Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
14 1999. december 24., péntek--------------------v SOMOGYI HÍRLAP Karácsony A sikerért meg kell fizetni Kása Sándor: Mindig érzem, ha lötyög rajtam a kabát A felelősség mindig az enyém, de így van ez jól fotó: lang Róbert Névjegy Kása Sándor 49 éves, a Klima-Vill kft ügyvezető tulajdonosa Nős, két lánygyermeke van. Fiam, csak szerényen! Megboldogult édesapám mondta többször is, amikor fellei- kesülten meséltem neki terveimről, első sikereimről. Hangja mindig itt cseng a fülemben. Kása Sándor, a Klima-Vill kft ügyvezető-tulajdonosa vall a sikerről, a kudarcról, a mai menedzserek életéről. Soha nem okolok mást, ha valami nem sikerül. A sikertelenséget mindig saját, személyes kudarcomnak tekintem mondta Kása Sándor. - Nem alszom el addig, amíg végig nem gondolom a következő napot, hetet. Reggelente 6 körül kelek, de néhány hete a reggeli tornát már kihagyom - pedig rám férne. De legalább reggelizem. 8 óra körül már az irodában vagyok. A Klima-Vill felnőtt. Már nem veszek részt a napi munka kiadásában, ezt jól felkészült kollégáim elvégzik. Viszont mindent megbeszélek vezetőtársaimmal. Közben az újabb feladatokon gondolkodom.- Mindig jól ébred?- Nem vagyok hangulatember, erős a belső fegyelmező rendszerem. Azt mondják: közel az öt- venhez lelassul az ember. Bár nehezem viselem az apróbb kudarcokat is, igyekszem nem kimutatni érzéseimet. Nem vagyok lánglelkű, robbanékony, nem kapom fel a vizet látványosan. Persze ennek is ára van... Ha nem vallom be, akkor is minden gondolatom a Klima-Vill körül jár: már nem kis cég. Ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk, folyamatosan tanulni kell, s a tapasztalatokat hasznosítani. Az elbizakodottság a legrosszabb tanácsadó. Szerencsére nem vagyok alkalmas a fellengzősség- re, mindig érzem, ha lötyög rajtam a kabát. Sportolói múltam megtanított: ha változik a súlycsoport, bele kell erősödni. A mi munkánkat nem lehet másként becsülettel elvégezni. Az egész Dunántúlon objektumokat üzemeltetünk, a logisztika, az optimális működtetés pedig mindig komoly kihívást jelent.- Milyen érzés, amikor a keze nyomán nagyra nő egy cég, s nem lát közvetlenül minden egyes folyamatot, amikor már nem találkozik minden nap a kollégáival, nem tud minden lépésükről? Meg lehet ezt szokni?- Nagyon nehéz. Amikor 1988-ban megalapítottam a céget, ketten dolgoztunk a társammal. Ma 180 munkátársam van. Eljött az idő, hogy nem találkozhatott! minden nap velük. Ez már teljesen más cégvezetési technikát igényel. Elsősorban a stratégiával kell foglalkoznom. A megalapozott döntésekhez rengeteg új információra van szükség. Az informatikai eszközök forradalmát nem követte igazi információ- robbanás. Az információért bizony meg kell küzdeni, mert az csak szűk csatornákon jut el a gazdasági társaságok vezetőihez. Sok időt fordítok az információk összegyűjtésére. Jelentős hátrányban vagyunk a fejlett nyugathoz képest. Az idő kevés, mindig időzavarban vagyunk, de egy rossz információra alapozott döntés meghatározza a cég jövőbeni sorsát, lehet, hogy a korrekcióra sincs idő. Ezért is kell minden este leltárt készítenem: fáradtan, de a fontos kérdések számbavételével nyugod- tabban alszom el. Tudom: nagy cég, nagykockázat. Ma már 100 milliós tételeket mozgatunk, közel 200 család léte függ tőlünk. Nem lehetünk tehát meggondolatlanok.- Könnyen dönt? Kikapcsolódik a döntés előtt, olvas vagy zenét hallgat? Vannak tanácsadói?- Készülök a döntésekre, s vannak tanácsadóim. Ők idősebbek, tapasztaltabbak és jól felkészültek. Bármennyire is hihetetlen, nem pénzért segítenek. A 3-4 tanácsadó közül kettő gyermekkorom óta ismer.- Mit vár tőlük?- Meghallgatom őket, majd mérlegelés után magam döntök. A felelősség tehát mindig az enyém. De így van ez jól: így utólag senkit sem hibáztathatok.- Mit szól mindehhez a család?- Aki vállalkozásra adja a fejét, annak eltökéltnek kell lenni. A vállalkozás fő pillére pedig a család. Ezt azért is mondhatom, mert majdnem a házasságom lett az ára az üzleti sikernek. Szerencsére volt erőm visszalépni, volt erőm a feleségemet újra magam mellé emelni. Egy éve már, hogy jóval nyugodtabb vagyok, megalapozottabb döntéseket hozok. A feleségem is vállalkozó, de otthon az üzletről nagyon ritkán beszélgetünk. Nekem most már a családi béke a legfontosabb, az a nyugodt légkör, amelyet más nem tud biztosítani a legsikeresebb menedzsereknek sem. Tehát én tapasztalatból tudom: minden menedzsersiker mögött áll egy nő, aki megteremti az egész embert kívánó, irtózatos áldozatokat követelő munkához a legfontosabb feltételeket. Nyugodt szívvel bevallhatom: nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek.- Ön tagadhatatlanul sikeres, részt vesz a közéletben, támogatja sportot és sok mindent. Mindig többet ad, mint amennyit kap?- Vezető menedzserek legnagyobb ellensége a tartós siker. A tartós siker lehet rossz tanácsadó, hiszen az emberek különböznek egymástól abban is, ahogyan a sikert megélik. A felkészültebbek mindig mértéktartóbbak, pontosabban tudják, hogy mit minek köszönhetnek. A váratlan siker talán a legrosszabb, főleg, ha a személyiség egyébként is alkalmas arra, hogy elkapassa magát. Nem is tudom, hogy én magam sikeres vagyok-e? A társaság eredményei alapján országosan elismert, sikeres. A kosárlabda csapat névadó támogatói vagyunk, sokan megtalálnak bennünket, ha céljaik eléréséhez segítségre van szükségük. Lehetőségeink szerint minden nemes célt támogatunk. A sikerrel viszont csínján bánok, mert nemcsak az enyém, hanem a kollégáimé is. Az üzletembernek még a sikerrel is jól kell sáfárkodni. Jól esik, amikor végigmegyek az utcán, megismernek, köszönnek. De olyanok is vannak, akik szemében mást látok, többnyire irigységet, néha talán gyűlöletet. Nehéz feldolgozni ezeket az élményeket. Négy évvel ezelőtt vettem egy Mercedest, hamarosan úgy éreztem, el kell adnom, mert régi ismerőseim szemében is valami furcsa fényt láttam: nem tudták hova tenni a régi és a Mercede- ses Kása Sándort. Lehet hogy túlságosan is érzékeny voltam? Az emberek sok mindent nem, vagy csak nehezen értenek meg. Apám szavai örökre elkísérnek: amikor lelkendezve elmeséltem egy- egy sikeremet, ahelyett, hogy megdicsért volna, azt mondta: fiam, csak szerényen! Most már tudom, ez volt a legértékesebb jó tanács. Lengyel János A jó szó ereje 1944-et írtak, karácsony közeledett. Dr. Hajdú István barcsi erdőmérnök akkor még kamasz volt Esztergomban. Iskolájuk már hadikórház volt, s egy fűtetlen szükségépületben, éhezve fagyoskodva szorgalmasan tanultak. A háborús propaganda a fiatalokat vette célba; máshol már nem volt tere. A „hazafiúi szeretet” nemes érzését igyekeztek kihasználni a háború agitátorai, s hatottak is a naiv kamaszokra. Az osztályuk vezéralakja, Rotter Richárd áldozatot is akart hozni a hazáért. Ezért maga köré gyűjtötte megbízhatónak ítélt társait: - Fiúk, védeni kell a hazát. Fegyvert szerzünk, kimegyünk az erdőbe, a Vaskapuhoz, és fegyverrel fogadjuk az ellenséget. Mi ismerjük a terepet - ők nem -, így a harcban nagy előnyünk lesz. S megtesszük, amit a haza kíván. Ez tetszett a társainak is; hősök leszünk. Egyikük megkérdezte, hogy honnan kapnak ételt. Richárd könnyedén válaszolt: - Majd éjszakánként felváltva hazamegyünk érte. De még otthon sem árulhatjuk el, hol vagyunk. Mind egyetértettek. S a következő napokon, szünetekben suttogva szövögették közelgő harcaik terveit. Fiatalabb tanáraik akkor már mind katonák voltak, s csak idősebbek tanítottak, gondok közt, de lelkiismeretesen. Egyikük, egy Karcagról menekült tanár bizonyára jól ismerte a gyermekeket, mert a sugdolózásokat látva rájött, hogy készülnek valamire. S a következő történelemórán elmondott egy történetet. - Fiúk, a karcagi gimnázium egyik nyolcadik osztályos diákja elhatározta, hogy megvédi a hazát - mondta. - Ezért lelőtte a bevonuló sereg egyik tisztjét. A szovjet elhárítás hamarosan megtudta, ki tette. A fiút elfogták, hamarosan begyűjtötték az osztály valamennyi tanulóját, és mind a harmincat kivégezték. Közeledik karácsony. Kérlek benneteket: gondoljatok a szüléitekre, testvéreitekre, és ne okozzatok nekik elviselhetetlen fájdalmat. A bolhói katolikus, neobarokk templomban tizenkét eredeti pogány mondás van följegyezve. Az egyik ősi kínai mondás így szól: „Egy jó szóval egy télen át lehet fűteni. Miért sajnálod?” Az a tanár nem sajnálta a jó szót. S ki tudja, hány jó szándékú, de naiv gyereket mentett meg a haláltól? Dr. Hajdú István öt évtized múltán is gyakran fölidézi háborús emlékeit. Talán napjainkban is erre a „jó szóra” van a legnagyobb szükség. S nemcsak karácsonykor, hanem egész éven át. Gamos Adrienn Kalóz karácsonya A tükörbe nézett Kalóz, és elégedetten állapította meg: határozottan javított külsején az orrába operáltatott aranykarika. Úgy döntött: hamarosan az ajkába, meg a nyelvébe is tetet, és akkor joggal mondhatják kopasz fejét gyakran simogató csajok: „te kis aranyos”. A pénz nem számít, mert a legutóbbi lakásbetörés szép sommát hozott. Jó kedvét csak Kema cimborájától hallott hír rontotta némiképp, mi szerint Ranga hadnagy - az a rohadt szimat - megint tűvé teszi érte a várost. Elképzelhető, hogy valamelyik lebukott mocsok haver köpött be róla valamit, de az is lehet, hogy a felettébb profi lakás betörés után gondolt rá a zsaru. No, de Ranga biztos lehet benne, hogy nem fog egyhamar a látókörébe kerülni - elmélkedett Kalóz. - Az idő múlása pedig a bizonyítékok halála. Ezért úgy gondolta, hogy a mai éjszakát a város széli Lebúj vendéglőben tölti, ahová a hadnagy még soha se merte bedugni a képét. Jól tudja, hogy ép bőrrel nem igen kerülne ki onnan. A fegyver használatától pedig ugyancsak ódzkodik, mert a tapasztalatok megtanították rá: a törvény előtt mindig a megtámadottnak kell kínosan magyarázkodni, nehogy rács mögé kerüljön. Ezen az estén a Lebújban mindenkinek virágos kedve volt. Ki azért borogatta az italt mértéktelenül, mert nem volt hol gyertyát gyújtania a karácsonyfán, ki azért, mert sikerrel hajtott végre egy bűncselekményt, ki meg azért, mert éppen ilyesmire készült. Az utóbbiak közé tartozott tulajdonképpen Kalóz is, akit Kema szedett rá: szúrják ki Ranga lakótelepen dekkoló autójának gumijait, hogy alábbhagyjon kissé a buzgalma. Karácsony éjjel úgyis gyertya gyújtogatással, és a „Mennyből az angyal..."éneklésével lesz elfoglalva, nem igen figyel a szokatlan zajokra. De Kema rossz jós és lélekbúvár lett volna annyi biztos. Ugyanis a gumiakció tervének kidolgozása után alig eresztették le a második korsó sört, Ranga hadnagy jelent meg a Lebúj kissé lepusztult bejárati ajtajában. Nem sikerült észrevétlennek maradnia, mert egykori - már szabadult - ügyfelei közül néhányan itt lebzseltek, és ki, ki a maligánfokok- nak megfelelően reagált a zsaru rossz emlékeket ébresztő látványára. Csakis a hadnagy nyugalmának volt köszönhető, hogy a pimaszkodás nem torkollott összecsapásba. Kema rókához hasonlatos veszélyérzete mindjárt jelezte a bajt, és a kellemetlen helyzet megszüntetésének ötletéért se kellett a szomszédba mennie. Azt mondta Kalóznak: gyorsan felforrósítja a Lebúj melegedő félben lévő hangulatát, és miközben Ranga védekezni kényszerül Kalóz kilibben a kocsmából. Kema már ott is volt a pultnál, és beköpött egy akkora marhaságot a rendőrségről, hogy a nép kórusban üvöltött, meg fújolt. Az egyik szőrmók nagyot lökött a hadnagyon, aki a dzsúdó könyvében megirt precizitással nyomban elhárította a szemtelen támadást. De ez csak olaj volt a tűzre: a méhkas megbolydult, és egyszerre öten is rárontottak.- Abbahagyni! - kiáltotta valaki ekkor, és többen is a szemüket dörzsölve állapították meg, hogy a határozott hang egy izmoktól roskadó egyenruhás rendőrtől származik, aki hasonszőrű társával élénken figyeli a bejelentkezés hatását. Amikor pedig kettőt léptek befelé, hirtelen alábbhagyott a verekedő kedv. Ekkor Kalóz a megüresedett kijárat felé osont, és Ranga háta mögött igyekezett egérutat nyerni. Már szinte a füstmentes levegő csodás hatását érezte tágra nyílt orrlyukában, amikor Ranga határozott hangját hallotta: - „Itt maradsz!”, és ezzel egy időben ütést, meg ronda szorítást érzett a felkarján. A hadnagy kígyó tekintete szinte megbénította, és hagyta, hogy a sarki asztalhoz vonszolja, ahol belepréselte egy kopott székbe. Lába még akkor is remegett, amikor Ranga zakója alól előhúzott egy borítékot:- Ez a levél napok óta téged keres. A sors úgy hozta, hogy nálunk kötött ki, és nekem kellett a postás szerepét vállalni. A feladatom az volt, hogy ma éjfélig megtaláljalak. A többi rád tartozik - mondta, és a borítékot az asztalra dobta. Aztán határozott léptekkel a két rendőrrel együtt elhagyta a kocsmát. Kalóz feltépte a borítékot, és falta a gyöngy betűket. „Fiam! Sokáig hittem, hogy az ember csak úgy eldobhatja magától a gyermekét, mint egy rongybabát. Tévedtem. Felelősnek érzem magamat mindazért, ami ve- • led történt. Régóta kereslek, és most remény van arra, hogy a rendőrség segítségével megtalálhatlak. Az éjféli mise előtt a nagy templomnál várlak, ahol Ranga hadnagy úr közreműködésével találkozhatunk. Csókollak és várlak: édesanyád.” Kalóz a hajába túrt, és két kezével megtámasztotta fejét, majd hosszan simogatni kezdte szemgolyóit, amelyekre mázsás teher nehezedett. Amikor felnézett Kema állt az asztalnál:- Nem tudott bevinni mi? Mondtam, hogy üres ennek a tarsolya. Időnként eljátsza a viharfelhőt... Kalóz hallgatott, és lassan felnézett cimborájára:- Csak nem ríkatott meg ez a nyamvadt zsaru, hogy úgy kifényesedett a szemed? Szedd össze magad, és megyünk a kocsijához... - így Kema. Kalóz a fejét csóválta.- Aztán miért nem?! Talán bere- zeltél?- Más programon van... Ä mondta halkan Kalóz.- Hogy, hogy?- Hosszú... és úgy se értenéd. Szegedi Nándor k a >
