Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
Somogyi Hírlap 2000. Április 8., Szombat , Hétvége 11. OLDAL Április 11-e, József Attila születésnapja a költészet napja, amelyet Somogybán is régóta ünnepelnek. Erre az alkalomra készült összeállításunk. KERÉK IMRE In Memóriám József Attila Túl az utolsó kétségbeesésen, mi van a lélek kiszivattyúzott légüres terében, ahonnan a hűség is eloldalog s az árva szívet kiveti a mellkas beszakított kosara? az önmagát megcsúfoló, imádott anyag szégyenén túl, mi van a sínek között szétgurult szavak héja mögött? a kerekek miféle megállíthatatlan ritmusra járnak már örökké pengéiken sorsod lenyomatával? SZIRMAY ENDRE A fény magasáig Csak ne ugyanúgy ahogy eddig formálta az ajkad csak ne ugyanazt íáP? 4 ami halálig vigasztalhat IHii csak ne ugyanannyit amennyit felfog a józan elme . csak ne ugyanúgy ahogy lángol a lét szerelme; ne csak azért hogy a gonoszság megigazuljon ne csak annyit hogy a földobott kő visszahulljon ne csak addig amíg az évek térdre nem buknak ne csak annak akinek mindig béklyók jutnak; mert - jaj - nem lehet mindig megszokott ritmusra lépni új szív, új hit kell veled és hozzád hazaérni új csodák hite hogy szerelmünk újra megválthasson új bizonyosság hogy a Föld embernek megtarthasson tiszta szavak fölkiáltani a fény magasáig és biztos szárnyak estére együtt szállni hazáig. ROZSOS GABOR Kossuth 67. Lehetne évszám, s jutna eszembe a kiegyezés. De csak a ház, hol tizenöt évig éltem. Gyerekkoromban mikor korán este - nékem tűnt csak így, de kilenc körül járhatott - aludnom kellett, titokban takaróm alá csempésztem magam készítette zseblámpám félbehagyott kedves regényeim. S ha néha álmomban visszatért, mit olvastam, dunyhám alá bújtam: óvna meg a bajtól. S most, ha néha-néha felriadok, - bár takaróm velem nőtt hová bújhatnék az aznap elől? (Ha el is bújnék, tudom, szégyelleném.) És hogyan vigasztalnám. Versek, ádáz versenyben Könyvmustra. Nem lehet elég korán elkezdeni. FOTÓI LÁNC RÓBERT Két középiskolás fiú áll a könyvesgondola előtt. Belelapoznak a verseskötetekbe, sokáig időznek Pilinszkynél, aztán megpillantják az Egy gésa emlékiratait. A bestseller mellett döntenek; s amikor a pénztárnál fizetnek, halkan megjegyzik: biztos örül majd barátjuk a névnapi ajándéknak. Odébb krimiket válogat egy középkorú, felaranyozott hölgy, egy nagymama meg Radnóti összesért jött, az unokájának szánja, húsvétra. A könyvesboltok eladói szerint az a jó vevő, aki sokáig nézelődik, válogat, s egymásra tornyozva viszi a köteteket a pénztárhoz. De azt is megjegyzik: ha nem menne át több kézen a könyv, az ára sem lenne üyen magas. Kardosné Domokos Zsuzsanna, a kaposvári József Attila könyvesbolt vezetője azon kesereg: elég kevés a szépirodalmi mű, s a fiatalokat inkább a sci-fi vonzza. Megveszik a kötelezőket, de a rövidített változat is kelendő. A Kányádi-ver- seskötet most a legkeresettebb, meg a Magyar Költészet Kincsestára sorozat. Nem mindenki örökölhet könyvtárat, így aki most alapozná meg a házi tékát, az nagy fába vágja a fejszéjét. Három-négyezer forintot csak kevesen tudnak fizetni egy szép kiállítású Ady- vagy József Attila-kötetért. A kereskedők tudják: a kiadón sok múlik. Vannak olyanok, alak gyönyörű kötésben, szép papírra nyomva és elfogadható áron jelennek meg a piacon, míg mások megelégszenek a vécépapírral, s egy a lényeg: sok legyen a haszon. A Holló és Társa Könyvkiadó és Kereskedés egy cseri antikváriumból indult tíz éve, és mára egy kisebb birodalom lett. Az öt kaposvári üzleten kívül Dombóváron, Marcaliban és Komlón van boltjuk, de Lukács Zoltán, a színészből lett cégvezető szerint ők még kis halak. Megfizethető könyvekkel szeretnének piacon maradni - bár a nyomdák háromhetente a papíráremelésre hivatkoznak -, köztük Magyarországon először megjelenő művekkel. A nemzetközi könyvvásáron választják ki az idehaza eladható köteteket. Folyamatosan szerzik meg a magyar kiadási jogokat. Az elmúlt években több mint száz könyvet jelentetett meg a cég; a klasszikus gyermek- és ifjúsági s a kötelező irodalmat is felvállalva. S hogy a kiadott könyveknek miért csak egyharmada szépirodalmi? A tulajdonos piaci szempontokra hivatkozik, ugyanis a klasszikus szerzőkkel foglalkozó kiadók lefedik ezt a piacot, Hollóék viszont biztosra szeretnének menni. Mint ahogy a magyartanárok is, akik meg akarják kedveltetni a verseket. Rozsos Gábor, a kaposvári Kodály iskola tanára azt érzékeli: a mai gyerekeket szinte semmivel sem lehet kizökkenteni a megszokott hétköznapi létből.- A tévé passzív befogadóvá tette őket; nem gondolkodnak, nincs belső vüáguk, pedig van egy genetikai programjuk, a nyelv, amit csak akkor használnak, ha beszélgetnek velük. De nem panelekben, mint ahogy odahaza megszokták: Szia, mi újság? Hogy vagy ? Aztán ülnek a tévé elé, és nézik a sorozatokat. Ezért sietni kell a vacsorával, és vécére is legföljebb a reklám ideje alatt osonnak ki. A tanárnak nehéz a dolga. Ha az életrajzzal, a történetekkel közelhozza az írót, a költőt, akkor szót lehet érteni a diákokkal. Arra törekszünk, hogy próbálják élvezni az irodalmat. Nemcsak előre kell mennünk, mint a bányalovaknak, hanem érdemes oldalra nézni. így gazdagodhat csak a lelkünk. Tóth Istvánná, a tanítóképző adjunktusa szerint a legtöbb pedagógusjelölt komolyan készül a pályára, így fontosnak tartja az irodalmi, nyelvi műveltséget - nagyszombaton hét hallgatót kísér a győri versmondóversenyre -, s különösen a magyar műveltségterületen diplomázók, és a kommunikáció szakosok olvasottak. Ám a hallgatók 5-6 százaléka műveletlen, s időnként az oktatók sem értik: hogyan érettségiztek le ezek a fiatalok. Nemes Márta balatonszárszói tanár is úgy véli: példa a pedagógus, de a szülők adhatják legelőször kézbe a verseket. Az irodalomórai, közös elemzésekkor sokan rádöbbennek: szép a vers vagy az elbeszélés. A szavalóversenyeken is bebizonyosodik: a tizenévesek egyre érettebben, értőbben, a költővel azonosulva adják elő a műveket. A líra emberi közegében mindenki jól érzi magát, de valahogy el kell jutni odáig. S ez egyre nehezebb. LÖRINCZ SÁNDOR „Kell, hogy a hétköznapokból kilendítsen a líra, mert különben belesüppedünk az anyagi világ mocskába” (Simon Ottó) Az irodalom párnája Örülök, hogy van még magyar irodalom - mondta a harmadik dipbmáját szerző joghallgató, miközben Závada Pál Jadviga párnája című köteté szorongatta. Egy könyvlerakatban bukkant rá a hetedik kiadást megért, vaskos naplóregényre. Én is ezt olvasom élvezettel, s míg nem „végzem ki”, addig nem is nézem meg a mozifilmet, pedig mondják: nagy siker. Kell a jó könyv, ami élni és szeretni tanít; olyan, mint a szerelem. Bár a kis falusi tékák könyvtárosai arról panaszkodnak: hiába ajánlják az értékes szépirodalmat, olvasóik krimit, bestsellert választanak inkább, így van ez Gigében is, ahol sokan járnak könyvtárba, de gyakran hiábavaló a tiszteletdíjas könyvtáros igyekezete, a versek a polcokon maradnak. Nagybajomban meg amiatt fakadtak ki: a szappanoperák még azokat az olvasókat is „elhappolják” a könyvtárból, akik korábban legalább lektűrt olvastak. A televíziós sorozatok rabjai talán soha nem ébrednek fel az álomvilágból, annyira elkábulnak a rózsaszín ködtói így fel sem fogják, miért nevezik a táncsicsos diákok a több száz részes primitív sorozatot „brazil nyálnak”. A hajmási könyvtáros sem biztos abban, hogy a gyerekek etol- vasták a kikölcsönzött könyvet. Azt mondják, tetszett, de elég bizonytalanul érkezik a válasz. Persze, számos jó példát is hozhatnánk. Kadarkútról is, ahol a szoc- reál stílusban épült, de már emberarcúbb könyvtárban vannak olyan nyugdíjas látogatók, akik tucatnyi történelmi könyvvel térnek haza A könyvtárosnak meg sem fordul a fejében, hogy kiolvasatlanul kerülnek vissza a polcra...Az írók, költők azt mondják: ma már az is eredmény, ha ezer példányban megjelenhetnek, s különben is, a jó könyv megtalálja olvasóját, a szavakba font gondolat eljut a címzettekhez. Ám ehhez nemcsak tehetséges szerzők, hanem olvasni szerető szülők is kellenek, akik nem lökik oda gyereküket a képernyő elé - legalább addig sincs velük baj -, s olyan pedagógusok, akik gyakran beszélgetnek könyvekről, olvasmányélményekről, és rendre lediktálják az ajánlott irodalmat, de nemcsak magyarórákon... Mert jó könyvből nincs hiány. Minden könyvesboltban akad néhány, a klasszikusoktól és a kor- társ szerzőktől egyaránt. És szerencsére vannak, akik észreveszik. Különben elégedetlenül és álomba ringató élmény nélkül hajtanánk le a fejünket, és nyelvünk kifejező- ereje is megkopna. __________ls. K evesen élnek azok közül, akik személyesen ismerték József Attilát. A kilencvenhez közeledő kaposvári Takáts Gyula Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, költő, műfordító közülük való. Nemcsak levelezett vele, hanem többször együtt kávéztak, miközben elmondták véleményüket az irodalomról.- A Szép Szó szerkesztőségében találkoztam először vele a harmincas évek derekán- emlékezik Takáts Gyula. - Jékely Zoltánnal együtt kopogtattunk nála. Jékely átadta a versét, én meg a Kút című kötetemet, ami Kaposváron jelent meg; a Püvaxban és a Duna-korzó kávéházaiban is többször találkoztunk. Sokszor sétáltunk együtt: Attilával, Halász Gáborral, Szerb Antallal vitattuk meg az irodalmi kérdéseket. Akkoriban nagyszerű munkát végeztek a legjobb irodalomtörténészeink; mindegyik folyóiratban publikáltak, s nem lehetett azt mondani, hogy éles harc lett volna közöttük. Az Duna-parti séták József Attilával urbánus írók mellett megjelent a népi költők csoportja, s élt a Kelet Népének szellemisége is. Az írók, költők, szerkesztők szívesen jártak kávéházakba. Én is ott üldögéltem Szabó Dezsővel, máskor meg Szabó Lőrinccel, Kodolányival; olykor a szomszédos Franklin kiadótól átugrott Schöpflin Aladár is. A Centrálban szerkesztették a lapokat, s mindenki elmondhatta a véleményét. Régebben minden folyóiratnak volt egy napja. Ma már nem nagyon ülnek ösz- sze a szerzők, írásaikat inkább csak leadják a szerkesztőségekben. A New York kávéház is népszerű volt. Szerencsére most újra megkezdődnek az irodalmi beszélgetések a felélesztett Centrálban, a szellemi elit törzshelyén. Bármikor találkozott a költővel, József Attilát mindig elegánsan látta Takáts Gyula. Nyakkendősen, rendezett külsővel fogadta, lábán hegyes orrú cipő volt.- József Attila mint a Szép Szó szerkesztője igen lelküsmeretesen dolgozott, és soha nem adott ki olyan munkát a kezéből, amit át ne nézett volna. A séták során arra figyeltünk fel: nem engedett senkit szóhoz jutni, szinte egyvégtében beszélt... No, de sok költőnek szokása ez. S hogy milyen témákról folyt a diskurzus? Takáts Gyula szerint szobrászatról, könyvekről, kiállításokról, folyóiratokról mondták el a nézeteiket. Nőkről nem beszéltek... Takáts Gyula egyébként - több irodalomtörténésszel - ma is tartja: József Attila halála nem öngyilkosság volt, hanem baleset. Úgy véli: a költő azért lelte halálát a síneken, mert át akart bújni a kerekek között, ám közben elindult a tehervonat...- A Teleki utcában sétáltam, amikor az egyik kirakatban megláttam Az Estet, amely a halálhírt közölte - idézte föl a 63 évvel ezelőtti decemberi napot. - Egy zseniális költő eltűnése a vüágból mindenkit megrendít. Engem különösen megrázott a hír, s nemcsak azért, mert személyesen ismertem, hanem azért is, mert Somogybán, a Balaton partján történt a tragédia. lörincz Sándor Takáts Gyula Kossuth-díjas író, költő, műfordító FOTÓ: LÁNC RÓBERT
