Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-26 / Vasárnap Reggel, 4. szám
4 RIPORT 2002. MÁJUS 26. Szaddám bombagyárosa Hajtóvadászat a diktátor ellen ■ Iraknak hamarosan atombombája lesz, állítja dr. Khidir Hamza iraki atomtudós, aki évekkel ezelőtt elszökött Bagdadból, és ma az USA-ban él. Szaddám bombagyárosa voltam címmel könyvet írt, amely jövő héten jelenik meg Magyarországon, s világszerte bestseller, hiszen az iraki diktátorról még senki sem árulhatott el hasonló titkokat. A Vasárnap Reggel által közölt részletből is kiderül, hogy gátlás nélkül teszi el láb alól az ellenfeleit. Irak dollármilliárdokat költött az atombomba kifej- j lesztésére, de az öbölháború megakadályozta, hogy sikerrel járjanak. Már akkor is volt 18 kilogramm dúsított uránjuk, de a szerkezet akkora volt, mint egy frizsider, s azt nem lehetett volna egy gyújtófejben, egy rakéta orrán elhelyezni. Szaddám ezért úgy döntött, hogy miután még nincs kész a bomba, koncentráljanak a kémiai és biológiai fegyverekre. Azóta viszont ismét felélesztették az atomprogramot, s az amerikaiak szerint két, a német titkosszolgálat szerint három éven belül egy Hirosima típusú bombájuk lehet az irakiaknak. Dr. Khidir Hamza, az USA-ban végzett tudós irányította a nukleáris programot, s miután 1994-ben elszökött az országból, és most könyvben is megírta emlékeit, pontosan tudhatjuk, hogyan működik az iraki rendszer. Hamza és munkatársai hajdan beutazták a világot, s pénzért-minden alkatrészt, anyagot megvásárolhattak Németországban, Franciaországban, Angliában és a skandináv országokban. Hamza azt állítja, hogy volt elég anyaguk a bombához, de munkatársaival szándékosan lassították a munkát, mert nem akartak „az őrült Szaddámnak" bombát adni a kezébe. Hamzának szerencséje volt, családjával együtt sikerült negszöknie, s most tudományos munkássága mellett a CIA szakértőjeként dolgozik. Márpedig Hamza lelkes híve annak, hogy az amerikaiak Bin Laden után Szaddám Húszéin ellen is indítsanak hajtóvadászatot, vagyis indítsanak háborút az iraki diktátor ellen. Hamza ugyanis biztos benne, hogy Szaddám használni fogja a bombát, ha sarokba szorítják. Ő közelről látta, hogy milyen veszélyes. Gondolkodás nélkül öl, ha valaki ellentmond. Évente rendez tisztogatást, hogy senki se merjen az életére törni. Az iraki nép nem ismeri közelről, ők csak a mosolygó politikust látják. Könyvében több esetet említ, amikor egy ártatlan mondatért embereket végeztek ki. A legnépszerűbb rádióbemondót például azért akasztották fel, s vágták el a nyakát, mert azt mondta, hogy Szád dám felesége nem olyan, mint egy First Lady. Szeptember 11. óta Szaddám katonai táborrá változtatta Irakot, s egy nemrégiben megszökött tiszt több terroristakiképző tábort is látott. Mohamed Atta, a New York-i merénylet irányítója Prágában az iraki titkosszolgálat egyik vezetőjével találkozott nem sokkal szeptember 11. előtt. Hamza szerint az amerikai titkosszolgálatok ma már pontosan tudják, hogy mi történt, de erről ő sem mondhat többet. D. L. ■ „Szaddám hirtelen megjelent a irodája felől. Látszott rajta, hogy rossz kedve van. Még a szemei is bedagadtak. Helyet foglalt a hosszú asztal végében. Fenyegető tekintettel fordult a légierő tábornokához, aki a légi háború hadi felszereléséért is felelt. Ez a terület mostanában nem mindig volt rendben.- Mit tartogat ma a számunkra? - kérdezte az elnök. A magas rangú tisztek már küsmerték Szaddámot annyira, hogy tudták, először mindig a jó hírrel kell előállni. De az imént említett tábornok ezen a napon nem tudott uralkodni magán. Nem sokkal korábban elveszítette két repülőgépét, és azok teljes személyzetét Irán fölött. Még csak a bombákat sem tudták kioldani.- Nagyon sok bomba, amit a légierő Irán fölött ledob, még csak nem is robban fel - hadarta a tábornok. A kabinet többi tagja fész- kelődni kezdett, vagy mereven bámulta maga előtt az asztalt. Mindnyájan tudták, hogy ki felel a bombákért: Szaddám unokaöccse és ve- je, Húszéin Kamel, aki most is ott ült az elnök jobbján. Azzal is tisztában volt mindenki, hogy Szaddám nem tűri családja kritizálását. Kamel csöndben ült, és a tábornokot figyelte. Az tovább folytatta előadását arról, hogy milyen kockázatot vállalnak a pilótái azért, hogy olyan bombákat dobjanak le Iránra, amelyek még csak nem is működnek. Szaddám beszélni kezdett, de a tábornok tovább ecsetelte a bombák haszontalanságát. Ekkor Szaddám hátradőlt a karosszékében; és hagyta, hogy a tábornok végigmondja a mondandóját. Aztán hirtelen felpattant az ajtó, és őrök masíroztak be, majd megálltak a tábornok széke mögött. Valószínűleg Szaddám rendelte be őket az asztal aljába rejtett gomb megnyomásával. A tábornok zavarodottan nézett fel rájuk. Az őrök kiemelték a székéből, és kivezették a teremből. Az ajtó bezárult. Szaddám mosolygott, majd felénk fordult.- Egyéb napirendi pont? - kérdezte. Egy-két hét kínzás után a tábornok kórházba került, majd hazaküldték. Néhány nappal később futár érkezett Szaddámtól, és néhány borítékot adott át neki. Az egyik az új kinevezését tartalmazta. Egy jnásikban új Merce- desének papírjait találta. A harmadikban egy farm tulajdonlevelét. Az utolsó borítékban hatalmas pénzösz- szeg lapult. S mindezt ajándékba kapta Szaddámtól. Mindeközben akadtak olyanok, akik igen nagy vagyonokat tudtak felhalmozni a háború miatt. Szaddám családtagjai után Mahmud Bunnia volt a leggazdagabb Irakban. A kövérkés, apró kereskedő vékonyka bajusszal, a kapcsolatai révén egész kis kereskedelmi birodalmat épített ki, az édességtől a cipőkig, mindennel foglalkozott. A háború elején azzal nyerte el Szaddám jóindulatát, hogy nem kért előleget, amikor élelmiszert szállított a hadba induló csapatok számára. Bunnia elkezdett Udayval, Szaddám legidősebb fiával üzletelni. Udayt bosszantotta, hogy Bunnia meggazdagodott, ezért riasztotta a pénzügyi osztályt, hogy Bunnia pénzt vesz ki a zsebükből, és adóznia kell 30 miihó dinárt. Bunniát kötelezték arra, hogy fizesse be ezt az összeget, különben befagyasztják a bankszámláit. Bunnia igen nagy hibát követett el. Panaszaival felkereste Uday apját. Mivel Szaddámot nem találta a Köztársasági Palotában, megkérdezte az egyik őrtől, hogy hol van az elnök.- Tikritiben, a családi birtokon - felelte az őr. Bunnia bevágta magát a Mercedesébe, két órával később megérkezett a vidéki palotába, és megkérte a recepcióst, hogy jelentse be az elnöknek. Amikor Szaddám előkerült az irodájából, azt kérdezte:- Ki mondta neked, hogy itt vagyok? Bunnia arcáról lehervadt a mosoly.- Az egyik őröd, uram - felelte. Szaddám dühbe gurult.- Várj meg itt! - mondta, majd eltűnt az ajtó mögött. Eltelt két óra. Végül Szaddám ismét felbukkant, nyomában egy biztonsági osztaggal, és néhány reszkető őrrel, akiket a palotából hozatott oda.- Melyikkel beszéltél? - kérdezte. Bunnia hezitált, de végül rámutatott az egyik szerencsétlen férfira. Szaddám intett egyik biztonsági emberének, és a megjelölt fickót elvonszolták. Nem sokkal később egy pisztoly dörrenését lehetett hallani. Szaddám kivezette Bunniát a pázsitra. Az őr ott feküdt a földön, feje körül a vértócsa egyre nagyobb lett.- Látod? - kérdezte Szaddám. - Ha még egyszer megpróbálkozol egy ilyen trükkel, úgy végzed, mint ez itt. Bunnia lábai annyira roskadoztak, hogy be kellett segíteni a kocsijába. Szaddám temperamentumáról legendák születtek, de őrjöngés közben soha nem hozott hosszú életű döntéseket. Se ittasan. Karrierje kezdetén Szaddám elég erősen ivott. De ahogy a párt ranglétráján egyre feljebb került, ezt valamennyire visszafogta. Mi csak annyit láttunk, hogy a Vadászklubban megivott egy-két pohár Johnny Walkert a saját készletéből. Zárt ajtók mögött azonban továbbra is hódolt a szenvedélyének, de végül rákényszerült arra, hogy teljesen leszokjon. Ekkor viszont, ahogy ezt egyik orvosától hallottam, elvonási tünetek jelentkeztek nála. Igen erős nyugtató injekciókat kellett neki adni. Ezután viszont egyre többször, és egyre nagyobb dózisokat követelt. Ahogy a drogok, az ital és a kormányzás terhei így vagy úgy befolyásolták a kedélyállapotát, egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Egyik orvosa, aki később Angliába szökött, elmesélt egy történetet arról, hogy egyszer behívták Szaddám- hoz, hogy kezelje a rohamát. Ezen az éjszakán az elnök teljesen elvesztette önuralmát, és vérfoltos ingben rohangált le-föl a palota hálószobájában. Az egyik testőr segítségével az orvosnak sikerült leszorítania az ágyra, hogy be tudja adni neki a nyugtatót. Amikor bement a fürdőszobába, hogy kezet mosson, egy nőt talált ott, átvágott torokkal. Ezt követően az orvos elmenekült az országból.” Veszedelmes viszonyok Az utóbbi napokban szinte ránk dőlt az erőszak: kezdődött Simon Tibor tragédiájával, majd egy trabantos lelőtt egy kamionost, amiért az le akarta őt szorítani az útról, de a sport világa sem maradt ki, hiszen a vízipólosok bajnoki döntője is véres közelharcba fulladt. Vajon miért vetkőznek ki emberi mivoltukból amúgy normálisnak látszó emberek? Mi gerjeszti az indulatokat? Valóban veszélyesebb lett körülöttünk a világ, vagy csak mi vagyunk sokkal érzékenyebbek? ■ Csányi Vilmos etológus professzor az állatok viselkedéstanával foglalkozik. Szerinte nagy probléma, hogy az emberek nincsenek rákényszerítve, hogy . a konfliktusaikat ritualizált módon vezessék le. Az ember éppen abban különbözik az állatoktól, hogy szabálykövető lény, ám bizonyos szituációkban lefosz- lik róla a kulturális máz.- Ilyenkor nem az történik, hogy előbújik belőlünk a bennünk lakozó vadállat, hanem épp fordítva: a viselkedésünkből eltűnik a kultúra. Ilyen esetek általában nagy megrázkódtatásokkor fordulnak elő. A professzor szerint ilyen volt például a rendszerváltozás. Akkoriban ugyanis a rendőrség látványosan visszafogottabbá vált, s az országutakon elszabadult a pokol.- Ha egy közéleti szereplő kijelenti, hogy valakit le lehet lőni, mint egy kutyát, akkor az agresszív üzenetet közvetít a társadalom számára. A kultúra azonban nem erről szól. Függetlenül attól, hogy az illetőnek igaza van vagy sem, ilyet nem lehet mondani. Csányi Vilmos szerint a nagy tömegben való élés is agressziót válthat ki az egyénből. Ráadásul úgy véli, az iskola és a család szerepe is nagymértékben gyengült. Szulák Andrea a saját környezetén is érzi, hogy az emberek sokkal ingerültebbek.- Nagyon sok inger éri manapság az embereket, pörgős időket élünk, s ennek vannak negatív tünetei is. Ennek következtében megtanultunk hevesen reagálni, de ezeket a reakciókat még nem vagyunk képesek kezelni. A színész-énekesnő nem tagadja: régebben még vele is előfordult, hogy összetörte a porcelánholmit, ám ma már az indulatait a hangszálain keresztül vezeti le.- Kiéneklem magamból a dühömet. A környezet számára néha az is tud olyan pusztító lenni, mint az erőszak nyers megnyilvánulásai... Endrei Judit régebben ha valaki szabálytalankodott az úton, rávillantott. Ma már nem meri megtenni.- Ki tudja, milyen reakciót vált ki egyesekből ez az egyszerű kis figyelmeztetés? Lehet, hogy lelőnek... A műsorvezető szerint elsősorban a családokban kellene rendet tenni, mivel nagyon sok minden ott dől el.- Én is hirtelen természetű vagyok, de igyekszem magam fegyelmezni. Nóra lányom szokta is mondogatni, hogy csak a szemem villanásán látszik, ha dühös vagyok. Egyszer azért elveszítettem a fejem: van nálunk otthon egy pult, s nagy rendetlenség burjánzott rajta. A férjem többször megkérdezte, mikor csinálok már rendet, s én odaléptem, és mindent lesöpörtem a földre, majd kijelentettem, hogy na, most már rend van... Farkas Ágnes, az FTC válogatott kézilabdázója szerint az emberekben felgyülemlő hétköznapi feszültség részben annak a számlájára írható, hogy nincs idő a regenerálódásra.- A többség nyolc-kilenc órát dolgozik, majd hazamegy, négy órát tölt a családjával, lefekszik aludni, s másnap minden kezdődik elölről. Ez a mókuskerék valóban kiborító. Farkas Ági úgy véti, a sportbeli erőszak teljesen más lapra tartozik, azt inkább a teljesítménykényszer gerjeszti.- A játékosok mindig azt hallják, hogy nyerni kell, különben nincs szponzor, nincs pénz. Ez a helyzet hihetetlenül kiélezett szituációkat képes produkálni. Ez persze nem ad felmentést arra, ami a vízilabda bajnoki döntőn történt, de némileg megmagyarázza. A sportolónő állítja: ő még sem a pályán, sem a magánéletben nem vesztette el a fejét.- Előfordult, hogy egy indulatos pillanatomban a kezembe akadt valamüyen törékeny tárgy, de eddig mindig jobban sajnáltam a porcelánt annál, mint ahogy a másikat utáltam... ■ Bárdos András köny- nyen felfortyan, s emiatt régebben sok kellemetlenség érte.- Gyereknek is és fiatalnak is verekedős voltam. Nem tudtam úrrá lenni az indulataimon, ha bármilyen igazságtalanság ért engem, vagy a társaságomban lévő höígyet. Egyszer még a rendőrökkel is csúnyán összevesztem, kis híján tettlegességre is sor került. Édesapám szokta mondogatni: az ember önuralom nélkül hibás gépezet. Azóta visszafogom magam, pedig ugyanúgy felmegy bennem a pumpa. 4 t t
