Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

12. oldal - Somogyi Hírlap HÉT V EGE 2000. November 18., Szombat II Puskával, tollal Tiszta kép az ügyészségekről A jog az erkölcs minimu­ma - vallja Békés Sándor újságíró a Vadászati Kul­turális Egyesület alelnö- ke, a VKE Kulturális taná­csának elnöke, akinek Puskával, tollal című kö­tete után immár a Vadász­etika című könyve is megjelenés előtt áll.- Mire utal ez a dm: Puská­val, tollal...?- Arra a két „szerszámra”, mely meghatározza az élete­met. Újságíró vagyok és va­dász. Ez a két - látszatra egy­mástól oly távoli - hivatás csodálatos módon kiegészíti egymást a mindennapok so­rán. Az újságíró mesterség lehetővé teszi számomra, hogy megragadjam, megörökítsem és mások számára is elérhetővé te­gyem a vadászka­landok, az önma­gámmal és az ele­mekkel vívott küzdelmek tova­tűnő élményeit. A természettel való „intim” találkozá­sok, illetve a vadászat magánya ugyanakkor abban segített - és segít ma is - hogy az ember fejé­ben és lelkében helyükre kerül­jenek a dolgok. Hogy elváljon egymástól a fontos és a mellé­kes... Az elmúlt évtized egyéb­ként is gondolkodásra, önvizsgá­latra készteti az embert. A mai történetek túlnyomó többsége a pénzről szól. Az újságírásban is, a vadászat terén is. Pedig napja­ink igazi hiánya nem pénzügyi jellegű. Leginkább a közös ideák hiányoznak...- Ön nem csak ír, de tanít is...- A televíziós újságírás mester­ségét oktatom a Kaposvári Egye­tem pedagógiai karán. Ez életem egyik legnagyobb kihívása, hisz az újságírás különleges hivatás. Széchenyi azt mondta, hogy a va­dászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás. Nos, én e gyö­nyörű gondolat analógiájaként azt mondogatom a hallgatóim Békés Sándor újságíró. A MUOSZ Elnökségének tagja, A Vadászati Kulturális Egye­sület alelnöke. 1940 au­gusztus 18-án született, is­kolák: JPTE Tanárképző Kar, DATE Hódmezővásárhe­lyi Állattenyésztési Kar. Nős, két gyermeke (István és Attila) és két unokája (Néra és Ágnes) van több erkölcs. De erkölcs...-Mi a vadászeti­ka lényege napja­inkban?- Az önkorláto­zás és felelősség. A végtelenségig le­egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az ember akkor lép be az erkölcsösség jelképes kapu­ján, amikor valamit megtehetne, de nem teszi meg...- Mert mondjuk fél a következ­ményektől...- Következményei többnyire a jogsértéseknek vannak. A tör­vény kívülről fenyeget, az erkölcs belülről vezérel. A napjaink va­dászetikája egyébként egyre ösz- szetettebb és egyre tágabb körök­re terjed ki. Valamikor a vadász­etika szinte kizárólag a vad és va­dász viszonyát szabályozta. Ez a sajátos viszony, természetesen ma is fontos eleme a vadászok er­kölcsének. De ma már a termé­szethez való viszony, a vadászok és vadászok, sőt a vadászok és nem vadászók kapcsolata, egy­máshoz való viszonya is vadász­etikai kérdés. A természethez va­ló viszony egyébként mára az emberiség legfontosabb kérdésé­vé lett. Ez már régóta nem a ter­mészetvédők, a vadászok, és más nak, hogy az újságírás szakma és megszállottak ügye. Es nem is csak a környezetet szennye­ző, pusztító gyáróriásoké, multinacionális cégeké. Ma, amikor olyan nagy divat ha­zafiasságról, hazaszeretetről beszélni - szinte egyetlen nagy szeméttelep az ország. Szerintem nem a kokárdák nagyságával kellene kifejezni a haza iránti szeretetet, ha­nem például azzal, hogy vi­gyázunk rá. Hogy kitakarít­juk...-És a vadászok és nem va­dászok kapcsolatát hogyan le­het kezelni?- Mint minden bonyolult ügyet: őszinteséggel és folya­matos párbeszéddel. Vadász­ni muszáj, mint ahogy hajóz­ni is - de nem mindegy, hogy hogyan. A vadászatot meg kell szabadítani a brutalitás, az öncélúság minden meg­nyilvánulásától. A mező- és erdő- gazdálkodás érdekei és a közúti közlekedés biztonsága egyaránt megköveteli, hogy elviselhető ke­retek között tartsuk a vadállo­mányt. Akinek összetöri a több millió forintos új kocsiját egy, a közúton átváltó szarvas, őz vagy vaddisznó, az egészen biztos, hogy vadászért kiált. Azután ugyan Ő máskor azt kérdezi: ho­gyan lehet lelőni egy őzikét...? A vadászat mai küldetése kettős. Egyrészt szabályozni kell a dina­mikusan szaporodó, életerős, sőt gyakran igen agresszíven terjesz­kedő állományokat, másrészt vé­delmet kell biztosítani minden olyan faj számára, mely veszély­be került a körülmények kedve­zőtlen változása miatt... Az igazi vadász, a holnap vadásza tehát egy kicsit olyan mint a kertész: gazol, visszametsz és természete­sen óv, ápol, öntöz és védelmez...- Szépen hangzik...- Mint minden idea. Nem ilye­nek vagyunk - ez az igazság. De éppen ezért kell újra, meg újra megfogalmazni, százszor és ezer­szer leírni és elmondani, hogy ilyenekké kell lennünk. Az etika lényege - természetesen nem csak a vadászetikáé, - egyébként éppen abban van, hogy az embert arra ösztönzi, hogy túllépjen ön­magán, hogy másabb, hogy jobb akarjon lenni... szarkaágnes Polt Péter legfőbb ügyész természetesnek tartja, hogy szervezete a figyelem középpont­jába került. Arra törek­szik, mondta a Somogyi Hírlap kérdésére, hogy a lakosság tiszta képet kapjon az ügyészségek tevékenységéről és bíz­zon az ügyészi szerve­zetben. A legfőbb ügyésszel Balatonlellén egy szakmai tanácsko­záson beszélgettünk.- Mivel magyarázza, hogy egyre vonzóbb az ügyészi pálya?- Valóban 8-15-szörös a túljelentkezés. Megenged­hetjük magunknak, hogy a legjobbak közül válasz- szunk - mondta-. Az ügyé­szi pálya tényleg vonzó. Meggyőződésem, hogy a szakmai továbbképzés itt a legmagasabb szintű. Ez nem csak most van így. Húsz éve magam is ügyészsé­gi fogalmazó voltam és tapasztal­tam, hogy minőségi ugrást jelent az egyetemi előképzéshez ké­pest. Aki itt készül fel, az bárhol megállja a helyét a jogi pályán.- Tehát visszatért az ügyészség­hez.- Izgalmas és nagy kihívás szá­momra ez a feladat. A büntetőjog volt a munkám középpontjában és ombudsmanként is kapcsolat­ban álltam az ügyészséggel és más igazságszolgáltatási szervek­kel. Tehát nem szakadtam el a szervezettől.- Ön olyan ügyészséget vett át, amely történelme során talán so­sem állt ennyire a figyelem közép­pontjában. A politikai közszerep­lőknek szinte mindégyike az ügyészségtől várja a kényes ügyek megoldását. Hogy élte meg ezt a helyzetet?- Valóban így van, mert éppen ma jegyeztem meg, hogy bármi­kor felütök egy újságot, mindig találok az ügyészséggel kapcsola­tos hírt. Ez az ügyészségtől füg­getlenül alakult így. Számomra természetes. Elvégezzük azt a szakmai munkát, ami a jogsza­bályok alapján elvégezhető. A legfontosabb, hogy tájékoztassuk a közvéle­ményt. Min­denki értse meg miért és mit tesz az ügyészég, bíz­zon a szerve­zetben.- Készült-e közvélemény­kutatás arról, hogy mekkora a bizalom az ügyészségek iránt?- Mostaná­ban nem ké­szült ilyen fel­mérés. A biza­lom azonban megnyilvánult akkor, amikor a parlament el­fogadta az olaj­ügyekben tett jelentésemet. Nincsenek olyan kritikák, amelyek a bizalom csök­kenését jelzik. Nincs bizalmi vál­ság.- Nem volt kellemetlen, hogy az Ön jelentése ellenére a közvéle­mény a parlamenti olajbizottság elnökének bejelentéseiben hitt?- Politikai feltételezésekről nem tudok nyilatkozni. Mi kizá­rólag szakmai munkát végzünk. Ha az olajügyek végére érünk a 1955-ben született Budapesten. Az ELTE-n szerzett Jogi diplomát summa cum laude. Elvégezte a Hágai Jogi Akadémiát, professzori ösztöndíjjal vett részt a Strasbourg! Emberi Jo­gok Európai Igazgatóságának tevé­kenységében. A budapesti V. kerületi és a Fővárosi Főügyészségen gyakor­nok. majd az országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudomá­nyos munkatársa. Tanított az ELTE büntetőjogi tanszékén, ahol adjunktu­si kinevezést is szerzett. 1988 és 1997 között több nemzetközi szerve­zetnek lett a tagja mint a Nemzetkö­zi Büntetőjogi Társaság, az Európa Tanács korrupcióval foglalkozó bi­zottsága. és alapító tagja a Gyermek- védelmi Ombudsmanok Európai Háló­zatának. 1995-től az állampolgári lo­gok országgyűlési biztosának általá­nos helyettese, 2000 május 16-tól legtöbb ügyész. Nős, három gyermek édesapja. közvélemény is tisztán látja majd a tevékenysé­günket. Nyitottabb ügyészséget szeretnék. Az új kommunikációs stratégiánk célja, hogy minden fontos dologról időben tájékoztassuk a közvéleményt. ’ - Alapvetően megválto­zik az ügyészi szerepkör?- Új és más feladatok várnak ránk. Állandó a megújulási igény.- Ennek nyilván anyagi és technikai vonzatai van­nak. Hiszen a kollégáitól hallottam, hogy az új büntetőeljárási törvény teljes hatályba lépését a pénzügyi források hiánya is akadályozza.- Jelentős fejlesztés várható az ügyészi szerve­zetben. A kö­vetkező költ­ségvetés 24 százalékkal több támoga­tást irányoz elő.- Ez mire elég?- A reform beindítására mindenkép­pen. A további lépések az anyagi lehető­ségektől függ­nek. Hogyan foglalná össze az ügyészségi reformot? Hatéko­nyabb és rugal­masabb lesz az ügyészségek tevékenysége, amely megfelel az új bűnözési kihívásoknak. Az in­formatika és Európai Uniós csat­lakozás komoly hangsúlyt kap a munkánkban.- Felállítják a szervezetett bű­nözés elleni speciális ügyészséget?- Lesz ilyen egység, amely ki­fejezetten ezzel foglalkozik.- Mikor?- A jövő év elején - mondta Polt Péter. GÁLDONY1 MAGDOLNA Azt mondják, a magyarok a politi­kában is szívesebben hallgatnak a szívükre, mint az eszükre. Nos, több mint száz esztendeje, a Mo­narchia Magyarországán volt azért némi esélyünk arra, hogy összee­gyeztessük a rajongást a politikai megfontolással. A névnapján, no­vember 19-én országszerte felkö- szöntött Erzsébet királyné olyan hölgy volt, akit szívvel és ésszel egyaránt lehetett ünnepelni. Történészek - magyarok és osztrákok - már sokat írtak arról, hogy milyen szere­pet játszott Erzsébet királyné a kiegye­zésben, miként jelent meg a közéletben, mit jelentett a férjének, és mit a Monar­chiának. Hogy milyen ember volt, és mi­lyen anya. Sőt azt is megírták már, hogy Ferenc József hitvese az 1870-es években a világ leghíresebb és legjobb női lovasá­nak számított, és évekig olyan szorgal­masan edzett, mint egy élsportoló. (Gyakran hallani manapság, hogy Erzsé­betet királynőnek nevezik - még a rádió­ban, tévében is előfordul -, azonban ez tévedés. Ferenc József feleségeként „csak” királyné volt Sissi, hiszen nem a saját jogán uralkodott.) Erzsébet személyében, aki az udvar­ban közismerten „makrancos hölgy” volt, egy kicsit a magyar függetlenséget is lehetett ünnepelni, s közben természete­sen a kötelező alattvalói hűség sem szen­vedett csorbát. Lehetséges azonban, hogy eleinket túl messzire ragadta az Er­zsébet iránt érzett vonzalom, amikor a magyarokat valóban kedvelő királynétól hasonló hőfokú lelkesedést vártak el. Mintha ebben a vonzalomban - félig- meddig legalább - a „szeretnénk, ha sze­retnének” gondolata öltött volna testet. Mert hát nagyon elhagyatott és nagyon kiszolgáltatott volt ez az ország akkor, az 1850-es években, amikor az Erzsébet- kultusz megszületett. Magyar történészek egyebek mellett felhívják a figyelmet arra, hogy a királyné nem utazgatott sokat az országban, s ha mégis megtette, nem mutatott látványos érdeklődést a táj és az emberek iránt. Per­sze nehéz erről biztosat mondani, hiszen többnyire nem tényekről van szó, hanem lelki kapcsolatról, érzelmi szálakról. Le­het, hogy csak szerettük volna, ha létez­nek ezek a szálak - de talán éppen ettől és ezáltal voltak nagyon is valóságosak. Egy szó, mint száz: az Erzsébet-kul- tusz feltehetően többet árul el rólunk, mint magáról a szépséges hölgyről, aki bajor hercegnő és osztrák császárné lété­re végül a magyar nemzet legkedveltebb királynéjává válhatott. S ha voltaképpen mi vagyunk a főszereplők, akkor azt is il­lő számba venni, hogy mit tettünk mi, so­mogyiak Erzsébetért - s általa, valljuk meg, saját magunkért. 1867 júniusában, Ferenc József és Er­zsébet koronázásának napján Somogy vármegye bandériuma is felvonult a fővá­rosban, s a koronázási ajándékot vivő or­szágos küldöttséget az országbíró mellett Somssich Pál, a kaposvári gimnázium je­les pártfogója és későbbi névadója vezet­te. A királyné és a somogyiak kapcsolata azonban már korábban elkezdődött. Úgy alakult, hogy Erzsébet magyar felolvasó­nőjét, Ferenczy Idát 1866 elején egy so­mogyi hölgy, Tallián Róza mutatta be (az etikett szabályainak megfelelően) az egyik fővárosi bál közönségének. Ami­kor pedig Jankovich László somogyi főis­pánt - még szintén a kiegyezés előtt - fo­gadták a „legmagasaDD nelyen , o szeret ejtette, hogy elbeszélgessen Ferenc Jó­zsef ifjú feleségével. Mégpedig magyarul! Az akkor 28 éves Erzsébet szépsége és ki­váló nyelvtudása annyira elbűvölte vár­megyénk főispánját, hogy a leendő ki­rálynét nyomban meghívta a Balaton partjára. Es Sissi igent mondott. Úgy tervezték, hogy az uralkodónő Siófokon száll fel a „Kisfaludy” gőzösre, s innen hajózik át Füredre. A vasúttársaság fákat ültetett a Sió partján, s még egy pompás váróterem építésébe is belefog­tak, hogy legyen hol fogadniuk őfelségét. Kiüti, Jut, Adánd, Som és Nagyberény községek lakossága arra készült, hogy a siófoki kikötőben üdvözölje a császár­nét. (Bár Siófokot is, Füredet is szépen kicsinosították, a látogatás végül a po­rosz-osztrák háború miatt elmaradt.) Amikor két évvel később, 1868. au­gusztusában az első nyilvános céllövé­szetet tartották a kaposvári Cserben, a lő- teret a magyar és osztrák zászlók mellett bajor lobogókkal díszítették fel a rende­zők, hogy külön tiszteletüket fejezzék ki a bajor származású Erzsébet - mint írták: „felséges királynénk, a nemzet édesany­ja” - előtt. Sissi már a következő évben 5000 fo­rintot (akkor ez igen jelentős összeg volt!) adományozott saját pénztárából az államosított kaposvári gimnázium javá­ra. 1872. áprilisában újabb kitüntetés ér­te a vármegyét: a királyné a somogyi arisztokratát, Zichy Irma grófnőt nevezte ki palotahölgyévé. Kisasszondi Antal nagyatádi szűcs­mester pedig egy gyönyörűen kidolgo­zott bőrködmönt készített a királyné ré­szére, melyért őfelsége legmagasabb el­ismerése jeléül 100 forintot adományo­zott”. Az összeget 1874. január 4-én kap­ta kézhez a szorgalmas iparos. (Kicsit olyan íze van ennek az igaz történetnek, mintha egy népmesében olvasnánk. Hogy aztán viselte-e Erzsébet a nagyatá­di ködmönt, arról nem szól a krónika.) Ekkortájt egy kaposvári útbiztosnak is hasonló ötlete támadt. A derék hivatal­nok varrni ugyan nem tudott, viszont az évek során különleges gyűjteményre tett szert régi - többek közt római, magyar, német, török, kínai és brazíliai - pénzér­mékből. Az értékes kollekciót Ferenc Jó­zsef és Erzsébet királyné ezüstmennyeg- zőjére küldték fel 1879-ben. Az is a 70-es évek végén történt, hogy Németh Ignác polgármester vezetésével kaposvári küldöttség kereste fel Bécsben az uralkodót. Jóváhagyást kértek ahhoz, hogy a kaposvári óvodát Mária Valéria fő­hercegnőről nevezhessék el. (Mária Valé­ria a ldrályi pár legkisebb lánya volt, akit Erzsébet királyné szándékának megfele­lően magyar szellemben neveltek.) Fe­renc József közölte a kaposváriakkal, hogy a célt szépnek tartja, és teljesíti kí­vánságukat. Végül még egy somogyi vonatkozású érdekesség. 1888-ban Károly Tivadar ba­jor királyi herceg - Erzsébet magyar ki­rályné fivére - a magyar nyelvet akarta gyakorolni, magyar társalgót keresett maga mellé, s ezt Nyáregyházi Nagy Sán­dor személyében találta meg. Nagy Sán­dor pedig nem volt más, mint a kapós- füredi gazdatiszt fia, a kaposvári gimná­zium volt tanulója, akkoriban éppen müncheni orvosnövendék! Két évvel ké­sőbb, 1890 nyarán a somogyi fiatalember már segédorvosként dolgozott a bajor herceg mellett, akit egyébként - rang ide vagy oda - kiváló szemésznek tartottak. Erzsébet királyné, a közkedvelt Sissi Ekkortájt azonban maga Erzsébet már megtört asszony volt. Soha nem heverte ki fia öngyilkosságát. Kétségtelen, hogy 1898-ban a genfi merénylő tőre nem ugyanazt a hölgyet sebezte halálra, akit a magyarok a szívükbe zártak: Erzsébet lel­ke már korábban halálos sebet kapott. A királyné tehát nem érte meg a véres és oly kevés gyengédséget felmutató huszadik századot, amelyet éppen most készülünk búcsúztatni. Erzsébet alakja és a köré szövődött álom mégis üzenhet valamit a harmadik évezrednek. Esetleg azt, hogy az egyre gyakorlatiasabb közéletben is szerepet kaphat még a szépség, az oda­adó vonzalom, a kölcsönös rokonszenv. És egyszer talán modern világunkban is megtörténhet, hogy újra politikai té­nyezővé válik - a szeretet. NAGY ZOLTÁN A nemzet királynéja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom