Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-04 / 103. szám
6. OLDAL ANYÁK NAPJA 2002. Május 4., Szombat Ilii BMW1 A kicsi ad erőt életben maradni A nágocsi Árvácska Anya- és Csecsemő- otthonban menedéket talált nők sorsa megannyi - gyakran a drámaírók fantáziáján is túllépő - szenvedéstörténet. Gyermekük a legtöbbjük számára az utolsó kapaszkodó széthullott életükben. Vannak közöttük, akiknek már csak a kicsiért érzett felelősség ad erőt, hogy a mindent megoldó halál csábításával szemben vállalják a élettelen életet. Tóth Erika 27 éves, ám fáradt vonásai, el-elré- vedő tekintete jóval idősebbnek mutatják. A nyáron szüli meg negyedik gyermekét, s vele van az otthonban a harmadik, a 10 hónapos is. Harcolt, hogy legalább ők vele maradhassanak. Pedig korábban feküdt már vasúti sínen, ivott mérget, egyszer pedig kis híján belehalt az alkoholmámorba. Most mégis élni akar, s a december 29-ét várja. Akkor szabadul a börtönből a második élettársa, a vele levő gyermekek apja, akit szeret. Erika csak három kisegítőiskolai osztályt végzett. Ezért döbbenetes keserű az életbölcsessége, s állítólagos szellemi fogyatékosságára cáfoló tisztánlátása, választékos beszéde. Nyolcéves koráig a nagyszülei nevelték. Mikor ők meghaltak, állami gondozásba került, mert a szülei nem voltak hajlandók hozzájárulni, hogy bárki örökbe fogadja. Apjától csak azt a kisagysérülést okozó verést kapta, aminek a nyoma máig elkíséri.- A tiszteletes úr vállalta felettem a gyámságot. Csak így maradhatott velem Attila, s maradhat majd a megszülető pici is. Legalább őket szeretném fölnevelni. Egyedül talán nem lennék rá képes, de ha kiszabadul a^ párom, még sikerülhet. Ő sokat segített. Neki köszönhetem azt is, hogy már nem nyúlok a pohárhoz. Azelőtt ittam, volt úgy, hogy gyógyszerekkel együtt. Az előző élettársam és a barátai egyszer fogadást is kötöttek rám, hogy meg tudok-e inni egymás után kilenc üveg sört. A mostani párom többször figyelmeztetett, hagyjam abba az ivást, de képtelen voltam. Akkor vodkával kezdett itatni... Csaknem három hétig eszméletlen voltam, viszont azóta képtelen lennék lenyelni egy kortyot. Nem vágyom az italra, csak a korábbiak miatti bűntudatom maradt meg. Erika pontosan ismeri a brutalitás, az alkohol és a nélkülözés „természetrajzát”, mégis - vagy épp ezért - erős benne a jóság és szeretet iránti vágy. Vágy és törekvés olyarf emberi értékek iránt, amelyekről nincsenek személyes tapasztalatai.- Senki nem tudhatja, milyen életé van annak, aki elveszíti a gyermekeit. Többször is megpróbáltam megkapaszkodni, ám ez csak a második élettársam mellett sikerült. Csak a baba ad reményt fotó: eszes andrea Közben a két gyerekem rokonokhoz került. Fájón hiányoznak. Ez az egy, azaz a megszületendővei kettő maradt meg. Ha ők nem lennének, már rég öngyilkos lettem volna. Nélkülük nincs értelme az életemnek. Hiszen azt sem igen tudom, mi az öröm, 14 éves korom óta csak szenvedek. Horváth Antalnét szelíd természetéből eredő túlzott jóhiszeműsége, ha úgy tetszik, naivitása tette áldozattá. 41 éves, s azt mondja, többé nem akar férjhez menni, mert nem mer bízni senkiben. Az apja alkoholista volt, azután a férjéről is kiderült, hogy az ital rabja. 18 évig tűrt, hogy a tőle született három gyermekét felnevelhesse.- Igaz, gyanút foghattam volna, hogy valami rejtélyes lélektani okból mindig alkoholistához kötöm az életem. Ez azonban eszembe sem jutott, a szeretetlen évek után szeretette vágytam. Úgy látszott, az élettársam oldalán új életet kezdhetek. Csakhogy róla is kiderült: iszik. Ha ivott „fáradt” lett és „ideges”. Olyankor kizavart az udvarra. Azután megszületett a kicsi, s akkor vele együtt kellett jórészt az udvaron tengődnöm. Ami később következett, azt nehéz szavakkal elmondani... Négy évig éltek együtt a Debrecen melletti faluban. Horvátné háromszor volt terhes, ám csak a most kétéves Zsanettet tudta megszülni. Kétszer elvetélt a férfi brutalitása miatt.- A földre lökött, és sarlót szegezett a hasamnak. Azt mondta, feldarabol a gyerekkel együtt, sőt azt is hozzátette, milyen fűszerekkel szórja be a darabjainkat. Ismertem, tudtam, képes rá. Állandóan teli voltam az ütlegei okozta sebekkel. Aki erre azt mondja, miért nem jöttem el, miért nem tettem feljelentést, aligha érti, milyen helyzetben voltam. Egyszer sikerült kiszöknöm és elpanaszkodnom a polgármesternél. A falu első embere azt mondta: ha élni akar, ne törődjön semmivel, csak mentse az életét, menjen el innen! Jól tudta, hogy az élettársamnak 16 testvére van. Ugyanennyi tanú bármire, s ugyaneny- nyi aki „bosszút áll” bármiért. A rendőrök sem mertek semmit sem tenni... Utána egy télen át még az udvaron éltünk a gyerekkel együtt. Olykor a szomszédoktól kapott lisztet vízzel kevertem össze, ezt a pépet ettük. Végül mégis sikerült elmenekülnöm a kislánnyal a karomon, egy szál ruhában. Otthagytam a házamat, mindent, amim volt. Csak az életünk maradt. Az asszony korábban több mint tíz évig bolti eladóként dolgozott. Most azt tervezi, még egyszer összekuporgat annyi pénzt (leszokott a dohányzásról, magára semmit nem költ), hogy az anyaotthonból kikerülve egy kis házat .vehessen. Az otthon vezetője eget-földet megmozgat, hogy segíthessen az új életkezdésben. Az „új élet” már csak Zsanett tisztességes fölnevelését jelenti.- Egész életemben most itt a legjobb. Már tudom, a gyermekeim - ők jórészt révbe értek - nem hagytak el, és szeretnek. Folyamatosan írnak. A fiam országos kung-fu- bajnok, a lányom külföldön vállalt munkát, hogy segíthessen a testvéreinek, a másik angolt tanul. Mindez erőt ad. Azelőtt sokszor csak az öngyilkosság látszott kiútnak. Meg is próbáltam, mégis élek, és most már élni is akarok. Nagy Csabáné, az Árvácska Anya- és Csecsemő- otthon vezetője a lelkészi pályát adta oda az anyai hivatásért. Ő nem hirdeti az igét, éli. Négy gyermeket szült, kettőt pedig - ahogy mondja - Isten adott. Egy régebbi otthonlakónak a gyermekeit neveli sajátjaként. Életét tette föl a családra és a szociális munkára. Nemcsak fedelet és átmeneti segítséget adott az ide került anyáknak. A különféle hatóságok hivatalnokai a megmondhatói: Nagyné eget-földet megmozgat, harcol a védenceiért. Azért, hogy kikerülve legyen otthonuk, munkájuk, egyáltalán esélyük arra, hogy fölnevelhessék gyermekeiket. Igaz, ezért követel is. Rendet, fegyelmet, azt, hogy ne csak várják a segítséget, hanem tegyenek is a boldogulásukért. A bekerülő fiatal anyák egy részének elemi életismeretei sincsenek, ezért is hányódik védtelenül a világban. Olykor egy szigorú, önmagára döbbentő szó, máskor a kiútkereső harcmodor megmutatása ad esélyt. Szóval Judit asszony kemény teremtés. Aki nem ismeri, érdes természetűnek gondolhatja. Ő nem sírt együtt minden síróval, csak segített. Százaknak az évek során. Önfegyelemmel, keresztényi lelkülettel őrzi a belső erőt, amire még annyian rászorulnak majd. A vendég is összerezzen, ha a terhesség szót említve Nagyné szigorúan kijavítja: ő áldott állapotban volt. Számára nagyon is fontos a két kifejezés belső üzenetének különbözősége. BÍRÓ FERENC Az anyavédelem úttörői Az 1915-ben Madzsar József vezetésével létrejött Stefánia Szövetség az első jelentősebb kezdeményezés a hazai anya-és csecsemővédelemben. Példája nyomán 1920-ban alakult meg Kaposváron az Anya- és Gyermekvédő Egyesület. Fő feladatának az anyai hivatásra való felkészítést, a csecsemőhalandóság csökkentését tartotta. 1926-ban kezdődött az anya- és csecsemővédő otthon építése a Tallián Gyula utcában, ahol kezdetben 16 anya és 32 csecsemő kapott helyet. „A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja, míg a szeretet minden mást pótol!” (Matteo) És véres volt az a csöpp arc Körbetáncolta, majd eltűnt a sötétségben a sok-sok apró vér- csepp. A kicsi kalapból csak mosta a víz... abból még ki lehet. És véres volt a kabát, s a gallérja, s a ruhák mind, mind. És véres volt az a csöpp arc... Hűvös este volt. Házunk előtt álltam, s indultam volna befelé, de szemeimet megkapta egy pillanat, ahogy a rendőrautó megáll. Hónapok óta „fantom’’ tartotta rettegésben a kaposváriakat. Benne ismerős alak ült, de a fátyolsötét eltakart. Aztán gyöngyözni kezdett bennem a felismerés, s első zsibbadtságomban nem tudtam másra gondolni, csak valami bénult kacagásra. Nyílt az autó ajtaja, s tényleg ő szállt ki aprón, törékenyen.- Éreztem, ahogy az állatok érzik a veszélyt. A talp a földre lép, emelkedik, földre lép. Kérdésemre csak any- nyit válaszolt remegő hanggal: „leütöttek”... Agyamban lázasan hadakoztak a gondolatok, s tompa puffanásként éreztem fejemben a szót, míg meg nem láttam vöröslő bélyegeit az eltorzult idomokon. A szép arcot átitatta a vér, s a lágy vonásokat eltakarták a duzzanatok, repedések. „Úristen” - bámult fejemben a szó, a házról visszaverődve és az utcán, ahogy a két barna szempár egymásba kapaszkodott... És mostuk az arcot remegő kézzel; a rendőrök kint vártak, ijedt volt a levegő.- Miért nem voltam ott? Csak két utca, három perc... Nyomot nem hagyott, áldozatainak nem adott lehetőséget a védekezésre, s arra sem, hogy az arcál akár egy pillanatra is láthassák. Háromnegyed nyolc. Nem volt késő. Siettél haza a munkából, hogy pihenhess, hogy elmondd, hogyan táncoltál át ma is a gondokon. Siettél és gondolkodtál, s nem láthattad őt. Egy lökés a tarkón, a táska eltűnik a válladról, s a földre zuhansz. Egy ütés az arcon és még egy, egy- egy, egyetlenegy, egy ütés vagy rúgás vagy ki tudja azt, csak fáj, üvölt a csont, fröccsen a vér és ordít a torok, hogy már rég ott a táska és nem is lesz a vállon többé, csak elég, ne tovább és segítség kell. A lakótelepen és belvárosi utcákon összesen 4 alkalommal támadott meg nőket, a módszer ugyanaz volt: kiszemelte, követte áldozatait, majd mögéjük lépve tarkón rúgta őket. Lábra kel a sötétség, és száguld végig az utcákon. Nem kell más, csak a táska és a támadás élvezete. A 24 éves kaposvári betanított munkás amúgy rendezett körülmények között élt.- Ha arra sétáltatom a kutyát, nem történik meg... Nem múlnak el a képek. Társadul szegődik a bénult rettegés, és fejed hátra-hátrafordul. Soha nem érzi senki, milyen volt az az ütés, soha nem érzi senki, milyen volt annak a vérnek az íze, soha nem látja senki, milyen volt az a véres arc, soha nem emlékezik arra senki, milyenek voltak azok a remegő mozdulatok, soha nem tud hozni senki egy kötést arra a nyitott sebre... ...Édesanyám... _________HORVÁTH ZSÓFIA, KAPOSVÁR (A dőlt betűs részletek a Somogyi Hírlapban megjelent cikkből valók.) Néha anyával álmodom Heresznye- Néha anyával álmodom; tudom, hogy nem működött a házasságuk apával, de sokszor mégis elképzelem, hogy betoppan és velünk marad. Áztán felébredek és várom, hogy felhívjon. A 13 éves Horváth Évát negyedikes kora óta a nagyszülei nevelik, Heresznyén. Korábban Pécsen lakott, aztán Zalába költöztek, majd a szülei válásakor került ide. Az édesapja ugyan igyekszik minél több időt vele tölteni, ez azonban nem egyszerű feladat. Sokáig csak Győrben Horváth Éva fotó: bacher dóra talált munkát és csupán hétvégeken láthatta a lányát. Az édes- szomorúbbak egytől egyig az anya évek óta Németországban édesanyjáról szólnak. Amikor áréi. Részben ez volt az oka a szü- ról kérdezem, hogy az apjáról és lök válásának is. - Vele csak a a nagyszülőkről miért nem ír, lo- nyári és a téli szünetekben talál- gikus a válasz. - Arról írok, aki lakozhatok - mondja Évi. - Tulaj- ányzik. Ők itt vannak. Kedvesek, donképpen aránylag könnyen el kiteszik értem a lelkűket is. Apu lehet ezt a helyzetet viselni. Jól egyszerre apa és haver, mindent érzem magam, mert olyanok kö- meg lehet vele beszélni, a nagy- zött lehetek, akiket szeretek. Né- szüléimre is mindig számíthatok, ha persze nagyon rossz, mert Azt mondja: sok barátja van, de anyu hiányzik. Olyankor magam igazi egy sincs köztük. - Nincs elé képzelem: alacsony, barna olyan, akinek elmondhatnám mind- hajú, bár most szőkére festette a azt, amikről a verseim szólnak. Ta- " haját. Szép. Őszinte és makacs. _ Ián ezért is kezdtem el írogatni. Elő- Sokban hasonlítok hozzá. Egy szőr naplóval próbálkoztam, de az dologban azonban nem akarok: nem tetszett. Aztán egy órán verseszembe sem jutna soha, hogy írás volt a feladat, és nagyon jól elhagyjam majd a gyerekemet. ment. A kedvenc versem édes- A kislányt sokoldalúnak, jó ta- anyámról szól. Akkor írtam, amikor - nulónak mondják a tanárai. Jól véget ért a nyári szünet és anya elrajzol és jó fogalmazó, s egy ideje ment, s rettenetesen hiányzott, verseket ír. A legszebbek és lég- Akkor a legrosszabb, amikor megígéri, hogy felhív, és mégsem jelentkezik, meg persze az ilyen ünnepnapokon, mint az anyák napja. Az iskolai ünnepségre a nagymama jön el, neki adom a virágot. Anyával nyáron tartjuk az anyák napját. Amikor a nyári szünetben találkozunk, felköszöntöm virággal, és elmondok , neki egy verset. Mikor elbúcsúztunk, engem kinevette!. Olyankor sír NAGY LÁSZLÓ Születésnapom Miért van másnak Édesanyja, Aki őt szeresse? Miért is van Édesapja, Aki kapja ölbe. Jaj, de nagyon árva vagyok, Nekem egyik sincsen, Más országba vándoroltak, Messze vannak innen. Miért hagytál el édesanyám? Miért is nem szerettél? Jutalom a minisztertől Sándor Zsoltné, háromgyerekes családanya kapta az idén a belügyminiszter által minden évben felajánlott anyák napi jutalmat a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalban. Dr. Faludi Imre hivatalvezető jókívánságok közepette adta át a jutalmat egy virágcsokorral együtt. Mint mondta: a gyereknevelés áldozatos feladata mellett a kitüntetett hivatali munkáját is jó színvonalon, lelkiismeretesen végzi. A négy éve adóügyi ügyintézőként dolgozó Sándor Zsoltné szintén köztisztviselő férjével neveli tíz- és nyolcéves gyermekét, s a legkisebbet, aki idén júniusban tölti be majd első életévét. TAKÁCS Anyák napja MOXH£R'5 CAy... P/£Ro ■tONlN i i t
