Somogyi Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

Somogyi Hírlap 2000. Október 28., Szombat Hétvége Gesztiben is él Feszty körképe Kozma Elemér a Feszty-körkép előtt, a somogygeszti kastély éttermében Kozma Elemér és felesége nemrég ün­nepelte házasságkötésük negyvene­dik évfordulóját - Alaszkában. A férj Ferihegyről frankfurti átszállással az Atlanti-óceánon át, az asszony Melbourneből, Sidney, Hawaii, Los Angeles útvonalon, a Csendes-óceánt átrepülve érkezett a hosszú út végére, aztán alig húsz perc időeltéréssel ta­lálkoztak a kanadai Vancouverben. A meghitt összejövetelre egy hatalmas, vicsorgó, kitömött feketemedve emlé­keztet - a somogygeszti kastélyban.- A feleségem ötlete volt az alaszkai csalá­di ünnep. Mondtam neki, rendben van, mehetünk oda is, ha megveszed a jegye­ket, mert nekem minden pénzemet elnye­li a kastély. - A nyár melegű őszi napon Kozma Elemér, a geszti várúr boxer- gatyában dolgozik az irodájában, de a be­szélgetéshez vászonnadrágot húz, és az olimpia napjait idéző Sidney 2000 feliratú pólót. Érezhető büszkeséggel vezet végig a rendbe tett hatalmas épületen, közben azért dörmög, nem palástolja, hogy elége­detlen a magyar állapotokkal.- Oda kell nagyon figyelni, kivel köt üzletet az ember. Tudnom kell, kiféle, mi­féle vagy! A sok átverés megtanított erre. Mindenki tartja a zsebét, haszna meg semmi. A hivatalok húzzák-halogatják a drága időt, akadékoskodnak, kötekednek. A műemlékvédők előírják, mit hogyan csináljak, pénzt persze nem adnak hozzá. Ha valaki dirigál, fizessen is, ez rendes he­lyen így megy... Huszonnyolc szoba és két lakosztály várja a geszti kastély majdani vendégeit. A folyosókon, hallókban egzotikus vadál­latok trófeái, bölény, orrszarvú, oroszlán, gazella feje, preparált krokodil, ázsiai, af­rikai faragott faszobrok, üvegvitrinben hatalmas színes ausztráliai pillangók, bo­garak, ismeretlen növények.- Jönnek majd ide gyerekek, hadd lás­sák, milyen szépséges a világ - magyaráz­za létjogosultságukat Kozma Elemér. Minden lakrészben van fürdőszoba (nem volt könnyű megoldani a szigorú előírások miatt), televízió, telefon, az egyik szobában még kis baldachinos gye­rekágy is, pelenkázópaddal. A rendkívül tágas, valódi kastélyméretű lakosztályok­ban antik bútorok, szőnyegek, dísztár­gyak. Konferenciatermek (diszkónak is al­kalmasak), bárok, biliárdterem óriás ver­senyasztallal (a század elején készült ha­talmas bútordarabot elemeire bontva hoz­ták át Ausztráliából). Az emeleti drinkben székelykapu formázza a bárpultot, fara­gott székek, asztalok, a falon Csíkszereda látképe és a tulajdonos édesanyjáról ké­szült festmény, szülőföldjére emlékezik ezzel Kozma Elemér. Három hónapig dol­goztak rajta erdélyi fafaragó mesterek. Krómacél berendezéssel villog a konyha, a jéggép óránként húsz kiló kristályt készít. A földszinti étterem azonban igazán meg­hökkentő: a falakra a Feszty-körkép van festve. Simon Jenő, a kaposvári színház díszlettervezője készítette el a monumen­tális remekmű geszti másolatát.- Gyere csak, fesd meg a Honfogla­lást, én nagy művészt csinálok belőled, így vettem rá Simon Jenőt a munkára - magyarázza kajánul Kozma Elemér. Visszaérünk a hallba, a recepció falán egy fényképen Kozma Elemér és fia Göncz Árpád társaságában. Tavaly ta­vasszal járt Melboume-ben a köztársaság volt elnöke, az akkori találkozáson ké­szült a fotó. Egy másik képen Puskás Öcsivel mosolyognak a fényképezőgépbe, később erre az ismeretségre is magyará­zatot kapunk. A szépen parkosított udvaron három autóbusz, meg legalább húsz autó parko­lóhelye, de lesz itt homokos strandröplab­da-pálya és melegített vizű fürdőmedence is. Épül a pinceborozó, már kész a sör­kert, kissé lejjebb a lovas akadálypálya. Amikor Kozma Elemér a kastély mögötti domboldalra tekint, megint elönti a mé­reg.- Na ezt a disznóságot írja meg. Egy gazfészek, trágyadomb, szeméttelep volt ez, mi tartjuk évek óta rendben, hogy ne lássuk ezt a szörnyűséget. A kastély kö­zelsége tette értékessé, húsz méterre van innen, és most mindenki nyerészkedni akar rajta - fakad ki dühösen. Péma Sándor, a kastély mindenese, a munkák irányítója jobban átlátja a hazai valóságot, ő így magyarázza a földkér­dést:- Ez a terület a kárpótlás három fordu­lójában sem kellett senkinek, így az akkor érvényes törvények szerint visszaadták a mernyei szövetkezetnek, hogy ossza rész­arány-tulajdonba. Most többen perelnek a föld miatt, jelenleg a Legfelsőbb Bíróság előtt van az ügy, de a földhivatal még nem kapott értesítést a döntésről. Még azok a földterületek sincsenek rendesen elren­dezve, amelyek a kárpóláskor hivatalosan birtokba kerültek, hát hogy lennének az üyen senkiföldje zegzugok. Ez a két egész héttized hektárnyi terület, negyvenhét aranykorona mindössze három-négyszáz ezer forint értékű. Valószínűleg tizenkét személy résztulajdona lesz a bírósági íté­let után, de amíg nincs jogos tulajdonos, nincs kivel tárgyalni. Addig is műveljük, hogy ne verje fel a gaz. A sok érde­kes látvá­nyosság után azért feléled az emberben az újságírói kíváncsiság: hogy került Kozma Elem­ér Csíkszere­dáról Mel- boume-be, meg onnan Somogygesztibe?- Csíkszeredán születtem, aztán a há­ború alatt, 1944-ben édesanyámmal és a húgommal menekülve jöttünk át Magyar- országra, késő ősszel, kora télen, akkor volt a nagy debreceni tankcsata. Ahogy rendeződtek a dolgok, a család úgy hatá­rozott, folytassam géplakatos édesapám mesterségét. A Svéd és Társa Műszergyár­ban, Angyalföldön tanultam meg a szer­számkészítő (idomszerésznek hívták ak­kor) műszerész szakmát. Sportoltam köz­ben, a Budapesti Honvédnél síugróként, jó dolgom volt, jártam külföldre. A sport- században ismerkedtem meg Puskás Öcsiékkel. Aztán jött a forradalom, és az összes barátom nyugatra ment. A nagybá­tyám, aki éveket töltött Szibériában, jól tudta mi fog itt történni, azt tanácsolta, ne utazzak a válogatottal Lengyelországba, menjek inkább Ausztria felé a többiek után. 1957. januárjában, életveszélyes ka­landok között, a határőr kiskatonák segít­ségével jutottunk át a határon, 1958-ban hajóztam át Ausztráliába.- Ahol szép karriert futott be, mert azt gondolom, ha Magyarországon kastélyt vásárol valaki, az gazdag ember lehet. Jól nősült, hogy alakult ott a sorsa?- Göncz Árpád is ezt kérdezte, amikor tavaly az egyik gyáramban jártak. (Meg­említem, hogy ott volt a földművelésügyi miniszter is, akinek szóltam a geszti föld­ügyről, de semmi jóval nem biztatott.) Te­hát semmim nem volt, amikor kiértem. Jó szakmám volt, munkát kaptam, rendesen megfizettek. 1960-ban megnősültem, a fe­leségem szülei nem voltak boldogok, hogy európai emberhez megy a lányuk. Az apósoméknak cipősarokgyáruk volt, és én azt mondtam nekik, mire annyi idős leszek mint ti, nekem ötször annyi vagyonom lesz, mint most nektek. így is lett. Egyik műhelyük sarkában kaptam helyet, hogy önállósítsam magam. Az összes megtakarított pénzemen használt gépeket vettem. Ma is emlékszem, hogy az első megrendelőmnek 490 fontot számláztam (akkor még angol font volt a fizetőeszköz), de annyira elégedett volt, hogy hétszázötvenet adott. Én ott álltam megrendültén, mert addig azt hallottam, hogy a nyugati világ embertelen, kegyet­len. Nem így van. A kapitalista szemlélet megfizeti a teljesítményt. Nagy lecke volt és ezentúl még jobban vigyáztam arra, hogy csak precíz munkát adjak ki a kezem­ből. Terjedt a jó hírem, gyarapodtam, vet­tem egy nagy területet a városon kívül, ott ma három gyáramban százhetven szak­munkás dolgozik, a Toyota és a General Motors autógyáraknak készítünk alkatré­szeket évi húszmil­lió dollár értékben. A termelést a fiaim irányítják, én meg élek a kastélyépítő hobbimnak...- Nem olcsó szó­rakozás, az biztos. Hogy került a mel- bourne-i gyáros Somogygesztibe?- A Balaton északi partján, Akaiiban egy kúriát akartam vásárolni. Meg is egyeztem a Badacsonyi Állami Gazdaság vezetőivel, de közben a párttitkár beköl­tözött, szerencsére még azelőtt, mielőtt kifizettem volna. Dörzsölt, rafinált világ van itt, mondhatom. Később kaposvári közvetítők jártak kint Ausztráliában pénz lejmolni, ők ajánlották, hogy meg­szerzik a geszti kastélyt. Akkor már óva­tosabb voltam. Megtudtam, ki a tulajdo­nos, és vele vettem fel a kapcsolatot. Csúz Imre, a Kaposgép igazgatója kor­rekt partner volt, 1992-ben közvetítők nélkül tőle vásároltam meg az épületet négyszázezer ausztrál dollárért. Sok idő eltelt azután, hogy a felújításhoz szabad utat, engedélyeket szereztem, ezt a kál­váriát már el se mondom, mert szomorú vége lesz a cikknek... ■ Kozma Elemért 71. születésnapján, no­vember 3-án már Melbourne-ben köszön­ti fel a családja. Ott tavasz vége van, most érik a cseresznye. A kastély azért közben épül-szépül Péma Sándor irányításával. Úgy tervezik, tavasszal, talán májusban már vendégeket fogadnak. Akkor már a geszti fákon is piroslik a cseresznye. KATONA CSONGOR Kozma Elemér 1929. november 3-án született Csíkszeredán. A háború elöl menekültek Magyarországra, Itt szer­számkészítő mesterséget tanult. Válogatott sportoló volt, síugró. A forradalom után 1957-ben elhagyta az országot. 1958-ban Ausztráliában telepedett le, alapított családot, és műszerész kisvállalkozását az évtizedek során évi 20 millió dolláros értéket termelő alkatrészgyárrá fejlesztette. Felesége, három felnőtt lia, egy leánya és egy leányunokája Melbourne-ben él. Hobbija a somogygeszti kastély. Könyvajánló Pannonhalma Vajon mi a közös az afrikai Fez óvárosa, a mexikói Puebla, az in­diai Tadzs Mahal, az angliai Canterbury székesegyház és a mi egyik büszkeségünk, Pannonhal­ma között? Mindegyik olyan időt­álló különleges értékekkel bír, amivel méltán kiérdemelte, hogy a világörökség részének tekintik. Közülük főapátságunkat és annak megkapóan szép természeti kör­nyezetét 1996. december 5-én Az egyetemes és európai kultúra ezeréves hídfőállásaként nyilvání­tották a világörökség részévé. Nemcsak az említett ténynek örül­hetünk, annak is, hogy ezer éves monostorunkról oly hosszú vára­kozás után a Magyar Könyvklub és a Pannonhalmi Főapátság jó­voltából végre tárgyához méltó, reprezentatív kötetet vehetünk kézbe. A Szent Márton-hegyen épült monostor ezer éves históriá­ját, lenyűgöző látnivalóit és a ma­ga nemében páratlan kincseit Sólymos Szilveszter bencés tanár tárja elénk hihetetlen szuggeszti- vitással és imponáló tárgyismeret­tel. Rendkívül megtisztelő félada­tában Hapák József fotóművész segítette. Csaknem 250 gyönyörű pannonhalmi felvétele nem keve­sebb, mint 14 esztendő munkájá­nak gyümölcse. A színes képek és a hozzájuk kapcsolódó szöveges részek felidézik a Bencés-rend ki­váló oktató, nevelő tevékenységét, valamint a legutóbbi évtized kima­gasló eseményeit. II. János Pál, va­lamint III. Schenouda kopt pápa és Alekszij moszkvai pátriárka látoga­tásának felemelő pillanatait. Bemu­tatjuk a szerzetes rend munkáját, a hallatlan értékeket rejtő könyvtá­rat, levéltárat, képtárat, kincstárat is. Az exkluzív becses ajándéknak szánható kötet feltehetőleg nem­csak idehaza, hanem külföldön is keresett lesz. Kiadóit dicséri, hogy angol és német változatban is meg­jelentették. Nem nehéz megjósol­ni, A magyarok krónikája mellett a téli könyvvásár másik nagy slágere minden bizonnyal ez az impozáns album lesz. bányai jános Élednek a közösségi házak Üressé vált az utóbbi évtizedben számos művelődési ház, legfeljebb egy-egy eseményre gyúlt fény az épü­letekben; sokszor még az állagmegóvásuk is gondot okoz az önkormányzatoknak. Az idén több mint 17 millió forintot nyertek azok a települések, amelyek újra élettel akarják megtölteni a közösségi helyeket. A közművelődésben dolgozók szerint lassú leépülésen ment át a szakma, mára az aktív népművelők száma is alaposan megcsappant. A megyében mintegy har­minc intézményben dolgoznak. A mód­szertani feladatokat is ellátó Somogy Me­gyei Művelődési Központ vezetője, Ká­roly Irma szerint ezt a folyamatot a mil­lenniumi készülődés megakasztotta, most még ott is voltak nagyszabású ren­dezvények, ahol már hosszú ideje semmi sem történt.- A közösségek, úgy tetszik, próbálják újraépíteni magukat; egyre inkább igény­lik az együttlétet. Ha a házak nem is mű­ködtek úgy, mint régen, azért az amatőr­mozgalom nem halt meg: soha ennyi gyermek nem táncolt, mint most, a nemzeti fesztivál megyei gálá­jára háromezer sze­replőt mozgattunk meg. Az, hogy minden településen legyen népművelő, a hetvenes évek illúziója volt, de a közösségi helyre szükség len­ne. Bizonyos lélekszám alatt nem oldha­tó meg az intézmények működtetése; az Pénzek a művelődésre Az idén már központi pályázat indult a művelődési otthonok felélesztésére, ezen a megyéből ketten nyertek: Somogyvár és Szentgáloskér. Somogyváron a régi kultúr- ház már felújításra sem volt alkalmas, ezért az egykori mo­zit alakították át. A mostani 770 ezer forintot berendezésre, hangtechnikára és számítógépre szánják. Szentgáloskér a 460 ezres revitalizációs pályázat mellett eszközfejlesztésre is sikeresen kért és kapott négyszázezer forintot. így biza­kodva folytatják a kultúrát szolgáló épület felújítását, amely­hez korábban négymillió forintot nyertek. állami normatíva nem elég, az önkor­mányzatok pedig a költségvetésből nem tudják kigazdálkodni a bért, a fenntartási és a rezsiköltséget. Ezért sokszor arra kényszerülünk, hogy a közművelődési célokon kívül is bérbe adjuk a helyiséget, mert az legalább bevételt hoz. A megyei szakmai címjegyzék 75 kul­turális intézmény nevét tartalmazza, ezek közül a Tákisz csak 29-et tart nyil­ván mint önállóan vagy részben önállóan gazdálkodót, a többi szakfeladatként látja el tevékenységét. Áz épületek jó része egy-egy rendezvény­re nyílik meg, de nem ritka falaik kö­zött a bálabutik és a bútorvásár sem. Böhönyén koráb­ban főállású népmű­velő is dolgozott, ám Molnár József pol­gármester szerint végül minden műsoros rendezvényük ráfizetéses lett, alig volt érdeklődő. A művelődési házat össze­vonták a könyvtárral, s erre költik az évi költségvetés 2 százalékát. Csurgón a me­gyében egyedüliként vállalkozásban mű­ködik a közösségi ház; a vezetője, Csörsz Klára változatos programokkal akarja be­csalogatni a közönséget, miközben úgy véli, meg kell találni az egyensúlyt, hogy milyen célokra lehet bérbe adni egy kul­turális intézményt. Bélaváron hosszú évek óta csak a legszükségesebb javítás­ra futotta, pedig egyre nagyobb szükség lenne a korszerűsítésre. Újfalvi Jánosáé polgármester nem tit­kolja: ők is helyet adnak az utazó áru­soknak, mert a háznak ez az egyetlen bevételi forrása, s egyben szolgáltatás is a lakosságnak. A faluban sok a rendez­vény, csakhogy a 150 embert befogadó épületből hiányoznak a mosdók és a mellékhelyiségek. Az alapvető komfor­tosításra elkészítették a tervet, a pénzt azonban előbb a gáz­beruházás vitte el, most pedig a szenny­vízprogram tolja hát­rébb a megvalósu­lást. A pályázatok­nak a pénztelenség állja útját, nehéz ösz- szegyűjteni a saját erőt. Valahai elindult a megyében, hogy a kongó házakat élettel töltsék meg. Ezt mutatja az a pályázat is, amit a közművelődési intézmények eszközfejlesztésére írtak ki: az ötvenhat nyertes település több mint 17 millió fo­rinttal gyarapodott. Szétosztva ez az összeg persze nem jelentős, a többsé­gük 60 és 400 ezer forint közötti, de ez is segít, hogy néhány új székkel, egy jó magnóval, tévével vagy számítógéppel pótolják az egyébként teljesen amortizá­lódott berendezéseket. ___________________IZMÉNYI ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom