Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

10. oldal - Somogyi Hírlap HÉTVÉGE 2001. Február 3., Szombat Lord Biotton kisszéke Egy könyv, amely állja az ostromot Üljünk rá erre a kisszékre, s nyomban kiderül, hogy nem egy kisszék az, hanem bizony egy egyszerű sámli, és az is lehet, hogy itt-ott már az eresztékek sem a régiek. A fent említett bú­tordarabot Witold Gombrowicz Operett című művében emlegetik sűrűn, majdnem olyan gyakran, mint a meztelenséget, s látszólag egyiknek sincs semmi értelme. De a látszat - mint tudjuk - sok­szor csal. Merthogy milyen világ az, amelyben egy lord kisszéke- ket gyűjt, és az ő híres gyűjtemé­nye nem több mint tizenkettő, vagy tizennégy darabot számlál. Hát ilyen világ. Olyan, mint a mi­enk. Egy olyan világ, amelyben a ráérő emberek nem puskákkal, hanem hódításaik számának fel­emlegetésével párbajoznak. Egy olyan világ, amelyben egy divat- tervező teljesen meg tudja bolon- dítani az unatkozó urakat és höl­gyeket, akik remegve várják: ki­dobhatják-e a fél ruhatárukat, hogy idejüket a szabónál tölthes­sék. Ne feledjük: ez még mindig Gombrovácz, és még mindig nem a harmadik évezred elejének va­lósága. Ez itt egy kaposvári bemu­tató, amely felismeri a lehetősége­ket ebben a darabban. A harma­dik évezred valóságába az is bele­tartozik, hogy megvan a lehetősé­ge a bármelyik pillanatban ránk­törő diktatúrának, lázongásnak és háborúnak. És ez mind benne van Gombrowicz művében, amely ugye egy abszurd, tele vá­ratlan fordulatokkal, meghök­kentő eseményekkel. Van ebben a Gombrowiczban valami. Valami, amit az átlagpol­gár nem tud vagy nem akar elvi­selni. Nevezetesen az, hogy több­szörösen összetett jelképrend­szerével, metaforáival egy percre sem hagyja nyugodni azt, aki da­rabjait nézi. Itt nincs idő elméláz­ni. Itt minden hangsúlynak és gesztusnak megvan a maga helye és ideje. Ha tehát az ember egy Gombrowicz-bemutatóra megy el, teszem azt Kaposvárra, akkor nem várhatja, hogy az ő kedvéért megállnak a dolgokat megma­gyarázni. Pláne arra ne számít­son, hogy valami kis lanyha ope­rettet fog látni. A cím ezt ígéri, mégis valami egészen más törté­nik. A szereplők életében kevere­dik az Előadás és Valóság, Divat- bemutató és Katonai Bemutató. S hogy hol a határ? Hol lépnek át az egészen valószerűtlen esemé­nyeket átélő szereplők egy egé­szen valószínűtlen, véres való­ságba? Nehéz megtalálni ezt a pontot. És talán ez az, amiért Gombrowicz az egész darab írá­sának nekiállt. A cselekmény vé­gig fikció és valóság határán egyensúlyoz, s nem biztos, hogy a valóságban végződik. Lord Biotton kisszéke jó ürügy Gryllus Dorka és Znamenak István FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Gombrowicznak arra, hogy a tömeget mondanivalóval lássa el. Pontosabban: ezt a kifeje­zést használja, hogy érzékel­tesse a tömeg hangulatát. Fel­háborodás: Lord Biotton kis­széke! Pletykázás: Lord Biotton kisszéke... Ezt az esz­közt a kaposvári előadáson kettővel megtoldották. Keszég László rendező kérésére Már- kos Albert zenét szerzett a da­rabhoz, s Bodor Johanna és Kadala Petra koreográfusok segítségével néhány ember is képes érzékeltetni a Tömeg rezdüléseit, amely nem mu­laszt el egyetlen percet sem, hogy az eseményeket kom­mentálja. A rendező, a zene­szerző és a koreográfusok együttes munkájával olyan többletjelentések kerültek be az előadásba, amelyek cseppet sem idegenek Gombrowicztól. Mindig történik valami a szín­pad hátsó részén is, a fő cse­lekményszál mögött, így aztán két cselekményt figyelhetünk egyszerre. Elöl az urak mulat­nak, hátul pedig a szolgák ké­szülődnek arra, hogy átvegyék a hatalmat. A folyamat jól nyomon követhető, már csak egy probléma van. Az esemé­nyek tényleg párhuzamosan, és nem egymástól elcsúsztatva zajlanak. Következésképp a néző számára egész jelenetek veszhet­nek el. Kár. Mert az előadás mind­két rétege jól kidolgozott koreog­ráfiát követ. Láthatóan nagy ener­gia és koncentráció kell ehhez a darabhoz. Gombrowicz szövege nagyon nehéz, nem lehet kihagyni vagy más hangsúllyal mondani semmit, mert különben a ha­tás elvész. Ehhez jön a zene, amely szintén kivételes ritmusérzé­ket és koncentrációt igényel. Koncentráci­ót, de nemcsak a szí­nészektől és a zené­szektől, hanem a né­zőktől is. A premier­közönség pedig úgy látszik, nem emiatt jött. Évek óta nem fordult elő, hogy elő­adás közben adta vol­na fel valaki. Pedig ez az előadás sem rossz előadás, an­nak ellenére sem, hogy a harma­dik felvonásra egész sorok marad­tak üresen. Ez egy olyan próbál­kozás, amely sokkal közelebb áll a kísérleti- és táncszínházhoz, mint ahogy azt a kaposvári kö­zönség megszokta. És a kaposvá­ri közönség feladta. Pedig minden ott van a színen, amit eddig meg­szokott: zené, tánc, cselekmény, szöveg, aminek még mondaniva­lója is van. Csakhogy az abszurd keretein belül, tehát sosem lehet tudni, hogy a következő pillanat­ban mi következik. Gombro- wicznál egy dolog nagy hangsúlyt kap. Ha lehet, ezt a hangsúlyt Keszég még tovább fokozza. Ez a dolog pedig az, ami miatt az a jó néhány néző nem tudott szembe­nézni az igazsággal. Az igazság az - és ez a darab szövegében el is hangzik -, hogy mindannyian ál­arcot hordunk. Hol ilyet, hol olyat, ahogy a helyzet diktálja. Sa­ját gondolataink kakofóniájában élünk. S ha ebben a zűrzavarban megszólal egy tiszta hang, a mez­telen igazságé, azt már vagy nem ismerjük fel, vagy kényelmi okok­ból nem akarjuk felismerni. A szomorú pedig az, hogy ez az ál­lítás a kaposvári közönségre is igaz. KÓNYA ORSOLYA Már postabélyeg is hirdeti országnak-világnak, hogy száz éve jelent meg az egyik legjobb magyar regény, az Egri csillagok. A jó regény pedig arról ismerszik meg, hogy mindenkinek van róla véleménye, minden olvasónak akad vele kapcsolatban személyes élménye. Én még az Olcsó könyvtár sorozatköteteit forgatva találkoztam elő­ször Bornemissza Gergelyék történetével, valamikor sráckoromban, tehát a múlt század hetvenes éveiben. Az Egri csillagok három köte­tét később is ebben a végtelenül egyszerű kiadásban olvastam el újra meg újra, körülbelül kétévente egyszer... Úgy emlékszem, egyáltalán nem zavart az olcsó papírborító, s az sem keltett bennem hiányérze­tet, hogy képeket egyáltalán nem találtam a sárgult oldalakon. Gárdonyi remekműve, amely éppen egy évszázada terelgeti a fia­talság fantáziáját a magyar történelem felé, számomra még ma is el­sősorban ezt a három igénytelen külsejű könyvecskét jelenti. És arra emlékeztet, hogy az igazi szellemi érték árfolyamát nem csökkenthe­ti a puritán csomagolás. Mint ahogy a politika hullámzása sem kezd­te ki az Egri csillagok népszerűségét, noha ebben a tekintetben a XX. század aligha nevezhető csendesnek és egyhangúnak. Az 1954-ben indult (és több évtizedes polgári hagyományokat felújító] Olcsó könyvtár sorozat nem tartozott a szocialista korszak legrosszabb kulturális kezdeményezései közé - az mindenesetre bizonyos, hogy nem emiatt volt szükség a rendszerváltozásra... A regényt egyébként sokkal jobban szeretem, mint a belőle ké­szült filmet. A nagyszerű színészi alakítások sem feledtethetik, hogy a várostrom filmvászonra „álmodása” korántsem volt „hallivúdi” színvonalú. Olvasás közben sosem ért olyan illúzióromboló élmény, mint a tévé előtt. Ott ugyanis szemtanúja voltam, hogy a vitéz Koncz Gábor harci buzogánya jó fél méterrel zúg el a törököt játszó statisz­ta orra előtt, aki szerepe szerint mégis „falra mászik” tőle kínjában... Azzal a három kicsi és rongyosra olvasott kötettel nem fordulhatott elő semmi ilyesmi. A gyűrött könyvecskék, amelyek olyan nyomo­rultul szegényesnek hatottak a színes képekkel díszített újabb kiadás mellett, a mai videós-internetes világban egyenesen őskori kövület­nek látszanak. Már ami a külsőt illeti. Mert Gárdonyi leghíresebb re­gényének utókora valamiképpen az egri hősök sorsát példázza. Szí­nesen, elegánsan vagy szamárfüles, fakult oldalakkal azért ugyanaz a népszerű könyv maradt, amely - akár csak Eger vára annak idején - derekasan állja a sarat. Minden valószínűség szerint a jövőben is visszaveri legújabb versenytársai, a modern szórakoztató irodalom ostromát, s megőrzi előkelő helyét a magyar fiatalok és idősebbek „bestsellerlistáján”. A szép, kerek évforduló, melyet postabélyeg tesz még emlékeze­tesebbé, talán azt jelképezi, hogy a minőség időtlen és változatlan, bármilyen köntösbe bújjon is. S persze főleg azt, hogy a könyv, a jó könyv - örök._____________________________ _______ nagy zoltán Ma gda és Margit Él a patalomi szociális otthonban két leány. A negyvenes éveiket töl­tik, hozzátartozóikról nincs hír. Ég és föld kettőjük között a különb­ség. Mégis: az egyik kapocs, ami összeköti őket, az otthon biztonsá­ga, a másik, hogy mindketten sü­ketnémák. Magda deszkavékony, karakte­res jellem. Néha hisztérika. Külö­nösen, ha nincs füstölnivalója vagy - uram bocsá! - kicsit be- csiccsant. Olyankor megmakacsol­ja magát, nem mozdul, amíg célját el nem éri. Vagy föladja. Ez a gya­koribb eset, mert belátja, hogy csak akkor kap zsebpénzt, ha dol­gozik is érte. Munkaterápiás céllal minden épkézláb embernek jut va­lamilyen feladat. Ő itt a „főmosoga­tó”. Akkor rettentően alapos, és tal­pig becsületes. Minden egyes tá­nyért és kanalat számon tart. Órá­kat képes elszüttyögni, amíg az összes edény és evőeszköz a he­lyére kerül. Egy csöppnyi tisztító­szert sem lehet elkérni vagy el­csenni tőle. Mindennel elszámol. Az esti mosogatás után megmasz- szíroZ néhány fájós bokát, meg­dorgálja az esetleges rendbontó­kat, csak úgy, hang nélkül, de min­denki számára érthetően. Egyszer viccet is mesélt, de ezt inkább nem jelbeszélném el. Margit egészen más. Kihízott szinte minden létező ruhát. Slam- pos és csoszog, állandóan eszik, nappal aluszékony, este virgonc. Megőrül egy szem cukorkáért, de aranyszíve van. Ha kap egy cso­maggal, azonnal szétosztogatja. Ilyenkor télen seper, felmos, cipe- kedik, sokszor értelmetlenül, de ha eljön a tavasz, akár ekét is lehetne vele húzatni. Egyetlen szót képes kimondani: mama. Sok éve már, hogy elvesztette édesanyját, így ne­ki minden nővér egy kicsit az. Az otthon lakói szemében egyszer bájosak és kedvesek, máskor kibírhatatlanok. Pedig ezeknek a lányoknak szeretetért nem kell a szomszédba menni, lendvai József Király Nelly versei Esti kívánság .Ahogy este csukódik szemed és búcsút intesz a fáradt mának elpihen két kezed csendes lélekkel fogsz neki imádnak. Ahogy elrendezed napod képeit s csitítod az áradó vágyat, leteszed szívedről ékeit s menedékként megveted ágyad: Rám gondolj! Had' ússzak át a vágyon S lebegjek álombéli tájon bíztató szemed előtt. Mint a felhőkkel összenőtt égbolt Táruljak ki neked! S rakd vádamra ,- ó kérlek - életed. ” Illat Kint a bágyadt este sétált Karjára fonva őszi illat. E pillanat meghitt volt, mondhatni régvárt Ahogy a múló percen megosztoztak. Siettem én is utánuk, hogy lássam Ahogy még megmártóztak az álmo­dó nyárban. Ráérősen s kecsesen léptek, mint zenére Az ősz volt elől, s az illat kísérte. Gyufa sercent, mint égtől elvált csillag Ahogy e fényben lágyan összesimul­tak Mint ellobbant láng szállt tova az illat S én láttam, ahogy érte az est könnyei hulltak. m Árpád-kori templommaradványok Iharos Eddig még feltáratlan Árpád-kori templom nyomára bukkantak Iha­rosban. A lelet feltárása nemcsak a falu, hanem a környék szem­pontjából is jelentős lenne, hiszen az iharosiak véleménye szerint az Árpád-kori templommal kapcsola­tos régészeti kutatások eredmé­nyeképpen a település fontos láncszemévé válhat a kistérség ki­alakuló idegenforgalmának. Iharosban nemzedékről nem­zedékre, apáról fiúra szállt a szó egy templomról, amelynek a pin­céjében egykor titokzatos kincse­ket rejtettek el. A történetet izgal­masabbá tették azok az állítások, miszerint a templom maradvá­nyai a mai temető földje alatt nyugszanak. Horváth Győző, a te­lepülés alpolgármestere gyermek­korában hallotta a mesét a falu öregjeitől az .elsüllyedt templom­ról, amelynek felnőttként - a le­véltári adatok és a mai katolikus- templom-história domusa segít­ségével - a nyomába eredt. A tu­dományos kutatások bebizonyí­tották a templom létezését, így most a fiatal alpolgármester a le­let feltárásán fáradozik.- Már gyermekként vonzottak a titokzatos, rejtélyes dolgok - mondta Horváth Győző. - Sok­szor hallottam, amikor az idő­sebb emberek arról beszéltek, hogy a falu kincsei egy hajdani templom alatt vannak elásva, ami a mai temető helyén állt. Volt, aki úgy emlékezett, hogy ez a temp­lom elsüllyedt, mások azt mond­ták, leégett. A valóság azonban az, hogy 1822-ben egy új temp­lom építése miatt egyszerűen le­bontották. Tornyának darabjait a mai katolikus templomban hasz­nálták fel. A veszprémi egyház- megyei levéltár adatai bizonyítják azt a tényt, hogy a régi templom az Árpádok korából származik.- Kezdetben egyedül végeztem a kutatást - mondta Horváth Győ­ző, aztán ahogy egyre több isme­rethez jutottam, annál nagyobb érdeklődés és segítség övezte a munkámat. Különösen a fiatalok között találtam segítőtársakat, az iharosi Ifjú Titánok Köre pedig fel­ajánlotta, hogy amikor elkezdőd­nek a régészeti feltárások szívesen szerveznének egy régész tábort, amelynek keretében segédkezné­nek az ásatásnál. A táborba az or­szág minden részéből várnának fi­atalokat, akik reményeink szerint jó hírét vinnék a falunak. Ez a környék, ahol élünk, régé- szetileg eléggé elhanyagolt álla­potban van, pedig nagyon sok ré­gi rom és maradvány vár arra, Horváth Győző alpolgármester hogy felfedezzék és érdemei sze­rint kezeljék. Úgy gondolom, hogy az iharosi Árpád-kori temp­lom feltárása nemcsak magának a falunak nyújt lehetőséget az is­mertté válásra, hanem a térség ki­alakuló idegenforgalmát is fellen­dítheti - vélekedett Horváth Győ­ző. BOGNÁR TÜNDE Gryllus Dorka

Next

/
Oldalképek
Tartalom