Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
15 1999. december 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP -4~ Karácsony _\W/_-------------------------------------------'7~ A világ vége, ahonnét még a verebek is visszafordulnak A zsákfalu karácsonya Makker Imrééknél a macskák tejjel ünnepük a karácsonyt A gyerekek maradnak vagy vándorbotot vesznek fotó: kovács tibor A zselici erdőt kettészelő műét egyszer csak véget ér. A dombvidék utolsó emelkedőjén rendezetlen összevisszaságban szétszórt házak, a házak végében kertek, a kertek alján fenyők. Szilvásszerrtmár- ton csendben készülődik a karácsonyra. Máshol már rég elolvadt a hó, de a kis zsákfalut körülölelő dombok árnyékos zugaiban még hóemberek állnak. Az egyetlen utcácska csendjét csak a fagyos betonhídon csúszkáló gyerekek zsivaja töri meg olykor. A portákon azonban nagy a sürgés-forgás. A disznóölések ideje ez. Horváth Istvánná, a település polgármestere sem nagyon ér rá, ma már két kocát is levágtak.- Az egyik 250, a másik 160 kilós volt, a rokonok segítettek a munkában. A karácsony előtti időszakban minden háznál szokás a disznóölés. Ha nem is veti fel a jólét a falu lakóit, azért a föld, meg az állatok megélhetést nyújtanak. Ezért van, hogy a fiatalok még a városból is visszajárnak. A falu első asszonya büszke rá, hogy sok a kisgyerek a faluban. A 230 lakó egyharmada iskolás korú. Régebben mindig előkarácsonyi klubdélutánt rendeztek nekik a kultúrban, de ma már csak szaloncukor osztás van. Mindegyik kap egy kilónyit.- Azért maradt el idén a buli, mert az elmúlt években némely szülő a szokásosnál is torkosabbnak bizonyult. Azért a gyerekek mellett a nyugdíjasokra is gondolunk, 1500 forintot kapnak, amit az egyetlen közhasznú munkásunk szállít házhoz. Érezni az embereken, hogy nagyon várják az ünnepeket, ilyenkor azért faluhelyen is jár egy kis lazítás. Horváthéknál is a pihenésé lesz a főszerep. Az udvar végén álló 80 fenyő közül kiválasztják a legszebbet, az alá kerülnek az unokák ajándékai. A nagyobbik ötéves, walkmant kap, a kicsi viszont alig két hónapos, így neki pelus kerül a Mama Jézuskája feliratú csomagba. A polgármester nagyi legfőbb ajándéka a sok alvás és tévézés, még sütni is csak a legszükségesebb étkeket hajlandó. Akárcsak a falu másik végében élő Makkerék.- Éppen nagytakarítás közben vagyok - fogad a háziasz- szony, Bogdán Mária. - Disznót is vágunk, dolgozunk is szent este napján, így nem érek rá sütni. A süteményt a boltból vesszük. Persze ösz- szejön a rokonság, kihúzzuk a nagy asztalt és jut rá sült hal és gyümölcs is. Az ajándék nem igazán ajándék, mert nincs meglepetés. Mindig azt kell megvenni, amire szükség van. Pulóvert, bakancsot, vastag zoknit. El is kél a meleg ruha, mert a férj és a nagyobbik fiú favágó, az öcsi pedig a városba jár középiskolába. A szomszédos Zselickisfaludról tizenöt éve költöztek ide, Makker Zoltán szülőfalujába.- Az ember faluhelyen a gyomornak dolgozik. A fiúk úgy nőnek, mintha nyújtanák őket, alig elég a napi 3 kiló kenyér meg 2 liter tej. A gyereknek nem lehet azt mondani, hogy nem eszel. Állíthatja bárki azt, hogy innét a világ végéről még a verebek is visszafordulnak, jó itt élni. Nem véletlen, hogy a panelből jönnek vissza az emberek a földekre. Összefogás van, a fiatalok ösz- szejárnak. Karácsony másnapján végiglátogatjuk az ismerősöket, szilveszterkor bátyus bált tartunk. A fiúk sem készülnek el a faluból. Az idősebb már kinézett egy házat a barátnőjével. A falu kocsmárosnéjának is két fia van. A báty éppen most kapott külön életteret. A kapuban kuvasz fogad, az italbolt nemrég zárt be. A társasági élet központi épülete kevés vendéget vonz ebben az időszakban.- Hozzáépítkeztünk a házhoz, így külön költözhet Gábor - mutat ki az ablakon a frissen felhúzott téglaépületre Lengyel Ferencné. - Most csak ketten vagyunk itthon, ránk vár a takarítás. A.férjem hajnaltól éjfélig dolgozik a pálin- kafőzdében. Még a jövő évi árdrágulás előtt akarja mindenki kifőzetni a pálinkát. Meg hát a disznóöléseken is kell valamivel koccintani. A kocsma egybe van nyitva a bolttal, ilyenkor inkább az utóbbiban nő meg a forgalom. Hozattam is süteményt, mert drága a tojás, meg ideje sincs sokaknak a finomságok elkészítésére. Lengyeléknek sem lesz erre, hiszen még december 24-én délelőtt is dolgoznak. Délutánra azonban bekerül az erdőből a fenyő, amit az idősebb testvér díszít fel, míg a szülők a tíz éves Ferenccel istentiszteletre mennek.- A katolikusok Zselickis- faludra járnak éjféli misére, de falu legtöbb lakója református. Régebben többen vettünk részt a karácsonyi istentiszteleten, sajnos, már a falubéliek is elpártolnak az egyháztól. Mire hazaérünk általában már ott az ajándék a fa alatt. Idén nagy gondban vagyunk, mert Gábor kívánsága egy 280 ezer forint értékű számítógép, amire nem biztos hogy telik. Ha mégis, akkor ez egy nagy, közös ajándék lesz. S hogy mi lenne a település legszebb ajándéka? A falu lakói szerint ugyanaz az előnye Szilvásszentmártonnak, mint ami a hátránya: zsákfalu. Nyugodt, csendes, elzárt a világ zajától. Csak a házak lesznek egyre romosabbak, az istállók pedig tágasabbak. A fiatalok úgy látják, hogy a földművelésből és állattartásból nemigen lehet megélni. A polgármester szerint a település legnagyobb ajándéka egy három kilométernyi bekötőút lenne, ami Bányával kötné össze Szilvásszent- mártont. A kívánság talán pár év múlva megvalósulhat. Hogy a verebeknek ne kelljen visszafordulniuk. .. Takács Zoltán A bárányok hallgatnak Csaknem fél évig bódéban lakott, a téli hideg elől egy átalakított magtárba húzódott a bábonymegyeri Madar Józsefné és négy gyermeke. Tűzifájuk talán még lesz, de fényőre biztosan nem futja nekik karácsonyra. — Tizenhárom éves korom óta juhász vagyok, de mostanában nincs munkám. Soknak tartják a négy gyereket — állapította meg keserűen Madar Józsefné. — Majd értesítenek, mondták ahol munkát kerestem, de aztán nem üzent hívó szóval senki. Magyarban kevés a nagycsaládos, megszólnak a sok gyerekemért. Tudom, hogy arról beszélnek a hátam mögött: miért nem gondolkodtam előre, hogy üyen világra ennyit szültem. De hát nekem a gyerek nem a családi pótlékért van! Jöttek sorban, és én vártam, fogadtam őket. Éva tizennégy éves, Erika tizenkét, Andrea pedig tíz telet látott. Anyjuk mondta, hogy a körülményekhez képest, ahogyan élnek, jó tanulók. A négy éves Gergő otthon tölü a napjait. — Nem vették fel óvodába, nincs elég hely, ezért is itthon kell maradnom — állította Madar Józsefné, aki azért beszélt arról is, hogy amennyire az önkormányzat erejéből telik, támogatja őket. — Évek óta annak is örülünk, ha van mit ennünk, a boltban hál’Istennek adnak hitelre ennivalót, s a Krisztus Szeretete egyház rendszeresen küld cukrot, étolajat, s némi ruhát is. Egy vállalkozónak. köszönhetjük azt, hogy fedél van a fejünk fölött. Igyekeznék én magam is, de nem tudok tovább lépni. Nem is álmodozhatok arról, hogy valaha össze- gyűjtsek 835 ezer forintot, amennyi pénzt le kell tenni, hogy az állam hozzájáruljon lakásvásárláshoz. írtam már országos szervezeteknek, de nem méltattak még válaszra sem. A család lassanként leszokik arról is, hogy álmodozzon. Az apró Gergő még kiböki némi habozás után, hogy ő bizony autót szeretne karácsonyra, de a legnagyobb lány, Éva a fejét félre fordítva azt mondja: semmit. Az édesanya később könnyes szemmel megjegyzi: neki az lenne a boldogság, ha a gyerekeinek jutna öröm az életből. Most egy darab kanál is nagy segítséget jelentene. Madar Józsefné a jövőt illetően a másnapnál nem nagyon mer előrébb nézni. A múltat viszont szívesen idézi fel, üyen- kor mintha el is mosolyodna. — Nem annyit jelent ám a juhász munkája, hogy csak ténfe- reg a nyáj mellett — mondta. — Óriási feladat betanítani a szamarat arra, hogy a birkafalkát vezesse vagy a legvégén menjen, s ne hagyjon elcsellengeni egyet sem közülük. A kutyával legalább két éven át kell lelkiismeretesen foglalkozni, hogy hasznos segítségnek számítson. Amikor szóba jönnek a kisbá- rányok, Madar Józsefné az üres falra néz, mintha ott fekete-fehér film peregne. A kis Jézus is bárányok között született. A jó Istent az édesanya gyakran emlegeti. Czene Attila Szenteste a Gulágon A hófehér szakállú szögesdróton belül elpihentek a lágerlakók. A hótól nedves filccsizmákat a naposok már leadták a szárítóban. Este van, nincs mozgás a barakkok között. Az elcsigázott rabok ruhástól elnyúlva fekszenek a gyaluforgáccsal bélelt szalmazsákokon. Ameddig szem ellát, hó borítja a tájat. Örökzöld fenyők ágai roskadoznak a hó súlya alatt. Csend van. Néha egy-egy éhes ordas üvöltése hallatszik a távolból. A csendet ütemesen töri meg a három méter magas őrbódéban az őrök topogása. Fáznak. Nem csoda, a hőmérő mínusz 53 fokot mutat. A tajga fái recsegnek, pattognak a nagy hidegtől. A barakk gerendái is olyan hangot adnak, mint amikor a favágó éke egyre mélyebbre hatol a száraz rönkbe. Ez az éji zene nem zavar bennünket, a hosszú évek alatt megszoktuk. Dallamosan csikorog az irhabundába bújt smasszer filccsizmája alatt a kőkeményre fagyott hó, miközben rendszeres ellenőrző körútját végzi. Vannak, akik nyitott szemmel bámulnak a mennyezetre, mások több ezer kilométernyire járnak a messzeségben, falvakban, városokban, szeretteik körében. Könnyektől fátyolos szemük előtt gyertyafénytől szikrázó, csillagszórótól fénylő, szerető kezekkel díszített karácsonyfák sejlenek föl. Nem szégyenük a könnyeket, ma minden sorstárs szeme könnyes. A ki- látástalanság sóhaja száll az ég felé. A lágerben nem lehet előre tervezni. A 25 évre ítéltek nem törődnek semmivel: „Ki tudja mi vár ránk, ki tudja holnap mire ébredünk...?” Az adventi koszorúval ékesített mennyezet négy hete hirdeti a messiás közeledtét. Fenyőgallyacskával díszített öt-öt dekányi fekete kenyér, megszürkült bádogbögrében égetett kenyérhajjal színezett, fekete kávénak nevezett forróvíz várt mindenkit. Az evangélikus tábori lelkészszázados lelket felrázó, bátorító szavakkal méltatta Krisztus születését. Az oroszkályhát körbe ülve énekeltük el a szent karácsony énekeit. Csendes éj, szentséges éj... Az elérzékenyülés és az ólmos fáradtság elnyomta a barakk lakóit. Szuszogás, horkolás jelezte: valahol messze családjuk körében ünnepelnek álmukban. Dr. Sah László, közel nyolcvanéves győri kanonok, óra nélkül is tudta, eljött az éjféli mise ideje. A hajlott hátú öregúr csendben felült. Egymás mellett feküdtünk a priccsen. Elővette a mazsolából préselt bort, az ostyát, ezekkel a kárpátaljai apácák látták el. Mellé ültem. Keresztet vetettünk: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében... Laci bácsi ég felé emelte tekintetét, karjait széttárta.- Dominus vobiscum (az Úr legyen veletek)! Az aggastyánnak nem kellett misekönyv, kívülről mondta a szentmise szövegét. Minden nap misézett a Sarkkörön túl is.- Et cum spiritu tinim (és a te lelkeddel). Suttogtam, hogy az alvókat ne zavarjam. Közben enyéimre gondoltam. Odahaza most duruzsol a kályha, készülődnek az éjféli misére. De vajon van-e? Tudják-e, hogy élek? Tudják-e, hogy örökre megrokkantam?- Kyrie eleison (Uram irgalmazz)\ - hangzik a félhomályban. A levegőtlen büdös barakkban ülök, zsibbadtan, imára kulcsolt kézzel. Patkányok futkosnak nesztelenül az alvók fején, keresik a végelgyengüléstől védekezésre képtelent, aztán a jeltelen tömegsírba a végtelen hómezőben.- Kyrie eleison (Uram irgalmazz)! Istenem - fohászkodtam - Te tanúja voltál, hogy jutottam el a mai napig. Láttad, amikor marékszám szedtük le magunkról a tetveket. Véresre vakartuk összeszáradt bőrünket. Hogyan rajzoltunk a vérünket szívó poloskákkal a falakra térképet. Láttad, hogy hullottak el a fiatal magyar leventék a tífusztól, a vérhastól.- Christe eleison (Krisztus kegyelmezze)! Sokan nem érhették meg a mai karácsonyt. Voltak, akik nem bírták ki a marhavagonok zsúfoltságát, az éhséget, a vízhiányt. Útközben végzett velük a vérhas, holtan érkeztek a Ívovi (lembergi), kijevi, vinnicai, harkovi, az odesszai gyűjtő börtönökbe. Az életben maradottakat később a tbc, a skorbut, a vérhas, a flektifusz, nem utolsó sorban az éhhalál tizedelte meg. Nem érte meg a civil felcser sem, akinek a munkába vonuláskor egy csont-bőr lesoványodott rab szekercével hasította ketté a fejét, mert nem írta ki betegnek. Az a honfitársunk sem érhette meg, akit az őrök utasítottak a tiltott zónában tűzrakásra. Amikor elindult a parancsot végrehajtani, agyonlőtték.- Christe eleison! (Krisztus kegyelmezze)! Uram bocsáss meg a köztörvényeseknek, mert nem tudják, mit cselekszenek! Ki érti tetteiket? Jaj annak, aki nem adja oda csomagját, hogy válogassanak belőle, aki nem adja utolsó falat kenyerét, aki nem adja oda ruháját, ha a vagányok kérik! De jaj annak a vagánynak is, aki megfeledkezik a rájuk vonatkozó íratlan törvények megtartásáról!- Kyrie eleison (Uram irgalmazza)! Laci bácsi suttogása: Üdvözítőnk parancsára is isteni tanítása szerint imádkozzunk! Mi Atyánk... és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek... Kemény fi Béla
