Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-20 / 117. szám

2000. május 21. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Elsózza a pörköltet Kényszerkilépés a mesterszakacs Kovács Sándor mestersza­kács nem sértődik meg, ha zöldségszobrászként emle­getik. A sárgarépából rózsa­csokrot, a sütőtökből szökő- kutat varázsol, hogy ne csak a szájnak, de a szemnek is gyönyörűsége teljék az ízes falatokban. A Kapos Hotel szakacsollmpiai és világbaj­noki aranyérmes mestersza­kácsa Irányítja hamarosan a hannoveri világkiállítás ma­gyar konyháját.- Négy nap múlva utazik Han­noverbe, hogy öt hónapig a ma­gyar ízeket reprezentálja a vi­lágkiállítás vendégeinek. Mit visz Kaposvárról az étlapra?- Somogyi tüzes szarvasgu­lyást biztosan, ez mindig nagy sikert arat. Van egy kis fortély a fűszerezésben is, de igazán attól lesz finom, hogy úgy készül, mit egy rendes gulyásleves. Pörkölt­alapot kell készíteni, ami azt je­lenti, hogy nagyon kevés vízzel addig kell pirítani a húst, amíg legalább félig meg nem puhult. Ha szükséges, akár egy óráig is sűrűn kavargatjuk, hogy le ne égjen, de ha hamarabb felen­gedjük vízzel, sose lesz tökéle­tes. Ez alatt kell sózni a húst, s akkor a legjobb, ha úgy érez­zük, úristen, elsóztam az egé­szet! Ha majd felöntjük a leves­hez szükséges vízzel, éppen jó lesz. Később hiába sóznánk a gulyást, nem lenne elég ízes a hús. Attól lesz somogyi a szarvasgulyás, hogy kerül bele babérlevél, kakukkfű, boróka­bogyó is, a tüzességét a lehelet­nyi fokhagyma és a csípős pap­rika adja. Betétnek pedig apró burgonyagombóc készül- Szívesen beszél a fortélyok­ról, de vannak-e titkai a mester­szakácsnak?- Hétpecsétes titkok nincse­nek, csak néhány egyedi fogás, amit nem mutogatok én sem mindenkinek. De ezeket sem szoktam szakmai féltékenység­ből őrizgetni, mert akkor segít­ség nélkül maradnék a munká­ban is. Szerencsére nekem is volt kitől tanulnom, s megszeretnem a szakmát, mert az iskola önma­gában senkinek sem elég.-Ki a példaképe?- Legelső konyhafőnököm, í | jj% Fajt Ferenc, akinél hét évet töl­töttem kecskeméti Aranyho­mok szállodában. De elsőként a szabadszállási nagymamám­nak köszönhetem meg, hogy szakács lettem. A falu legendás főzőasszonya volt, és sokat lá- batlankodtam körötte gyerek­koromban.- Mi a kedvenc étele?- Nincs étel-kedvencem, bár a könnyed, franciás konyhát kedvelem leginkább. A szakács egész nap csak kóstolgat, és nem ér rá leülni az asztal mellé.- Ki főz otthon a családban?- A feleségem többet, mint én, de szívesen főzök magam is. Kérni szokták a gyerekek, hogy mit készítsek, de egyelőre még nem nagy ínyencek, az ér­dekesebb ízű, meglepő fogáso­kat nem szeretik. Legutóbb sajttal-sonkával töltött pulykamel­let óhajtot­tak, a kisfi­am szüle­tésnapjára pedig gyü­mölcsös tú­rótortát. A tortaforma al­jára omlós­tészta, arra pis­kóta került, az oldalát pedig ba­rackízes piskóta­tekercs szeletek­kel raktam körbe. Ebbe öntöttem bele a fele túró, fele tejföl és tejszín keverékéből készült zselatinos krémet, ami­be őszibarack befőttet aprítot­tam. Tetején gyümölcs és zselé volt a díszítés. Még a fényké­pésznek is tetszett.- Volt-e már olyan főztje, amit nem ettek meg?- Egyszer küldték vissza ed­dig az ételemet, de azt is azért, mert nem találta elég forrónak a vendég a libamájjal töltött borjúszűz mártását.-A leg­emlékezetesebb munkája?- 1982-ben, amikor Richard Burton filmet forgatott Magyar- országon, én voltam a személyi szakácsa. Kedvence a töltött bébikaralábé volt tejszínes ka­pormártással. Zsenge, pici ka­ralábékból a legjobb főzni, ami­ket nyersen kivájunk és fedő alatt, kevés húslével félig meg­párolunk. Megtöltjük darált hús és előfőzött rizs keveréké­vel, mint a töltött paprikát, majd készre főzzük a kivájt ka­ralábé forgácsokkal együtt. A mártáshoz a főzőlét összetur­mixoljuk, jó sok friss kaprot és tej­színt teszünk be­le és kicsit forral­juk, hogy a tej­szín meg ne csomósodjon.- A világki­állítás öt hónapja alatt leke­rülnek az étlapról Kovács Sán­dor mesterfogásai?- Biztosan nem, sőt, még új­donságok is lesznek a Kapos hotel étlapján. A hannoveri díszvendégeknek készített étel­különlegességeket ugyanab­ban az időben Kaposváron is kínáljuk majd, mert állandó kapcsolatban leszek a kollégá­immal. S az itteni ízek sem csak a világkiállítás helyszínén lesznek jelen, mert augusztus 14 és 19 között rendezik az el­ső Somogyi vadásznapokat Hannoverben. Bíró Mária a társulásból 48 lakos döntésén múlik A Koppány-völgyi kistelepü­lés Kára önkormányzata - kényszerűségből - kilép a szorosadi és a törökkop- pányi önkormányzattal együtt létrehozott falugond­noki szolgálat társulásból. Erre a szakmai feltételek változása kényszeríti a mindössze 85 lakosú falu vezetését. Egy múlt év végi kormányren­delet alapján, a működtetőnek a falugondnok által nyújtott szol­gálathoz május 31-ig működési engedélyt kell kérnie. Az új ha­táskör ellátásához a Szociális és Családügyi Minisztérium adott ki útmutatót. Ebben pontosítot­ta, hogy társulás esetén a társult települések összlakossága sem haladhatja meg a 660 főt. A lét­számot meghaladó - társulás­ban működtetett falugondnoki szolgálatok -, ugyanis nem kap­nak működési engedélyt. Ez hátrányosan érinti a törökkoppányi körjegyzőség­ben levő három önkormányza­tot. Varga György kop- pányi polgár- mestertől meg­tudtuk: 1999. november 1-től indították be a falugondnoki szolgálatot. A költségek meg­oszlására hozták létre a társu­lást, amely sikeresen pályázott a falugondnoki gépkocsi be­szerzésére a szociális miniszté­riumnál, valamint támogatást biztosított a beruházáshoz a megyei területfejlesztési tanács is.- A kialakult helyzet miatt Kára község felmondja a társu­lásban való részvételt és kilép - mondta Varga György polgár­Tavaly a három községben falugyűlésen választotta meg a lakosság a falugondnokot, akit a képviselő-testületek együttes ülésen neveztek ki. A féléves működés tapaszta­lata kedvező. mester. - Szorosad és Törökkoppány önkormányzata ugyanis forráshiányos és a mű­ködési engedélyről, a kiegészítő normatív támogatásról nem mondhat le. A fennmaradó tár­sulás azonban feladat-ellátási szerződést köt Kárával a falu- gondnoki szolgálat által nyúj­tandó feladatok további ellátá­sára a korábbi feltételekkel. Tavaly a három községben falugyűlésen választotta meg a lakosság a falugondnokot, akit a képviselő-testületek együttes ülésen neveztek ki. A féléves működés tapasztalata kedvező. A szolgálat beindításáról a tes­tületek együttesen döntöttek, a működtetést is létszámarányo­san finanszírozzák. Sem Kára, sem Szorosad önkormányzata nem lenne képes önállóan fenn­tartani ezt az idős lakosság ellá­tása érdekében fontos szolgála­tot. Bognár Hajnalka körjegyző a napokban levelet írt a Pénz- ____ ügyminisztéri­um illetékes fő­osztályára a mű­ködési enge­déllyel kapcsola­tos problémák­ról. Kezdemé­nyezte: a jelenle­gi szociális mi­nisztériumi ér- telmezés meg­tartása esetén szakmai fórum javaslata mel­lett, kivételes méltányosságot engedélyező szerv jogkörét kel­lene a rendszerbe építeni azért, hogy a működési engedély és az állami normatíva is elérhető le­gyen. Kára, Szorosad és Törökkoppány összlakossága 708 fő. Ez a szám a múlt évben benyújtott pályázatkor sem volt kevesebb. Mindössze 48 lakos­tól függ, a társulás felmondá­sa.. Krutek József ÖREGEKET FOSZTOGAT KAP0SKERESZTUR0N A KORNYÉK RUNRANDAJA Fűrészport vágtak a szemébe Öreg falusi porták, a „megélhetési bűnözés” célpontjai fotó: kovács tibor Alig pár kilométer a várostól, még­is micsoda különbség. A falu szé­lén elhanyagolt porták, lakói az udvaron figyelik az idegent. A „fel­vég” felé haladva magas keríté­sek, lakatok és kutyák. Kaposkeresztúron félnek az embe­rek. Tudják miért és kitől, mégis nehéz szóra bírni őket. Lehetetlenné kezd válni egyesek szá­mára az élet Kaposkeresztúron, az idő­seket rendszeresen kifosztják egy bűn­banda tagjai. Legutóbb egy magányo­san élő nyugdíjasnál jártak, fényes nap­pal. Őt kerestük. A településre érve Vass Józsefné igazított útba. Tudott az esetről, de nem szívesen beszélt róla. Ahogy mondta, vannak akik még akkor sem beszélnek, ha kirabolták őket. Fél­nek a megtorlástól. Tudják, nem sokat érnének el a feljelentéssel, mert a bű­nösök pár hónap múlva úgyis szaba­dulnak, aztán egyből levernék rajtuk az „árulkodást”. A fiatalasszony annyit azért elárul, hogy a leggyakoribb a tyúklopás, de visznek mindent, ami mozdítható. Betörnek a pincékbe, elvi­szik a betakarított terményt, még a krumplit is kiszedik a földből. A falu­ban beszélik, hogy kik a bűnbanda tag­jai, de nem mernek ujjat húzni velük. Vass Józsefné szerint a környékükön lakókat azért nem érinti a fosztogatás, mert errefelé fiatalabbak és családosok élnek. A taszári rendőrök rendszeresen járőröznek ugyan, de ez nem nagyon zavarja a galeri tagjait. Ezért vannak lakattal megerősített, kulcsra zárt kerítésajtók és kutyák a legszerényebbnek tűnő portáknál is. Sárközi Sándoménál is többszörösen megerősített bejárat és két vicsorgó eb fogadja az idegent. Nyugdíjas férjével négy éve költöztek Keresztúrra, bár ak­kor még nem tartottak házőrzőket. Meg is bánták. Az asszonynak már a költözés utáni időkben furcsa volt, hogy a boltba évente 3-4 alkalommal is betörtek. Karácsonykor, húsvétkor és búcsú előtt menetrendszerűen kirá­molták egy banda tagjai. Ez csak akkor szűnt meg, amikor beszerelték a riasz­tó berendezést. Aztán a fő célpontok a védtelen idősék lettek, csakhamar sorra kerültek ők is. Egyik délután felkere­kedtek és bebuszoztak a városba. Két óra múlva tértek haza, de akkora már a betörők felforgatták a lakást. A hívatlan látogatók a kerítésen átmászva belopa­kodtak a kiskerten át, betörték a kony­haablakot, aztán már bent is voltak az épületben. Az idős asszony a javarészt ajándékba kapott ékszereket sajnálja a leginkább. Ahogy mondta: harminchat év alatt összegyűlt arany gyűrűket és láncokat loptak el közel félmillió forint értékben, amelyek közül egy sem ke­rült elő. Hiába érzi úgy, hogy felismer­te az elkövetőket, azok szerinte máig is vígan élnek szabadlábon és lopnak, ra­bolnak tovább. Az idős hölgy meggyő­ződése, hogy a falusiak mind tudják, hogy kik követték el ezeket a bűnténye­ket, de félnek a feljelentéstől, mert erre az esetre agyonveréssel fenyegették meg őket. Pár helyen már baromfit és disznót sem mernek tartani, úgysem tudják megvédeni. Legutóbb egy félig feldolgozott disznót vágtak le a füstölő­ről az éj leple alatt. A legutóbbi áldozathoz, Balogh Ernőhöz ketten mentek be, délidőben érkeztek. Előbb bezárták a kutyát a hát­só udvarba, majd hátramentek egy ös­szegöngyölt drótért. Amikor az idős ember észrevette őket, és utánuk ira­modott, szó nélkül neki rontottak. „Te­leszórták a szememet fűrészporral, az­óta is alig látok” - mondja, miközben tehetetlen dühében összeszorítja öklét. Később észrevette, hogy a lakásban is jártak a betörők. Legjobban az óráját hiányolja, mert az volt az utolsó időmé­rő eszköz a régi épületben. Többször is jártak már nála, és mára szinte minden mozdítható értéket elvittek. Elárulja, hogy a gyermekei hívták, költözzön hozzájuk, de nem állt kötélnek. Csak dől belőle a panaszáradat: „Itt szület­tem, az apám, a nagyapám is itt élt. Öregapám bíró volt, próbáltak volna itt valamit csinálni, egyből lecsukatta vol­na őket. De hát teli van a góré kukoricá­val! Akkor hogyan menjek el innét?” A legtöbb idős ember hasonlóan gondolkodik, és megpróbálja saját ma­ga megoldani a védelmét. A taszári rendőrőrs parancsnoka, Kovács Zsolt százados a legutóbbi esetről ugyan nem értesült, de tudja, hogy a körzet legfertőzöttebb területéről van szó. Szinte többen vannak azok, akik meg­élhetési bűnözésből tartják el magukat, mint a szenvedő alanyok. Az őrs felde­rítési aránya magas és a polgármester­rel is kitűnő kapcsolatot ápolnak. A százados szerint feltérképezték a koló­niát, tudják a bejelentett esetek elköve­tőinek lehetséges körét. Elképzelhető­nek tartja azonban azt is, hogy a bosz- szútól tartva sokan meg sem próbálják bejelenteni nekik a bűntényeket. Pedig minden egyes elfogásnál hosszabb idő­re kerülhet rács mögé a betörő. A rend­őrök mégis úgy érzik, hogy bizonyos mértékig szélmalomharcot folytatnak. A cél a megélhetési bűnözés visszaszo­rítása lenne, ám a bűnbanda tagjai so­sem próbálkoztak a tisztességes ke­nyérkeresettel. Egyszerűbbnek vélik a védtelen, idős emberek fosztogatását. S amíg ez így marad, addig maradnak a kulcsra zárt, lelakatolt kapuk, és a csa­holó kutyák az udvarokon. Takács Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom