Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-11 / 160. szám

2002. Július 11., Csütörtök EGYHAZAK ÉLETE 11. OLDAL A csurgói gimnázium jótevői Soha ennyi támogatást nem tudtak adni a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gim­názium alapítványai, mint az idén. Az iskola első számú jótevője már százhúsz évé Soltra Alajos. Az egykori szolgadiák alapítvá­nya a tanulók százainak tanulá­sát segítette, a távoli rokon, Solt­ra Elemér festőművész az ő emlé­kére tett éremalapítványt. Célját az alapító okirat így fogalmazta meg: „Az érem elnyerésének di­csősége tétessen közhírré leg­alább a megyén belül, Soltra Ala­jos végakaratának modern válto­zata szerint.” Az idén másodszor érdemelte ki a díjat Orbán Izolda végzős tanuló: „példás magavise­lettel, vasszorgalommal és kiváló tanulmányi eredménnyel az év tanulója lehetett valamennyi ta­nulótársa előtt”. A Johannita Lovagrend Magyar Tagozata példás magaviseletéért és lovagias magatartásáért oklevél­lel jutalmazta Thaly Krisztiánt, aki Orbán Izoldával együtt a magyar irodalmat és történelmet támogató Arany Bálint-alapítvány év végi dí­jazottja is. Magyar irodalmi telje­sítményéért Radák Edina a Mol­nár Zoltán-alapítvány jutalmát vet­te át. Az Oszeszly Miklós-alapítvány matemaükai teljesítményéért bal­lagáskor Sára Pétert, a tanévzárón Horváth Alexandrát jutalmazta. A tanévzáró napján a hatvanéves érettségi találkozóján részt vevő dr. Huszár István egyetemi tanár százezer forintos felajánlásából ki­lenc diákot, a matematikaverse­nyek helyezettjeit jutalmazták. Három 1955-ben érettségizett öregdiák alapította a Tanulmányi Díjat. Magyar irodalmi, történelmi és hittani teljesítményéért Ónodi Ágnes, Keszericze Andrea és Orsós Mónika lett egy-egy művészi kivi­telű Csokonai-érem tulajdonosa. Az oklevelekkel átadott átlagosan tízezer forint jutalom a nyári terve- zésben is segít. _____horváth József Ki rándult az egyházközség Kaszó A vártnál nagyobb volt az érdeklő­dés, így öt busz két fordulóban szállította a nagykanizsai Jézus Szíve plébánia híveit Kaszóba. A hagyományteremtő kiránduláson háromszázhatvanan vettek részt, közöttük húsz 80 évesnél idősebb ember és 140 gyerek. A szervezők úgy állították össze a műsort, hogy egyetlen korosztály se unatkoz­zon, ugyanakkor közös imádko­zásra, éneklésre hívtak mindenkit. A nap tábori szentmisével indult, ezt dr. Rumszauer Miklós püspöki titkár - aki néhány éve az egyház- község káplánja volt - celebrálta; beszédében Isten és a természet kapcsolatáról szólt. A közös ebéd után kisvasúira ültek a kanizsaiak, s így vették szemügyre a környék természeti értékeit, majd lesétál­tak a Baláta-tóhoz. Az idősebbek templomuk keresztjével „erdei ke- resztutat’’ jártak. varga andrea Egyházi Hírek KÁRPÁT-MEDENCEI KISPAPTÁBOR. Balás Béla kaposvári megyés­püspök is tartott előadást Pannonhalmán a múlt héten zajlott Kárpát­medencei katolikus kispaptábor résztvevőinek. A négynapos, gazdag program során a határon túli magyar kispapokat tájékoztatták a lelki­pásztorkodás gyakorlati kérdéséiről. UTAZÓ KÓRUS. A romániai Kisjenő plébánosa, Pántya Elemér meg­hívásának tett eleget hét végén a szentbaiázsi plébánia 27 tagú kórusa. A Csornai Tünde vezette együttes egyházi műveket adott elő a kisjenői templomban. A két plébánia közti hagyományos kapcsolat keretében sorra került utazáson a dalosokat elkísérte Kisbank Lajos szentbaiázsi polgármester is. EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG NÉMETORSZÁGBA. Fodor Judit és Oláh Ilona református lelkész vezetésével 46 tagú barcsi, csokonyavisontai egyházi küldöttség utazott Németországba, a sinsheim-dühreni testvér­gyülekezet meghívására. Az ötnapos úton a magyar fiatalok elláto­gattak Karlsruhéba, az esperesi székhelyre, (ga) HORVÁT NYELVŰ IGEHIRDETÉS. Régi hagyományt ébresztenek új­já Homokkomáromban. Július 13-án kétnyelvű - magyar és horvát - igehirdetésre várják a kegyképhez a zarándokokat. Nagykanizsa és Berzence térségében számos horvát ajkú ember él, rájuk gondolva kí­vánják újjáéleszteni az elfelejtett hagyományt. TÁBOR ÚJUDVARON. Szent Rita katolikus ifjúsági tábor kezdődik szombaton Újudvaron. A kaposvári egyházközség Nagykanizsához kö­zeli településén immár kilencedik alkalommal rendezik meg a tábort, amelyre július 14-16. között alsó tagozatosokat várnak, 17-től 21-ig fel­sősöket, 22-től 26-ig pedig középiskolás és egyetemista diákokat, dolgo- zó fiatalokat fogadnak, (va) ______________•______________ ■ Sz egény eklézsia, maga harangoz a pap A címben szerepló régi mondás arra utal, hogy a kis települése­ken szolgáló lelkipásztorok között nemigen találni módos em­bert. Ez így volt mindig. A kis közösségek papjait megbecsül­ték, s megbecsülik a hívek ma is, ám a tisztelendő, a nagytisz­teletű úr vagy a rabbi sem él jobb körülmények között, mint e nép, amelyet szolgál, sőt... A jó pap mindenben segít az embe­reknek, vallási, lelki és persze világi dolgokban is ad tanácsot, tanít, beteget gyámolít, eljár sokak bajos ügyeiben, sokáig még­is afféle improduktív rétegnek tekintette a papságot a hatalom. A rendszer időközben változott, ám a papság személyes helyze­te, életkörülményei csak alig. Az első változás ebben az a havi mintegy 20 ezer forintos jövedelemkiegészítés, amit az ötezres lélekszámot meg nem haladó települések papjai, sőt az egyhá­zi munkában tevékeny részt vállaló világi segítőik kaphatnak. A nagy történelmi egyházaknál Somogybán ez a kiegészítés összesen mintegy 150 egyházfit érint. Számos példa van azon­ban arra, hogy a szerény többletnek csak egy részét fordítják személyes céljaikra, a többit mindennapi apró jótéteményekre. Müyen ma az egyházak és az anyagi gyarapo­dás viszonya. Balás Béla kaposvári megyés­püspököt arról kérdeztük: létezik-e - akár ki­mondatlanul is - olyan követelmény a papok­kal szemben, hogy ne legyenek jobb anyagi helyzetben, mint a híveik. Egyáltalán milyen életszínvonalon, milyen körülmények között élnek a papok?- Mi úgy neveljük a papjainkat, s próbálom önmagamat is e téren kordában tartani, hogy függetlenek legyenek a pénz vagy karrier utá­ni vágytól. Erkölcsileg azt tartom biztonságos­nak, ha a lakosság életszínvonala alatt va­gyunk egy kicsivel vagy legföljebb ugyanazon a szinten. Jómagam tudatosan tartózkodom a javak gyűjtögetésétől. Semmit sem teszek fél­re, ha ajándékot kapok, azt hamarosan to­vábbajándékozom, nehogy kísértésbe essek. Mert én ezt kísértésnek tekintem, akárcsak valamiféle érzéki kötődést. Aki nem vigyáz, arra könnyen rátapad a gyűjtőszenvedély, ja­vai és önmaga féltése. E magasztos nemes el­vek mellett el kell azonban ismerni, hogy az egyházi földbirtokok elvételével anyagi alapja­it veszítette az egész pasztorációs munka. A hívek mentették meg akkor az egyházat, ugyanazok, akiket az állam is megsarcolt. Azután lassan kiderült: azzal, hogy az egyház hirdeti az igazságot, beteget látogat, tanít, sajá­tos eszközeivel hozzájárul a közrend fönntar­tásához, szétesőben levő házasságokat tesz rendbe, lelki gyógyírt ad a rászorulóknak, tu­lajdonképpen'közszolgálati feladatot lát el. Mindeközben pedig nyomorog a pap. Már megfizethetetlen egy falusi kántor. Eltűnik az énekszó a templomból. A pap lepusztult, alig üzemképes autóval járja a sokadik faluját. Tény, hogy az évek során egyes nagyobb kö­zösségekben, főként városokban kialakultak jobban fizetett és afféle büntetőhelyek is. A Dráva mellett találkoztam olyan tiszteletre méltó 70 éves plébánossal, aki fél századot élt le úgy a nyirkos, sötét plébánián, hogy a kerti csapról vödörben hordta a vizet a mosakodás­hoz. Pályája alatt háromszor is rendbe tetette a templomot, ám önmagának fürdőszobára nem telt. Vannak szent életű emberek, ám úgy gondolom, egy ilyen fejlettségű, szociálisan érzékeny világban bitangság volna magukra hagyni főként az idősebb papokat. Örömmel nyugtáztam, hogy az Orbán-kormánynak a papi jövedelempótlékra vonatkozó rendelke­zését az MSZP is támogatja. Kósa Magdolnára gondolok, aki azt mondta: nem irigylik a nép lelkiatyáitól, a legkisebb településeken is helytálló idős papoktól a támogatást.- A papi fizetések alighanem e pótlékkal sem érik el a közalkalmazotti bérek szintjét.- Nálunk a püspökségen akkor emeltünk, amikor kötelező volt a minimálbér változása kapcsán. Jómagam is a minimálbér alatt vol­tam. Most, úgy tudom, 80 ezret kapok. Ne­kem ennyi elég, hiszen a munkámon kívül nincs magánéletem, még hobbym se.- Előfordult-e az elmúlt években, hogy egy pap panaszkodott volna alacsony jövedelme miatt?- Nem. Annál is kevésbé, mert a magyar embernek kínos és kényes kérnie. Ha valaki szükséget lát, azt észre kell venni. A látogatá­sok kapcsán például azonnal látom, ha vá­lyogfalú, nedves az épület, ha beázik a tető. Azt is, ha a ruhája kopottas. Jó néhány papnál azt gyanítom, hogy azért hord állandóan reve­rendát, mert nincs egy normális öltönye. Nem tud civilbe öltözni, akár lagzi van, akár állami ünnepség vagy nyári szabadság. Most már kü­lön is figyeljük papjaink egészségi állapotát, sőt azt is, hogy zömmel ütött-kopott autóik meddig bírják még az igénybevételt. Ha pedig kell, segítünk.- Történelmi léptékkel mérve sajátos ellent­mondások bontakoznak ki. Valaha nemegy­szer jelentős birtokokkal rendelkező s a felső tízezer nívóján élő papok prédikáltak zömmel szegény híveknek. Most esetenként már túl pu­ritán módon élő papok beszélnek a tű fokán átjutó tevéről olyan híveknek, akiknek egy ré­sze számára életcél az anyagi gyarapodás. Ők talán nem is szívesen hallják, hogy az e világi boldogulás nem lehet végcél.- Nincs még kellő ráláfásúhk a jelen kór1 szakra, így ezek az új keletű dilemmák még elemző tisztázásra és megválaszolásra vár­nak. Van olyan vélemény is, hogy a kiugrott újgazdagok már több generáció óta nem is tartoznak közénk. Van viszont egy-két szekta, ahol a bővelkedést isteni jelnek, áldásnak te­kintik. Az emberek közti anyagi versengést helyesnek tartják. Ez korántsem jellemző a történelmi egyházakra, s ezekben főként sze­gények a hívek. Amúgy magam sem becsü­löm alá a verseny szerepét. Vigyázok, hogy nehogy belecsússzak abba a bizonyos óke­resztény, anyagtagadó, maniheus gondolko­dásmódba. A hittanokon inkább azzal ját­szunk egy-egy feladványban: mit tennék, ha főnyereményt nyernék. Kinek adnám tovább? Itt kell érezni egy belső határt: azt, hogy amit a személyes szükségletem kielégítésén túl ka­pok, azt közkincsnek fogjam föl. Kölcsön­adom, elajándékozom, szétszórom. Ez a lel­kűiét kell, bennem legyen. Bár csak lenne há­romszor nagyobb fizetésem, mert akkor há­romszor több jutna mások segítésére, jó cse­lekedetekre. Ha nagyobb volna a lakásom, több embert tudnék vendégül látni, befogad­ni... Szóval a javak eszközök kell legyenek és nem célok. bíró ferenc Nyolc boldogság, ezer félremagyarázás- Jézus Krisztus híres bemutatkozó beszédének, a Hegyi beszédnek mintegy a csúcspontja a 8 boldogság meghirdetése. Ott van szó arról, hogy boldogok a szegények. Ez az, amit félre lehet érteni és ki lehet forgatni. Jézus, aki kora kultúrvilágának a pereméről jött, kis településről, munkás­sorból, a szegényekhez szólva sem a nyomort dicsőíti. Amikor boldognak mondja a szegényeket, lényegében a függetlenségre utal. Arra, hogy nyomorúságos annak az élete, aki a pénzhez, a ja­vakhoz úgy tapad, mint egy alkoholista az italhoz, a drogos a kábítószerhez. Isten országa elérke­zett: új törvények, új örömök jönnek, s mindez relativizálja az eddigi kapcsolódásokat és görcsö­ket. Ilyen értelemben hirdetett boldogságot a kereszténység az akkori rabszolgáknak is. Nem kez­deményezett viszont rabszolgafelkelést, amit utólag Lenin számon is kért Szent Páltól. Valójában pedig ha felgerjesztett tömegek buktatják meg az előző rendszert s jutnak hatalomra, nyilván ugyanazt csinálják, mint az elődeik. Jézus Krisztus is magát a rendszert akarta megváltoztatni, ám a testvériség csorbulása nélkül, a másik elfogadásával, önmagunk értékeinek önzetlen megosztásá­val. Később az egyház már eltávolodott a bibliai forrásoktól, s az újraértelmezések megannyi fura- sághoz vezettek. Ismert a bibliai jelenet, amikor Jeruzsálemben a templomban egy béna koldus nyúl kérőén Péter apostol felé... Ö pedig azt válaszolja: aranyam, ezüstöm nincs, ám amim van, azt neked adom. A názáreti Jézus nevében kelj föl és járj! A beteg peclig egyszerre csak fölkel, és jár. A későbbi középkori adoma szerint a dúsgazdag római főpap mondja a kollégájának: mi ugyan nem mondhatjuk, hogy aranyam, ezüstöm nincs. Mire a másik: de azt se, hogy kelj föl és járj. Az egyház csillogó pompája óhatatlanul életre hívta a középkori szociális mozgalmakat, majd a ké­sőbbi marxista jellegű lázadásokat. Mindezek közös ókori gyökere egy félreértett eretnekség, a monierizmus. Egy Móni nevű pogány pap hirdette azt, hogy rossz az anyag, rossz a test, rossz az élet és rossz a pénz. Ez később értékpusztító, sőt öngyilkos eretnek mozgalmak eszmei táptalaja lett. Az anyagi ügyekben eligazító, modem kori szociális pápai enciklikák sorában már készül a legújabb a szociális és gazdasági kérdésekről, a sztrájkról, a szakszervezetekről, a munkaadó és a munkás viszonyáról. Ez talán még II. János Pál papa életében megszületik. Tető lett a papiak árából 3ELEG nisztériumától. A Dunántúli Egy­■ házkerület 200 ezer, a megyei te- A belegi református templom rületfejlesztési tanács 100 ezer, az avatásának 140. évfordulóját tel-. önkormányzat pedig 50 ezer forin- jes megújhodással ünnepük. A tót adott a munkára; ennek során napokban befejezik a tető felújí- kicserélték a sérült faszerkezetet, s tását is, erre több mint kétmillió az egész tető új, csornai hódfarkú forintot költöttek. cserépborítást kapott. Cseke Lász­Az épületet a tűzvészben el- ló református lelkész elmondta: a pusztult barokk fatemplom he- templomjavítás költségeihez hoz- lyén emelték 1862-ben. Nagy End- zájárult az az összeg is, ami az re, a gyülekezet gondnoka el- egykori papiak értékesítéséből be­mondta: a felújítást már négy éve folyt, valamint az egyházi ingatla- megkezdték a belső javítással és nők után járó pénz és a néhány év festéssel, s tavaly elkészültek a ha- alatt összegyűjtött járadék, mint- rangtorony renoválásával. így erre egy 90 ezer forint. A 80 tagú kis az évre már csak az omladozó tető gyülekezet rendszeresen látogatja javítása maradt, s ehhez 1,5 millió a műemlékileg védett templomot, forint támogatást is nyertek a ami hosszú idő után ismét a falu Nemzeti Kulturáüs Örökség Mi- büszkesége. __________bíró mAhia EC CLÉSIA ÉS RÉGISÉGBOLT katolikus,református, evangélikus.zsiöé festmény és műtárgy ÉRTÉKBECSLÉS, Antik tárgyak hitelre: is.helyszíni ügyintézéssel. Adas-vetel Kaposvár. Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18. szó 9-12 Evezz a mélyre, és vesd ki a hálót... Másodszor tartotta meg Péter-Pál napján a katolikus ifjúsági találkozót Andocson a kaposvári egyházmegye. Ezen mintegy száz középiskolás korú somogyi és zalai fiatal vett részt, s jöt­tek Budapestről, Székesfehérvárról, Gyönkről is. Előadás hang­zott el az életszentségről; a fórumokon a szeretetről, szerelem­ről, házasságról és a papi hivatásról beszélgettek a résztvevők. Balás Béla celebrált püspöki szentmisét gitáros zenei kísérettel. Andocs A katolikus fiatalok találkozója azt a célt szolgálta, hogy az elszigetel­ten élők nagyobb tapasztalatot sze­rezzenek, jobban megismerjék az egyházat. Fábry Kornél atya hang­súlyozta: a közös élmény, a barát­ság kialakulása újabb lendületet adhat a fiataloknak.- A résztvevők láthatták: egyre többen vagyunk, és erősítjük is egy­mást - mondta. - Az andocsi együtt- lét lehetőséget kínált arra is, hogy azok a fiatalok, akik most ismerked­nek a kereszténységgel és nem min­dennapos templomba járók, talál­kozzanak régóta hitben élő társaik­kal. Részt vettek előadásokon, fóru­mokon és szentmiséken is.- Andocson nyugalmat, békét, szeretetet találtunk, és megtaláltuk Istent is - mondta Török Daniella. - Másodszor vagyok e híres zarán­dokhelyen; Kaposváron a Szent Imre-plébánián van egy közösség, onnét jöttem. Sikeres a katolikus fi­atalok találkozója, szívesen töltjük együtt a hét végét. A Tolna megyei Gyönkön voltam elsőáldozó, ott bérmálkoztam; hitemet gyakor­lom, igyekszem naponta misére járni és áldozni is. Nagyon fontos életemben az egyház és ennek ré­vén az Istennel való találkozás, mert így a gondokat is könnyeb­ben leküzdöm. Korábban aggódó, félős gyermek voltam, s mára el­múlt a szorongásom. Török Daniella 22 éves, most ál­lamvizsgázott a Kaposvári Egyetem főiskolai karán óvodapedagógusi szakon. Szeptembertől Budapesten a Hittudományi Főiskolán tanul. A 22 éves Szép Károly földrajz szakos hallgató az ELTE természet- tudományi karán. Nagykanizsa mellől, Fűzvölgyről jött; 1995 óta részt vesz az andocsi összejpvéte­leken.- Mindig sok újat adnak ezek a találkozók - mondta. - Itt hallot­tam először misén gitáros zenei kí­séretet is. Most én vezettem a püs­pök úr celebrálta szentmise zenei részét. Katolikus a családom, hitre neveltek, s úgy érzem, ez tovább erősödött Andocson. Rendszere­sen járok templomba, Homokvár­ra, ott vettem részt mélyebb lelki gyakorla­ton is. A hit na­gyon fontos nekem, mert az Istenhez és a barátaimhoz is köt. Azt val­lom: hit nélkül ugyan lehet él­ni, de nem lehet üdvözülni... Takács Erika hittanár tíz hónap­ja került az andocsi plébániára. Évek óta részt vesz az ifjúsági talál­kozókon. - Hasznosak ezek; új is­meretekkel gyarapodunk, és barát­ságok is kialakulnak - mondta. - Szerződésem az andocsi plébánián augusztus 31-én lejár. Hogy aztán mi lesz, csak a jóisten tudja. Andocson és Karádon tanítottam hittant a tanulóknak. Andocs kato­likus falu, s a gyerekeket is arra ne­vetik a szülők. KRUTEK JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom