Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-10 / 59. szám

8. oldal - SOMOGYI HÍRLAP T Ű K Ö R 2000. Március 10., Péntek C S U R G O Aki megérzi a fában rejlő formát Valóságos szoborgyűjteményt őriz Varga Já­nos csurgói otthonában. Mondják, ez csak töredéke az elmúlt évtizedek termésének. Nem számolta össze még soha, hogy meny­nyi szobrot faragott, és kiállításairól sem vezet listát; egyszerűen csak dolgozik, mert a faragás lételeme.- Van úgy, hogy egyszerre több formát is kinagyo­lok, aztán amihez éppen kedvem van, azt elkez­dem finomítgatni - mondta Varga János. A régi történet úgy szól, hogy Sopronban az erdészeti egyetem szervezett faragótábort. Mások hetekig válogatták a rönköket, hogy aztán moto­ros fűrésszel formálgassák, ő pedig egyszerűen odament, s nekiállt dolgozni. . - Előbb faragtam egy kisebb szobrot a szakács­nőnek, mert ugye, az ennivalóról is gondoskodni kellett - kacsint ránk huncuttul. S két vagy három nap alatt végzett a pihenő erdész megformázásá- val. - Reggel hattól este kilencig dolgoztam. Ami­kor végeztem, hazajöttem. Utána írtak: menjek vissza dolgozni más­Varga János kibontja a fából a formákat FOTÓ: KOVÁCS TIBOR kor is; állnak minden költséget. Nekik is tetszhetett, amit csi­náltam; ez a mun­kám azóta is ott áll az egyetem arborétumá­nak a bejáratánál. Varga János 52 éves. Több mint há­rom évtizede kezdett faragni, még katonakorá­ban, mikor a földből kiszedett fenyőgyökerekben meglátta a formát, s azt, hogy néhány pontos mozdulattal miként lehet belőlük szobrot faragni. Maga készítette az eszközeit is, laposvasból. Fi­nom késeket is csiszolt, de leginkább a dió-, kör­te-, a szilva- és a platánrönkök között válogatott. Varga János 1948-ban született Porrogszentklrályon. Több mint harminc éve farag. Volt kiállítása Csurgón. Baján, Szekszárdon, Kaposváron és Sopronban. Köztéri munkái egyebek között Csur­gón és a szomszédos Csurgónagymartonban is láthatók. Az idén meghívták alkotni Csurgó testvérvárosába. Vrsarba is. Évekig a csurgói faüzemben dolgozott, jelenleg munkanélküli.- Megérzi az ember, mi lakozik a faradarab­ban. Amikor nekiállok, csak a fölösleges forgácso­kat hámozom le. Ennyi és nem több a faragás tit­ka - magyarázta a mesterség rejtelmeit. Ősei kö­zött nem voltak faragók, s nem tanult szobrász- kodni sem. Pontosabban: valamikor régen kapott egy művészeti könyvet, s abban látott egy cseh faragást. Gondolta, hasonlót ő is tudni készíteni. Alakjait létező személyek, hétköznapi embe­rek, akikkel a szőlőbe menet vagy Porrogszentki- rályon, a szülőfalujában találkozott. A szoborala­kok mozdulatai rájuk emlékeztetnek. Meséli, csak a körülötte levő világot akarja viszaadni. - Volt egy tárlat, ahol egyik munkámat nem akar­ták kiállítani, mert azt mondták rá, hogy ifjúságel­lenes. Egy kisgyereket formáztam meg, aki az asztalon levő kulacsért nyúlt. Mondtam, ha ezt nem lehet bemutatni, a többit is hazaviszem. Ki­állították. A közönségnek leginkább az tetszett. Nekem az a legfontosabb, hogy azoknak az em­bereknek szerezzek örömet, akik megné­zik a munkáimat. Házába nem lehet úgy betoppanni, hogy ne lenne nála vendég, ne kérnék, faragjon ennek is, annak is. Vitték a munkáit Német- és Franciaországba, Angliába, a Kanári-szigetekre is.- Minél többet faragok, annál jobban belélem magam. Nem hallgatok híreket, tévét sem nagyon nézek, inkább az embereket figyelem az utcán, aztán bemegyek a műhelybe és dolgozom. S an­nak örülök a legjobban, ha a faragásaimmal má­soknak is örömet tudok szerezni. ■ Gondozzák a régi temetőt Hírek DIÁKSZÍNJÁTSZÓK. Április végén ismét megrendezik a Cso­konai diákszínjátszó-napokat Csurgón. Április 28-29-re tizen- nyolc-tizenkilenc csoportot, va­gyis 340-350 diákot várnak a kisvárosba; a hírek szerint még Erdélyből is jönnek vendégek. A bemutatókat a közösségi ház­ban tartják, ahol már igyekez­nek, hogy ekkorra elkészüljenek a színpad bővítésével is. (nj) BOLTKORSZERŰSÍTÉS. A csurgói áfész csaknem hatmillió forintért korszerűsítette a város- központban levő nagy ABC-t, az élelmiszeráruházat. A belső át­alakítás után fotocellás bejáratot készítettek, úgy alakítva ki, hogy a mozgássérültek is könnyen közlekedhessenek, (nj) ALKOTÓTELEP TÁRLATA. A nagyatádi, a barcsi, a simonfai, a bárdudvamoki és a csurgói nemzetközi alkotótelep munká­ival ismerkedhetnek meg azok, akik a napokban ellátogatnak a városi múzeumba. A Somogy­bán működő nemzetközi alko­tótelep című kiállítást március 14-én Bihariné Asbóth Emőke alpolgármester ajánlja az érdek­lődők figyelmébe, (nj) DIÁKOK LEGÁCIÓJA. Halasi di ákok jönnek legációba Csurgóra, ezt most jelentették be. A Szilády Áron gimnázium tanulóinak tár­sasköre Karácsony Sándor neve­léstudományi örökségének nyo­mait keresve legációs útján azt kutatja: hogyan változott a szelle­mi értékrend a délnyugat-dunán­túli református gyülekezetek éle- tében, (hj) _________________■ Pr ogramajánló Érdekes eseményekre hívja a csur­góiakat márciusban a közösségi ház. Március 15-én a kupolate­remben nyitják meg Tutsek Nor­bert festőművész kiállítását. E na­pon, nemzeti ünnepünkön a szín­házterem ad helyet a hagyomá­nyos megemlékezésnek, amely­nek szónoka dr. Tormai Géza, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője lesz. A csurgóiak az ünnepi mű­sort követően megkoszorúzzák Petőfi Sándor mellszobrát. Márci­us 16-án a gyerekeket várják szín­házba; a Mátyás az igazságos cí­mű mesejátékot mutatják be. 19- én Mese-mese mátka címmel itt tartják a körzeti mesemondó-ver­seny gáláját. Március 23-án Csur­gó várossá nyilvánításának évfor­dulójáról emlékeznek meg. Márci­us 26-án a Kultúrával a Nyugat ka­pujában művészeti szemle területi bemutatóját tartják. Március 31-én a modem táncok kedvelőinek lesz érdemes betoppanni a közösségi házba, akkor tartják az ifjúsági táncversenyt. _______________■ A csurgói zsidó temető rendbe téte­léhez több mint félmillió forinttal járult hozzá az önkormányzat. Ko­rábban az elburjánzott növények­től már a sírköveket sem lehetett látni a temetőben, hiszen kevesen élnek a hozzátartozók közül. Ezért a Mazsihisz két éve elhatározta, hogy itt is rendet csinálnak. Az ön- kormányzat magára vállalta a költ­ségek felét. Kivágták a vadon nőtt növényeket, felállították a régi le­dőlt sírköveket. így vált ismét látha­tóvá egyebek között Reményi Sa­mu síremléke. A megyei tűzoltó­szövetség első elnöke, az izraelita hitközség egykori elnöke 1934-ben hunyt el. A csurgói református gim­názium diákjai azóta rendszeresen kijárnak dolgozni a temetőbe, hogy gondozzák a sírokat. Az önkor­mányzat pedig azt is vállalta, hogy folyamatosan elvégzi a gyomirtást, karbantartja az utakat is. _______■ T öbb kisdiák jelentkezett Biztató előjelek: ígéri a fejlődés lehetőségét Biztatóak az előjelek, leg­alábbis a jelentkezések sze­rint: szeptemberben két kilen­cedik és egy hatodik osztályt indíthat a csurgói református gimnázium. A négyosztályos gimnáziumi kép­zésre ötvenötén, a hatosztályosra pedig húszán jelentkeztek az idén a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Re­formátus Gimnáziumba. A demog­ráfiai hullámvölgy ellenére is növek­szik az iskola diákjainak a száma, mert az idén csak egy végzős osz­tály ballag el, ám kettő új indul he­lyette - tudtuk meg Szélt Károly igaz­gatótól. Kérdésünkre válaszolva az iskola vezetője azt is elmondta, hogy a hatosztályos képzés iránt is változatlan az érdeklődés, így szep­temberben ott is újabb osztályt tud­nak indítani. Az utóbbi három év adatai azt bizonyítják, hogy átlago­san hetven új diákot fogadhatnak a református gimnáziumban. S ez egy lassú fejlődés lehetőségét is körvo­nalazza. Mint megtudtuk, továbbra is várnak diákokat a határon túli, magyarok lakta vidékekről, mert nem mindenhol van lehetőségük ar­ra, hogy megfelelő körülmények kö­zött az anyanyelvükön tanulhassa- nak tovább a gyerekek. ________■ A z év csurgói borásza Horváth Lajos: matematikatanár fotó: kovács tibor Az év borásza címet kapta meg a hegyi gazdák egyesületé­nek minapi borverse­nyén Horváth Lajos, a gimnázium nyugdí­jas matematika és fi­zika szakos tanára. Aki ismeri, az tudja: ha valaki sokat tett a csurgói borkultúra feltámasztásáért, ak­kor az ő volt. Valaha csak venyigés szakfelügyelőnek ne­vezték Horváth Lajost, mert bármerre járt a me­gyében, bizonyosan szőlővesszőket vitt vagy hozott. Családi háza udva­rán nem nagy a szőlőterülete, ám annál nagyobb a választék. A neme­sítés, új fajták létrehozása izgatja. S bár szőlőfajtáiból egy sem lett hiva­talosan minősített fajta - megannyi oka van ennek, de leginkább az el­járás költséges mivolta -, a szőlőiről legendákat mesélnek. Megesett, hogy érettségiztetni ment egy távo­labbi kisvárosba. Munka után kivit­ték egy szőlőbe, mutattak neki egy tőkét, s kérdezték: szerinte milyen fajta. A sajátját csak megismerte, de azt máig sem tudja, hogyan került oda az a vessző. A csurgói boroknak valaha nagy tekintélyük volt. Talán a johanniták- nak köszönhetően. A Kaposvárról Csurgóra került fiatal pedagógus va­lami örökletes megérzés hatására kezdett a szőlővel, a borokkal fog­lalkozni. Feltűnt neki, hogy a kör­nyékbeli szőlőkben majd minden­hol van egy-egy tőke, amit csak „ojtványnak” mondanak a helybéli­ek. Magyarázza, alighanem a nagy filoxérajárványt átvészelő rezisz- tens példányokról van szó. Gyűjtött ezekből, s azokból is, amiket a kör­nyéken látott meg, a Csurgóval ha­táros domboldalakon. Ezekkel kezdte a nemesítést. Matematikus­ként az oltást, metszést szakköny­vekből tanulta, és tanár kollégáktól, amikor szakfelügyelőként a bogiári szakközépiskolába is eljutott. Élve­zettel mesél arról, hogy melyik fajta nem való ide, s melyik milyen páro­sításban lesz bőven termő. 1982- ben a debreceni kiállításon a csur­gói zamatosnak nevezett szőlőjével akkora sikert aratott, hogy a kiállí­tott vesszőt a zsűri elnöke mindjárt magával vitte. Ahogy számolga­tunk, kiderül: legalább 30-35 fajtát nemesített, ezek közül 10-15 olyan, amelyet bátran ajánl a gazdáknak. Bizonyosan jó bor lesz belőle! Ő maga nem tart hordókat. Arra büsz­ke, hogy üvegballonban érlelt borai sokáig megőrzik a gyümölcsízt. A vörös borok készítését valóságos tu­dománynak minősíti. Hét éve Hor­vátországban olyan vörös borral nyert aranyérmet, ami tizenötféle szőlőből, két szüret után készült. Meséli: ha az egri bikavért csinál­hatják háromféle szőlőből, akkor az „összeházasításokkal” más is ké­szíthet jó bort. Több a gond vele, mint a fehér borral, de aki igazán jó­féle nedűt akar az asztalra tenni, annak érdemes vesződni effélékkel. Amikor arról kérdeztem, hogy a csurgói szőlőhegybe fehér vagy kék szőlőt ajánlana-e inkább, a vörös borok mellett tör pálcát. Horváth Lajosnak pedig hinni kell, hiszen amikor első alkalommal arról dön­töttek, hogy ki legyen Csurgón az év borásza, neki jutott a megtisztelő cím. ■ Kamaszként megtanulta a kürtj eleket A belügyminiszter dísztőrt ajándékozott 75. születésnap­ján a csurgói Polgár István­nak, aki hatvan éve lépett a tűzoltók sorába. Köszöntésén ott volt Heizler György tűzoltó alezredes, a megyei katasztró­favédelmi igazgatóság vezető­je és Szászfalvi László, a csur­gói önkéntes tűzoltó köztestü­let elnöke is. Polgár István köszöntése a megyei igazgató számára nem egyszerű protokolláris kötelezettség volt, mert annak idején, 1976-ban ő vette föl vonulós tűzoltónak. Polgár Ist­ván ugyanis 1958-tól 1980-ig Kapos­váron szolgált. Hol a városnál, hol a megyénél, de csurgói mivoltáról egy percre sem mondott le. Apja is itt volt tűzoltó. A negyvenes évek ele­jén a híres egyesület parancsnoka­ként a fiát is tűzoltónak nevelte. S meg kellett tanulnia a kürtjeleket is. Negyvenkilencben, amikor sokad- jára is kigyulladt a csurgói lengyár, létrehozták az üzemi tűzoltóőrsöt. Akkoriban Dunarost Lenkikészítő Nemzeti Vállalatnak hívták a céget, s központjában nem kisebb ember volt a tűzrendészeti előadó, mint dr. Arany Sándor; nevét ma már csak az idősebb tűzoltók ismerik, de azok nagyon. Arany Sándor nem­csak a toliforgatáshoz értett, hanem a szakmai ismeretek kőkemény megköveteléséhez is. Tíz év sem telt el, mikor Polgár István az állami tűzoltókhoz került. A háború végén elhur­colt, majd a nyugati határtól visszahozott Köchler szerparancs­noka lett. Aztán iskolá­ra küldték; gazdaságis­Polgár István 1925. március 7-én született Csurgón. Tizenöt éves korától önkéntes tűzoltó. 1950-től a lengyár hivatásos üzemi tűzoltója. 1958-tól nyugdíjazásáig, 1980-ig Kaposvá­ron teljesített szolgálatot a városi, illetve a megyei parancs­nokságon. 1999-ben a Somogy Polgáraiért díjjal tüntették ki. nak tanult, majd személyzetist csi­náltak belőle. Szíve mélyén azon mindvégig vonulós tűzoltó maradt, s naponta ingázott Csurgó és Ka­posvár között. Ám soha sem állt fel az asztal mögül azzal, hogy megy a vonat. Megy majd következő is - mondogatta, ha olyan dolga akadt. S akadt, mert akkoriban délutánon­ként moziba, este színházba jártak a tűzoltók. Nem szórakozásból, ha­nem szolgálatba. Más világ volt az! Várszegi parancsnok kikelt magá­ból, ha valaki álmából riasztva nem tudta, hogy Kaposvár 194 utcája kö­zül melyikbe hogyan lehet eljutni. Azon meg gondolkodni sem lehe­tett, hogy a jobb vagy bal oldalon vannak-e a tűzcsapok. Polgár István éppen húsz éve ment nyugdíjba, s hívták vissza a csurgói önkéntes tűzoltóe­gyesületbe; ő lett az elnök. Tanítgat­ta a fiatalokat, majd a kilencvenes évek elején fogta a kürtjét, és vissza­vonult. A nyugdíjastalálkozókra, amíg egészsége engedte, mindig el­ment. S amikor a hangulat kezdett a tetőfokára hágni, előkerült a harmo­nikája, mert a zene a mindene volt. Ő alakította meg a sokadik csurgói tűzoltó-zenekart is. Amikor nem volt kotta, akkor a rádió műsoraiból, hallás után írta le a szólamokat. A harmonika mellett aztán rendre elő­kerültek a régi történetek is. Élvezet­tel mesélt a régi tűzoltókról, akikről többnyire már azt sem tudjuk, hogy léteztek-e egyáltalán. Például Gundy Jánosról a húszas, harmin­cas évek Kaposvárjának legendás parancsnokáról, akinek nyugdíjazá­sa után azt is megengedték, hogy a laktanyában lakjon, a csurgói üze­mi tűzoltókról, a régi lengyárról - ar­ról, ami ma már történelem. ■ Hirdetőink A CSURGÓI TÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/528-148-as faxszámon. Érdeklődni lehet a 82/528-158-as telefonszámon. A CSURGÓI TÜKÖR legközelebb április 14-én jelenik meg a SOMOGYI HÍRLAP-ban. Megrendeléseit előző nap, is várjuk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom