Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-18 / 166. szám

8. oldal - Somogyi Hírlap VILÁGJÁRÓ 2000. Július 18., Kedd Északi barátainknál a Balaton önálló régió lenne- Európai uniós pénz lószaunára - Gondos tájépítészet Somogyi közigazgatási szakemberek Finnországban tanulmányozták, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy a megye és a régió csatlakozhasson az Európai Unióhoz, s milyen kihívásokkal kerülnek szembe azok az önkor­mányzatok, amelyek vállalják az úttörő szerepet. Dr. Kiss Pál balatonföldvári jegyző elsősorban a forrásszerzés lehetőségeiről és a településeket összekötő hálózatok működésének sajátosságairól szerzett tapasztalatokat Borosán Károly a balatonlellei polgármesteri hivatal műszaki irodájának főmunkatár­sa pedig a környezetvédelemmel és a településfejlesztéssel kapcsolatos ismeretekre, információkra volt kíváncsi. Tapasztalataikat megosztották munkatársainkkal, s ezáltal olvasóinkkal is. Finnországban a Balaton önálló régió lenne - mondta dr. Kiss Pál balatonföld­vári körjegyző. - Az ötmillió lakosú orszá­got tizenkilenc régióra osztották fel. Ma­gyarországon kétszer ennyien élünk, a ré­giók száma mégis csak hét. Hogy a Bala­ton önálló régióvá válását ki ellenzi? Tény: létrehozása esetén a három jelenlegi du­nántúli régió ellehetetlenülne. Ennek megakadályozásához a változó kormá­nyok változatlanul asszisztálnak. Elsősor­ban persze Veszprém-Fejér- Komárom járna rosszul, mert szerintem Pécs és Győr mindenképpen kiharcolná, hogy ré­gióközpont maradjon. A három tóparti megyének is a legértékesebb területei kö­zé tartozik a Balaton-part. így viszont a Balatonnak csak látszatrégióság jut. Finn­országban a valóságos összetartozásokat vették figyelembe, és ennek alapján alakí­tották ki a régiókat; van ott akkora is, mint egész Magyarország, de akkora is, mint a legkisebb magyar megye.- Az Európai Unió hajlandó lenne sok pénzt áldozni a magyar fejlődésre. Ön szerint ehhez van-e ötlet helyben? Mi hi­ányzik ahhoz, hogy sikeresebbek lehes­sünk?- A sikeres pályázatokhoz, amelyekkel pénzt lehetne nyerni, sok minden hiány­zik; a politika magasabb köreiből például a szerepkörök meghatározása. Azért tar­tom fontosnak a megyei területrendezési terv vitáját, mert hosszú időre kijelöli az irányt. Alul, a települések szintjén pedig a kezdeményezőkészséget és az összefo­gást hiányolom. A legtöbb önkormány­zatnak semmilyen elképzelése sincs, csak azt hajtogatják: jó lenne egy kis pénz. Ahol viszont van elképzelés, ott ez sokszor arra irányul, hogy lehetőleg mindent maga alá söpörjön, önellátásra rendezkedjen be és bezárkózzon. Jó szakemberekkel rendelkezünk, de így szétaprózódtak az erők. Pénz van elég Brüsszelben, csak elég nehéz hozzáfér­ni. A finnek is nehezen találták meg a hozzá vezető utat, de azóta jól profitál­nak belőle.- Tudna mondani érdekes példát?- Egész Finnországban utakat építe­nek, az északi sarkkör és az orosz határ felé is. Kaptak európai uniós támogatást ahhoz, hogy Lahtiban Sibelius koncert- és konferenciakomplexumot hozzanak létre, amelyhez hasonló csak Angliában és Svájcban van. Még lószauna (!) meg­építéséhez is kaptak pénzt; azt mond­ták, hogy a lényeg jól megírni a pályáza­tot...- Az aprófalvas önkormányzatok együttműködési lehetőségeit tanulmá­nyozza az Európai Unióba való bejutás küszöbén. Kapott-e a munkájához muní­ciót Finnországban?- Társulási megoldásokat már eddig kidolgoz- Sok polgármester fontosnak is tartja az önállóságot.- Ez egy jó politikai fogás, amit elein­te el is hisz a lakosság. De ha megtud­nák, hogy közben emiatt hány millió fo­rint támogatástól, milyen sok pályázati pénztől esnek el, hamar elzavarnák az ilyen polgármestert. Hiszen ha hiányzik a pénz, akkor két lehetőség van: vagy a lakosság zsebéből kell kivenni, vagy pe­dig megáll a fejlődés a településen. A fin­nek ma már szégyenkeznek azon, hogy eleinte rengeteg pénzt vesztegettek el. Amíg azonban a magyar önkormányzat­ok a saját bőrükön nem érzik az együtt­működés hiányának anyagi kárát, ná­lunk nem lesz változás. Vannak persze jó példák, de nagyobb körben ez csak akkor válik általánossá, ha a kormányzat is így akarja és pénzügyileg támogatja. Példa erre, hogy amióta a körjegyzősé­gek és a közös orvosi ügyeletek működé­sét nem csak szóval ösztönzik, azok szá­ma is gyarapodik.- Tetten érhető-e olyan eset, amikor a települések látszatszerződést kötöttek a pénz reményében az együttműködésre, de a gyakorlatban nem valósították meg?- Hallottam ilyenről, de ezeknek a száma nem jelentős. Főleg amiatt kötöt­tek látszatszerződést, mert a jogszabály értelmében az ötszáz lakosnál kisebb önkormányzat nem pályázhat pénzre, ha önálló hivatalt tart fenn. Előfordult Somogybán is, hogy a kis település cse­kély anyagi lehetőségei ellenére mégis ragaszkodott a saját hivatalához, de pá­lyázati pénzt is akart; ezért többen összeálltak, olyanok akár, akik nem is határosak egymással. Egyébként a dön­tési helyzetben levő politikusok nem akarnak az önkormányzatiság, a polgár- mesterek ügyébe beavatkozni, ezért majd a hivatalok ügyében szigorítanak. Dr. Kiss Pál 1956-ban született Siófokon. Jogi egyetemet végzett és jogtanácsosi szakvizsgát tett. Balatonföldváron kezdett dolgozni a kézigazgatásban műszaki előadóként, Szárszón igazgatási főelőadó, majd Törökkoppányban vb-titkár (Somogy megyében a legfiatalabb). 1984-től ismét Balatonföldváron tevékenykedik, előbb vb-titkár, aztán jegyző. Jelenleg Bálványos, Kereki, Pusztaszemes, Szántód, Szélád körjegyzője Is, és gyakorta helyettesít Balatonszemesen. A Siéfok-Balatonföldvár városkörnyék jegyzői kollégiumának az elnöke, az országos közigazgatási szakvizsgabizottság tagja. Hobbija a motorozás, a rádiéamatőrködés, jelenleg tizenegy mobiltelefonja van. Nős, a felesége is a közigazgatásban dolgo­zik, két gyermekük a 15 éves Katalin és a 10 éves Pál. is tam, ezek egy része műkö­dik Balaton­földváron. A települések közötti együtt- működés Finnország­ban is döcög. Hangosan ki­jelentik, hogy él a szándék, de a megvaló­sítás elbukik az egyéni érdekeken. Van azonban egy nagy különbség: ott hatalmi szóval ösz- szevonták az önkormányzatokat. Ná­lunk ez nem lehetséges, mert akkor mintegy 2500 polgármester és sok ezer képviselő válna fölöslegessé. Talán öt­száz polgármestert választhatna a lakos­ság, de ez nem cél; az a jó, ha minden te­lepülésnek van gazdája. Megoldásnak látszik számomra a differenciált hatás­kör telepítése és az együttműködési szerződések kombinációja. Az együtt­működés mindig olcsóbb, mint az önál­lóság. gyobb terület ellátása a cél. így több is­kola, több óvoda kerülhet közös fenntar­tásba, közös szakmai irányítás alá.- Elveszik a községektől az iskolát?- Szó sincs erről, a tulajdonjogot sen­ki nem akarja elvenni. Viszont abban mindenki érdekelt, hogy egy-egy kör­nyék iskolái azonos színvonalon mű­ködjenek. Ez nem beleszólás az önkor­mányzat belső életébe, ezt azok hozzák fel érvként, akiknek van takargatnivaló- juk. Az önkormányzat vezetőinek lehet az a rosszul felfogott érdeke, hogy ők döntsék el, ki vagy kinek a rokona legyen a pedagógus, de a lakosságnak az a fon­tos, hogy gyermeküket a legjobb tanár ta­nítsa. A körjegyzőségeknél a jegyző kö­rözzön, ne a lakosság, s a több intéz­ményből álló iskolánál se a tanuló utaz­zon, hanem a szaktanár. Sok információt elhallgatnak a társulást ellenzők kicsi­nyes-hatalmi viszonyaik fenntartása ér­dekében.- A lakosság, a szülők ki vannak zárva a döntésekből?- Az iskolákat szerintem nem az ön- kormányzat szünteti meg, hanem a szü­lő azzal, hogy nem szül gyereket vagy nem a helyi iskolába íratja be. Az utóbbi esetben felmerülhet az önkormányzat fe­lelőssége is; mert vajon jó iskolát tart-e fenn, ha a szülő onnan elviszi a gyerekét. Szerintem azért kell társulnia a kisiskolá­nak, hogy fennmaradhasson. Egyébként ma nem az a kérdés, hogy mikor kell egy iskolát megszüntetni, hanem hogy építe­ni mikor kell. Erről sajnos nem a reális szükségletek döntenek, hanem az, hogy hol van pénz. Van, ahol egy kisiskola fej­lődéséhez hiányoznak az anyagiak, má­sutt pedig az önkormányzat akkor is épít iskolát, ha nincs elég gyermek. A kor­mány orientáló szerepe sem érvényesül mindig, mert a koalíción belül is eltérő a pártok elkötelezettsége. Egyébként előre­lépni úgy lehetne, ha közös döntéshozó szervezetet alakítanának a környékbeli polgármesterek, képviselők. Vitatkozza­nak akár, de az is azt jelenti, hogy magu­kénak érzik a környék jövőjét. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy sokan nem látnak túl a falujuk tornyán.- Az Ön szerint szükséges változások­nak van-e realitása?- Minden kormány mozgásszabadsá­Várhatóan biz­tosítani kell a minimális mű­ködési feltéte­leket; a kép­zett személy­zetet és a mű­szaki-techni­kai hátteret is. Úgy tudom, gondolkodnak azon, hogy a határvonalat feljebb húzza meg a jogalkotó, s ötszáz helyett az ezer­nél kevesebb lakosú települések sem működtethetnek majd önállóan hivatalt anélkül, hogy ne zárják ki magukat a pá­lyázati rendszerből; ez a Somogy megyei önkormányzatok túlnyomó részét érin­tené.- Iskolát, óvodát is fenntartanak közö­sen az önkormányzatok.- E területen minőségi változás várha­tó.* Eddig az is csoda volt, ha ezeknek a gyermekintézményeknek a fenntartásá­ra született társulás, de a jövőben na­ból semmi sem kerül a szemétte­lepre. A szemétszállítás díja lénye­gesen drágább, mint nálunk, de ez senkit sem zavar, mert a fizetések is 5-8-szor nagyobbak a magyar átlagnál. A regionális hulladéklera­kóban jelenleg a beérkezett szelek­tált szemét 40-50 százalékát újra­hasznosítják. S tervezik, hogy 2004-re ez eléri a 80-90 százalékot is. ga beszűkül a cik­lus második felére, de most is van le­hetőség a műhely­munkára, az előké­születekre. Alulról kell építkezni. A mun­kát végezni kell, akármi lesz is a követke­ző választásokon. Szerintem az Európai Unióhoz való csatlakozás a sorolt felada­tok elvégzését mindenképpen kikénysze­ríti. Lehetnek bármilyen nézeteltérések a pártok között, a lényeg az, hogy a telepü­lési önkormányzatok minél sokoldalúb­ban együttműködjenek. Borosán Károly: - A környezetvédelmi szakember számára igen hasznos volt a Paijat-Hameeben létesített regionális hul­ladéklerakó és -kezelő telep megtekintése, hiszen a balatoni településeknek is létér­deke a tisztaság. S mint tudjuk, igen ne­héz a szelektív hulladékgyűjtés megszer­vezése. Finnországban ez természetes. Szinte minden lakóháznál, de néhány in­tézménynél is komposztálót építettek a kertben, így a szerves háztartási hulladék­Borosán Károly 1946. március 2-án született Marca­liban. 1964-től tevékenykedik a helyi közigazgatás­ban műszaki szakemberként. Előszűr a fonyndi járá­si hivatalban, majd Lellén dolgozott. 1980-1988 kö­zött tett egy kitérőt, mert a földvári üdülési igazga­tóságnál vállalt munkát. Több mint tíz éve tért vfsz- sza Lellére, az önálló várnsi hivatalnál az elsők kö­zött nevezték ki köztisztviselőnek. A szakmai csoport vendéglátó­ja egyébként az a Neopoli-Oy Részvénytársaság volt, amely nem ismeretlen a Balatonnál sem. A Balatonfejlesztési Tanács megbízásából készítette el a zamárdi hulladéklerakó és ártal­matlanító telep vizsgálatát. Ezzel párhuzamosan áttekintette a Ba­laton-part szemétgyűjtési, -szál­lítási és -ártalmatlanítási gondjait. Az rt tudományos alapossággal foglalko­zik a környezetvédelemmel, a tájterve­zéssel és a szemét ártalmatlanításával. Részt vesz a rendezési tervek készítésé­ben. A magyar küldöttségnek bemutat­ták Lahti rendezési tervét, amely lé­nyegében hasonlít a mi települési ter­veinkre, de a kör­nyezetvédelmi fe­jezetei jóval bő­vebbek és szigo­rúbbak. Különö­sen szigorúak az építési előírások ott, ahol elsőrangú követelmény a táj vé­delme. Nem nehéz levonni a következte­tést: Finnországban a környezetvédelem mindent megelőz. A Neo-poli Oy szak­emberei szerint Magyarországnak is el­sősorban a környezetvédelemben és a mezőgazdaságban kell komoly változta­tásokat végrehajtani, hogy megfeleljen az Európai Unió elvárásainak. A felzár­kóztató pályázati lehetőségek is ezt szol­gálják. Nastolaban az Uponor cégnél ismerős termékekkel találkoztak a magyar szak­emberek, ott ugyanis komplett víz-, szennyvíz- és gázszállító berendezéseket gyártanak. A narancssárga szennyvízve­zetékeket és idomokat mi is használjuk. Ennek egyszerű az oka: a finn cég Szek- szárdon leányvállalatot alapított. Boro­sán Károly elmondta: kicsit megmoso­Finnország. Területe 338 ezer négyzetkilométer, több mint 5 millióan lakják. Ipari agrárország. Az egy főre jutó 6NP 22 ezer 980 dollár. A társadalmi össztermékből a mezőgazdaság 8,3, az ipar 35,4, a kereskedelem, a szolgáltatás a közlekedés és a hírközlés 17,8, az egyéb ágazatuk 38,5 százalékkal része­sednek. Finnországban a földterület 8 százaléka szánté, 0,6 százaléka legelő, 77,4 százaléka erdő. Legfontosabb termesz­tett növényei az árpa, a zab, a burgonya, a cukorrépa, a rozs, a repce és a takarmány. Az áHattenyésztők szarvasmarha, ser­tés, juh, lé, rénszarvas, baromfi és méh tartásából élnek. Meg­határozó a tengert és édesvízi halászat Bányászati termékei a kobalt, a vanádlum, a réz, az ólom, a krém, az azbeszt az arany, a Után. a nikkel. A feldolgozó iparban meghatározó a fa- és papíripar, az élelmiszeripar, a vas-, acél- és színesfémkohá­szat a vegy-. texts- és gépipar, a hajógyártás és a bőripar. A villamos energia termelés alapja a vízerő. A vasutak hossza 5863 kHonéter. A közlekedési utaké 76 ezer 775 kilométer. Ebből autópálya 318 kilométer. A belföldi vízi üt 6100 kilomé­ter. Nemzetközi repülőterek Helsinki, Maarlanhamina, Pori, Tampere, Turku, Vaasa. Oulu. lyogták a szennyvízcsatornázás hiányá­ban alkalmazott úgynevezett csápos szennyvízszikkasztó rendszereket. Ven­déglátóik új finn találmányként mutatták be, holott ha kicsit primitívebb kivitel­ben, de mi is alkalmazzuk évtizedek óta. A lappeenrantai repülőtéren a légoltalmi pincerendszer volt újdonság, amely egy atomtámadás esetén is hatékonyan mű­ködhet. Mint kiderült, minden közintéz­ményt és lakóházat csak úgy építenek meg, ha alatta korszerű óvóhely is van. Emiatt ma Finnországban nagyobb az óvóhelyek száma, mint az ország teljes la­kossága. Az ezer tó országában állítólag min­den családnak van külön szigete hétvégi házzal és vízparti szaunával. A Balaton­nál is megjelentek a szaunák, ha nem is a vízparton. Heinolában egy madárpark­ban is jártak a balatoni szakemberek; itt a ritka fajokat kerítés nélküli madárhá­zakban gondozzák. Talán nem véletlen, hogy honfitársainknak elsősorban az tűnt fel, hogy a több évtizede működő parkban fennállása óta nem volt rongá­lás vagy lopás. Bár csak elmondhatnánk ezt a tóparti településekről is! A lellei közterületek is gyakran megsínylik a vandálok pusztításait. Borosán Károly felhasználva finn ta­pasztalatait a leilei székhelyű Balaton park 2000 Kht számára készíti el a Tet­ves-patak területének természetvédelmi, ökológiai rehabilitációs projektjét. CZENE ATTILA - GÁLDONYI MAGDOLNA Magyar szemmel Finnországban

Next

/
Oldalképek
Tartalom