Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-22 / 299. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap SOMOGY I TÁJAK 2000. December 22., Péntek KITÜNTETÉS MUNKÁÉRT. Csokonyavisontáért kitüntetés­sel jutalmazták - az idén először - azokat a lakosokat, akik a leg­többet tették az idén a faluért. 11 egyházi vezető, tanár, orvos és sportvezető vette át a jutalmat a héten az ünnepségen. Erre a ren­dezvényre több mint 400 nyug­díjast is meghívtak, s megaján­dékozták őket. KÉTSZÁZ ÉVES AJÁNDÉK. Nagy értékű kéziratos könyvet adományozott a csurgói Csoko­nai református gimnázium nagy- könyvtárának dr. Suchman Ta­más országgyűlési képviselő (MSZP). A kötet 1700-as évek vé­gi s 19. század eleji dogmatikai, teológiai írásokat tartalmaz, (hj) KIJAVÍTOTTÁK A TETŐT. Új­jáépítették a bolhói művelődési ház tetőzetét. A fedél ugyanis megrepedt, s beázott, ezért volt szükség erre a beruházásra. A munkaelvégzésére 2,1 millió fo­rintot költött az önkormányzat. EGYÜTT ÜNNEPELTEK. So mogyudvarhely kicsik és nagyok együtt ünnepeltek. Csaknem há­romszázan nézték meg a műve­lődési házban az iskolások, óvo­dások és a Rozmaring hagyo­mányőrző együttes műsorát. Az önkormányzattól ajándékot kap­tak a fiatalok és az idősek vásár­lási utalványt vettek át. IGÉNYLIK A CSATORNÁT. 1st vándiban 170 ház közül 162-nek a gazdája csatlakozott a regioná­lis szennyvízprogramhoz. Ehhez a magas részvételi arányhoz az is hozzájárult a 60 százalékban ci­gányok lakta faluban, hogy az önkormányzat a teher nagy ré­szét átvállalja a lakosoktól. PÁLYAKEZDŐK AZ UTCÁN. 108 pályakezdő munkanélkülit tartanak nyilván Barcson és tér­ségében. A pályakezdők között több mint hetven a 20-24 év kö­zötti. Minden negyedik állásta­lan fiatalnak csak nyolc általáno­sa van, s tizenegy még az általá­nost sem tudta befejezni. Oldalszerkesztő: NAGY LÁSZLÓ Kitartóan faggatják a földet Kora bronzkori edénydarabokat ta­láltak a közeli Merenye határában, Drávatamásiból római kori csatot és karkötődarabot hoztak haza. A legértékesebb lelet, egy római kori katonatál már a Dráva múzeum gyűjteményét gazdagítja. Darány Több ezer éves cserepekre vadászik a darányi Zombori Zoltán és Fodor László. A műkedvelő két régész ezen az őszön többször is sikerrel járt.- A legutóbbi merenyei leletből a legértékesebb ez az edénytöredék - mutatta Fodor László. - A kora bronzkorból való, csakúgy, mint a többi, ezen a területen előkerült cse­rép. Merenyénél településnyomot is találtunk, öt kalyiba maradványát. Drávatamási és Drávagárdony kö­zött római katonai tábor nyomait ke­resték, és Mária Terézia korabeli pénzt találtak. A római korért Tótújfaluig kellett menniük: onnét va­ló a múzeumba vitt tál is. Más tárgyak­ról úgy vélik, hogy még régebbiek.- Ezek a töredékek a kastélyos- dombói temetőben kerültek elő - mu­tatta Fodor László -, és úgy sejtjük, őskoriak, mert a többinél durvább a kidolgozásuk. Előkerült innen már szép kidolgozású kőbalta és marokkő is. Gya­korlottan kutatják a határt.- Vízfolyások mentén, domboldalban érde­mes keresgélni, mert ott nagy valószínűség sze­rint régen is volt település. Ilyenkor, őszi mély­szántás után kell elindulni, amikor a talaj elszí­neződésén jól láthatók a régi korok nyomai. Fodor László: A legértékesebb ez a cseréptöredék FOTÓ: BÉRES FERENCNÉ Fodor László elmondta azt is: a cserepeknek nem túl nagy a muzeális értékük, s üzletnek sem jó. A kutatás kizárólag szórakozás nekik. Legújabb felfedezésük Szigetvár környéké­hez kapcsolódik: feltételezésük szerint római kori villa nyomait találták meg. Egy téglát haza is vittek bizonyítéknak. ___________________■ T öbb mázsa ajándékcsomag Bolhó, Visonta, Vízvár Élelmiszerrel megrakott teherautók indultak a héten a fővárosból több település felé. A gyermekétkezteté­si alapítvány adományait vitték a segítségre szoruló családoknak, or­szágszerte 15 ezer csomagot kap­tak. A Dráva mentén Bolhó, Csoko- nyavisonta és Vízvár részesült eb­ből a támogatásból, amelyre a sze­mélyi jövedelemadók egy százalé­kából futotta. A falvaknak teher­autót kellett fogadni a csomagok el­viteléhez, a csokonyavisontai szál­lítmány például meghaladta a 18 mázsát. Itt, a Xantus János iskolá­ban a családok tegnap vették át az alapítványi adományokat.- Százötven segítségre szoruló csokonyavisontai családnak sze­reztek örömet az adományozók - mondta Ríill György iskolaigazga­tó. - Ennyinek jutott élelmiszer­csomag, amiben egyebek között öt kiló burgonyát, két kiló lisztet, húskonzerveket, kristálycukrot, száraztésztát és édességet találtak. Vízváron 40 család kapott teg­nap ilyen csomagot. - Az iskolá­ban ünnepséget tartottunk, s ott adtuk át az adományt - mondta Horváth Jánosáé gazdasági vezető. A bolhói családok ma vehetik át a csomagokat. - Nálunk az óvo­da és az iskola egyaránt kérte az alapítvány segítségét. Az előbbi 17, az utóbbi 20 csomagot, oszthat ki - mondta Gynrokovicsné Tóth Brigitta, az iskola igazgatója. - A legszegényebb családok gyerekei kapnak az élelmiszercsomagok­ból. A két intézmény összehan­golta a szétosztását, igyekeztünk vigyázni arra, hogy egy családhoz csak egy csomag kerüljön, s így minél szélesebb körben részesül- jenek az adományból. ________■ S ikeres évet zár a fürdőfalu CSOKONYAVISONTA Jó évet zár Csokonyavisonta, az idén 45 millió forintot költöttek a falu fejlesztésére. Jó ütemben ha­lad az üdülőövezet fejlesztése is.- Több előrelépés történt a für­dőn, mint az elmúlt tíz évben - mondta Csík László polgármester. - Megépült az új gyógyászati szárny, helyreállíttattuk a fedett medence tetőzetét, parkolót építettünk. Elkészült a kerékpárút egy része, s így a főút mentén megszűnt a balesetveszély. A tes­tület az idegenforgalom fejleszté­sét jelölte meg kiemelt feladat­ként, és amit lehetett, megtettünk. A falunak sincs oka panaszra. Megfelelő helyet kapott az idősek otthona, s karácsonyra lezárult a romaházprogram, és 14 cigánycsa­lád otthonhoz jutott. Egy sor ked­vezményt kaptak a lakosok: bein­dult a fürdőjárat, s olcsón igénybe vehetik a fürdő szolgáltatásait. A polgármester elmondta: a vártnak megfelelően alakul a szennyvízprogram. - Igény van rá, s remélhetőleg megoldódik az üdülőövezet gondja is. Az üdülő­övezetre ugyanis nem vonatkoz­nak azok a kedvezmények, ame­lyek a lakóterületre, így a nyaraló­tulajdonosoknak jóval többe ke­rülne a csatornázás. Ennek a költ­ségét pályázatokkal igyekszünk csökkenteni, és van esélyünk ar- ra, hogy ez sikerül is._________■ _____________________Postánkból_____________________ T iltó táblák, sok szeméttel Mosolyt keltő melldöngetés, kényelmes természetvédelem Nemrég olvastam valamelyik lap­számban, hogy a természetvéde­lem - miután megszüntette a babócsai Ó-Dráván a csónakos horgászatot - újabb jelentéktelen (?) korlátozást kíván bevezetni. Ez­úttal Bélaváron, a horgászok által úgyis ritkán látogatott néhány ta­von szünteti meg a horgászatot. Mára a tiltás valósággá vált, kint a tábla: eddig, és ne tovább, mert büntetünk! Megkérdezem tiszte­lettel az illetékest: ha úgyis jelen­téktelen volt ezeknek a tavaknak a látogatottsága, akkor erre miért van szükség? Miért veszik el az örömöt attól a sajnos kevés hor­gásztól, akinek fontosabb a termé­szet csendje, a surranó jégmadár, mint maga a halfogás? Attól, aki nem akar a telepített tavak matróz­ruhás pontyaira horgászni, inkább beéri egy jóval nehezebben meg­fogható feketesügérrel vagy csuká­val... Életem jó részét - hivatásos va­dászként - a természetben éltem le, s ezért talán érzékenyebb vagyok azokra a visszásságokra, melyek a zöldben tapasztalhatók. Ma már nyugdíjasként is sok időt töltök kint, de elmondhatom: sem a bélavári tavak körül, sem az élő Dráván természetvédelmis ember­rel még nem találkoztam. Csak a tábláikkal... Mivel velük nem talál­koztam, így nem is láthatják, amint a horgászat megkezdése előtt ösz- szegyűjtöm mások otthagyott sze­metét, hogy később hazavigyem. A fentiekből következik: olyat sem lát­tam még, hogy egy ilyen szemetelőt valamelyikük figyelmeztetett volna vagy felelősségre vont. Persze ki tö­rődne ilyen csekélységekkel, ami­kor bármelyik Dráva menti telepü­lést elhagyva hegyekben áll a fél fa­lu szemete. (Duna-Dráva Nemzeti Park, fehér kócsag kék mezőben!) Nem szúr szemet senkinek, hogy az élő Dráván százával van­nak leszúrva a csapóhorgok, kirak­va az eresztőhálók, s a bélavári meg a többi tavakon ringó mű­anyag flakonok sem mindig az ete­tett helyet jelzik. Csaknem minden ismeretter­jesztő filmben, riportban elhang­zik a büszke megállapítás: a Dráva az egyetlen folyónk, amit sikerült csaknem eredeti érintetlenségében megőriznünk... Hát kérem, ezen a vizet járó és ismerő ember csak mosolyog. Hogy csupán egy dolgot említsek: ott van a felettünk műkö­dő erőművek által okozott napi 60-80 centiméteres vízszint-inga- dozás. Müyen hatással van ez az ívásra vagy a lerakott ikrára? Nagy részük néhány órán belül szárazra kerül. Hát ennyi hal lenne a Drává­ban, ha a természetes állapotok uralkodnának? A „természetes állapotok” fenn­tartásának mechanikus törekvésé­vel más gondom is van. Minden ta­vasszal elnézem a heresznyei ma­gasparton, hogy a Dráva magas vízállásakor háztömbnyi darabo­kat szaggat le a partfalból, s ezek nagy loccsanással hullanak a folyó­ba, a bennük levő több száz parti- fecske-odúval és - ebből követke­zően - több ezer fiókával együtt. Érdekelne: mennyivel jobb évente ennyi madáréletet feláldozni, mint egy kőszórással megállítani a víz romboló munkáját a védett fecs­kék érdekében? Ezért érdemes vol­na, bár úgy általában én is utálok minden víz­ügyi szabályo­zást. Éppen olyan az, mint a kerítés az er­dőben... Van még egy történetem, ami a Drávától kicsit mesz- szebb kezdő­dik, de ott végződik. Azaz: ott hí­gul fel. Sajnos! Ha jól néztem a tér­képet, akkor segesdi Rinyának ne­vezik azt a patakot, ami érinti Na­gyatádot, majd Bakházát, azután egyesülve a taranyi (háromfai) Rinyával valahol Babócsa alatt öm­lik a Drávába. Nos, ez a Rinya ta­vasszal csodálatos patak. A vize tiszta, állatvilága gazdag, tíz-tizen- két halfaj fogható benne egy-két óra leforgása alatt, köztük fo­gyasztható méretűek is. A vad eb­be jár a szomját oltani, hűsölni. Többször láttam benne vidrát is. Ez az idilli állapot a csemegeku­korica-szezon kezdetéig tart. Ak­kor Nagyatád alatt buggyant, ha­bos, bűzös, szürke lévé változik a tiszta víz, amiben még a békák (a védett békák!) is hassal fölfelé úsz­nak... Ha a víz színe néha kékre, zöldre vagy pirosra vált, annak oka a helybeliek szerint a fonalgyárban éppen uralkodó divatszín. Vagyis ezt a patakot minden évben meg­ölik. Meggyilkolják! S ez a halál vi­ze vagy tizenöt kilométer hosszan békésen csordogál, mígnem eléri nemzeti parkunk még csaknem érintetlen folyóját, a Drávát. Hogy nem tűnik föl ez egy ter­mészetvédőnek sem? Pedig a ter­mészetben folyik. Akinek feltűnik, az a gátőr, ő - mint mondta - jelen­ti is becsülettel a feljebbvalóinak, de a többi már nem az ő asztala. Úgy tetszik, senkié. Persze tudom, hogy üyen dol­gokkal foglalkozni egy kicsit stra­pás. Sokkal könnyebb tiltó táblákat gyártani. Ez az, ami aggaszt egy ki­csit. Először: nem mehettek az Ó- Drávára. (Csak az egyik lábamat hadd tegyem be!) Aztán csak né­hány „jelentéktelen” bélavári tóra. (Jaj, olyan hideg van itt kint, hadd tegyem be a másik lábamat is!) És mi jön ezután? Esetleg kitiltanak bennünket az élő Dráváról is? Majd meglátjuk. várszegi JÓZSEF Ezer tányér a falakon ISTVÁNDI Több mint ezer népi kerámiát őriz otthonában az istvándi iskolaigaz­gató. Kozmáné Király Zsuzsanna harminc éve kezdte gyűjteni a tá­nyérokat, kancsó kát, és ma már párját ritkítja a gyűjteménye. Nemsokára megnézhetik a környékbe­liek is. A Darányban szerveződő hely- történeti gyűjteménybe került néhány ezekből a kerámiákból is.- Apám keramikus volt a Zsolnay- gyárban - mondta Kozmáné Király Zsuzsanna. - Kaolinnal dolgozott, és nagyon lenézte ezeket a népi kerámiá­kat. Hogy mégis miért kezdtem el gyűj­teni? A gyűjteményem első darabja egy 250 éves tányér volt. Az előző tulajdo­nosa ebből etette a tyúkjait, hát inkább elkértem. Azután lassan szokásommá vált, hogy amerre jártam - Ukrajnában, Erdélyben - hoztam néhány kerámiát. Sokat erdélyi barátaimtól kaptam, és segített a férjem is, bár néha morgoló­dott, hogy mozdulni sem lehet már tő­lük a látásban. Közben sokat elajándé­koztam, és az iskolában is tartok belő­lük jó néhányat, valahogy mégsem akar fogyni a gyűjtemény - mondta tár­latvezetés közben. Kiderült: mindegyik tárgynak törté­nete van, és egy-egy szeretett személy­hez kapcsolódik. Azt is elmondta, hogy legbüszkébb a köröndi cserepeire, és ma már szőttest, hímzést, csergét, kan- csót és fafaragást is gyűjt. Közben az eredeti istvándi kancsót mutatta, amit csöcsös korsónak hívnak...- Jól érzem magam a cserepeim közt, de tudom, hogy nem mindenki­nek tetszenek. A lányom is nehezen szokta meg; azt mondta, úgy érzi ma­gát nálam, mint egy múzeumban. Má­sok szerint meg csak porfogó az egész. Azért, ha este fölkapcsolom a villanyt a szobában, sok járókelő megáll az ablak előtt, hogy jobban megnézze ezt a ren- geteg szép kerámiát. ______________■ F OTÓ: BÉRES FERENCNÉ Kozmáné Király Zsuzsanna: A helytörténeti gyűjteménybe is adtam jó néhány tálat Lesz jegyzője a három falunak Drávagárdony-Istvándi Hosszú idő után végre ismét lesz jegyzője a három település­nek. Istvándinak, Drávatamási- nak és Drávagárdonynak hivata­losan a nyár közepe óta nincs megfelelő képesítésű közigazga­tási szakembere. Valójában azon­ban ennél sokkal régebben hiány­zik, az előző jegyző ugyanis több mint egyéves betegszabadság után vált meg hivatalától. Lesz hát pótolni valója az új szakem­bernek, akit két pályázó közül vá­lasztott ki a három képviselő-tes­tület. A nyertes pályázóról egyelő­re csak annyit árulhattak el, hogy barcsi fiatalember. S ha a jelenlegi munkahelye is hozzájárni, akkor január elsejével már elfoglalhatja új hivatalát a drávagárdony-ist- vándi körjegyzőség élén. ______■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom