Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-30 / 230. szám

Somogyi Hírlap 2000. Szeptember 30., Szombat Hétvégé 11. OLDAL Könyvespolc Aleksander Krawczuk: Néró A nálunk is jól ismert lengyel szer­ző a római császárokról írt életrajz­gyűjteményével vált világhírűvé. A császárok közül Néró életét és ténykedését Krawczuk külön re­gényként is feldolgozta. Ezt a le­nyűgöző történelmi életrajzot nyújtja át most az Európa Kiadó új kiadásban az olvasóknak. Néró személye évszázadokon át foglalkoztatta (foglalkoztatja!) a történészeket és írókat egyaránt. Ez a saját zsenialitásában egyre in­kább hívő dilettáns művész egyre őrültebb császár lett. A hatalmas római birodalom talán leggyűlöl­tebb embere, aki viszonylag rövid uralkodás után, alig 30 évesen ön­kezével vetett véget életének. De vajon miért és hogyan vált ilyen őrültté? Ezt kutatja Kraw­czuk, és ezt kutatta Kosztolányi Dezső is híres művében, a Néró, a véres költő-ben. Nehéz párhuzamot vonni a két regény között. Mind a kettő remek­mű. Ugyanakkor más is. Kosztolá­nyit elsősorban a művész foglal­koztatja. Krawczuk sokkal széle­sebb ecsetvonásökkal dolgozik. Hatalmas történelmi freskójában szinte az egész római birodalom megelevenedik előttünk. Az. Imperium Romanum fénykora ez, Róma ekkor valóban a világ legna­gyobb hatalma volt. Hiszen a világ alckor Európát, a Földközi-tengert és'a Közel-Keletet jelentette. Krawczuk gazdag forrásanyagot épített bele a művébe. Történé­szektől,, kortársaktól, levelekből idéz, de ez sohasem válik az olvas­mányosság rovására. Lenyűgöző életrajz és színes történelmi esszé ez a világtörténet egyik leghírhed- tebb zsarnokáról. És még hány kö­vette... Századunkban is... Még valami jellemző Krawczuk művére: nem ítélkezik, csak leír. Az ítéletet ránk, az olvasókra bíz­za. És ez a hatalmas hömpölygésű regény körülfog, körülölel ben­nünket, ahol a tébolyító tettek még a mai olvasót is Laokoón-kígyó- ként fojtogatják... Néró még szinte gyermek, ami­kor anyja, Agrippina a szeme láttá­ra öleti meg nevelőapját, az isten Claudius császárt. És a fiúban már akkor kezd érlelődni a szenvedély, a gyűlölet, a bosszú ezután már so­ha el nem tűnő csírája. „Mindent megtehetek, ha hatalmam lesz, ha császár leszek...” Agrippinának állítólag megjó­solták, hogy Néró őt is meg fogja öletni. Mire a „legjobb anya” így válaszolt: „Öljön meg, csak ural­kodjék...” Látnoki szavak, de mindez csak jóval később követke­zik be. Előbb ki kell irtani mindazokat, akik Néró uralkodását veszélyeztet­hetik. Agrippina mesterien keveri a kártyát. Hagyja, hogy fia énekeljen, művészkedjen, kocsiversenyeken arasson babérokat. A császárt per­sze mindenhol éljenzik. Minden­hol ő aratja le a dicsőséget. Csak ő lehet a győztes. Énekben, zenében, táncban egyaránt. És az egyre in­kább elferdült egyéniségű ifjú va­dul és engedékenyen írja alá anyja tanácsára a kivégzendők listáját... Az oly sokszor véres eseménye­ket Krawczuk csodálatos tájleírás­okkal oldja föl. Puetoli, Baiae szép­sége, az itáliai táj ragyogása a mai olvasót is elbűvöli. Es Antium is, ahol Agrippina, az immár szám­űzött anyacsászárnő utolsó napjait várja. Hiszen Poppaea Sabina, az „ifteni” Poppaea, Néró új felesége nem tűr meg maga mellett vetély- társat... Egyik kulcsfigurája Krawczuk regényének is Seneca, a filozófus, Néró nevelője, a kor egyik legel­lentmondásosabb személyisége. Kezdetben még tudja irányítani Nérót, de az egyre önállóbb császár később már őt is rákényszeríti az öngyilkosságra. És a sztoikus filo­zófus saját magán próbálhatja ki hí­res mondását: „Vesd meg a halált! Ne hívd, de ne is bújj el előle...” Mi mindenről lehetne még írni! Hiszen a római tűzvész leírása is a kötet egyik legmegrázóbb fejezete. Lángol a város. Néró elvakultan, tébolyultan nézi a lángokat. Mint­ha érezni: rövidesen hatalma is ha­muvá válik. DR. SIPOS CSABA Shakespeare sem szentírás Ha Mohácsi János irtózik valamitől, ak­kor az a szereplés, a magamutogatás. Még azt is el tudom képzelni, rémálmok gyötörték, hogy egyszer meghívják a Ka­posvári Polgári Casinóba, beszéljen ma­gáról, rendezői pályájáról. És lön. Moh­ácsi leül szemben a közönségével, be­szél, és a körülményekhez képest jól ér­zi magát. Övé a színpad. Talpig feketében jön, s ezt az „ünnepi” megjelenést, úgy hiszem, az érte megjelenők iránti tiszteletnek szánja. De erről ő nem, csak a jelenléte be­szél. Aztán dr. Szép Tamás kaszinóel­nök porbasújtóan nehéz helyzetet te­remt. A „legtehetségesebb rendező­nek” gyakorlatilag azt mondja, „a mindenre” kíváncsi. Föltesz vagy tíz kérdést, és leül a közönség soraiba. Mohácsi János egyedül marad. Egyedül egészen addig, amíg - már az elején bevallott „motyogása” - halkszavúsága maga mellé nem ülteti dr. Szilli Gyulát, Kaposvár volt fő­ügyészét, 93 esztendős díszpolgárát. De nemcsak Gyula bácsi miatt nincs egyedül. Stílusában - mondom, noha nem ismertem kamaszként - máig megőrzött valami gyermeki vonásai­ból. Könnyen közel férkőzik az em­berekhez, merthogy emberi. Nagykátán született, töri meg a kez­deti csendet, hatévesen került Pestre, ahol kisebb-nagyobb magaviseleti malőrök miatt két gimnáziumba járt. A kettes számnak további jelentősége van fiatal életében: a közgazdasági egyetemen két évet végzett, s két nyomós oka volt, hogy abbahagyja. Az egyik a kettős könyvelés című tantárgy, a másik a színház. Amatőr társulattal kezdett dolgozni a többi között Tóth Gézával, aki a mai napig kollé­gája Kaposváron. Első sikerét a később Ka­posváron is megrendezett Schiller-darab- bal, az Ármány és szerelemmel aratta. „Hogy legtehetségesebb lennék? - utalt a felkonferálásra -, azért szép erők dolgoznak a mai magyar színházban. És ezt még ne­kem is be kell ismernem” - somolygott a bajsza alatt. Róla írják 1983. augusztus 24-én érkezett a város­ba, s azóta is itt él. Kezdetben csoportos szereplő volt, és statisztatársaival hozott létre egy akkoriban óriási visszhangot kel­tő előadást. „Azok állnak közelebb a szí­vemhez, akik szerint nem parafrázis, ha­nem egy új Bánk bán-értelmezés született, ami a mai napig megkerülhetetlen. Persze, azért bátran megkerülik. Négy-öt évvel ké­sőbb, amikor rendezői státuszt kaptam, meg kellett szoknom, hogy nemcsak szere­Mohácsi János rendező FOTÓ: LANG RÓBERT „Mohácsi tömegeket vonultat fel színpadára azon időn, amikor kiszellőzött a magyar színházból a tömegjelenet. Egy-egy csenevész harcos képviseli rendszerint a csataje­leneteket.” M. G. P. „Azon időben, amikor meggyőztek majdnem mindenkit arról, hogy a politizáló színház bolsevista huncutság: Mohácsi visz- szaadja a világ ábrázolhatóságának időszerűségét.” M. G. P. „Ahogy jön, jön, megállíthatatlanul a bőkezűen hintett rizsa, az ember tévedhetetlenül felismeri, hogy Mohácsi János rendezésével van dolga.” Stuber Andrea lemből, hanem foglalkozásszerűen is lehet színházat csinéilni. De nincs ezzel gond, ha a szövegben látom a lehetőséget, válla­lom a feladatot. ” Legnagyobb bukásai ott érték, ahol a társulattal nem tudott megbirkózni. Sokat követel, s egyszerre igen sok színésztől, amibe néha - maradjunk annyiban, hogy nagy ritkán - beletörik a bicskája. Ilyen volt Mannheim, s ilyen a Vígszínházi Mágnás Miska, ami Kaposváron bejött. Gyakori vendég Nyíregyhá­zán, amely hasonló méretű város és hasonló társulat. Itt rendezte a többi között a szakmai sikert jelentő Kré­takört, s Verebes István ak­kori direktor unszolására még egy kevéssé népszerű Jókai-darabot is vállalt. Fél évébe telt, mire előadható állapotba hozta a nehezen emészthető ro­mantikába ágyazott szöveget. S hogy lehet-e átírni - idézve a közön­ségtalálkozó címét - Shakespeare-t? Nos, erre Mohácsi a választ majd' minden, job­bára hangos sikerű rendezésével megadta. „A hatvanas évek világszínházában eldőlt: mindent lehet. Jó előadást kell létrehozni. Át lehet írni Shakespeare-hez hasonlóan mindenkit, és meg is lehet hagyni a szöve­get, mint ahogy sokan ezt rettenetesen te­szik. ” Az átírás első oka praktikus: a rövidítés. Egy-egy dráma akár a hat órát is elérhetné, ha minden szó és csönd a helyén maradna. Mohácsi rendezései azonban nem ettől lógnak bele a negyedik órába. A beleírás miatt, amit gyakorlatilag a társulat végez az egyhónapos próbafolyamat során. „Vannak mondatok, amik nem úgy szólnak az adott színész szájából, hogy a kellő hatást elérjék. Ez alapkő a színházrendezésben. De ez még mindig csak a stiláris réteg. A szí­nész ugyanis adott esetben sokkal többet tehet hozzá egy szerephez, mint amit az író beleírt. ” És hát van még egy oka a jelentős változ­tatásnak: Mohácsi János szeret nagy tömegeket mozgatni a színpa­don, s alig van szerző, aki ennyi szereplőt hitelesen meg tudna jele­níteni egy problémahalmazban. A szociológiai, társadalmi háttér megteremtéséhez mindenkinek él­ni kell a díszletben. „Nem szeret­ném egyetlen szereplőtől sem elvi­tatni a jogot, hogy véleménye lehes­sen, ha teszem az életéről van szó. ” S ezzel a példával a beszélgetés el­érkezett az október 6-án színre ke­rülő Megbombáztuk Kaposvárt című Heller-előadáshoz. Végül a hallgatóság kérdezett. Volt, aki látta az 1984-es Bánk bánt, volt, aki az el- híresült Csárdáskirálynő-vitát elevenítette föl, s volt, aki minden tévében leadott da­rabot felvett. Kiderült az is, hogy a drama­turgok nagy segítséget nyújtanak a szö­vegkezelésben, s hogy Khell Zsolt díszlet- tervező ötlete volt az Ármányban a lift, és a Csárdáskirálynőben a fiumei §zín a hajó­val. S hogy a társulat mennyire fontos szerzőtársa az írónak. A rendezőnek nem jut más feladat - teszem hozzá -, mint hogy karmestere legyen az olykor száz közreműködővel létrejövő varázslatnak: az adott pillanatban megszülető s a követ­kezőben elmúló művészetnek. Moha - ahogy barátai hívják - a rende­zés Mehtája. Ennyit a dicséretről, ígérem, a kritikákban már kritizálni fogom. Ahogy mondja, ez segíti őt. BALASSA TAMÁS (Munkatársunk jelenti az olimpia váro­sából) Hogy a kosárlabdás lányok nyertek, azt elsőként Schmidt Pál felesége tudatta, azu­tán futótűzként terjedt a hír a magyarok kö­zött a Roze Bay klubjában, ahol Orbán Vik­torra vártunk, a magyar napok alkalmából rendezett fogadáson. Utóbb kiderült, a mi­niszterelnök azért késett, mert maga is ott szurkolt a stadionban. Érdekes, hogy ho­gyan jut hozzá az ember a magyar vonat­kozású eredményekhez. Kárpáti György mindig kap valahonnan egy rejtélyes tele­font, aztán már nemcsak azt közli, hogy ki nyert, hanem a részleteket is taglalja. Ma­gyar Zoltán, aki lemaradt a tomagáláról, ha teheti minden versenyt megnéz, s estén­ként élvezettel kommentálja, hogy mit lá­tott. Az előkelő társasággal annak a szállo­dának, a Hotel Cranbooknak a teraszán ül­dögélünk, ahová az Ausztráliában edzőtá­borozó magyar úszók is rendszeresen be­tértek. A kedvencem Földi Imre, aki úgy be­csülte, akkor születtem talán, amikor ő odakerült vájártanulónak. Igaz, hamarosan éj egyezte magát a súlyemeléssel. 1960-ban Rimában szerepelt először, aztán öt egy­mást követő olimpián szurkoltunk neki: két >züst után, 1972-ben Münchenben lett aranyérmes. Azon a napon, amikor az a ne­vezet« terrortámadás történt. Múltat idé­zünk ^ábián Lászlóval is, aki 1956-ban Urányi Jánossal tízezer méteren elsőként evezett 4 a célvonalon.- Akbriban úgy jöttünk, hogy ötször kellett lesállni üzemanyagért. Darwinban Szervusz, Sydney! is, Melboume-ben is alig néhány gép lan­dolt egy deszkaépület mellett. Ma meg... Ma meg a sydneyi repülőtér napjában több mint harmincezer utast fogad. A város valami egészen fantasztikus, lüktető han­gulatban él, pedig már több mint két hete, hogy az olimpiai stadion mellett kigyulladt a fáklyaláng. Az olimpiai központban foly­ton folyvást hömpölyög a tömeg. Megérke­zésünk után nem sokkal valaki belépője­gyekkel ajándékozott meg. Kosárlabda-ne­gyeddöntő: Új-Zéland és Angola között. Ázt hinné az ember, hogy az ausztrálok a szomszédnak szurkolnak, de nem! Ők a sokkal gyengébb angolaiak legkisebb meg­mozdulását is nagyobb üdvrivalgással fo­gadják. Az ausztrálok egyébként elképesz­tően tudják ünnepelni saját sikereiket. Suzzy O'Niell aranyérme indította a sort. Néhány nap múlva már utcán volt a 45 cen­tes bélyeg az arcképével. Szó se róla, az ausztráloknak van miért ünnepelni. És ne­künk? Magyar Zoltán szerint ha gyengéb­ben indult egy olimpia, akkor mindig a vi­zesektől vártak csodákat. így van ez most is! De lesz-e csoda? Kárpáti György szerint a bírók nem a magyar pólósoknak fújnak, ezért aztán bármi megtörténhet. A horvá- tok és a jugoszlávok most nagyon jók. A múlt este hiányzott az asztaltársaságból Fá­bián László, áld mellesleg az MTK edzője, felesége meg a női evezősök szövetségi ka­pitánya. Őhozzá ment, zsebében két cso­mag szotyolával. Kőbán Rita formájával nincs kibékülve, nem is beszél róla szíve­sen, viszont megjegyzi: vannak titkos ászok, mint az MTK-s Bártfai Krisztián, aki a másik Krisztiánnal, Verebbet indult páros­ban, ezer méteren. Azért ne játsszam meg a dolgot a tipp-mixen - figyelmeztet jóindula­túan. A hét végétől sokat várnak az egykori olimpikonok, akik az Országimázs- központnak és a Magyar Olimpiai Bizottság­nak köszönhetően jöhettek el Sydneybe, a millenniumi magyar napokra. Erre hívták meg az Ausztráliát keresztül-kasul átkerék­pározó Balázs Sándor ezredest és kísérő csa­patát is. így lehettünk ott Orbán Viktor és Schmidt Pál közös fogadásán, amelyre eljött a dél-ausztráliai előkelőség minden promi­nens személyisége, s természetesen minden olyan ausztráliai magyar, akinek a nevét er­refelé nagyon is jól ismerik. Hogy mást ne említsek, mint a kiváló festőnőt, Judy Casabot, azaz Kaszab Juditot, aki azzal a könyvével ajándékozta meg Orbán Viktort, amelyért több elismerést kapott, s amiért a sydneyi egyetem a díszdoktorává választot­ta. A napló megérdemelné, hogy - talán nem is a távoli jövőben - magyarul is megje­lenjen. Hogy milyen kicsi a világ! A sydneyi házigazdákat egy nagykanizsai ismerős, Ne­mere László vezényelte.- Kilencvenhatban kétéves munkaszer­ződéssel jöttünk ki, aztán itt ma­radtunk. Tudod, itt nem azt né­zik, hogy miről van papírod, ha­nem azt, hogy mit tudsz megcsi­nálni. Aki dolgozik, az érvénye­sülni is tud... Az itteni magyarok szívügy­üknek tekintik a magyar napo­kat. Kovács Ágit, Csollány Szil­vesztert ismeretlenül is rajongók hada vette körül. A régiek mö­gött meg összesúgtak: „tudod, ő volt az, aki...” A népszerűségi listára persze nem­csak a sportolók kerültek föl. Szokolay Dongó Balázs a barátaival gyorsan népsze­rű lett: népzenei alapokon nyugvó, olykor improvizálással tarkított muzsikájuk kelle­mes élményt ad. A Colton Club Singers ott­hon is vezeti a slágerlistát, s itt is egyetlen este elegendő volt ahhoz, hogy meghódítsa a hallgatóságot. Igazi zenei csemege volt Tátrai Tibor és az Ausztráliában élő Orszáczky Jackie közös koncertje. A negy­venes-ötvenes korosztálynak aligha kell magyarázni, hogy miért. Tátrai Tibor me­sélte, hogy tartottak egy koncertet a Petőfi csarnokban Budapesten. Telt ház volt. Akár csak itt. Aki akar, az megtanulhat csipkét verni, nemezt készíteni, de megkóstolhatja a magyar konyha remekeit is. Mert ahhoz fogható boíjúpaprikást galuskával, amit a Kárpátia étterem főszakácsa, Mózes Pál ké­szített, bizony, nem mindenhol lehet ízlel­ni. A magyar vendéglősök kitettek magu­kért, pedig az alapanyagokat nem is otthon­ról hozták, hanem itt kellett beszerezniük. A séf azonban nem panaszkodott, csupán a fehér paprikát hiányolta, de arra is csak any- nyit jegyzett meg: az igazi, ízes paprika csak otthon terem meg. A szakácsok a hét végén is dolgoznak, mert nagyon sokan jelentkeztek be ebédre vagy vacsorára. A többiek azonban csapatostul mennek az evezőspályára: szurkolni a vizeseknek. Mert ugye, utoljára a párizsi olimpián esett meg, hogy csak három aranyat gyűjtöttek be a mieink. Elkél majd a biztatás. Magyar Zoltán, a kétszeres olimpiai tomászbajnok mondta: régen mindenki mindenkiért szurkolt. Ákkor most miért legyen másként? Jó lenne azzal búcsúzni: szervusz, Sydney, szép volt, Sydney! NAGY JENŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom