Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-02 / 206. szám
10. oldal - Somogyi Hírlap INTERJÚ 2000. Szeptember 2„ Szombat HMM Ingatag a miniszter udvari állása Lapátot ragadott Harrach Péter miniszter. Nem látványosan, nagy közönség előtt, hanem a kis falusi udvaron. Az alig 300 lakosú Zalát világhírű festő szülötte, Zichy Mihály emlékmúzeuma miatt látogatják a turisták, Harrach Péter szociális és családügyi miniszter azonban megejtő szépségéért. Itt vett házat a legkisebb fia.- Miként kerültek Somogybán Zalám?- Megtetszett a vidék, meg a falu. Öt éve, családi kiránduláson erre jártunk Tamással, a legkisebb fiúnkkal - mondta Harrach Péter. - Nézegettük a régi parasztházakat, s találtunk egy üresen állót. Nem sokkal ezután fiúnk autóbalesetet szenvedett, aztán a biztosítótól kapott pénzen vásároltuk meg a tíz éve lakatlan, rossz épületet. Lebontottuk, és Tamás elképzelései szerint kezdtük az építkezést. Amikor időnk engedi, itt vagyunk, s dolgozunk. Már van egy lakható szobánk, de rengeteg még a tennivaló.- S mikor pihennek?- Ha este kiülünk a ház elé, s nézzük a csillagokat,'élvezzük a csendet, amit csak néha tör meg a kutyaugatás. Ez a nyugalom egy városi embernek nagy dolog. Elemi igény, hogy legyen olyan környezet, ahol az ember tiszta levegőt szív, nyugodtan pihenhet, kikapcsolva még a telefont is. Rendszeresen napi 12 órát dolgozom, ezért szükséges, hogy feltöltődjek Ez a környezet olyan, ahol az emberi alkotások csaknem eredeti állapotban megmaradtak, az emberek pedig közvetlenek. Ebben a kis faluban mindenki ismeri a másikat, az emberek köszöntik egymást és törődnek a másikkal. Nem atomizált társadalom jelenik meg Zalán, ez itt emberközeli világ. Ezért, a szelíden ívelő dombok, a természet és az emberek összhangja teszi vonzóvá ezt a települést.- Mit építettek? És mekkora a birtok?- Szolid hétvégi pihenőház lesz, padlástér-beépítési lehetőséggel. A kétszintes épületeket ugyanis nem szeretem. Van hozzá egy kis udvar, kert, a tetőn pedig a szántó; a telek mintegy 4400 négyzetméter. Már gyümölcsfákat is ültettünk Tamással; attól a szándéktól vezérelve, hogy legyen a családnak egy olyan helye, ahol pihenhetünk. Az építkezés befejeztével rendbe tesszük a környezetet is, parkosítunk... Remélem, hogy a házban később mi, „az öregek” is kapunk majd egy szobát.- A miniszter is megfogta a lapát nyelét? Hordta a téglát, a matert?- Hogyne; ahol lehetett, ott segítettem. Fontos, hogy önerőnkből végezzük, amit tudunk. Nemrég három teherautó hulladékot raktunk föl ketten a gépkocsivezetővel; kivittük a szeméttelepre. Jólesik a fizikai munka, ez is kikapcsolódást jelent. Egyébként arra biztattam a fiamat is: amit lehet, helyi szakemberekkel csináltasson. Az ajtó- kat-ablakokat is az itteni asztalos készítette.- Milyen a kapcsolata a zalaiakkal?- Több iparossal és régi lakossal meg- ismerkedtünk, nem is beszélve a szomszédasz- szonyról, Erzsi néniről. Ha az udvaron vagyunk, a házunk előtt elmenve beköszönnek, intenek az emberek. Jó érzés ez; vagy én köszönök előre, mert arcról már sokukat ismerem. Nekem nagyon fontos ez a kapcsolat. Azaz: a szomszédot látják bennem, és nem a minisztert. Itt a telken én is kempinggatyában s pólóban dolgozom. Szinte furcsa is volt, mikor zakóban, nyakkendő- sen láttak a hősi emlékmű avatásakor. Zalán a magánéletemet töltöm, itt pihenek, kikapcsolódom.- Megszerette ezt a kis falut?- Természetesen. S leginkább az tetszik benne, bár fejlődik az infrastruktúra, a község őrzi az eredetí hangulatát. A másik, ami ma is érződik rajta: a Zichy család kultúrája. Mielőtt döntöttünk az építkezés mellett, fölkerestem az emlékmúzeumot. Nagyon tetszett. Talán ez is hozzájárult, hogy Zalát válasszuk. S már Tabon is vannak ismerőseink; az építkezést is Tóth Ferenc vezeti. Tudom, ott van Nagy Ferenc fafaragó galériája; azt is meglátogatom.- Gondolt-e arra, hogy a később végleg ide költözzenek?- A birtok a legkisebb fiamé, de a családban mindent megbeszélünk. Elképzelhető, hogy évek múltán rászánjuk magunk. A munkába belefáradva az ember gyakorta érez olyan késztetést, hogy valami csöndes helyre vonuljon. így a későbbiekben van rá esély. Egyébként is minden körülmény megvan ahhoz, amire vágyunk... Özv. Kilvinger Istvánná, Erzsi néni azt mondta: nagyon rendes és aranyos ember a miniszter úr. Amint észreveszi őt az udvaron, azonnal üdvözli.- Sokszor beszélgetünk; legtöbbször a megélhetés nehézségeiről - mondta a nyugdíjas asszony. - Meg hogy kevés a nyugdíj, s mire elég. Építkezéskor tőlem vitték a vizet, a vülanyt. Segítettem: naponta többször is megöntöztem az alapot, a betont. Talán már két éve is tart a kivitelezés. Meg is kérdeztem a minisztert: elkészül a ház, amíg élek? Nagyon nevetett. A minap én is megnevettem. Van egy öreg körtefa az udvarukon, tele gyümölccsel. Hogy elérje, leszedhesse, minap egy állást is csinált. Elég rozogát. Megnevettem, és mondtam is neki: úgy leesik róla, mint a huszonegy... Szóval rokonszenves ember, a felesége is kedves. Adtam neki virágokat, azokat ültette el az udvaron. Én meg hét közben megöntözöm. KRUTEK JÓZSEF Somogy zarándoka Értékeket felfedező utaknak nevezte dr. Gyenesei nem lehetséges, úgy ha rövid István, a megyei közgyűlés elnöke a megyecímer időre is, de ott maradni. Az a és zászlóátadási ünnepségeket a Somogyi Hírlap- néhány óra, amit együtt tolnak adott nyilatkozatában. Arról is beszélt, hogy tünk, alkalom arra, hogy el- a civil szervezetek egy ideával és nem egy ideoló- határozzuk mikor, és miért giával lépnek fel a demokratikus magyar rend szer működését segítő, s hosszú távon stabillá centrumot kívánnak kialakítani. now,11 ........- Túl van a százötvenedik címer- és zaszlóátadáson. Mindenütt ugyanazt mondja?- Már a százhetvenediken is. Minden település, közösség más és más. Soha nem írom le a szöveget. Engedem, hogy hasson rám a helyszín. Megtisztelem a hallgatóságot azzal, hogy két egyforma beszédet nem mondok. Az önbecsülésem sem engedné.- Felmérte, hogy mekkora vállalkozás ez a címer- és zászlóátadás?- Tudtam, hogy nagy a megye, sok településünk van, de hogy ekkora... ígéretet tettem arra, hogy ahova hívnak, oda személyesen elmegyek, és ezt be is tartom. Ajándék minden találkozás. A zászlóátadás lehetőség a vélemény- és információ- cserére, az emberek megismerésére. Nem az a fontos, hogy az adott településen hányán élnöK, hanem az, hogy ott emberi sorsok alakulnak, emberi vágyak keletkeznek, segítséget kérnek és várnak, néha még a saját céljaik meghatározásához is. A legnehezebb mások helyett gondolkodni. Sokkal könnyebb segíteni ott, ahol van elképzelés, tudják, hogy mit akarnak.- Ilyenkor mégis csak ünnepi arcát mutatja a település, és kevesebb szó esik a gondokról, több az örömökről.- Nem vagyok biztos ebben. Inkább az őszintébb arcukat mutatják a települések. Büszkék arra, amit megteremtettek ma- guluiak. Igaz, a jobbik énjüket veszik elő, de nem viselnek közel annyira sem álarcot, mint hivatalos alkalmakkor. Ha kellő nyitottsággal érkezik a vendég, azt megérzik és ők sem akarnak másnak látszani, mint amik valójában. Ebben segít az is, hogy a hétvégi ünnepségek szinte mindegyikére elkísér a feleségem, s ez sajátos légkört teremt.- Az ünnepségnek megvan a maga koreográfiája. Az ünnep utáni beszélgetéseknek is?- Lazább hétvégéken van idő hosszabb beszélgetésekre. Nehézzé teszik azonban az egymásra találást a túlzsúfolt napok, amikor hat-hét településre is el kell jutnom. Ilyenkor is megpróbálok azonban egy kicsivel előbb érkezni, vagy ha ez kell újra találkoznunk.- Ebben a forró nyárban nem gondolta, hogy hagyni kellene az egészet? Nem unja még?- Nem unom. Ez fantasztikus élmény. Ha valaki szereti az embereket, az megtalálja a hangot, jól érzi magát a közösségekben. Akármilyen fáradt vagyok, akár- hányadik ünnepségen, programon veszek részt, az új helyszín, az új arcok, az új kihívások mindig új erőt adnak. Azt tapasztaltam, hogy az emberek figyelemmel kísérik a közélet szereplőit, mit csinálnak, merre mozognak, hogyan élik meg életük különböző helyzeteit. Az egyik faluban feleségemet és engem is A Somogy Megyei Közgyűlés és a Somogyért Egyesület elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, 52 éves mérnökközgazdász, felesége tanítónő, 3 gyermeke és 1 unokája van. Négyévnyi megszakítással 11 éve Somogy megye első számú választott vezetője. úgy köszöntött a plébános, hogy üdvözli Somogy zarándokait, és csak utána mondta nevünket. Szerinte amit csinálunk, az zarándoklat, misszió. Őszintén szólva, jólestek szavai.- Az utak élményei kiegészítik azt a képet, amelyet a hivatalos csatornákon keresztül a megyéről kialakítottak, vagy egészen más képet rajzolnak?- Feltétlenül kiegészítik.- Úgy élnek az emberek, ahogyan erre a hivatalos információkból következtetni lehet?- Nem. Egészen másként, mint ahogy kívülről nézve gondolni lehet. Számos értékre csodálkozom rá, amiről az újság, az útikönyvek, sőt még a szakmai kiadványok sem írnak, s talán maguk az ott élők sem veszik észre. Ha megkérdezed, mit tartanak különös értéknek a környezetükben, sokszor semmit sem tudnak mondani. Aztán ha körülnézel a településen, rácsodálkozol valamire, akkor ők is észreveszik, hogy ez tényleg érték. Örülök, hogy ezt az utat párommal együtt járhatom, és ő is megismeri Somogyországot. Az emberek pedig látják, hogy teljes családban élünk. Nem a gépkocsivezető visz, hanem együtt megyünk. Judit átvállalja ezt a feladatot, miközben én a következő településre koncentrálok. Útközben azt játsszuk, szívesen élnénk-e ott azon a helyen, ahol járunk.- Hány falu van a százhetvenegyné- hányból, ahol szívesen élnének?- A települések többsége ilyen, még akkor is, ha sok helyen az élhető élet feltételei hiányosak. Vannak egészen különleges részei a megyének, és ezek nem a kultúrával vagy az infrastruktúrával bőségesen megáldott térségek, hanem azok, ahol érintetlen a természet és emberléptékű a világ.- Egyre több rendezvényen köszöntik a megyei közgyűlés és a Somogyért Egyesület elnökeként. Tudatos ez a két pozíció vállalása ilyen formában is?- Ez a kettő szorosan kapcsolódik. Szerencsére sok helyen egyszerre vagyok a megyei közgyűlés és a Somogyért Egyesület elnöke, de a Gyenesei Pisti is.- A Somogyért Egyesület egyre épülő szervezet, konkrét célokkal. Többek között azzal, hogy a következő parlamenti választáson jelölteket állítson. Nem nagy falat ez egy kicsit?- A Somogyért Egyesület nem indul az országgyűlési képviselő-választáson. Az egyesület itt, helyben politizál továbbra is. Az én gondolkodásmódomban a politizálás nem egyéb, mint a kisebb-na- gyobb közösségekért érzett felelősség- vállalás. Aktív közreműködés abban a folyamatban, amely a közösségek életét befolyásolja. Ezért hát nem kell senkinek sem szégyellnie a politizálást. Sőt, az lenne a jó, ha minél többen vállalnák ezt saját környezetükben. A Somogyért Egyesület helyi szervezet, amely itt találta meg gyökereit, innen indult. Innen mutatott példát más megyéknek is, és vált ismertté, elismertté. Itt helyben járul hozzá ahhoz, hogy működőképes megyei közgyűlés legyen. Ami viszont tény: a pártokhoz nem kötődő civil közösségek képviselői egyre inkább felismerik, hogy kiábrándultság van az országban a hivatalos politikából. Ezt kellene feloldani egy új országos választási szövetség létrehozásával azoknak a személyeknek, akik nem kötődnek pártokhoz. Ez lehetne egy kulturált, új politikai stílus megvalósítója. Választási lehetőséget adva újra felélénkíthetnénk a politikától, a közélettől távolmaradó, vagy az abban csalódott emberek tömegét. Ezzel a hatalom számára is megkönnyíthetnénk a kommunikációt, oldanánk azokat a kommunikációs zavarokat, amelyek ma még megvannak.- Az ön logikája szerint minden párt ezeknek az embereknek a kegyeiért harcol. Tulajdonképpen a pártoktól próbálja ez a civil kezdeményezés elvonni a politizáló tömeget.- Amelyik párttól el lehet vinni a választóit, az megérdemli, hogy elvigyék. Ha vannak elkívánkozók, akkor kötelességünk alternatívát nyújtani. Azt, hogy ez mennyire nem légből kapott, mutatja, hogy müyen mértékben csökkent az időközi választásokon résztvevők száma. Döntően azonban nem a pártoktól lehet elvinni a szavazókat. Sokkal inkább azt a nagy tömeget kell megmozgatni, akiket a pártok nem tudtak megszólítani.- Politológusok egyre többször mondják azt, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt kialakult Magyarország pártstruktúrája. Ezen változtatni nem nagyon lehet a következő időszakban. Ez mégis csak egy változtatási szándék.- Bárcsak így lenne. A magyar párt- struktúra még messze nem alakult ki. A gyűjtőpártok arra törekszenek mind a jobb, mind pedig a baloldalon, hogy minél nagyobb erőket tömörítsenek. Ez a folyamat nem fejeződött be. Közben Magyarországon hiányzik a centrum. Nem véletlen, hogy szinte mindegyik párt megpróbál úgy fogalmazni, hogy ő áll a legközelebb a középponthoz. Az sem véletlen, hogy a Békejobb törekvés a centrumszerep megfogalmazásával próbál - joggal és teljesen logikusan - nagyobb támogatottságot elérni. Hangsúlyozom, a centrum ma üres. Ide nem lehet jobbról vagy balról beszivárogni, mert az hiteltelenné teszi az adott pártot. Mi egy ideával és nem ideológiával lépünk fel: a demokratikus magyar rendszer működését segítő, s hosszú távon stabillá tevő centrumot kívánunk kialakítani. Ezt a szervezetet elsősorban nem a programja teszi hitelessé, hanem az azt alkotó ismert helyi személyiségek. Óvakodni szeretnénk azonban azoktól a politikusoktól, akik azt képzelik, hogy a nap velük kél és velük is nyugszik. Hogy jól gondolkodunk- e, az eldől majd két év múlva a következő választásokon. Reálpolitikusként magam számára alapvetésnek tartom és ajánlom mások figyelmébe is, hogy nem az a világirodalom, amelyet a világnak írnak, hanem az, amelyet a világ olvas.- Somogy a gazdasági mutatóit tekintve sereghajtó a megyék között. Ez már meglátszik és egyre inkább meg fog látszani a megye életszínvonalán is. Mit tudnak ajánlani többet annál a megyének az előrelépés érdekében, mint amit a pártok ígérnek?- A megye gazdasági mutatói hosszú évtizedek során alakultak így ki. A fejlődés itt is folyamatos, de üteme lassú és ezen összefogással lehet csak változtatni. Az ide vonatkozó elképzeléseim magvalósítása még sok évre ad feladatot. Ez nemcsak Somogyra jellemző, hanem a Dél-Dunántúl egészére. A kirekesztéses politizálás, a politikai váltógazdálkodás eredményeképpen mára Magyarországon meghonosodott. A mindenkor hatalmon lévők számára teremt ez aránytalanul nagyobb lehetőséget, ami az ország romlásához vezethet. Tudomásul kellene venni, hogy nemcsak akkor lehet valakinek több és jobb, ha a másiknak rosz- szabb, hanem van olyan helyzet is, amikor mindenkinek jó. Ne annak alapján osszák el a javakat, hogy ki melyik politikai csoportosuláshoz tartozik, vagy kit sikerül átcsábítani. Ha ez így rögződik, akkor mindenki négy év alatt akar aratni. Lassan olyanná válunk, mint a balatoni lángossütő, aki két hónap alatt akarja a zsebeit teletömni. Nem gondolkodik azon, hogy lesz még új szezon. Abban kell szerepet vállalnunk, hogy a kirekesztéses politizálás ne lehessen jellemzője a magyar társadalomnak. Ha sikerül akár a hatalom részeként, akár hatalmon kívül megkerülhetetlen erőt képviselve belekényszeríteni a politikába a kultúrált viselkedést és gondolkodást, talán Európa számára is elfogadhatóbbakká válnánk. Magyaror-szágon nem a programokkal, a tervekkel van a gond. Nem azzal, hogy okos vagy kevésbé okos emberek irányítják az országot. Akik ott vannak, nagy részük felkészült, alkalmas ember, de a stílus vagy inkább a stílustalanság egyszerűen elviselhetetlen. Augusztus 20-án megyei ünnepségünkön idéztem István király üzenetét, amely szerint „Semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le úgy, mint a gőg és a gyűlölség. ” Mi a megoldást és nem a kifogásokat keressük. Tudjuk, hogy minden nap kell dolgozni, küzdeni, de nem akarunk minden nap aratni is. A szabadság mellett boldognak is szeretnénk látni környezetünket, megyénket. Van azonban egy másik átok is. Számos közéleti szereplő nem ismeri a többes számot, vagy az egyes szám második személyt. A Mi atyánk utolsó mondata, amely így hangzik: „Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség", néhány mai politikus száját ekként hagyja el: „enyém az ország, a város, enyém a hatalom és enyém a dicsőség". Ezen kellene elgondolkodni és változtatni egy kicsit. ______ KERCZA IMRE