Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-25 / 71. szám

4 ★ KÖZELRŐL ★ 2000. március 26. Tárcapénzek a Balatonra A Balatonhoz szinte minden ember­nek kötődnek nyári élményei. A tó ugyanakkor gazdaságilag is fontos; körülötte évente mintegy tízmilliárd forint idegenforgalmi bevétel kelet­kezik. Miközben hasznot hoz, fejlesz­tésre is szorulna, hogy állja a ver senyt a világ többi turisztikai cél­pontjával. Az utóbbi időben félérté­kelődtek a környezetvédelem szem­pontjai Is. Annak jártunk utána, hogy a Balaton sorsát befolyásoló, talán legfontosabb három minisztérium - a környezetvédelemért illetve a föld­művelésért és vidékfejlesztésért, va­lamint a közlekedésért, hírközlésért és vízügyért felelős - mit tett tavaly a régió érdekében, s hogy az idei év­re milyen tervei vannak. Sérülékeny a tó A tó sekélységéből adódik, hogy a kör­nyezeti hatásokra érzékeny, sérülékeny. Legutóbb egy éwel ezelőtt aktualizálta kormányhatározat az ökológiai állapot védelmére és a vízminőség javítására vo­natkozó intézkedési tervet. Az iszapban felhal­mozódó szennyező­dések, valamint az al­gák számára kedvező időjárási viszonyok a Balaton elzöldülésé- hez, halpusztuláshoz vezethetnek. A szak­értők jelenleg nyolcvanhat kijelölt pon­ton vesznek elemzésre vizet a tóból; ta­valy egyébként csak a fonyódi strandról származó minta volt rosszabb a még tűr­hető minőségűnél. A tápanyagterhelés túlnyomó részét a Zala folyó hordja a Ba­latonba, a káros anyagokat visszatartó mocsárvilág újraépítése lassú a pénzhi­ány miatt. A 70-es években kezdődött meg a csatornázás, ma már az össze­gyűjtött és tisztított szennyvíz hetven százalékát a Dunához vezetik el Siófok­nál és Lellénél, vagyis ahol ezt a dom­borzati viszonyok megengedik. A környezetvédelmi minisztérium 1995-ben a Balaton vízgyűjtő területén lé­vő háromszázhárom településen felmérte a környezet állapotát, majd ezt kiértékel­ve komplex akcióprogramot készített. A foszforterhelés csökkentését szolgáló ja­vasolt feladatok elvégzése például a szá­mítások szerint évi harminchat tonnával csökkenti e zöldburjánzást gerjesztő ká­ros anyag bejutását a tóba. Ez lehetővé tenné, hogy a foszforterhelés érték e megközelítse az 1980-as évek előtti álla­potot. A külső tápanyagterhelés közel egyharmadát a tóparti településekről a Balatonba jutó csapadékvizek adják; en­nek meggátolására az önkormányzatok­nak nincs pénze. A feladatok közül a környezetvédelmi minisztérium a szippantott szennyvizek ürítésére szolgáló helyek kijelölését, az illegális hulladéklerakók megszünteté­sét, a levegőtisztaság védelme érdeké­ben pedig a gázellátási program befeje­zését sorolja az élre. Számításaik szerint a teljes környezetvédelmi program meg­valósítása mintegy kilencvennégy milli­árd forintjába kerülne az érintett önkor­mányzatoknak és minisztériumoknak. Az illetékes hatóságok egyébként ta­valy vizsgálták azt, hogy hol tart a kor­mányprogram megvalósítása, s ennek során azt állapították meg, hogy a szük­séges, önkormányzati hatáskörbe tarto­zó fejlesztések legnagyobb része még nem valósult meg. Úgy tudjuk, hogy a környezetvédelmi minisztérium tavaly hatszázhatvannégy millió forint pályáza­ti pénzt ítélt oda a balatoni települések­nek, amelyek bár a vártnál kisebb szám­ban nyújtották be igényeiket, az orszá­gos átlagnál nagyobb arányban juthattak támogatáshoz. A tárca az idén a balatoni regionális vízi közmű hálózat fejleszté­sére 1,3 milliárd forintot tervez költeni. Egymilliárdot szánnak a vízminőség vé­delmi feladatok megoldására, ezen belül hatszáz millió forintot a kis-balatoni szű­rőrendszer építésére, és százhúsz milliót a tápanyagban dús iszap kotrására a Keszthelyi-öbölben. A környezetvéde­lem állapotának folyamatos ellenőrzése a kiépített monitoring rendszerrel száz­tíz millió forintba kerül. Rendezik az üdülőterületet A területfejlesztési intézményrendszer­ben sajátos helyet foglal el a Balaton tér­sége. A kiemelt üdülőkörzet fejlődését befolyásoló tényezők komplex értékelé­sével koncepció készült. E szerint a fej­lődés alapfeltétele a környezeti állapot, a víz minőségének megóvása. A gazda­ság belső erőforrásait a turizmuson ke­resztül kell aktivizálni az integrált vi­dékfejlesztés, az infrastruktúra bővítése és a vállalkozás-ösztönzés segítségével. A feladatok elvégezhetőségének feltéte­le a közlekedési viszonyok javítása, de nem hanyagolható el a közműhálózat fejlesztése és a hulladékgazdálkodás át­gondolása sem. A Balaton térségének jövőjét alapvetően befolyásolja, hogy a humán értelmiség felkészült legyen a sokszínűbb fejlesztések fogadására, il­letve a lappangó térségi kötődés erősíté­sével új, belső innovációs potenciálok kerüljenek a felszínre. Ehhez koordinált oktatás-fejlesztésre, egészségügyi és gyógyászati programra, a Balaton tudat és kultúra erősítésére, a régió érdekér­vényesítési képességének kialakítására és a kistérségi együttműködések ösz­tönzésére van szükség. Az összes fejlesztést az üdülőkörzet hagyományos tájkarakterének megőrzé­sével, a térség terhelhetőségét figyelem­be vevő területhasználattal kellene meg­valósítani. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az idén ötvenmillió forintot tervez adni a koncepció alapján készülő operatív programok kidolgozására. Szá­mos nemzetközi együttműködés során nyert tapasztalatok segíthetik ezt; van­nak például osztrák, francia és japán testvértavai a Balatonnak. A tárca az idén előrelépést tervez annak érdekében, hogy a régió nyerhessen pénzügyi támo­gatást a Phare program révén is; eddig ugyanis nem szerepelt e pályázati alap célterületei között. Háromszázhuszonöt önkormányzat és százhuszonnyolc érdekelt szakmai-, közigazgatási- és civil szervezet bevoná­sával egyeztette a minisztérium a ki­emelt üdülőkörzet rendezési tervét, amelyre tavaly tizennyolc millió forintot költöttek. Várhatóan még az első fél­évben a parlament elé ke­rül elfogadásra. Az ökológiai és vízminő­ség-védelmi elveknek a ha­lászatban való érvényesít­hetősége érdekében támo­gatási rendszerébe külön formát épített be a miniszté­rium; a Balatonban élő busa halászatá­nak fokozására ötvenmillió forintos kere­tet különítettek el. A tó déli vízgyűjtőjé­hez tartozó Tetves patak területén erózi­ós mérőhely létesítését tervezik; ez bi­zonnyal Somogybabodra kerül. Ennek tartozékául a Somogy megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmj Állmás már átvett egy automata minta­vevő berendezést, amelynek javítása fo­lyamatban van. Tavaly háromszázhu- szonkét hektárnyi új erdőt telepítettek a régióban; az idén ennek a fele várható pénzügyi erőforrások híján. Atlasz készül, út, híd épül A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium tavaly egymilliárd 190 millió forint értékben végeztetett kor­szerűsítési és fenntartási feladatokat a tóparti három megye közúthálózatán. Zalára 46 millió, Veszprémre 753 mil­lió, Somogyra pedig 391 millió forintot költöttek. A vasutat illetően Somogy­bán nem történt a tárca által említésre méltó beruházás. A balatoni csúszás­veszélyes magaspart gondot jelent töb­bek között Balatonföldváron és Fonyó­don is, de pénz csak Balatonakarattyá- nak jutott tavaly; 25 millió forint, ami szakemberek szerint 25 méternyi sza­kasz megerősítéséhez elegendő... A minisztérium érzékelte: sokan úgy sze­reznek engedélyt motorcsónakjuk használatára, hogy önkéntes vízimen­tőnek tüntetik fel magukat, miközben e tevékenységben nem vesznek részt. Ezért módosítottak egy rendeletet, melynek hatására számítanak a motor­csónakok számának érzékelhető csök­kenésére. A kompközlekedés a két rév és a négy hajó felújításának köszönhe­tően további 8-10 évig biztosítható. A szakértők szerint azonban időközben nem maradhat el a kompok motorjai­nak korszerűbb, környezetkímélőbb tí­pusokra való cseréje. A balatoni problémákat már sok sza­kértő meg akarta oldani elemzéseiv­el, javaslataival. Ezek azonban túl­nyomó részt az asztalfiókban porosodnak. A régióra szánt pénzeket ettől függetlenül mindig sikerült elkölteni. Számon kérni ezt senkitől nem volt eddig mód. A minisztérium tavaly 1,4 milliárd forintot költött a balatoni regionális víziközmű fejlesztésekre. Százhúsz mil­lió forintot szántak a Keszthelyi-öböl kot­rására, 5,6 milliót a Sió-csatorna felső sza­kaszának rekonstrukciójára. Megkezdő­dött a Sió hajózó zsilipjének teljes felújítá­sa, ennek költsége azonban még nem is­mert. A nádgazdálkodás tizennégymillió forintot emésztett fel, a balatoni partvédő művek megerősítésére, parttisztító diáktá­bor működtetésére egy fillér sem jutott. Ti­zenegymilliót költöttek a Balatonba veze­tő vízfolyások torkolatainak rendezésére; Észak-Somogyban a Nyugati-övcsatorna kotrására és a Keleti bozót-csatorna rende­zési tervének elkészítésére jutott ebből az összegből. Feladatot ad a dombok vidéke; a Kop- pány-patak több, mint három kilométer hosszan szorul rendezésre, a Marcal folyót illetően pedig iszapkotrásra, cserjeirtásra és járóút kialakítására kerül sor. A minisztérium idei tervei között szere­pel a 61. számú főút kaposvári elkerülő sza­kasza első részének megépítése; a szerző­dés szerint ezt még az idén forgalomba he­lyezik. A további szakaszra is juthat pénz, amit tervezésre, területszerzésre, régészeti leletmentésre költenek. Szeretnék még az idén átépíteni a 7-es és 67-es főutak csomó­pontját Balatonlellén. Hídrehabilitáció kez­dődik Marcaliban az időszakos vízfolyás fö­lött. Vissza van még százhét kilométernyi kerékpárút megépítése ahhoz, hogy körbe lehessen bringázni a Balatont; ennek a táv­nak a kisebb része esik a déli partra. Somogy megyében egyébként az idén sem történik jelentősebb vasúti beruházás a minisztérium finanszírozásában, de hasznos lehet az itt élők számára is, ha Zalalövőtől Hódosig lefektetik a síneket és megvalósul az összeköttetés Szlovénia felé. A Dráváról vízrajzi atlasz készül; hu­szonhárom kilométer hosszan felmérik a medert, légifotók is készülnek. Szabá­lyozzák az elfajult kanyarokat és kiko- tortatják a feliszapolódott barcsi kikötőt. Czene Attila A tervek készítői a földön járnak; nem szerepeltetik például azt a korábbi elgondolást, hogy híddal íve­lik át a Balatont Tihany és Szántód-rév között a kompok időnkénti zsúfoltsága miatt. Az összegzése­ket böngészve azonban keletkezhet hiányérzet is; nincs például a programban kiemelve a mezőgazda­ság és a turizmus érdekeinek egyeztetése. Az elvégzett munka ha nem is imponálóan nagy, de jelzi, hogy a minisztériumoktól csurran-csöppen pénz a Balatonra. A nagyobb gond az, hogy sok esetben egyeztetés nélkül történnek dolgok, bár összefogva ki­sebb lehetne a költség és jelentősebb a haladás. Anyukák a paraván mögött A negyedik megyei báb- fesztivál szenzációja volt a leilei anyukák elő­adása. Sajnos keve­sebb bábcsoport jött el. Ha Lellén és Siófokon nem lennének odaadó pedagógusok, talán el is halna ez a szép amatőr művészet. Zombori Zsoltné kipirult arccal mondta, nagyon jól esett a taps, és a csend is, amikor elnémult a közön­ség, mert kíváncsi volt az előadásra. A Leilei Vidám Anyák Bábcsoportjával A táncoslábú bárány című mesejátékot adták elő a le­hető legnagyobb izgalom­mal. A fogadóslány figurá­ját mozgatta, s megfordul­tak a szerepek, mert most a kiscsoportos óvodás Diána drukkolt az édesanyjának. Szeptemberre várt kistest­vére viszont már ott volt a paraván mögött az édes­anyja szíve alatt. Zics Boglárka és Nagy Lászlóné óvoda pedagógu­sok öt együttessel jelentkez­tek a negyedik somogyi ama­tőr bábfesztiválra, amelynek ma már vitathatatlan felleg­vára Balatonlelle. Komor László a pécsi Bábovi igazga­tója a gyermekközönség nagy örömére ötször szólí­totta őket az elismeréseket jelző emléklapért. A külön­böző csoportokban több kor­osztállyal dolgoznak együtt, s egy életre szóló szerelmet tudtak elültetni neveltjeik­ben a bábozás iránt. Lám, a szülők is kedvet kaptak, hogy kipróbálják tehetségü­ket. Füstös Lászlóné meg is ígérte, ha gyermekei bábozni szeretnének majd, nem lesz akadálya. A lelleiek mellett, három siófoki és egy kaposvári csoport jött el a fesztiválra, sok-sok tehetséges gyer­mekszereplőt bemutatva. Ezek a gyerekek derűs és tettrekész felnőttekké vál­hatnak, ha lehetőséget adunk számukra. A lelleiek példája önmagáért beszél. G. M. Elcsent óra A sofőr a szokásos Időben felkel, és elindul a busszal a megszokott hajnali járatra. Az utcák kihaltak, a megállók üresek, sehol a megszo­kott arcok, nem érti ml történhe­tett. Mintha megállt volna az idő körülötte, csak hosszú autózás után döbben rá, hogy amíg aludt, új időszámítás vette kezdetét. A buszsofőr szerencséjére a téli időszámí­tás kezdetéről feledkezett meg, ha mind­ez tavasszal történik, akkor dühös utasok vártak volna rá hiába a megállóban. Ilyen esetek ma már nem fordulnak elő a közle­kedésben - tudtuk meg Bebics Jánostól a Kapos Volán Rt. személyszállítási üzletág­igazgatójától -, mert hozzászoktunk a kényszerű óraállítgatáshoz. Éjszaka nincs buszközlekedés, így menetrendi fennaka­dást sem okoz a kétféle időszámítás, amely már egész Európában általános és egységes: március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig tart a nyári. Ma éjjel hatvan percet elvett tőlünk a ta­karékossággal indokolt óraállítás. A korán kelőknek nem okoz gondot, annál nehe­zebb megszokniuk a későn fekvőknek, akik szívük szerint még a normális nap­kezdetet is eltolnák. Az indok, a takarékos­ság, de vajon mennyit spórolhatunk meg a korai felkeléssel? Ennek számolt utána Sebestény Gyula, a Dédász Kaposvári Üzemigazgatóság vezetője.- Az ország energiafelhasználásában 180 ezer tonna szénnel egyenértékű a megtakarítás, ez háztartásonként 1000- 1100 forintot jelent. Kaposváron 25 ezer háztartás van, melyek fogyasztása 30 mil­lió forinttal csökken egy évben a korai nap­kezdés miatt. A közvilágítással nem lehet spórolni, hiszen az érzékelők amúgy sem az órához, hanem a sötétedéshez igazod­nak. Sebestény Gyulától tudjuk azt is, hogy Magyarországon 1954-ben próbálkoztak először a nyári időszámítással, amely ak­kor 130 napra terjedt, s az energiaellátási gondok miatt az esti csúcsterhelés csök­kentését célozta meg. 1957-ben megismé­telték, s az adatok szerint abban az évben egynapi megtakarítást értek el a világításra használt energia és a közlekedési csúcs csökkentésével. Az új energiagazdálkodás kezdetével, 1980-tól már folyamatosan, minden évben visszatér a nyári időszámí­tás, amely kezdetben 180 napos volt, 1997 óta pedig 210 napos lett. Ez utóbbival már összhangba került a magyar szabályozás az Európai Parlament és a Tanács irányel­vével, így legalább ébredésben igazodtunk a kontinens fejlett országaihoz. No és a nemzetközi menetrendekhez, hiszen a egységesítés emiatt a legfontosabb. Mára a vasúti személyszállításban megszűnt az éjszakai közlekedés, így a menetrendi vál­tás gond nélküli. Korábban az őszi váltás­nál egy órás veszteglésre kényszerültek a vonatok, ma legfeljebb egy-egy későn éb­redő vasutassal kell számolnia a MÁV-nak, mint ezt Schiszler László, a Kaposvári Cso­móponti Főnökség vezetője elmondta. A hangosbemondó már pénteken figyelmez­tette az utazókat a nagy váltásra, akik kö­zött azért biztosan lesz egy-kettő, akit meglepetésként ér immár 20 év után is a nyári időszámítás kezdete. Izményi <

Next

/
Oldalképek
Tartalom