikusznak 400 ezer forintot fizettek volna alkalmanként a Hét című műsor vezetéséért, de ő ragaszkodott az egymilliós gázsihoz. Baló Györgynek most havonta 2,2 millió forintot kínálnak, hogy vezesse a Hét című műsort. A filmszakma máig emlegeti a kétmilliárd forintba került Hídember című film rendezőjének és főszereplőjének honoráriumát. Mondják, hogy Beremé- nyi Géza 60 milliót kapott a rendezésért, Eperjes Károly 70 milliót Széchenyi szerepének megformálásáért. Egy mai magyar filmben egyébként 3-4 millió forintot ér egy főszerep. A színészek közül - leszámítva a filmfőszerepet - ma csak azok keresnek milliókat, akik a Heti hetesben szerepelnek vagy megkapták a Nemzet Színésze címet, s az azzal járó havi 500 ezer forintot. A hetvenes években egy játékfilmrendező egyetlen gázsijából lakást vehetett. Ha a mai rendezők díját (2-3 millió forint) elosztjuk két-három évre - ennyi ideig készülnek fel a rendezők egy-egy filmjükre -, már nem olyan sok. Ma már a magyar sportolók is profik. Hajdan Papp Lacinak azért tiltották meg, hogy ringbe szálljon a világbajnoki övért, mert az egyenlőség idején furcsa lett volna, ha vagyonokat keres. Ma már szabad a pálya, csak kevés a Papp Laci a sportágakban. És van, amikor nem érdemes külföldre szegődni, mert itthon is busásan megfizetik, például a jobb focistákat. A Dunaferr futballistája, Zováth 20 millió forintot kért az aláírásáért, havonta 500 ezer forintos fizetést és győztes meccsek után 3-400 ezer forintos prémiumot. Tököli Attila aláírását a Ferencvároshoz 30 millió forintra taksálják, s havonta több millió forinttal gyarapodhat a bankszámlája. Ő és Illés Béla, a másik pengés csatár nem is szerződtek Hollandiába vagy Törökországba, mert itt is majdnem annyit keresnek és senkivel se kell megküzdeni a helyért. A gazdag német bajnokságban persze nagyobb pénzek vannak, Dárdai, Lisztes és Király is százmilliós fizetést húznak. A legmenőbb hazai kosarasok 20 milliót, a sztárúszók, kajak-kenusok, öttusázók, vívók a juttatásokkal együtt évente 10 milliót keresnek. A hamburgi Univer- sum bokszolója, Erdei Zsolt máról-holnapra lett jól fizetett profi. Még nem világbajnok, sőt az Európa-bajnoki mécsesé is hátravan, de már 10 millió forintot keres mérkőzésenként. Út a Kommunista Mennyországba A phenjani Kim Ir Szén bronzszobor 32 méter magas, s nemcsak a koreai nép, de fia, Kim Dzsong II is rendszeresen megkoszorúzza Utolsó Pokoli Történetek címmel holnap jelenik meg Vujity Tvrtko, a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporterének könyve. A Vasárnapi Reggel egy igazi világszenzációból ad ízelítőt. Észak-Koreába, vagy ahogy ott hívják, a Kommunista Mennyországba ritkán engednek be idegeneket. Tvrtko egy segélyszervezet adpmányosztójaként járt a Rákosi Mátyás Magyar Kórházban. Ebből a fejezetből közlünk részleteket. ■ „Az Úr kétezredik esztendejének nyarán elhatároztam, hogy valóra váltom életem egyik legnagyobb vágyát: eljutok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Hogy miért pont ide vágytam, arra ma sem tudom a választ. Talán bizsergető izgalommal töltött el, hogy majdnem lehetetlen vízumot kapni az ázsiai országba, de mégis megpróbálom. Az is vonzott Észak-Koreában, hogy köztudottan a világ legzártabb állama. Milliók menetelnek egy-egy vezető parancsai szerint, s az emberek feudális sorba döntve élik szürke hétköznapjaikat. Minderről persze csak a nyugati színes lapokban olvastam, hiszen arrafelé mindenféle forgatás tilos, újságírók csak külön elnöki vagy pártapparátusi engedéllyel léphetik át a világ legszigorúbban ellenőrzött határát. Eszemben sem volt tehát, hogy a Tv2 riportereként keressem fel ezt a különös helyet, de hogy turistaként valaha is elju- tok-e Észak-Koreába, arra magam se tudtam a választ. Azon a nyáron mindenesetre úgy döntöttem, hogy minden követ megmozgatok álmom megvalósításáért.” k k k „Az Air Koryo, azaz a koreai légitársaság gépéhez a hatalmas repülőtér egyik eldugott kis zugában kellett várakozni. Úgy félszá- zan ácsoroghattak az üvegajtó előtt. Az asszonyok zöld, egyenruhaszerű öltözéket, a férfiak szürkésfekete, rosszul szabott, s ezáltal meglehetősen előnytelen vászonnadrágot és vászoninget viseltek. Mint útitársamtól, Bélától megtudtam, Koreában mindenki ugyanúgy öltözködik. Mi tagadás, egy pillanat alatt úgy éreztem magam közöttük, mintha visszacsöppentem volna az ötvenes évekbe, mondjuk a Május 1. Ruhagyár egyik konfekcióosztályára. A rozzant Tupoljev 154-es repülőgép is azonnal egy Szabolcsban közlekedő, lerohadt, büdös személyvonatra emlékeztetett, s így már soknak tűnt az első hallásra röhejesen olcsó száztíz dolláros ár, amelyért a bécsi koreai nagykövetség foglaltatta a jegyeinket. De sok ag- gályoskodnivalónk nem lehetett, mivel ez volt az egyetlen mód Phenjanba jutnunk. Feltéve, ha nem akartunk napokig zötykölőd- ni a transzszibériai vasúton. Még a felszállás előtti utolsó pillanatban Béla halkan közelebb hajolt és a fülembe súgta:- Ne felejtsd, mostantól nem biztos, hogy egyedül vagyunk. Megpróbáltam nem elfelejteni.” k k k „Időközben összetegeződtünk a vendéglátóinkkal, de hogy mit ittunk a pertuhoz, arról fogalmam sem volt. Se bor nem volt, se sör, talán a pálinkához hasonlított a leginkább.- Hm, ez igen finom, megtudhatnám, mit iszunk? - kérdeztem most már félve, hogy nem illetlen-e a kérdésem. Hong intett az egyik kiszolgáló hölgynek, aki egy tálcán vékony nyakú üveget hozott az asztalunkhoz. Ahogy rávetült a fény az italra, forogni kezdett a gyomrom: az üvegben egy összetekert konzervált kígyó ázott valami átlátszó lében, nyitott szeme hátborzongatóan csillogott.- Kígyópálinka - mondta Hong a világ legtermészetesebb hangján, s töltött. Majd, mintha mindez nem lett volna elég megdöbbentő számomra, így szólt: - Hát az 'újvidéki ember, a felesége edzője jól van? Megállt bennem az ütő. A phenjani kormányépületben egy koreai titkosszolgálati tiszt a PVSK tréneréről, Rátgéberről kérdez! Motyogtam valamit, de valójában sötét függöny ereszkedett le előttem. Eddig viszonylag minden jól ment, semmi zavar, semmi gond. Persze túl szép volt, hogy igaz legyen. ” k k k „Az árvaház lakói a nevelőnők intésére énekelni kezdtek. A dal Kim ír Szénről szólt, aki szeretettel gondoskodik róluk, elhagyott gyermekekről. A kicsik a muzsikára előre-hátra ingatták csontsovány testüket, halálosan lefogyva, kiszáradt, fogatlan szájjal kán- tálták a mozgalmi gyermekdalt. Tetvesek voltak, büdösek, s minden bizonnyal borzalmas fájdalmak szaggathatták aprócska testüket. Ám rendületlenül kántáltak tovább, mert kötelező volt ünnepi műsort adniuk a messzi fővárosból jött vendégeknek. Hongék büszke arccal nézték a kicsiket, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Amikor végeztek, néhányuk lehuppant a padlóra, mert egyszerűen jártányi erejük sem volt. De amikor Béla intett, hogy menjenek át a másik terembe, ők is felálltak valahogy, mert tudták, hogy máskülönben lemaradnak az ételosztásról. Béla ugyanis a szomszéd szobában zsemlét és szárazkolbászt osztogatott a kicsiknek, s hozzá mindenkinek egy üveg vitaminos gyümölcslevet. A gyermekek tisztelettudóan vártak a sorukra, bár karikákat láthattak az éhségtől. Bélához léptek, átvették a csomagot, hálásan meghajoltak s visszaléptek a helyükre. Hanem az egyik fiú nem bírta kivárni, míg ő kerül sorra: előreszaladt és rávetette magát a Béla előtt heverő zsákra. Több se kellett a nevelőnőknek: odasiettek, nyakon ragadták, a terem sarkába penderítették a gyermeket, majd ütlegelni kezdték. Még Hongék szeme is gyilkosán villogott.- Hagyják! - szólt Béla - Ne bántsák! Azzal odament hozzá, átölelte a kicsit, aztán a kezébe adott egy csomagot. Bekapcsoltam a kamerát. Láttam, Hongék nem örülnek neki. Később egy udvari helyiségbe pakoltuk be a teherautónyi segélyszállítmányt, majd míg Béla tárgyalásba mé- lyedt az árvaház vezetőivel, én a mosdó felől érdeklődtem. Hongék adtak mellém egy katonát, aki elkísért a mosdóig. A katona rágyújtott a folyosón, én pedig magamra zártam a mosdó ajtaját. Szinte bokámig ért az undorító lucsok, valamiféle széklettel keveredett szappanos lé. Igazándiból azért akartam kijönni ide, hogy meglögyböljem az arcom, de ezek után ettől is elment a kedvem. Ki tudja, mi folyt volna a csapból, ha megnyitom. Kifelé indultam a mosdóból, ám az apró ablakon kipillantva elhűlve láttam, hogy az imént bepakolt segélycsomagok egy részét katonák hordják ki az udvari helyiségből s dobálják föl egy teherautóra. Jelezni akartam Bélának, hogy mi folyik a háta'mögött, ám Hongékra gondolva igyekeztem higgadtnak maradni. Kiléptem a folyosóra, a katonát sehol se láttam. Kihasználtam az alkalmat, s felfedezőútra indultam az árvaházban. Nem jutottam messzire, az egyik folyosói szekrényből ugyanis nyöszörgést hallottam. Óvatosan kitártam az ajtaját, s rémisztő látvány tárult elém. Döglegyek röppentek föl, s mögöttük egy fejénél összenőtt, hat év körüli sziámi ikerpárt rejtett a szekrény. Korea szégyellte a fogyatékosait, a rendellenességgel született polgárait, ezért az esetek többségében közvetlenül a születésük után »kivonta őket a forgalomból«. Ez az ikerpár azonban a csodával határosán megúszta a likvidálást, talán, mert épp valamely magas beosztású pártfunkcionárius volt a nemző apjuk. így életben maradhattak, de ezt az életet senkinek sem kívánom!”
