Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-27 / Vasárnap Reggel, 21. szám

Odze: Végre valaki őszinte mert lenni Odze György író öt évig élt Angliában, s ott azt tapasztalta, hogy a sztárok élete nyi­tott könyv. Ha megpróbálnak hazudni, öt perc múlva lehúzzák róluk a vizes lepedőt. Tartásuk van, különben hogy is várhatnák el például a politikusoktól, hogy őszinték legyenek? „Amikor Henrikkel leültem beszélgetni, láttam rajta, mennyire bosszantja a sok hazugság, képmutatás. Sokan flegmának, nagyképűnek tartják, pedig inkább vívódó alkat, aki most politikai újságíróként keresi a helyét. Biztos sokan megsértőd­nek majd, hiszen tükröt tart, de engem épp ez izgatott, hogy végre valaki őszintén be­szél a magyar médiasztárok közül...” Odze szerint előbb-utóbb úgyis kiderül minden hazugság, s akkor a sztár könnyen hitelét veszti. Ő Csisztu Zsuzsa helyében is vállalta volna azt a bizonyos amatőr­filmet, mert hát mi történhet, az élet úgyis megy tovább... Vágó István egyáltalán nem látja tendenciának, hogy a magyar mé­diasztárok egymásnak akarnak esni. Azt is csak a véletlen számlájá­ra írja, hogy két ügyben is érintett lett hirtelen.- Friderikusz Sándor esetében arról van szó, hogy azt hiszi, csak az ő zsebében található meg a bölcsek köve. Ugyanakkor mindenkit pocskondiáz válogatás és önkontroll nélkül. A Havas-könyvnek szerinte egyetlenegy célja volt, és ezt a valamit már a föníciaiak feltalálták az ókorban. A Frei-Juszt csatáról mind­össze annyit közölt, meggyőződése, hogy nem a két kolléga harcáról van szó.- Nálunk egyáltalán nem léteznek sztárklikkek, maximum Friderikusznak van ilyenre szüksége - közölte Vágó. Arra nézve, hogy mennyire a valóságot ábrázolják a lapok a sztá­rok életéről, csak legyint.- A bulvársajtó kezdeményezi ezeket a híreket, mi pedig segítünk eladni a lapokat - állítja. - Ami megjelenik, annak nem sok köze van a valósághoz, hiszen ha hozzánk jön egy fotós a lakásunkba, jóval na­gyobb rendet talál ott, mint ami valójában lenni szokott. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. B. M. L. Havas Henrik a Vasárnap Reggelnek sem mismásolt, ahogy mondja, őt így ismer­te meg az ország, nem keddről szerdára lett bátor. És úgy tűnik, csak a vélet­len műve, hogy nem min­den magyar sztárról szedi le a keresztvizet. E sorok író­jának azt mondta, hogy azért Friderikuszról, Vágó­ról vagy éppen Bajorról me­sélt, mert a könyv írója ró­luk kérdezte és nem pél­dául Frei Tamásról. És utóbb sem bánja, hogy ki­pakolt. „Olyan jelenségek­ről beszéltem, ami jellemzi a szakmánkat. S fenntar­tom, hogy ízléstelennek tar­tom például azt a sajtókam­pányt, amit Friderikusz ma­ga köré szervez. Ez az én ügyem is, mert amikor a magánéletét kiteregeti, és szemtelenül hazudik, en­gem is lejárat. Jogom van tehát szóvá tenni...” Havas tartotta a szavát, magáról is kíméletlen őszin­teséggel beszél, s csak egyetlen témáról, a nőkről nem volt hajlandó vallani. „Ez érintette volna az édes­anyámat, feleségemet, s így erről nem beszélek. Ám nem is hazudok az igazság helyett mást.” Gálvölgyi J4nos szerint annak, aki közszereplést vál­lal, nem csak azt kell elvisel­nie, hogy szépet és jót írnak róla, hanem azt is, ha valami kellemetlen jelenik meg vele kapcsolatban a sajtóban.- Az persze már az egyéntől függ, hogy ki med­dig enged betekintést az éle­tébe - állítja a színész. - Em­bere válogatja, hogy ki mit hazudik magáról. No de mi­kor nem játszunk szerepet? Gálvölgyi úgy véli, a ma­gyar sztárokban nagy a fel­tűnési viszketegség, hiszen- az ö szavaival - „elég nagy a verseny ebben a kacsa­úsztatóban”.- Ez még nem is lenne baj- jelentette ki a színész. - Á gond az, hogy rengeteg a rosszindulatú megjegyzés, a mocskolódás. Ez szerintem etikátlan. Ha volna valami hely, ahol le tudnánk ülni, s kibeszélhetnénk magunkból azt, ami most a nyilvánosság előtt elhangzik, talán jobb lenne a helyzet. Hofit idézve szoktam mondogatni: úgy szeretnék már valami jót is megtudni valakiről... Ami pedig a könyvben megjelent Havas-interjút illeti: nem hi­szem, hogy ez olyan nagy le­leplezés lenne. Ez egy ember véleménye, ami nem egyen­lő a közvéleménnyel. Van, akiről Havasnak jó vélemé­nye van, és van, akiről nem. Ez természetes. Én is ponto­san tudom, hogy sokan ki nem állhatják a képemet. Buta ember lennék, ha ezt nem venném tudomásul. Az a bizonyos lóláb per­sze sokszor kilóg. Ha a kö­zönség nem is, ám a pálya­társak mindig pontosan tudják, ki mikor nem mond igazat.- Néha nem tudom meg­állni nevetés nélkül, amikor azt olvasom, hogy egyes „hí­rességek” miket nyilatkoz­nak magukról a sajtóban - állítja Bajor Imre. A népsze­rű színész szerint sokan azért nem őszinték, mert csak így képesek ébren tarta­ni a nyilvánosság érdeklődé­sét maguk iránt.- Szerencsére én minden rizikó nélkül lehetek őszinte, ugyanis makulátlan vagyok. Nem tartozom senkinek, s nincsenek szégyellni való tit­kaim sem. Bajor úgy véli, a mai ma­gyar sztárvilág összetartó. Mint mondta: nincsenek olyan sokan, hogy ne tud­nák értékelni az egymás­rautaltságot. Ugyanakkor azt is természetesnek tartja, hogy a hírességek klikkekbe szerveződnek.- Akik a művészi életben már elértek valamit, nem en­gednek be középszerű em­bereket a saját köreikbe. Én is sokat dolgoztam azért, hogy leülhessek bizonyos emberek asztalához. Olykor az a furcsa hely­zet is előállhat, hogy aki a hírességet kérdezi, maga is „valaki”. Ilyen például Bo­ros Lajos, a Sláger Rádió Bu­meráng című reggeli műso­rának egyik vezetője, aki szerint Magyarországon könnyű dolguk van a sztá­roknak, ugyanis az emberek általában tapintatosak, nem olyan tolakodóak, mint Nyugaton.- Mi is sokszor hívtunk már hírességeket a műsorba, s általában érzékeljük, ha va­laki nem őszinte. Ilyenkor megpróbáljuk kihozni a sod­rából, hogy kizökkentsük a szerepjátszásból. Persze van­nak olyan emberek, akikkel szemben ez nem célraveze­tő. Torgyán például rendkí­vül edzett az agresszív újság­írókkal szemben, ám amikor nálunk volt vendég, hagy­tuk beszélni, s ez nagyon bevált: több kínosat mondott, mint ha nekiestünk volna. Friderikuszon is láttuk, hogy mikor őszinte és mikor pózol. Szerintem a mai magyar híressé . geknek úgy a fék lehet mindig őszinte. Ők az életü­ket adják a saját figurájukkal, míg a másik tábor a figurával próbálja eltakarni az életét. Ha a hírességek őszinte­sége kerül szóba, egy név mindig felvetődik. Verebes István színész-rendezőről mindenki tudja, hogy ami a szívén, az a száján.- Nem tudom, hogy Ha­vas Henrik a vele készített interjúkötetben mennyire volt őszinte, azt azonban többször tapasztaltam, hogy néha feleslegesen megsért egyeseket - jelentette ki Ve­rebes. A Heti Hetes című műsor alapembere szerint a nyilvánosság olyan tőke, amelyet minden hírességnek gondoznia kell.- Én sem jókedvemben nyilatkozom önnek, hanem azért, mert ezzel is konzer­válom a státusomat. Ez a piac egyik effektusa. Az biz­tos, hogy a médiát hosszú tá­von nem lehet becsapni. A nézők szerintem pontosan tudják, ki a hiteles személyi­ség, és ki képmutató. Verebes szerint a mai ma­gyar hírességek sajnos nem méltányolják kellően egy­más tehetségét, rengeteg az irigy, rosszindulatú meg­nyilvánulás.- Nekem is van persze véleményem egyesekről, de az nem mindig publiküs. Ha például Zalatnay Cini vagy Császár Előd kerül szóba a Heti Hetesben, ak­kor én hallgatok. S ha meg is szólalok, inkább mellet­tük állok ki. Hiszen ki védje meg a nyilvánosság szerep­lőit, ha nem egy másik em­ber, aki ugyanazon a tere­pen dolgozik? Verebes István úgy véli, a mai magyar sztárok között nincsenek szekértáborok, csak pillanatnyi érdekek, amelyek lehet, hogy másnap már nem is léteznek.- Ugyanakkor vannak olyan kapcsolatok is, ame­lyek túlmutatnak ezen. Én például nem azért barátko­zom Stahl Judittal, mert az számomra valamilyen hasz­not hoz, hanem mert élve­zem a társaságát. Tehetsége szerint ugyanúgy szeretem barátomat, Juszt Lászlót, mint Frei Tamást, és másért becsülöm nagyra Vágó Ist­vánt, és másért Friderikuszt. Mindegyikükben a különle­gességet szeretem, ezért rangsort még véletlenül sem mernék felállítani köztük. Dalia László- DiAn Tamás Havas Henrik feladta a leckét A héten meglelenő könyvében kibeszéli a kollégáit és önmagát, vagyis több magyar sztárról lehúzza a paplant. Könnyen megtörténhet, hogy ezzel lavinát lnc)ít el, s ezután kevesebb hazug vagy hamis információt kapnak és adnak majd tovább a lapok, tévék és rádiók. A SZTÁROK MEZTELENEK 4 ★ RIPORT ★ 2001. május 27. ^____________________________________________________________________________________________________________________________ Rocker vagyok, kampányolok A MIÉP Budapesten, a csepeli 30. számú vá­lasztókerületben Nagy Ferencet indítja a jövő évi parlamenti választáson. Ez a nem túl érde­kes információ attól érdekes hír, hogy a kép­viselőjelölt nem más, mint Nagy Feró. A rockzenész úgy akar komolyan politizálni, hogy továbbra is komolytalan marad.- Egy órát váratott. Ez már politikusi allűr?- Nem. A Magyar ATV főnökével beszél­tem, és tovább tartott, mint számítottam.- Rendben. De jól meggondolta ezt a kép­viselő-jelöltséget?- Nem igazán, de ha már így alakult, vállalom.- Kinek az ötlete volt?- Csurka Istváné. Ve­lem előtte nem beszélt erről. De ha egyszer ő azt mondja, hogy menni kell, akkor menni kell. Ő mindent előre lát, még egyetlen döntésében sem csalódtam.- S miért éppen Cse­pelt választották?- Azért, mert ott él­nek olyan emberek, fő­leg nehéz sorsú munká­sok, akiknek a MIÉP ké­pes reményt adni, s ez az a réteg, amelynek a problémáival foglalkoz­nunk kell. De a szívem­hez is közel áll a huszon­egyedik kerület, hiszen amikor a Beatrice együt­tes be volt tiltva, ott min­den héten felléphettünk, ezért nagyon hálás va­gyok az Ott élőknek.- A rendszerváltás idején ön SZDSZ-szim- patizáns volt, ott volt a kampányrendezvényei­ken is. Ma pedig a két párt ég és föld.- Valóban a szabad demokratákkal szimpati­záltam akkortájt - rájuk is szavaztam 1990-ben -, hiszen tetszett a radika­lizmusuk, a kommuniz­mussal szembeni kö­nyörtelen föllépésük. Csak hát alapjaiban vál­tozott meg ez a párt, ne­kem viszont nem módo­sult a véleményem. S rá­jöttem arra, az én néze­teimet a MIÉP képviseli.- Mik ezek?- Szomorúan tapasz­taltam, a rendszerváltás­nak csak a kísérlete tör­tént meg. Az igazán fon­tos kérdésekben ma is azok, vagy a kreatúráik döntenek, akik koráb­ban. A marginális értel­miség, amelynek én is a tagja vagyok, pedig még mindig a partvonalon kí­vül van. 1990 előtt azért nem lehetett lemezem, mert az egyetlen hangle­mezkiadó cég vezetője, Erdős Péter ezt nem en­gedte meg. Ma van tíz ki­adó és tíz - bár más a ne­vük, de nem más a hoz­záállásuk - Erdős Péter, s nekem megint nem lehet lemezem. Pontosan meg kell értetni a lakossággal, mit jelent az Európai Unióba való belépés, mi­ért jó és miért nem jó ez nekik: mehetnek-e dol­gozni Ausztriába, meg- veszik-e a salátát tőlünk a németek. Mint ahogy ar­ról is el kellene számolni, mennyi haszna volt az embereknek abból, hogy a NATO tagja lettünk. S egyetértek azzal is, hogy a globalizáció súlyos ve­szélyt jelent a nemzetek­re, kultúrákra. Erre szin­tén a MIÉP elnöke hívta fel először a figyelmet.- A koncertjein a MIÉP és maga mellett kampányol majd?- Dehogy! A koncert, az koncert, a politika, az politika. Nem keverem össze a két dolgot.- Akkor tart majd lakossági fórumot egy kultúrházban, ahova kiöltözve érkezik, ha­tásos beszédet tart, és őszintének tűnve vála­szol a kérdésekre?- Miért ne? A színpa­don szerzett tapasztala­taimat jól tudom majd hasznosítani. Kiállók az emberek elé, elmon­dom, hogy mit gondolok az országról, világról. S még az is lehet, hogy előveszem a gitáromat és elénekelek egy dalt.- És azt hiszi, a kö­zönség komolyan fogja önt venni?- Nem akarom, hogy komolyan vegyenek, ko­molytalan akarok marad­ni. Á politikusokkal ép­pen az a baj, hogy túl ko­molyan veszik magukat. Nagy Feró Született 1946. június 14. Iskola: Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Pályája: 1963-ban énekes a gimnáziumi Richmond Heads együttesben, a hatvanas évek végén a Zárva­termők tagja, majd megalakították a Beatrice együttest, amely punkzenekarrá alakult. 1982-től az ős-Bikini frontembere. 1987-től újra színpadon a Beatrice. Emel­lett musicalekben énekel, rádiós, tévés műsorvezető. S azt sem szeretném, hogy politikusnak tartsa­nak. A politika ugyanis valami gyanúsat jelent, egyfajta cselezést, és én nem akarok gyanúba ke­veredni. Nem érdekelnek a pártharcok, az ellenfe­lek kicsinálása. Talán nem lesz közhelyes és patetikus, ha azt mon­dom, én magamat és az embereket akarom kép­viselni. S ha úgy gondo­lom, hogy a politikai tér­fél másik oldalán van az igazság egy kérdésben, akkor nekik adok igazat. Sőt, azt is bevallanám, ha tévednék, azt is, ha hü­lyeséget beszélnék.- Mennyi esélyt ad annak, hogy bekerül a parlamentbe? Van már Bocskai-ruhája?- Nyerni szeretnék a választókerületemben. A harmadik helyet kudarc­ként könyvelném el. Tíz éve van már Bocskai-ru- hám, az országban az el­sők közé tartozom, aki­nek volt.- El tudja magát képzelni, hogy ül az or­szágházi patkóban, és hallgatja a vitát pél­dául az illetéktörvény­módosításról?- Hát... nehezen. De ha úgy alakulna, tenném a dolgomat. S vannak olyan területek, például a kultúra, ahol nagyon szívesen vállalnék fel­adatokat.- A MIÉP jelöltjeit ismerve, lehet, hogy összeállhatna egy par­lamenti ■ rockbanda. Mit szólna hozzá?- Tetszene. Csinálhat­nánk jó bulikat az Or­szágházban. A. B. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom