Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

2000. január 23. ★ ARCKÉP ★ 7 Bort, búzát, békességet! Gyimóthy Gézát, a kisgazdapárt és a parlament egyik aleinökét stílusosan így köszöntöttem az interjú elkez­dése előtt lakásán, s átadtam néki lapunk cseppet sem jelképes ajándékait: a bort, a búzát és a békességet. Konkrétan azt a név­re szólóan felcímkézett palackot, amibe a Zsigmond Király Borlovagrend zászlós borát, a neszmélyi olaszrizlinget töltötték, valamint azt a csaknem fél kilónyi búzát, amit a naszá- lyi Dunavölgye Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Részvénytársaság által az ő tu­lajdonában lévő, tőle haszonbérbe vett ter­mőföldön arattak le 1999-ben, s erről hivata­los, pecsétes igazolást is kiállítottak a gaz­daság vezetői, egykori munkatársai. A békes­séget férfias kézfogással konkretizáltuk. Ez­után első kérdéseink is a kisgazdaköszön­téshez kötődtek. Úit^É - Ezek szerint a békesség önnél harcot jelent. GY. G.: - Az áldást Krisztustól kapjuk. Békességet kérünk em­bertársainknak is, de a jó szán- dékúak érdekében küzdenünk kell. A béke egyébként elvont fogalom, sorozatos harcok árán kell megvalósulnia. E511I _ Ezért kommunistázik még ma is? GY. G.: - Az egyszerű párttag­okkal sosem volt bajom. Ellen­ben azokkal a kommunista ve­zetőkkel, akik a spontán privati­záció során hozzájárultak mun­kahelyek ezreinek elvesztésé­hez, s párttitkárokból ők let­tek az új tőkések, tisztességtelenül meggazda- g o d ó k , azokkal igen. ESŐS- Mit jelent önnek a bor? GY. G.: - Nem vagyok alkoho­lizáló ember, de prűd sem. Al­kalomszerűen szoktam sze­szes italt inni, többnyire fehér­bort. Leginkább a chardon- ney-t szeretem. Nekem sajnos nincs szőlőm, az apósomnak szoktam segíteni. Talán ha majd nyugdíjas leszek, akkor msostani kertészkedéseimet kibővítem, s igazi kisgazda­ként nagyobb területű földet fogok művelni. Egyébként ta­valy óta tiszteletbeli tagja va­gyok a szabadszállási borlo­vagrendnek. Felkérésüket azért fogadtam el, mert meg­ítélésem szerint sokan próbál­ják az alföldi borokat lejáratni, kizárólag hamisítottnak feltün­tetni, de ez nem igaz. A Nagy- Alföld legjobb fajtái igenis tő­kén teremnek, s azok népsze­rűsítésében szívesen vállalok S et én is. A búzáéban is? GY. G.: - Feltétlenül. Főleg azért, mert agrármérnökként is fáj nekem, hogy a kalászosok termelése csökkent az utóbbi években. A búza egyébként egyenlő a kenyérrel, ami nél­külözhetetlen az úrvacsorá­nál. Fogyasztása felemelő érzést biztosít számomra. E3 - S mi a helyzet a békességgel? Ez különö­sen érdekel, mert - ne ve­gye rossz néven - önre igazán nem jellemző. GY. G.: - Valóban. De pártom és nemzetem élete is harcok sorozata. Én az Úrjézust tekintem zsinórmértéknek, aki ke­gyes volt, megbocsátó, a kufárokat mégis kor­báccsal verte ki templomá­ból. Meggyőződésem, hogy a kisemberek is ezt várják azokkal a vezetőkkel szem­ben, akik hatalmukat nem a tö­megek, hanem saját maguk ér­dekében használják fel. E3|- Vannak „kufárok” ma is? GY. G.: - De még mennyire! EE3- Kikre gondol? GY. G.: - Név szerint nem soro­lom fel őket. Az viszont tény, hogy minden pártban akadnak olyanok, akik politikai hatal­mukat anyagi haszonszerzés- re fordítják. E3 - Az FKGP-ben is? GY. G.: - Igen. Harcolok el­lenük, s ők tudják ezt. Nálunk azért keveseb­ben vannak ilyenek, mint máshol.- Ilyen emberekkel sűrűn találkozhat politikustársai kö­zött. Hogyan boldogul velük? GY. G.: - Mindig van két válasz­tásunk. Vagy igazodunk, ha úgy tetszik nyalunk, vagy fejjel megyünk a falnak megrögzött igazságunk védelme érdeké­ben. Gyakran választom a má­sodik megoldást, s még egyszer sem bántam meg. Én ideológi­ai, erkölcsi alapon állok, elvei­met nem adtam fel sosem. Mió­ta politizálok, egyetlen üzletet nem kötöttem meg, nincs egy vállalkozásom sem. Egyszerű, falusi gyerekből lettem a sza­márlétrát végigjárva az FKGP alelnöke, majd tavaly óta a par­lamenté is. IMÍtH - Ha már szóba hozta a kezdeteket, kérem, meséljen a családjáról! GY. G.: - Én is hadd legyek stí­lusos! Az „Isten-Haza-Család” jegyében, ami nálam teljes egységet alkot. Én még az erőmet is Istentől kaptam. Úgy szoktam mondani, hogy először református va­gyok, aztán presbiter és mindezek után kisgazda. Vagy-is számomra Isten az első, akinek a kezéből ve­szem az életemet, a felesége­met, a gyerekeimet. Értük adok hálát a heidelbergi káté szellemében, Istennel együtt ők adják életem értelmét. 1731 - Igazán szép gondola­tok ezek, de saját gyerekkor­ára gondoltam. GY. G.: - Sajnos régen volt, de a Naszályon református lelkész­ként szolgálatot teljesítő édes­apám jelleme már akkor is példaértékű volt számomra, aki mindig a bé­kességre töreke­dett. Még 1956-ban is, amikor a Tata és Almásfüzitő közötti község­ben a Forradalmi Nemzeti Bi­zottság elnökeként igyekezett mindent megtenni a nyugalom biztosításáért. Ez sike­rült is neki, még­^ | . 1952. március 12-éu ^ . testvére sóit. edesanvia SS^fa^£^^SSes«áiá®»«»»KI Istoláu aaalan° ánvj Egyetem (Godöl'o) is sokat kellett szen­vednie emiatt a későbbiekben. Filmszerű, de nekem gyerekko­ri valóság, amikor éjjel megje­lent a fekete autó, s a pufajká- sok elvitték őt. E3| - Bizonyára nem csak ilyen szomorú emlékei vannak ebből az időszakból. GY. G.: - Egész ifjúságomat meghatározta, hogy papgyerek voltam, de ma is nagyon nagy szeretettel gondolok vissza két tanáromra, Homokos József- nére és Kocsi Imrére, akik ta­nítványukként is felnőttként kezeltek. Engedték, hogy szabadon kifejthessem né­zeteimet, ha szükségét éreztem, akkor vitatkoz­hattam is velük. EQ9 - A katonaságnál ez utóbbira nem nyílha­tott lehetősége. GY. G.: - De nem ám! Megvallott hitem miatt háromszor annyit küld­tek őrségbe, hogy így is kiszúrjanak velem, de nem érték el a céljukat. Ellenkezőleg. Megerősí­tett mindaz, amivel gyen­gíteni akartak. Számomra természetes volt, hogy mindvégig sima vállapos honvédként szolgáltam. Le­szerelésemkor a szokásoknak megfelelően mégis szakaszve­zetővé léptettek elő. Ennek kö­szönhetően manapság néha tré­fálkozom is a tábornokokkal, hogy nekik csak egy csillagjuk van, nekem viszont három. 1731-A katonaság után elvé­gezte az egyetemet, majd a leg- hosszabban korábbi lakó­helyének termelőszövetkezet­ében dolgozott, mielőtt politi­kus lett. GY. G.: - Első munkahe­lyem a felsőbabádi állami gazdaság volt, majd 1977 nyarán, amikor drága apám nagyon beteg lett, kértem, hogy Na­szályra kerülhessek. Ezt Virágh Ferenc tsz- elnök lehetővé is tette számom­ra, így valóban ott dolgoztam főállattenyésztőként 14 évig. MiH - Politikusként aztán gyorsabban és nagyobb karri­ert futott be. GY. G.: - Csak akkor váltottam, amikor 1991-ben megválasztot­tak a Kisgazdapárt országos fő­titkárának helyettesévé, amit egy év múlva a főtitkárság követett, s tártalkalmazott lettem. A rendszerváltás előtt ,.fizetett forradalmároknak” minősítették az ilyen állást be­töltőket. GY. G.: - Igaz, igaz. De micsoda különbség van a kettő között! Ugye nem kell részleteznem? S5E3 - Nem. Ellenben arra megkérném, hogy egyértelmű választ adjon az utolsó kérdés­re! Szeretne Torgyán József utódjává válni a párt élén ab­ban az esetben, ha ő köztársa­sági elnök lenne? GY. G.: - Ha eljön az az idő, amikor meg kell keresni utód­ját a pártelnöki székben, akkor arról a tagságnak kell dönte­nie. Ha jelölnek, vállalni fo­gom a megmérettetést a de­mokratikus, titkos választás során. Palásti Péter Mások mondják róla Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke:- Édesapja révén gyerekkorától ismerem. A tatai gyülekezeti énekkar alapító tagja, 1975 óta lelkes basszistája, feleségé­vel is itt találtak egymásra. Természetesen örülök annak, hogy valamennyi egyházhoz kötődő rendezvénynek aktív résztvevője, s annak is, hogy közéleti ténykedése során kö­vetkezetesen ügyelt arra, hogy az ilyen alkalmakkor senkivel se bonyolódjon politikai vitába. Egyébként a hitoktatás újra­szervezésekor magam is új oldaláról ismertem meg. Egy évig hitoktatóként működött a gyerekek nagy-nagy örömére, akik rendkívül lelkesedtek érte. Szili Katalin, a parlament MSZP-s alelnöke: - Mint kollégáról csak elismeréssel szólhatok róla. Kellemes, korrekt, segítő­kész munkatárs. Az, hogy nem vagyunk azonos politikai plat­formon, engem nem zavar, mert mindenkiben tisztelem a sa­ját érzéseit, gondolatait, amit fordítva is elvárok. Egyszer azt mondta nekem, ha bajszom lenne, egészen jó kisgazda vál­na belőlem. Ugye mondanom sem kell, hogy ezt nem vettem komolyan. Azt viszont igen, amit még 1995-ben állapított meg találóan. Eszerint amilyen a kormány, olyan a parla­mentje. Ezzel tökéletesen egyetértek. Különösen most. Bánkúti Árpád, egykori munkatársa: - A naszályi Dunavölgye Termelőszövetkezetben még nem volt olyan erős a hangja, mint most. Ezen a téren sokat változott, de emberségében, tisztességében nem. Közszerepléseit figyelve — szerintem — olyan maradt, mint régen. Küzdő, nemes, szabadlelkű diák. Azt mondja, ami a szívén van. Egyszer nagy bajba kerültem. Lerobbant a kocsim, amikor a fővárosba kellett volna indul­nunk a barátaimmal. Ő azonnal felajánlotta a Trabantját. Még akkor sem visszakozott, amikor megtudta, hogy hobbi­zenekarunk teljes felszerelését is el kell szállítania. „Papírjaguárja” vánszorgott, füstölve erőlködött az emelke­dőkön, még a rendőr is leállított bennünket emiatt, de neki köszönhetően időben sikerült odaérnünk. FOTÓ: HARASZTI NORBERT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom