Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-09 / Vasárnap Reggel, 23. szám

4 RIPORT 2002.JÚNIUS 9. A magyar atomkapcsolat ■ Magyarország, elég különös módon, a korsze­rű atomfizika bölcsője volt, olyan emberek szár­maznak innen, mint Teller Ede, Wigner Jenő, a hidrogénbomba úttörői, és egyéb jelentős sze­mélyiségek az Egyesült Államok atomfegyver­kezési programjában. A debreceni Nukleáris Kutatási Központ a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt állt. A szovjet uralom sovány esztendői ellenére itt folytatódott a nagy tehetségek kinevelése. Az elég szerény, és mindössze egy kis gyorsítóval felszerelt központ számos minőségi kutatási ta­nulmányt is tudott alkotni. Az ember, akihez látogatóba jöttünk, dr. Csikai Gyula volt, a reutrogenerátorok világhírű szaktekintélye, aki a téma legfőbb szakkönyvét írta, és aki kétkötetes tanulmányt készített, amelyet a Chemical Rubber Company (CRC) ne­vű vezető baathista doktorátusi kutatásait is fel­ügyelte. Magammal hoztam al-Juboorit utazá­somnak erre a szakaszára, mert szoros kapcso­latokat tartott fenn Csikaival, aki hajlott rá, hogy nekünk dolgozzon. Ez létfontosságú volt progra­munk sikere szempontjából. Csikai neve nem volt ismeretlen Bagdadban. Gyakran kértük a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökséget, segítsen a régi francia peutrogenerá- torunkon. Az ő látogatásai az Atomenergia fizikai osztályára mindig alkalmat adtak ünnepélyes va­csorákra, ajándékozásokra, kirándulásokra olyan történelmi helyekre, mint Babilon. Királynak kijáró tisztelettel bántunk vele, elláttuk autóval és sofőr­rel, ő pedig mindig kifejezte őszinte nagyrabecsü­lését. De Csikai az a fajta tudós volt, akit semmi pénzzel nem lehet rávenni arra, hogy az arab világ­nak dolgozzon; egy ember, aki szigorúan tartotta magát a fegyelem normáihoz. Rideg intellektus­sal megáldott ember volt, akit politikai intrikával nem lehetett megingatni. Biztosak voltunk abban, hogy soha nem lesz hajlandó a bombán dolgozni, ha nyíltan erre kér­jük. így ki kellett dolgoznunk egy jól hangzó fedő­történetet, amit el is fogad majd. Előrukkoltunk az ötlettel. Miniatűr neutro- generátorokat nemcsák a láncreakció beindításá­hoz használnak, hanem kísérleti olajfúrások alkal­mával is, ez segíti a mérnököket a rejtett olajme­zők megtalálásában. Az csak természetesen volt, hogy Irak ki akar fejleszteni ilyen eszközöket, és a világ legjobb tudósai közül szándékozik toboroz­ni szakembereket erre a munkára. Az a neutro- generátor, amely olajvezetékhez megfelelő, túl nagy ugyan egy bombához, de elhatároztuk, meg­győzzük Csikait, hogy egy ilyen elkészítése döntő lépés volna eszközünk miniatürizálása felé. Beleegyezett, hogy dolgozni fog a projekten. Amint hazaértem, Kamel megkérdezte tőlem, mennyit tud Csikai.- Nem tudom - feleltem -, de gyaníthat valamit. Kamel arca elborult.- Arról van szó - tettem gyorsan hozzá -, hogy nemcsak értelmetlenség volna elmonda­ni neki, hanem még nemkívánatos eredményt is hozna. Nem akarja tudni. Higgye el nekem, erről van szó. Ha valami gondja lenne emiatt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, bát­ran állíthatja, hogy ő nem tudott semmiről, mi nem mondtunk neki semmit. Kamel hátradőlt, ravaszul mosolygott és bó­logatott. Tetszett neki, mennyire beletanultam ebbe a játékba. A lengyelek ugyanolyanok voltak, tettem hoz­zá. A politikánk az volt, hogy ha ők nem kérdez­nek, mi nem felelünk. És ők nem kérdeznek. Ugyanez van az oroszokkal, akik ráálltak né­hány perces alkudozás után. És most Csikai. Túl jó volt a pénz. így hát a mozaik minden elemét összerak­tuk, erről biztosítottam Kamelt. A bomba látha­tó közelségbe került. Már csak Szaddám jelentette az egyetlen problémát. Augusztus 2-án megtámadta Kuvaitot. És minden félbeszakadt. (Részlet Khidhir Hamza Szaddám bombáját gyártottam című könyvéből (Média Nox Kiadó) Dr. Khidhir Hamza iraki atom­tudós, aki tíz évig dolgozott az atombombán Bagdadban, s több évig tervezgette szökését, mire sikerült Szaddám terrorja elől Amerikába eljutnia, könyvében ír egy magyar tudósról is. A Vasárnap Reggelnek sikerült dr. Csikai Gyula professzort meg­találnia Debrecenben, s szóra bír­tuk a tudóst, aki méltánytalanul nem elég ismert itthon, pedig kilencszer kérték fel, hogy java­soljon jelöltet a fizikai Nobel-díjra, és évekkel ezelőtt az USA-ban is kiadták a neutrongenerátorokról írt kétkötetes kézikönyvét. ü Miután mi magyarok minden kilométerkőnél ott vagyunk, s az atombomba születésénél a megbe­szélések folyhattak volna magya­rul is, hiszen csak Enrico Fermi nem volt hazánkbéli, meg se le­pődtem, hogy Bagdad se boldogult nélkülünk. Hamza név szerint említi dr. Csikai Gyula professzort, akit „nem lehet megvenni”. A ma­gyar akadémikus nem tudott róla, hogy szerepel Hamza könyvében, sőt az iraki tudós arról se értesítet­te, hogy az USA-ban él.- Ne mondja, hogy tőlem tud­ta meg, szerepel az amerikai bestsellerben...- Pár napja tudom, a könyv ma­gyar kiadójától. Hamza úr ugyanis még arról sem értesített, hogy meg­szökött Irakból, pedig illett volna. S ha már ezt elfelejtette, akkor a könyve megjelenése előtt szólha­tott volna, tudta, hogy hol érhet el, járt nálunk Debrecenben is. S szol­gálhattam volna jó néhány infor­mációval, amiről ő nem tudott.- Ön 41 országban járt ENSZ-szakértőként, együtt dol­gozott a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökséggel, Irakban vi­szont egy projekten munkál­kodott Hamza professzorral.- A két intézet, a debreceni és a bagdadi szerződése alapján négyszer is jártam Irakban. Ter­mészetesen erre Bécs, vagyis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is áldását adta, hi­szen a neutron- generátor minia- türizálásáról volt szó. Ezt az olajkutatásnál használják, az olaj minőségének és mennyiségének mérésére. Egy nagyobb berendezésük volt, amit a franciáktól vásároltak, s ha sike­rült volna miniatürizálni, az arab országokban azt eladhatták vol­na. Mi a prototípusán dolgoztunk. Ez közvetlenül nem használható fel az atombomba gyártásához.- Hamza azt állítja, hogy ön esetleg gyanút foghatott.- Erről nem kívánok most be­szélni, majd megírom a memoá­romban.- Utoljára ön akkor járt Bag­dadban, amikor Irak lerohan­ta Kuvaitot.- Valóban, ’90 augusztusában utaztam ki, és négy nap múlva megindultak az iraki csapatok Ku- vait felé. Én is alig tudtam aztán el­jönni, Ammanban kellett felké- redzkednem egy magyar vöröske­resztes gépre. Mondhatom, a ma­gyar diplomaták nem álltak a hely­zet magaslatán, de erről is írok majd a könyvemben. Valószínű, hogy akkor beful­ladt az atom­bombaprogram is, mert azóta nem kerestek, s a szer­ződésünk is lejárt. Mindenesetre én akkor már sejtettem, hogy miben sántikálnak. Észrevettem valamit, amit persze nem publikáltam. Azóta csak gyanús alakok kerestek meg, akik arabnak adták ki magukat, de az amerikai angolt beszélték.- Volt esélyük az irakiak­nak, hogy atombombát gyárt­sanak?- Hamza professzor kiemel­kedett az ottani tudósok közül, egyébként viszont elég gyenge társaság volt. Nem véletlen, hogy olyan sok külföldi szakember dolgozott ott. Néhány éve Bécs- ben is feltették nekem ezt a kér­dést, s nemmel feleltem. Ám azt is hozzátettem, hogy ha csak a franciák el nem adják a technoló­giai leírásokat. Ők ugyanis néha gátlástalanul árultak mindent, nagy játszmákban voltak benne, de erről is írok majd részleteseb­ben. Nos, abban a beszélgetés­ben részt vett egy francia tudós is, s ő is csak nevetett, amikor ezt mondtam.- Meglepte, hogy Hamza pro­fesszor megszökött Irakból?- Nagyon, hiszen sosem adta jelét, hogy bármi baja lenne a rendszerrel. Amikor '90 augusz­tusában az egyik este - mindig máshová mentünk vacsorázni, hiszen lőtték Irakot is - megem­lítettem neki, hogy súlyos ára lesz Kuvait megszállásának, csak mosolygott Dalia László Csikai Gyula Született: Tiszaladány, 1930. október 31. Diploma: KLTE Természettudomá­nyi Kar (1953) Tudományos fokozatai: a fizikai tu­domány kandidátusa (1957), a fizi­kai tudomány doktora (1966), az MTA levelező tagja (1973), az MTA rendes tagja (1985) Életútja: aspiráns (1953-56), az ATOM- KI neutronfizikai osztályának vezetője (1956-1967), a debreceni egyetemen (2001-), majd az ATOMKI-ban is pro- fessor emeritus (2002-), KLTE TTK dékánja (1972-75), KLTE rektora (1981-86), MKM felsőoktatási miniszterhelyettes (1987) Díjai: Bródy-díj (1957), Akadémiai díj I. fokozata (1967), Állami díj (1983), az Academia Eropaca (London) tagja (1991-) The New York Academy of Sciences rendes tagja (1982-) Tudományos munkál: legjelentősebb az USA-ban kiadott kétkötetes műve Handbook of Fást Neutron Generators címmel (1987), Európa, Ázsia, Közép- és Dél-Amerika, Afrika 39 országában tartott szakmai előadásainak száma meghaladja a 260-at. Elismerései: eddig kilenc alkalommal kérték fel a fizikai Nobel- díj ajánlására; vendégkutató-meghívás: hat hónapra az US Department of Defense (1999) „Gyenge kis társaság volt, akkor még nem juthattak az atombomba közelébe, hacsak...” Csurka nem hívja Andreát? Tavaly februárban Csurka István egy sajtótájékoztatón azt találta mondani, hogy a Magyar Televízió akkori elnök- helyettese, Szenes Andrea azért utazott ki Amerikába, hogy az ottani maffiának a közszolgálati adó reklámidejét értékesítse. Ezt az állítását a MIÉP elnöke később a Ma­gyar Fórum hasábjain is megismételte. Szenes Andrea per­sze beperelte őt. A polgári per egy év alatt eljutott a jog­erős döntésig. Eszerint a pártelnöknek 600 ezer forint nem vagyoni kártérítést kell fizetnie, s három napilapban is köz­zé kell tennie, hogy megsértette Szenes Andrea személyi­ségi jogait. Csurka idáig azonban nem reagált, ezért az MTV egykori alelnöke végrehajtást kezdeményezett ellene. ■ - Egészen máskor és más ügyben voltam egy magyar filmfesztiválon Ameriká­ban, s mint műsorokért fele­lős alelnöknek, a reklámidő értékesítése sem tartozott a feladataim közé - jelentette ki lapunknak Szenes And­rea, aki szerint Csurka pon­tosan tudta, mit miért tesz.- Valószínűleg úgy gon­dolta, nyugodtan állíthat bárkiről bármilyen valóüan- ságot, a bírósági per úgyis el­húzódik, s ha el is marasztal­ják, az ítéletre már senki sem lesz kíváncsi - vélekedett az MTV egykori alelnöke.- El tudom képzelni, hogy a MIÉP elnöke számá­ra a választások előtt egy év­vel nem volt kívánatos, hogy én az MTV alelnöke marad­jak. Ez már előzetesen felve­tődött bennem, amikor a Nap Tv reggeli adásában bu­dapesti kozmopolitának ne­vezett, sőt egyenesen Sze­nes Andrea kozmopolita csapatáról beszélt. A jogerős bírósági döntés idén februárban született, 15 napos végrehajtással. Mi­után sem Csurka István, sem pedig a Magyar Fóru­mot kiadó Magyar Út Ala­pítvány nem reagált az ügyvédi megkeresések­re, a per nyertese úgy döntött: végrehajtás útján vasalja be a 600 ezer forintot a MIÉP elnökén.- A lehető legnagyobb nyüvánosság mellett szeret­ném érvényesíteni a követe­lésemet - jelentette ki Szenes Andrea. - Nem magam miatt, hanem azért hogy mindenki szá­mára világossá vál­jon: következmé nyék nélkül senki sem követhet el jogsértést eb ben az ország­ban. Ez a tudat nagyon fontos nekem. Hogy Csurka miért tette amit tett azt ő tudja, de azt elvártam volna tőle, hogy a bíróság jogerős határozatát magától teljesítse, és legyen benne annyi korrektség, mint a vá­lasztás éjsza­kájának ama ■37-----------------------------------------------------------;----------------­„Ny ilván ismerősök, rokonok, barátok lehetnek odaát, hogy Sjzánej 1 AiÍjífrefe’’yjÍ!ttn£lyi avatkozott bele az ügybe. Lehel, hogy az egész dolog mögött tulajdonképpen fcíák egy értcs(tés van: gyerekek vigyázzatok, mert kaptok egy szerződést, tegyetek úgy mintha valami közötök volna hozzí, s a pénz pedig valahová szépen szét lett kenve." Ezeket a kijelentéseket az J.r. alperes állal 'kiadott Magyar Fórum c. lap 2001. számának Médiamaffia c. cikkben szintén közzé tették. február g-i pillanatában, amikor elis­merte, hogy vesztett. Szenes Andrea ügyvéd­je, dr. Strasszer Tibor sze­rint Csurka jobban teszi, ha fizet.- Már a három napilap­ban kötelezően előírt nyilat­kozat közzétételének elmu­lasztása is bíróság által meg­állapított bírságot vonhat maga után, de az igazi pro­cedúrát a végrehajtás jelen­ti. Ha ugyanis esetleg Csurka István nem lenne otthon, a végrehajtó ható­sági tanúk je­lenlétében feltörheti a lakást, s akár így is foglalhat. Az így lefoglalt ingóságokat azután árveré­sen értékesítik, s az ebből befolyt pénzből fizetik ki a per nyertesét. Természetesen szerettük volna megszólaltatni Csurka Istvánt is az üggyel kapcso­latban, ám hiába próbálkoz­tunk vele felvenni a kapcso­latot, két napon át - lapzár­tánkig - elérhetetlen maradt. Szenes Andreának a Magyar Televízióval is jog­vitája van: munkaügyi pe­rében, amelyet azért indí­tott, mert szerinte nem volt indokolt az a rendkí­vüli felmondás, amellyel őt az alelnöki pozícióból egy óra alatt elmozdítot­ták, holnapután, kedden lesz az utolsó tárgyalás a központi bíróságon.- Amennyiben nekem adnak igazat, az a fura hely­zet áll elő, hogy még mindig én vagyok a Magyar Televí­zió alelnöke - mondta Sze­nes Andrea. - Ebben az eset­ben természetesen beme­gyek a munkahelyemre, ahol a lepecsételt irodámban még mindig ott lóg a zakóm, ott vannak a kedvenc tollá­im, a parfümöm... Minden úgy vár, ahogy otthagytam. Ha a dolgok így alakul­nak, természetesen az alel­nöki fizetés visszamenőleg is jár Andreának. Mint mondta, ebből az összegből egy alapítványt hoz létre. A Csurka Istvántól remélt 600 ezer forinttal azonban más tervei vannak.- Azt megtartom és ma­gamra költőm - jelentette ki. - Ez szilárd elhatározásom. D. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom