Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-13 / 11. szám
Somogyi Hírlap 2001. Január 13., Szombat Hétvége 9. OLDAL A gulyásfőzés technikája Gyurkovics Tibor „kifőzdéjében” fakanállal kergetőznek az író-szakácsok Gyurkovics Tibor írót nem vonzzák azok a kultúrtermékek, melyeket csak néhány ínyenc fogyaszt és mérgezi vele magát. Olyan kis családi „kifőzdékre” áhítozik, melyekben nem fakanállal kergetőznek és verik egymást fejbe az író-szakácsok, hanem olyanra, ahol megszülethetnének az egyéni „ízek.” S nőkre vágyik. Társakra, akiket nem pótol se siker, se politika, s akik egy icipicit az Istent fejezik ki. Kaposváron, Szász Endre festőművész a 75. születésnapjára megnyílt kiállításon beszélgettünk minderről a Kossuth-díjas íróval.- Gyakran szerepel a rádióban, a televízióban. íróként milyen helyet tölt be életében a közszereplés?- Örökletesen megadatott, hogy ki tudom fejezni magam - nem minden íróra jellemző ez - szóban is. Apámtól örököltem ezt, és az én szereplésembe talán némi humor is belopódzott. Az egészet egy nagy játszmának, játéknak tekintem, amiben azért veszek részt, hogy ez a nyomorult nép kedvre derüljön.- A rádióban egy bizonyos Gráának sírja ki aktuális keservét, tehetetlen dühét.- Gráci, azaz Galsai Pongrác író egyik Mások mondták róla legjobb barátom volt; több mint tíz éve halott. Ezért a megszólítás: „Kedves Gráci”, a mennyei Mandzsúriából. És miután annyira egy húron pendültünk, ami a kultúrát, az irodalmat és a népet illeti, a halálát követően olyan éterien tudok vele a földi dolgokról beszélgetni, mintha általa madártávlatból nézhetném a magyar kultúrát. Ezt a handabandát, amit csinálnak, s amivel nagyon nehéz megbarátkozni és egyetérteni. De miután nyolc évvel ezelőtt lébehoztuk a Magyar írók Egyesületét, amelynek Cseres Tibor és Nemeskürty István nyomában én lettem az elnöke, kénytelen is vagyok valamilyen módon ennek a 80-90 írónak képviselni az érdekeit. Azonkívül a Magyar Művészeti Akadémia alelnökeként azon dolgozunk a Makoveczcel, hogy a mintegy 80 akadémikus szellemi erejét valahogy belevigyük ebbe az igen szétzilálódott kulturális életbe. Hátha még lehet valamit segíteni...- Mi az, ami miatt nem egészen felhőtlen ennek a nagy családnak, az írótársadalomnak az együttélése? Hogy érzi magát ebben a miliőben Gyurkovics Tibor?- A rendszerváltás legnagyobb tragédiái közé tartozik, hogy amennyire megosztotta a társadalmat gazdaságilag - ennyire szegényekre és ennyire gazdagokra -, ugyanúgy az irodalmat is megosztotta. Szász Endre festőművész: Szeretem Gyurkmcsot. Az írásait, játszó kedvét. Értelmes, lehet tőle tanulni. Fél-tréfás csomagolásba rakja amire érdemes odafigyelni. Olyan fajta ember, aki vonz. Jó barátom és kölcsönösen tiszteljük egymás munkáját. Kerék Imre költő, műfordító: Gyurkovics Tibor a mai magyar líra és próza kiemelkedő, nagyhatású művelője. A televízió Lyukasóra című műsorában is gyakran szerepel; nagyszerűen népszerűsíti a mai irodalmat, képzőművészetet Vérbeli, rutinos költő, aki ugyancsak a Lyukasóra című folyóirat hátoldalán rövid, frappáns esszéiben szuggesztíven emlékezik az elhunyt írókra. Sok munkáját olvastam; egyik legutolsó kötetében a világ nagy képzőművészeinek alkotásaikon keresztül rajzolta meg portréit, visszaadva lelki alkatukat, karakterüket. Csodálom ahogy súlyos szívbetegségét átélte, felgyógyult és ismét kiegyensúlyozottan tevékenykedik. Jellegzetes, heves taglejtésekkel kísért véleménynyilvánítása kitűnő előadóra, jó színészre utal. Nem véletlen, hogy több filmben szereplőként is megjelent. Univerzális, mondhatnám reneszánsz alkatú művész. Karácsony Tamás színész: Nagyon szimpatikus polihisztor. Mélyen humánus, aki már-már túlnő az irodalmi kereteken. Egyetemes gondolkodó, író, költő, drámaíró, filozófus, aki érzékeny a társadalmi folyamatok minden rezdülésére és közéleti emberként mondja el véleményét a körülöttünk lévő dolgokról. Olyan ellenségeskedés, acsarkodás lett érthetetlen módon úrrá a különböző csoportok között, hogy ez engem mindig felzaklat és megpróbálom azt a nem létező békét az olajfák alá segíteni. Én azt hiszem, hogy az ellentét, a két részre szakadás, a szekértáborozás a legnagyobb akadálya a nemzeti kultúra megerősödésének. Régi tervem volt, hogy létrehozzak egy Együtt című lapot, amiben a liberálisok és a nemzetiek valamilyen módon egymás értékelésével, nem pedig egymás kirekesztésével erősítenék az ország kultúráját. Ennél nehezebb dolog azonban nincs. Nem tudom felfogni, hogy ilyen gyűlölködés lehet azután a negyvenéves elnyomás után, amelyet Aczél György olyan jól tudott irányítani, mert a gulyásleves fortyogása fölött ő a fedőt úgy emelgette, hogy mindig kieresztett egy kis gőzt is, majd belekevert egy kis sonkát, egy kis karajt, egy kis lábszárat, ami ott fődögéit, és úgy elvolt... Nem azt mondom, hogy jól, de mindenki meríthetett belőle, kivéve természetesen a teljesen eltiportakat és azokat, akik lefölözték. Mert azért Aczél arra is adott alkalmat, hogy legyen egy fölöző társaság. Ez most megszűnt, de a for- tyogás tart, sőt, már levetette a födőt is, és itt folyik a lé, a gulyáslé az utcán... A „ki főzte, ki eszi, ki kapja?” nehéz kérdései aztán oda vezetnek, hogy ezt a gulyáslevest sokan most kifejezetten pénzért gyártják. A pénz azonban nem kultúra. Pénz nélkül persze nagyon nehéz kultúrát csinálni, hiszen az maga is áru olyan értelemben, mint egy darab könyv, kép vagy szőnyeg, de a pénz nem kultúra. Ha a pénz irányítja a kultúrát, az a feje tetejére állítja az értékrendet, és ezek a lobbizások egymás torokfojtogatásában végződnek, s a saját gulyásukat eladják.- Bár a történelmi gyökereit ismerem, mégis nehezen értelmezhető számommá népies-urbánus kettősség. Hiszen mi itt, Magyarországon ezek is vagyunk meg azok is. Nem az a természetes, hogy különböző hangon szólaljunk meg?- Ez lenne a legfőbb érdekessége, hiszen a magyar kultúrának mindig az volt a jellemzője, hogy miután befogadó és nagy szívű kultúra, az úgynevezett másságot - amit annyira szeretünk hirdetni - egyszerűen tudomásul vegye és az ország hasznára kamatoztassa. Ezek a kezdeményezések azonban egyszerűen fölfoghatatlan verekedésekké fajulnak, amikor főzőkanalakkal kergetőznek és verik egymás fejét. Ez tragikomikus. Jó lenne, ha létrejönnének olyan kis családi kifőzdék, amelyekben ezek az egyéni ízek megszülethetnének. Ez lenne jó, de nem így van. A pénz működteti a dolgokat és ez olyan mérgeket kever az ételbe, hogy sokszor ehetetlenné válik. Van, amelyiket megfőzik, van amelyiket kiöntik, s van, amelyiket tudomásul sem veszik. Ez a legnagyobb baj. Én sosem voltam Gyurkovics Tibor író, költő 1931 december 18-án született Budapesten. Tanulmányait a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1953-ban, majd az ELTE pszichológia szakán végezte 1955-ben. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanársegédle, a Központi Gyermek ideggondozó Intézet vezető pszichológusa, az Grszágos Elme-és Ideggyógyintézet klinikai pszicholé- gusa, a Pest megyei Bíróság Igazságügyi pszichológus szakértőié, színházi dramaturg, a Magyar írókamara társelnöke. József Attila-, IBBY-, Kossuth-, és Nemzetközi Gyermekkönyv-dí- jas, a Bölöni Emlékérem tulajdonosa. 1961 óta több tucat verses, novellás és dráma-kötete látott napvilágot. Nős, négy leánygyermek - Gertrúd, Dorottya, Rita, Mónika - édes ap|a. Hobbija: Jus murmurandl (a mormogás Joga). politizáló író, és most sem vagyok az. De hiszem, hogy a kultúra viszszahat az országra, a népre, a politikára is. Dolgozni és főzni, csinálni a különböző leveseket a magunk hasznára, de főleg arra, hogy azt megegyék. Az olyan kultúrtermék, amit csak két-három ínyenc eszik meg, s mérgezgeti vele magát, az nem vonz engem. Az lenne a jó, ha ebben a nagy vásárban mindenkinek lenne egy sátra, egy kifőzdéje, ahol egyforma eséllyel méricskélné, főzné a maga szakácstudományát.- Gyurkovics Tibor nagyon szépen, olykor szinte érzékien ír a nőkről. Milyen szerepet töltenek be az életében?- Az ő szerepük a legnagyobb. Életem legfontosabb személyisége mindig anyám volt és a nőtársaim. Ez minden embernél így van, de nem vallják be. A banktisztviselőnél éppen úgy, mint a kőművesnél vagy a parasztembernél, csak ki-ki a maga szemérmessége szerint kezeli ezt. A nőnél nincs fontosabb létező a vüá- gon, és ő érzékelteti azt, hogy a társ milyen fontos. Ezt nem pótolja semmi. Se a sikerek, se a politika. Ha megvizsgálnánk rozzant politikusaink szívecs- kéjét, hogy abban milyen nő csücsül, meg tudnánk határozni, miért olyan hülye az adott politikus vagy miért olyan kedves, miért olyan sar- mos, miért olyan okos, miért olyan tehetséges. Ha megfigyeljük - írtam is erről egy verset -, minden ember, művész mögött, mellett ott van az ihlető társ festménye, fotója, valósága, hiszen a hiedelemmel ellentétben a nő irányítja a férfit. Legyen az Napóleon nagy Ady Endre, egy mérnök, vagy egy festőművész, netán mi magunk. Mert a nőben megtestesül valami szép. Olyan, amiből a földön elég kevés van. Nem véletlen, hogy évszázadokon keresztül annyi aktot festettek. Nők, nők és nők... Kevés férfi. Hálaistennek! A nő ugyanis egyesíti magában azt az Isten áldotta adottságot és tehetséget, amelyik egy icipicit kifejezi Istent.- Milyennek látja a mai magyar nőt?- Egy kicsit elkeseredettnek, de még mindig jobban reménykedőnek, mint a nyavalyás férfit. ____________várnai ácnes Va dászbalesetek, örök kérdésekkel Értelmetlenül Van kollektív felelősség, de a fegyvert mindenki maga süti el Az már nagy valószínűséggel kiderült - mint az előzetes szakértői jelentés is tartalmazza - hogy ki okozta a nemrégiben Kutas-Kozmapuszta környékén történt tragikus vadászbalesetet, melynek során egy 43 éves szegedi vadász életét vesztette. De ha a körülmények, az okozó kiléte tisztázódik is, az ilyen esetekben mindig sok a kérdőjel, a talán örökre megválaszolatlanul maradó kérdés...- Egy ilyen baleset az egész vadásztársadalmat megrázza, és elgondolkodtatja - mondta Simon Pál, a FM-hivatal halászati és vadászati főfelügyelője. - De sajnos, azt kell mondani: ahol emberek vannak, ott hiba, baleset is van. S ahol fegyverekről van szó, egy ilyen hiba végzetes lehet. Somogybán szerencsére nem gyakoriak az ilyen balesetek, kétévente egy, ha előfordul - persze, még ez is eggyel több, mint kellene. Amit a hatóságok tehetnek, csupán annyi, hogy nagyon szigorúan figyelnek az oktatások megszervezésére, hogy aki leteszi a vizsgát, valóban biztos tudással rendelkezzen. Folyamatosan ellenőrizzük a vadászatra jogosultakat, és szigorúan ellenőrizzük, hogy a szabályokat betartják, betartatják-e a vadászat szervezői. A vadásztársaságok azzal tudnak segíteni, hogy a megfelelő engedélyeket beszerzik, vadászatok megszervezésénél a lehető legnagyobb körültekintéssel, elővigyázatossággal járnak el. Fontos, hogy ki a vadászatvezető, ugyanis hogy megtartják-e az eligazítást, a baleseti oktatást a vadászoknak, körültekintően jelölik-e ki a lőállásokat, ezekért mindenképpen ő felelős. Egy másik emberért, egy másik vadászért azonban nem vállalhatják a felelősséget. Van bizonyos kollektív felelősség, természetesen, de a fegyvert mindenki maga süti el... Simon Pál azt is hozzátette: a vadászatokon az engedélyekkel, a szervezéssel a tapasztalatok szerint általában nincs baj. A vadászok részéről viszont elég egy apró hiba, egy pillanatnyi figyelmetlenség, és az egy másik ember életébe kerülhet. Ennek ellenére nem lehet mondani, hogy a vadásztársadalomban csökkent volna a fegyelem az utóbbi években. Csak annyira jellemző ez a folyamat, mint amennyire az egész társadalomban tapasztalható az erkölcsök fellazulása. A Somogy Megyei Bíróság elé az elmúlt hét évben mindössze négy ilyen ügy került. Két esetben a véletlen lövés nyolc napon túl gyógyuló, súlyosabb sérüléseket okozott. Az egyik esetben vaddisznó-hajtás közben egy eltévedt golyó az egyik vadászt találta csípőtájékon, a másikban a vadász úgy vélte: egy szarvas körvonalait látja, és lőtt, ám a feltűnő sziluett nem vadé volt, hanem vadásztársáé, akit nyaktájon talált a lövés. A vádlottak ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége volt a vád, az ítélet próbára bocsátás, illetve pénzbüntetés volt. A másik két baleset halállal végződött. 1997 novemberében egy vései vadász feszteleníteni akarta lőfegyverét, nem tudva arról, hogy egy lőszer véletlenül még a tárban maradt. A fegyver elsült, a halálos lövés a vadász egyik ismerősét találta el. A másik ügyben egy 13 éves kisfiú volt az áldozat. 1998 szeptemberében két balatonfenyvesi férfi vadászni indult, egyikük vitte a kisfiát is. Már visszafelé indult volna az apa és fia, amikor a másik lesen ülő vadász a sötétben nem ismerte fel a közeledő alakokat, és lőtt. A lövés a kisfiút találta el. Ezekben a súlyosabb ügyekben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés volt a vád, a büntetés pedig egy év nyolc hónap, illetve egy év öt hónapi fogházbüntetés. JAKAB EDIT A részvét mellett valószínűleg a tragédia teljes értelmetlensége volt az, ami mindenkit szívesen ütött, amikor az ismert énekes haláláról számolt be a sajtó. Természetesen minden haláleset után ugyanaz a kérdés visszhangzik bennünk: hogyan lehetett volna elkerülni, hogy a legrosszabb bekövetkezzék? Talán még akkor is ezen rágódunk, ha idős korban vagy hosszas betegség után jön el a vég... A „bulizás”, ami a hírek szerint megelőzte a halálos lövést, egyébként már Somogybán is vezetett hasonló tragédiához. 1872 elején történt Jákó községben, mégpedig lakodalom alkalmával, hogy az egyik vőfény, miközben pisztolyát töltötte, véletlenül keresztüllőtte az örömapát. „Mi tiszteljük az alkotmányos szabadságot, az egyéni jogokat - írta az esetről a korabeli kaposvári hetilap, a Somogy -, de csak addig s oly mértékben, ameddig s midőn azok veszéllyel nem járnak. A szabadságnak különös gyakorlása az, midőn az emberek egymást lelövik, mint a vadat! Midőn a fegyverengedélyt annyian bitorolják, s a lőport - éppen, mint a korpát - hordja szegény-boldog a boltokból, hogy vele egy-egy családnak örök gyászt okozzon. Ha Somogy megyében továbbra is így és ily áron akarnak puffogtatni, akkor sokkal jobb, ha rendes háborút kezd a megye, mert még tán így sem lesz annyi halottja és sebesültje! A szabadság nem abban áll, hogy egymást irtsuk, hanem hogy értelemmel és érett ésszel hasznunkra fordítsuk. ” Ma is megszívlelendő gondolatok. A szomorú jákói lakodalom után mégis tizenegy esztendőnek kellett eltelnie addig, amíg a somogyi megyegyűlés - 1883 tavaszán - határozatot hozott a fegyvertartás korlátozásáról. Most talán nem kell ennyit várakoznunk, hiszen a kormány is, a parlament is foglalkozni akar a problémával - s a közkedvelt énekes halála biztosan újabb érvekkel „fegyverzi fel” azokat, akik a kérdés szigorúbb jogi rendezését szeretnék elérni Magyarországon. Valóban elgondolkodtató, hogy a 300 vagy akár 500 méteren belül is ölni képes ún. „öntöltő maroklőfegyverek” civilek kezében vajon hány esetben jelentettek eddig hatásos önvédelmet. Ha az utóbbi évek-évtizedek sajtóhíreire gondolunk, ennél sokkal többször volt szó arról, hogy valójában az ön- és közveszély forrásainak bizonyultak... Vannak persze, akik már most is, mindenféle szigorító rendelkezés nélkül is gyakorolják az önmérséklet erényét, s bár joguk lenne lőfegyvert tartani, mégis megelégednek egy sokkal „barátságosabb”, de 5-6 méteren belül így is megfelelő védelmet biztosító gáz- és riasztópisztoly birtoklásával. így nem kell azon rágódniuk, hogy egy szerencsétlen pillanatban soha jóvá nem tehető tragédia okozójává, netán elszenvedőjévé válnak. Vigyázni természetesen egy gázfegyverrel is kell: jelenleg ilyen „műszer” is csak vizsga letétele után és engedély birtokában vásárolható. S amire vizsga előtt mindenkit megtanítanak: kapatosán tilos fegyverhez nyúlni. Egyébként pedig közismert aranyszabály, hot töltetlen fegyver nincs! Az egész országot megrázó tragédia meggyőzően bizonyítja, hogy a legjobb rendelet, a legszigorúbb törvény sem ér semmit, ha nem tartják, nem tartjuk be. Vajon segíthet-e rajtunk a jogalkotás, ha képtelenek vagyunk megszívlelni ezt a tanulságot? Mindenesetre értelmesebben kellene berendeznünk az életünket - s ehhez még új törvényekre sem kell várakoznunk. Hiszen a szabadság most sem abban áll, hogy egymást irtsuk, vagy magunkban oktalanul kárt tegyünk, hanem hogy „értelemmel és érett ésszel hasznunkra fordítsuk”, mert az értelmetlen halálnál csak egy rosszabb dolog van: az értelmetlen élet. NAGY ZOLTÁN
