Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

2002. Március 23., Szombat Hétvége 13. OLDAL Érzésekről vall az agyag A műanyagok korában a népművészet iránt egyre többen érdeklődnek Ónodi Eszter és Búzás György agyagművesek munkáiból nyílt kiállítás Csurgón, a közösségi házban. A két művész tárlata ugyanabban a helyiségben ka­pott helyet, s noha alkotásaik csak alapanyagukban hasonlíta­nak, mégis jól megférnek egymás mellett. A kiállítást megnyitó Si­mon Mihály szerint azért, mert mindketten a népművészetet képviselik, s ez a műanyagok ko­rában nagy jelentőséggel bír.- A fejlett technika sokszor el­felejteti velünk a hagyományost, a régit, pedig a népművészet - amely azért is örök, mert az ész­szerűség és a céltudatosság szül­te - sokszínű és az állandóan ke­reső, kutató emberről vall. A kiál­lítók a belső gondolatvilágukat formálták alkotássá, érzéseiket műveik szépségén keresztül osztják meg a látogatókkal - mondta Simon Mihály. A Kaposváron élő Búzás György az elmúlt tizenkilenc év anyagából válogatott, így bete­kintést enged művészetének sok­színűségébe.- Szeretek játszani az agyaggal és a színekkel, ez nemcsak en­gem szórakoztat, de a közönség­nek is más-más élményt ad. Ked­velem a kék habánt, amelyre írókás technikával vittem fel a mintákat, ez pedig dél-dunántúli karcolt technikával díszített üveg­máz, mellette kék lüszter mázú a halacska, s van néhány terrakotta darabom is, de jobban szeretem a mázast, mert a mázt'echnika szépsége rabul ejt - kalauzolt a tárgyak között. Keleti világba vezet a másik tár­lat, mert a budapesti Ónodi Eszter szívesen nyúl afrikai, indiai motí­vumokhoz, és kedveli az emberfi­gurákat. Felnőtt fejjel lett az agyag szerelmese, s mint az bemutatko­zó soraiból kiderült: kapcsolatuk tartós, mert az agyagban megta­lálta azt, amit nagyon szeret csi­nálni. VARGA ANDREA A bogaras restaurátor reményei Már az avarok is spanyoloztak, vagy a spa­nyolok avaroztak? Ezzel a szójátékkal bí­belődik mostanság Vámosi Lajosné restau­rátor, aki egy avar kori szíjlelet díszítésé­nek vizsgálatával nem kevesebbet feltéte­lez mint azt, hogy a magyar népművészet­ben is alkalmazott, úgynevezett spanyolo­zás technikája nem a XV. századi spanyol­földről, hanem a honfoglalás kora előtti 680-as évek avar kultúrájából származik. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága szakemberének sikerült felkavarnia a restaurá­torok világának állóvizét és most a régészeken, történettudósokon a sor, hogy kiderítsék: vajon milyen avar kori népcsoport sajátja volt a spa­nyolozás technikája és miként terjedt el a vilá­gon, köztük az eredeti származási helyként nyilvántartott Spanyolországban? Eredményeit leíró cikke a magyar restaurátorok legkiemelke­dőbb munkáit összegző, a millennium tisztele­tére angol nyelven, a Nemzeti Múzeum által összeállított kiadványban kapott helyet. Vámosi Lajosné, a restaurátor az etikát emlí­ti, amikor arról faggatom: miként jött rá a kü­lönleges díszítés technikájára. Korábban egy- egy leletet vegyszerrel tisztítottak meg, aminek következtében olyan értékes díszítőanyagok is a tisztítószer martalékává váltak, mint amilyen a spanyolozásnál használt fenyőgyanta, viasz.- Az avar viselet részeként hordott díszövek a dr. Bárdos Edith régész vezetésével feltárt zamárdi avar kori temetőből származnak. Egy 7. század utolsó harmadából fellelt szíjvég mikroszkópos vizsgálatánál, a korrózió borítot­Bogaras világ Dr. Ábrahám Leventétől megtudtuk: a bogárékszer nem isme­retlen korunk kultúrájában sem. Az úgynevezett Lampyris fajtá­kat az előkelő indus nők fejéknek használják úgy, hogy a bo­garakat betűzik a szorosan lefésült hajukba. Piros vagy kék há­lóval letakarják, tűkkel megerősítik. Mexikóban tájképeket fes­tenek, s oltárfedők díszítéséül is használják a szárnyfedőket. Fogalommagyarázat: A spanyohzás, a nép­rajzi főtárgyak díszítésénél alkalmazott, kar­colt, ékvésett színes viaszberakásos eljárás. ta részek közötti ékvésetekben nemespatina tűnt a szemembe, ezért mechanikus úton kezdtem tisztítani. A díszítőanyagot kutató vizsgálatok nagyon drágák voltak; neves szak­emberek ajánlották fel a segítségüket, s az ad­dig ismeretlen anyag összetételét speciális módszerekkel a debreceni atomfizikai kutató- intézetben, és a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen, valamint Budapesten vizsgálták meg. A fémek elemösszetétele mellett az ékvésetekben viasz és növényi gyanta keveré­két mutatták ki. Felfigyeltem továbbá a nagy és kis szíjvégek karcos díszítésmódjára. Mind­ezek a spa- nyolozási eljá­rásra utaltak. A zamárdi avar temető­ben talált fém­tárgyak ötvö­sei tehát csodálatra méltó technika tudással és esztétikai érzékkel alkották meg mindennapja­ik viseleti ékességeit, s a viaszberakásoknak vélhetően nemcsak esztétikai, de szimbolikus jelentősége is lehetett. A munkáját megszállottan szerető restaurá­tor a szerencsét és a bogarakat emlegeti, ami­kor a másik, ugyancsak nagy port kavart felfe­dezéséről faggatom. Vámosiné állítja: nem le­hetett véletlen, hogy egy balatoni hétvégén kis unokája éppen egy marék szép, zöld kitin­páncélt viselő rózsabogarat akart becsempész­ni nadrágja zsebébe. A szépséges rovarok képe megmaradt emlékezetében és akkor jelent meg lelki szemei előtt, amikor ugyancsak egy érde­kes avar kori ötvösmunka rész­leteit vizsgálta a mikroszkóp alatt. A bizánci típusú áttört kis szíjvég háttérdíszítéseként egy megfejthetetlen származású anyagra bukkant, melynek technikai háttere is ismeretien volt. A rendkívül nehezen meg­közelíthető díszítőelem lehet­séges eredetét azonban nem si­került technikailag megolda­ni. Akkor bevillant egy kép: a rózsabogár zöld Tdtinszár- nya.- Igaz lehet? Merjem ki­mondani az abszurd gondo­latot, hogy ez nem más, mint a közismert rezes rózsabogár szárnydarabkáiból összeállí­tott háttérdíszítés? - morfon­dírozott. Dr. Ábrahám Leven­te, a múzeum entomológus- zoológusa oszlatta el a kétsé­geit. A leletet 1944-ben Bátaszéken született; 1948 óta él Kaposváron. 1973-tól a múzeum restauráto­ra. Felsőfokú restau­rátori vizsgát tett 1992-ben. Férje: Vá­mosi Lajos tanár; leá­nya, Kamilla lakbe­rendező. Franciska unokája 5 éves. Hob­bija: a szakmája. azonosítva megállapítot­ta: valóban a rezes rózsa­bogár szárnya szolgált kü­lönleges díszítésül. A zöld szín és a szárny áttételes gon­dolatisága, kultikus, miszti­kus jelentősége, netán Bizánc kora keresztény szimbolikája játszott szerepet a díszítőelem al­kalmazásában - véli a restaurátor, aki szerint a technikai fogás és a kidolgozás gyakorlott mes­ter munkájára utal. A kis szíjvég hátlapját ugyanis a viasszal rátapasztott számydarab- kákkal együtt kellett ráforrasztani az áttört ara­nyozott előlapra úgy, hogy a kitin anyaga meg ne égjen. Ez sikerült, s a kiváló technikának kö­szönhetően nagyon jó állapotban őrződött meg a lelet. Vámosi Lajosné azóta több országos konferencia restaurátorainak szolgált egyedi, különleges élménnyel.- Már csak úgy emlegetnek: a bogaras Ica - mondja és reménykedik: a különleges díszíté­sek titkának megfejtése nyomán felmerülő kérdések ugyancsak a hozzá hasonló, meg­szállott kutatást végző régészeket és tudóso­kat ihletnek majd meg. Restaurátori pályája beteljesülését az erre adandó válaszok koronáznák meg. VÁRNAI ÁGNES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom