Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

2000. július 23. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Rippl-Rónai rajzok a kofferból A megsárgult papírlapokon Rippl- Rónai József eddig ismeretlen raj­zai. Több, mint nyolcvan évig pi­hentek az öreg koffer mélyén egy iskolafüzetben. A szenzációs lelet Horváth János Mi­lán kitartó kutatásának eredménye, aki még egyszer, utoljára megpróbál­kozott az évtizedek óta lomként őrzött holmik átvizsgálásával. A művészet- történész több mint két évtizede fog­lalkozik a Rippl-anyag gazdagításával a megyei múzeumban. Korábban még állandó látogatója volt a fővárosi aukcióknak is, ily módon a Róma-he- gyi festőnek 26 képe került Kaposvár­ra, köztük olyan jelentős munkák, mint Zorka fekete kesztyűs képe, a francia periódusból származó művek, gróf Andrássy Tivadarné gyönyörű arcmása vagy a Szobabelső, melyen egy fekete kredencet örökített meg a művész. E képhez is történet kapcso­lódik, ugyanis egy, a mostanihoz ha­sonló kutakodás során rálelt magára a bútordarabra. A félig elkorhadt fekete kredenc siralmas állapotban került elő három évvel ezelőtt, s hatalmas fel­adat elé állította a restaurátorokat. Vé­gül sikerült megmentem, így ma a képpel együtt látható a villában. Aukciók még ma is vannak csak az anyagi források apadtak el, illetve olyan hihetetlen mértékben emelkedett a műkincsek ára, hogy a múzeum azt már képtelen kifizetni - mondta Hor­váth János főmuzeológus. Egy 20 évvel ezelőtt 70 ezer forintért vásárolt kép ma akár 15 millió forintot is érhet. Meséli, hogy a legújabb felfedezés­hez dr. Martyn Róbert családja révén jutott. A Róma-hegyen elvonultan élő orvos mindig nagy tisztelettel kezelte a rá maradt hagyatékot. A városszerte is­mert hegyi tanár - mint Rippl-Rónai ne­velt fia, és feleségének, Lazarinnek az utolsó gondozója - örökölte 1947-ben, a francia származású asszony halála után, a Róma-hegyi villát, a birtokot és valamennyi ingóságot. Az örökséget NÉVJEGY: Horváth János Milán festőművész, főmuzeológus Ka­posváron született 1949-ben. A Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakon végzett, majd a Képzőművészeti Főis­kolán középiskolai tanári és művészdiplomát szerzett. 1976-től dolgozik a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságán. Kezdet­ben a Somogyi Képtár vezetőjeként kiállításokat szervezett, majd 1984-től a művészettörténeti osztályt vezeti. Festőmű­vészként 1980-ban jelentkezett először önálló kiállítással Ka­posváron, majd négy évvel később a Helikon Galériában volt or­szágos tárlata: azóta harminc egyéni bemutatón jelentek meg alkotásai. 1988-ban Somogy Megye Művészeti-diját, 1992-ben a Magyar Köztársaság elnökének Arany Érdemkeresztjét kapta. Restaurálásra várnak a megsárgult papírlapok kegyelettel őrizte, s bár maga is az épü­letben lakott, mégis szívesen fogadott minden Rippl-Rónaira kíváncsi látoga­tót. A vendégkönyvbe többek között Kodály Zoltán, Bernáth Au­rél, Genthon István (Rippl- Rónai-kutató művészettör­ténész) és Takáts Gyula ne­ve olvasható. A 70-es évek­ben azután az akkori me­gyei tanács megvásárolta a villát és a birtok nagy részét, dr. Martyn Róbert csupán egy kicsiny területet és a régi vendégházat tartotta meg. A tulajdoná­ban maradt Rippl-Rónai bútorokat le­tétbe adta a közgyűjtemény számára. A családi lomtárban már csak értéktelen­nek tűnő tárgyak maradtak, mint az a lezárt koffer, amely a francia iskolásfü­zetet rejtette magában. A művészettör­téneti szehzáció most restaurálásra vár, a megsárgult papírlapokat vegyi keze­léssel próbálják tartósítani. A leletek ál­landó kiállításnak később sem lehetnek részei, mert a napsugár, de a mestersé­ges fény is elindíthatja a bámulást. A szakember tehát inkább csak a hírt tud­ja megosztani másokkal, a rajzok most egy eddig ismert történet hiányzó ré­szeit pótolják.- 1914 júniusában a háborús mozgó­sítás előtti napjait élte Lazarin szülőfa­luja, a francia Issy-L'-Évéque. Rippl- Rónai élményt kereső művészként az utcákat járta, érdekes karaktereket raj­zolva. A mindent megörökítő rajzoló azonban felkeltette a helybéliek gya­nakvását olyannyira, hogy kémnek hit­ték és meg akarták lincselni. Ezt a haj­tóvadászatot később Rippl-Rónai kép- regényszerűen meg is örökítette, a mű­vészettörténet jól ismeri ezeket az újsá­gokban megjelent rajzokat, ám nem láthattuk a gyanú forrásait, a sétálgatás közben készített vázlatokat. Nos eze­ket rejtette a kofferben talált francia is­kolásfüzet, így kerekedett ki a történet. A harminc lap amolyan családi arc­képalbum, melyet a művész fényképe­zőgép helyett ceruzával készített: Issy- L'-Évéque lakóit, Lazarine asszony ro­konságát, későbbi festmények előta­nulmányait láthatjuk rajtuk. Ha kézbe nem is vehetjük az értékes firkákat, azért közelebbről mégiscsak megis­merkedhetünk velük Horváth János Milán tanulmányából, amely az idei múzeumi évkönyvben jelenik majd meg. Izményi Éva Áteveztek a Balatonon 110 perc alatt evezett át tegnap tizenkét legény Alsóörsről Sió­fokra. Közöttük volt dr. Bóka István, a Balaton Fejlesztési Ta­nács elnöke és Zsámboki Gá­bor, a Magyar Turizmus Rt ve­zérigazgatója is. Ezen a helyen a legszélesebb a Balaton, tizenhárom kilomé­tert kellett evezni, hogy átérje­nek a Somogy megyei partra, ahol dr. Balázs Árpád siófoki polgármester kötötte ki a Yotun nevű kenut, amely nemrég vizi úton megjárta Finnországot is.- Nagyon fárasztó volt az út - értékelt végül dr. Bóka István. Meglehet ezt előre sejtve ma­radt le az embert próbáló vállal­kozásról Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter valamint több államtitkár, akik korábban pedig elígérkeztek. Az így is illusztris legénység most úgy értékelt; jó buli volt! Dobozos sörrel dop­pingolták magukat. Czene A farkas őrzi az erdőket A farkasokról, az ember fe­lelősségéről, az európai hatá­rok természetéről beszélget­tünk Hugo Be sard világhírű belga grafikusművésszel a balatonlellei Kapoli Múzeum­ban és Galériában, ahol alko­tásai láthatók. Különös világot mutat meg. Mint egy tényfeltáró művész lerajzol minden szépet, rosszat és jót, amit a környezetében talál. Érzé­kenysége vitathatatlan a termé­szet értékei iránt. Hatalmas réz­karcai mesterségbeli tudásról árulkodnak. Feltűnő, hogy mi­lyen sok rézkarcán rajzol farkaso­kat.- Minden állatfajtával foglalko­zom, amely kihalásra van ítélve, de a farkas iránt különös szimpáti­át érzek - mondta -, pedig az em­ber rossz, gonosz képet festett ró­la, ilyennek mutatják a mesék, a legendák. Nincs jó vagy rossz ál­lat.- Ön szerint mi a farkas szerepe a természetben?- Őrködik az erdők és a benne lakók védelmében. A gyengébbe­ket szelektálja. Kanadában és Spa­nyolországban például sokkal egészségesebb a szaiVas populá­ció azonban az erdőkben, ame­lyekben farkasok élnek. Számom­ra ez többet jelent mint moralizá­lás a farkas érdekében. A sokféle­ség fontos az élővilágban. Ezt áb­rázolom a művészetemben abban a reményben, hogy hasonló gon­dolatokat ébresztek. A Föld nevű bolygón én az embert ugyanolyan különös megjelenési formának lá­tom, mint minden más élőt, amely megérdemli a figyelmünket és tiszteletünket. Az indiánok is azt mondták száz éve: ha az utol­só állat elmegy, az ember is el­megy, mert nem bírja a magányt..- Honnan ered az elkötelezettsé­ge a természet iránt?- Gyermekkoromtól így van. Brüsszelben laktunk egy erdő mellett. Apám az ötvenes évek is­mert fotóművésze volt, Európa minden múzeumában megtalál­hatók a képei, vele éltem át az él­ményeimet. Nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam a képeimmel megváltoztatom az embereket, de muszáj lerajzolnom a gondolatai­mat, mert különben boldogtalan lennék.- Milyennek ismert meg min­ket?- Általában szép a természeti környezet, nem egy őstermészet, az ember átalakította, de még mindig harmóniában van a termé­szettel. Vannak dolgok, amik nem szépek. A Me Donald's és a vursli nem kell a Balaton partra. Igaz mindenütt ott van, de itt azért fel­tűnő, mert a környezete szép. Csa­lódást okozott, hogy nem lehet vé­gigsétálni a Balaton parton.- Ön aktív környezetvédő. Mivel foglalkozik?- A lisszaboni egyetem farkas csoportjával állatadaptációval fog­lalkozunk. Öt éve bérelünk egy te­rületet és azon dolgozunk, hogy például az utolsó medvék ener­giadús táplálékhoz jussanak. Nincs lemérhető gyors siker, kitar­tóan és sokáig kell dolgozni. Én az egyesült Európában hiszek. Ha megnézzük a kontinens térképét, a természetvédelmi területek az országok határaira esnek. Amióta a farkasokkal foglalkozom kiderült, hogy az egyik ter­mészetvédelmi területen jól halad­nak a megfigyeléssel, a szomszé­dos országban viszont megsza­kadnak folyamatok. Tehát határok nélkül könnyebben védhetjük a természetet, ha tiszteljük mások kultúráját. Ezért is szeretném, ha a magyar és a flamand diákok találkoznának és megismernék egymás kultúráját. Ők teremtik meg a békét. Az ember ugyanis nem közepe, csak egy különleges fajtája az élővilágnak. Akkor érdemli meg az életét, ha har­móniában él vele. Ezt szeretném megértetni velük. Álmodnom kell, hogy élhessek - mondta Hugo Besard. Gáldonyi Virtus túra, falujárás és háza­lás színesítette a tegnap meg­kezdődött bonnyai betyárko­dást. Az ország távoli vidékei­ről is felkeresték az apró so­mogyi falut, hogy részt vehes­senek az egyre népszerűbb találkozón. Ezúttal 19 csapat nevezett be, s mindegyik az­zal a nem titkolt céllal vágott a több mint 10 kilométeres tú­rának, hogy elnyerje a meg­tisztelő betyár címet és az ez­zel járó jutalmat. Négy fős csapatok mérték össze tudásukat. A kétnapos rendez­vény egyik legizgalmasabb programja kétségkívül a virtus túra volt, ahol a fizikai erőnlét mellett nélkülözhetetlen a jó tá­jékozódási képesség, mivel az erdőn-mezőn vezető utat tucat­nyi ellenőrző állomás és erőt, ügyességet kívánó feladat tarkí­totta. Többek között volt árok­mászás, szekértolás, kötőfékté­pés és póznaugrás, a mocsárjá­rás nehézségeit gólyalábon igyekeztek leküzdeni a verseny­zők. A találkozón egyébként bebizonyosodott: a 21. század önjelölt betyárainak nem hát­rány az általánosnál mélyebb is­meretanyag, a furfang, a lele­mény, mert több csapat értékes pontokat szalasztott el a régen használt tárgyak felismerésénél. Az ecsenyi válogatott azonban pontlevonás nélkül vette az aka­dályt, a csapatkapitány Máj Pé­ter polgármester büszkén mu­tatta az igazolólapot. Olyan használati tárgyakat azonosítot­tak be, mint a kendertiloló, a sa- roglya vagy a kocsilőcs. Az ecsenyi különítmény - Fábri Já­nos, Tóth Mérei László, Néma László - azonban mintha kissé elbizonytalanodott volna, ami­kor a visszaúthoz szükséges tér­képet kellett megszerezni. Ez ugyanis vagy 6 méter magasan, az út menti hidroglóbuszra fel­szerelt kötélen függött. A legke­vésbé tériszonyos csapattag vál­lalta a mászást, miközben a töb­biek a zavaró kilengést próbál­ták megakadályozni. A bizton­ságra egyébként elmés szerke­zet ügyelt, így még azok sem pottyantak le, akiknek a mászótechnikáján amúgy volt mit csiszolni. Profikat megszé­gyenítő gyorsasággal jutott fel a fővárosi csapat. Csóka Péter, Madlenh Tamás, Molnár Géza és Sipos Gábor szemlátomást él­vezte a megmérettetést, akár­csak a kaposváriak. Kirobbanó formában volt a Dynamit nevet viselő csoport. A mászást Varga Tamás vállalta, s a földre visz- szatérve társaival - Muzsi Zsolt, Fábián Szabolcs, Sárfi Sándor - a hátralévő útvonalat tervezte. Aki jó irányban indult el, kilo­métereket megtakaríthatott, ám néhányan némi kitérőt közbeik­tatva jutottak el a következő ál­lomásig. Érdekesnek tűnt az íjá­szat, itt mindegyik versenyző­nek lőni kellett. Magaslesről egy kartondobozból kivágott kör volt a céltábla. A versenyzőket később rásra hívták, ahol a bonnyai gek után kutattak. Többek zött a legmagasabb és a leghosz- szabb nevű embert keresték, de a feladványban szerepelt a leg­nagyobb lábú helybeli megkere­sése is. A program ma tovább folytatódik, a résztvevők előadótehetségüket csillantják meg. A betyáréletről adnak elő rövid történetet, a mű feldolgo­zásában négy ismert színész se­gít. Ezúttal Trokán Pétert, Eszter­gályos Cecíliát, Forgács Gábu, i is Szabó Gyulái hívták meg. Fodor Anikó szervező el­mondta: a hagyományteremtő indítékkal rendezett bonnyai be­tyárkodást a Somogy Kertje Üdü­lőfalu és a Somogyi Zsiványok Szövetsége szervezte. A tavalyi sikerek nyomán az idén már több volt az érdeklődő, a ver­senyben részt vevő. Jövőre is lesz betyárkodás, amitől a kistér­ség ismertségének növekedését várják. Bonnyát egyébként szá­mos külföldi is felkeresi, főként a nyári szezonban jönnek a so­mogyi tájjal ismerkedő turisták. Harsányi Miklós Nyáron kötik a legtöbb házassá­got, Kaposváron hétvégenként olykor 10-12 jegyespárt adnak össze. November végéig szinte betelt az anyakönyvvezetők naplója: idén csaknem 300 mennyasszonyt és vőlegényt je­gyeztek elő. Noha a kaposvári házasulandók többsége hu­szonéves, időnként jóval idő­sebbek is frigyre lépnek. A férfi elmúlt 80 éves, a hölgy öt évvel volt fiatalabb, mégis egybekel­tek. Évekig éltek együtt, ám sor­suk úgy alakult, hogy kapcsola­tukat hivatalos papírral is meg akarták erősíteni. A jelentős korkülönbség nem jelent aka­dályt, egy 52 éves férfi nemrégi­ben 24 éves hajadonnak kérte meg a kezét. Egyébként több hasonló eset történt az utóbbi időben, amikor évtizedekkel volt idősebb a férfi. Jóval rit­kább, amikor a mennyasszony idősebb a választottjánál, bár Dér Attila, Itt Erika és a mesetraktor erre is akad példa. Az idén nőtt a házasságkötési kedv, leg­alábbis ez derül ki a számokból. Az emelkedett pillanatokat időnként nem várt közjáték za­varja meg. A legkellemetlenebb, amikor csak az ünnepségen derül ki, hogy otthon maradt a szemé­lyi igazolvány. Ilyenkor néhány percet késik a ceremónia, mivel FOTÓ: KOVÁCS TIBOR hivatalos papírok nélkül nincs házasságkötés. Kaposváron több különleges esküvőt is számon tartanak, ilyen volt az a tegnapi, amikor a vőlegény egy 150 lóerős traktoron érkezett, de a menyas- zonyt elegáns gépkocsi hozta. Külön utaztak, de a rokonok gyű­rűjében már kéz a kézben men­tek a hivatalba. Harsányi Vőlegény traktoron

Next

/
Oldalképek
Tartalom