Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
12. oldal - Somogyi Hírlap HÉTVÉGE 2000.ÁPRIUS 8., Szombat 'Hí tji Könyvártalány Az elmúlt évtized a könyvpiac fokozatos átformálódását hozta Magyarországon. A KSH adatai szerint tíz évvel ezelőtt 113 milliónál is több könyv jelent meg egy évben hazánkban. Hat évvel később, 1996-ban ez a szám már az 52 milliót sem érte el, és azóta is folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan viszont nőtt a kiadott könyvek száma, tehát a tendencia egyértelmű: a nagyobb választék a példányszá-mok zuhanásszerű csökkenéséhez vezetett. Míg a nyolcvanas évek végén a könnyedebb műfajokban a példányszám nem egy esetben százezer fölött volt, ma ez már elképzelhetetlen. A szépirodalom térvesztése arányaiban mérve szintén ugyanekkora, az átlagos példányszámok negyedére- ötödére zuhantak vissza. A könyvpiac összezsugorodásának egyik oka a drasztikus könyvár-növekedésben keresendő. A Somogy megyei könyvtár kimutatásából kiderül, hogy a könyvárak az elmúlt másfél évtizedben átlagosan tizenötszörösére nőttek. 1985-ben a megyei könyvtár által vásárolt könyvek átlagára 84,2 forint volt, míg ugyanez a szám tavaly 1323 forintot tett ki. A nyolcvanas évek végén a könyvárak emelkedése átlag 18 százalék volt évente, a kilencvenes évek végén már 25 százalék. A német könyvpiacon az áremelkedés mértéke ezzel szemben csupán évi 34 százalék. A magyar drágulás a német adatokkal összevetve még akkor is magas, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kiadók elegáns kivitelű könyveket, színes albumokat és képeskönyveket nagyobb arányban adnak ki, mint régen. A KSH adataiból kiolvasható azonban az is, hogy nem csak a könyvárak jelentős növekedése vezetett a példány- számcsökkenéshez. A drágulás mellett szűkült a piac, és kisebb az az összeg, amit a családok kultúrára költenek. szélesi Dzsúdózik, énekel, udvarol és verset ír. Pintyőnek így teljes az élete. És a nagybajomi nevelőszüleivel, akik háromévesen fogadták örökbe, s akiktől oly sok szeretetet kap. Pintér Zoltán a kaposvári katolikus gimnázium növendéke, s még a nagybajomi suliban megszerettették vele az irodalmat. Gyakran mondott verset, színjátszó-szak- körösként jó pár színdarabban fellépett, és a könyvek illatát is itt ízlelte meg. Sőt, már ekkor próbálkozott versírással.- Az érdekelt, hogy a költők milyen hatásokra, milyen társadalmi környezetben fogtak tollat - mondta. - Ez általában kiolvasható a versekből, s így mesélhet a múlt. Az érzelmek is fontosak; én is megpróbálom beleélni magamat az adott szituációba. Pintér Zoltán tévéhíradó inspirálta verseket is írt már. A rázúdított sok szörnyűség ellen próbált védekezni, persze a politika helyett gyakrabban vezeti kezét a szerelem, a barátság. Előfordult már az is, hogy az egyik órán észrevette: valamiért szomorú a barátja. Kicsöngetésre kész lett néhány soros versével, és boldogan adta át. A bú rögtön elszállt...- Van néhány szerelmes versem - jegyezte meg.-A nagy fellángolásokkor születtek ezek. Szó szerint homlokon csókolt a múzsa, így könnyebben ment a verses vallomás. A gimnazista fiú egy szürke irattartóban gyűjti verseit. „Hazudtál, hogy élek / Hazudtál, hogy vagyok / Hazudtál, hogy néznek / Hazudtál, hogy szép vagyok” - olvasom a Hazudtál című ver- . sében. A regiszterből az is kiderül: eddig száztizenhetet írt. Köztük vallásos témájú költemények is vannak, de a legtöbb az emberi kapcsolatokról, értékekről szól, ám arról sem hallgathat, hogy a szülőanyja eldobta. Pintér Zoltán testnevelésszakos tanárnak készül, de az edzések után mindig előveszi a versesköteteket. Azt vallja: nem baj, ha egy tornatanár könyv nélkül idézi Adyt, Babitsot vagy József Attilát, s nem csak azzal van elfoglalva, hogy mennyit futott a tanítványa hatvanon. Ő is örül, ha a kémiatanára olykor bibliai idézettel tér be az órára, és nem kezd rögtön kísérletezésbe. LÖRINCZ Pintér Zoltán, a tini költő FOTÓ! lang RÓBERT Pintyő, költészetközeiben A szép szavak a téglái Mélyen titkolom azt, hogy versekbe szövöm a gondolataimat. Ha bánatom van, akkor menekülök a betűkhöz; a kikerekedő vers én magam vagyok. Nem igénylem, hogy mindenki olvasson - ezt mondta Csiszér Zsuzsa. Amíg a költészetről beszél, mosolyog a szeme, hangja fátyolossá válik, mint amikor szeretőjéhez beszél az ember. A harminchét éves Csiszér Zsuzsa nem tartja magát különösebben tehetségesnek, bár azt azért ki merte jelenteni, hogy szerelmes verset bizony gyönyörűt tud írni. Édesanyjának szokta felolvasgatni sorait, de hát az idős asszony nem képes különbséget tenni jó és rossz költemény között, csak a belőle áradó érzelmeket tapasztalja meg. Csiszér Zsuzsa tudja, hogy költőnek lenni mesterség; meg kell tanulni bánni a ceruzával és a gondolatokkal éppen úgy, mint a kőművesnek a vakolókanállal és a téglával. Nyolc éves kisfiát, Miklóst terelgeti is folyamatost az irodalom felé, most éppen Adyt olvasgatnak Csiszér Zsuzsa FOTÓ: ESZES ANDREA együtt. Igyekeznek sokat együtt lenni, közösen átélni a dolgokat, élményt szerezni.- Szeretek írni; a barátnőmnek éppen most fogalmaztam meg egy levelet, aminek talán soha nem ér a végére, merthogy tizenkét oldalas - mondta nevetve Csiszér Zsuzsa. - De a vershez nekem ihlet kell, a legfőképpen boldogtalanság. Mostanában keveset írok, mosolygósra kerekedett körülöttem a világ. Egyszerű embernek tartom magam, aki örül, hogy munkahelye van Szántódpusztán, s boldog, hogy portásként elfogadják a kollégái. Biztos pont ez az életemben; reggelenként van hová, kikhez elindulni. A versírás számomra menekülés, valahová, ahová lehet, hogy sohasem érek el. Igazán jót fogalmazni nekem nehezebb, mint a szülés, amikor Miklóst a világra hoztam. Más versét olvasni ugyanakkor a megnyugvást jelenti. S ez inspirál is, hogy jobb legyek; emberként és költő- ként egyaránt. CZENE ATTILA Vezet kisfiú kezed megint a partra vízszag, esőszag hattyú-mesékben vezet kisfiú kezed nincs gond és fontosabb csak a puha kék vizen ringó hajók a sok kérdés mire megérted mást játszol, itt vagyunk vezetsz a mesében. SIMON OTTÓ: Talány Vagy közel vagy távol Belőled az isteni belém sugárzik át megnevezhetem-e azt amire nincs szó de ha meg is nevezném szavakkal aligha leírható talán minden létező zenéje mi átlüktet ide talán a pirkadat álomszíneinek áttűnése a föl-föllobbanó hajnal csillámló fénye talán egy kisugárzó festmény rejtett üzenete talán egy ihletett film egymásba úszó képei talán amikor két ág egymásba forr talán egy az őssejtből hirtelen fölbukkanó késztetés talán az ősnagy káoszban valami fölvillanó értelem amikor végességünk a végtelen járja át talán amiért a világszellem bennünk is megfogant. TAKÁTS GYULA Amit a van sziklája és a hegy És pincéjén ragyog a tölgy. Árnyékkal és gyökérrel izén... És pincéjébe nő az ég, behálózva Csu Fu boltos pincefalát... És mint hajdanán az ős a sziklafalra rajzolva írta, ami volt, Csu Fu maga, amit a sziklák és az ég s a mamuttalpú van izén... így él Csu Fu az omló és biztos jelek pincéi és hordói közt évezreket lapozva át s bár dong a talp, ki tudja miért s kinek írja csak Csu Fu, amit a van sziklája és a hegy izén tovább... KELEMEN LAJOS Nyomornegyed Patkány surran ki a fás-szín hézagos oldaldeszkái közt, csalánbokrok, kőcsomók védettségében, egy szag pórázán hálófülkéd felé rohan a másik, a riadtabb teremtmény, te, a falakon belül toldod-foldod ábrándjaid; ha egy kéz megmutatná, merre, alkalom és kibúvó is adódna tán: elkotródni innét mihamar - ez ámít, de ki vagy mi emelne a képtelen úton kicsivel is magasabbra, mint ahol a vaksötét csatorna van, a bűzlő pokolgarat. Programajánló Aranykard néhány koporsóval Kalandos szerelmi te Rózsabimbók játszanak egymással az enyhe szélben; rezedák, kardvirágok, őszirózsák, árvácskák festői serege. Kerti poszáta rozsdafarka villan, ahogy fölrebben a lovak elől. Egymásba hajló tölgyek alagútján átsuhanva áll meg a hintó az árkádok alatt. Mintha hajnali rétek páráját fújná el a szellő, úgy elevenedik meg Cséplő József új regényében egy múltba tűnt világ. Szemünk elé varázsolja az ódon kastélyt, ahol Vilmos gróf emeli az öröm poharát. Vendégek érkeztek Angliából; két kísérővel György „gróf’ a régi barát. Határszemlére, sétákra indulva tárulnak fel előttünk a gazdag uradalom nyüzsgő mindennapjai. És a kulcs- szereplők élete: Aranyos Pannié, a fürge szép leányé, megismerjük Mátyást, az inast, Róza szakácsnét, az erdőkerülőt, a kocsist, a csikósokat. Pompás lovak nyargalnak előttünk, s a park végét jelző szakadékon túl ott a zöldellő cseres és a nyárnak búcsút intő vérszínű bükkök, az őszi erdőirténet Cséplő József legújabb rengeteg sokszínű csodája. Tündéri táj, a völgyekben megbúvó tavakkal; madárlesen fölöttünk suhan el a csörgőréce-raj. S hajnalban fölhangzik már a harcra hívó jel, a koronás szarvasbikák bőgése is. Pár nap, és Péter főerdész irányítja lépteinket a hajnali vadászaton... Az erdők évenként újuló csodáját, a szarvasnászt különöse érzékletesen festi elénk a szerző. S érdeklődését csigázva egyre mélyebben vezeti az olvasót a het- venegynéhány évvel ezelőtti világ rejtelmeibe. Titok lengi körül György „grófot”, s búcsúzáskor adott ajándékát. S ez megannyi tragikus bonyodalom okozója lesz. Aranykard - suttogják, s már nemcsak a cselédek, hanem távolabb, a hercegi domíniumban is, majd feltűnik a kastély körül egy sötét alak. A kis somogyi faluban (mert itt játszódik a történet) zajlik az élet; Pannika öregapjának malmába sokféle ember megfordul; Matyit gyanús ajánlatokkal hetedik regényében megkömyékezik. Vilmos gróf Angliában jár, s a megrögzött agglegény szerelemre lobban Albion ködös ege alatt. Az idősödő férfi döntése hullámokat ver: a rokonság várható örökségét is veszélyezteti. S az új - idegen - asszony is gyökeresen felforgatja a kastély életét. Alattomos intrikák, ármány, sziszegő gyűlöletbe csapó szenvedély fonja a regényhősök életfonalát. S megható, ahogy kibontakozik előttünk Pannika és Szabó István őszinte szerelme. Árnyékba borítja azonban ezt is az Európán átsüvöltő háború... Mesteri módon fokozza kíváncsiságunkat a szerző. Romantikusan izgalmas s realista regény az Aranykard... ízes párbeszédek lendítik előbbre a filmszerűen pergő események sorát. S a meglepő fordulatok sorában lírai természeti rajzokban is felcsillantja a somogyi táj szépségeit. (TerraPrint kiadó) KURUCZ FERENC Cséplő József Aranykard néhány koporsóval T Kaposváron április 10-én 18 órától a Vaszary Képtárban költészetnapi estet tartanak, amelyen Veress Miklós Somogyi utazás című könyvét mutatják be. A szerzővel Winkler Ferenc beszélget. A Kaposvári Polgári Casino április 11-én 9 órától tartja a Lekötelező irodalom címmel meghirdetett versmondó-verseny selejtezőjét és döntőjét az MTESZ székházban. Balatonszárszón április 11-én az iskola és a polgármesteri hivatal díszterme ad otthont a költészetnapi rendezvénynek. 9 órakor József Attila szobránál és Fodor András emlékfájánál tartanak megemlékezést, koszorúzást, 11 órakor pedig a szavalóverseny megyei döntője zajlik. Az SMK április 15-17. között Balatonszemesen a Fortuna hotelban rendezi meg a Költészetnapi randevú című versmondótábort.
