Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-09 / 236. szám

4 ★ RIPORT ★ 1999. október 10. Első fokon megnyer­te a sajtópert a Fidesz az Élet és Iro­dalom című hetilap­pal szemben a Pesti Központi Kerületi Bí­róságon. Az ítélet helyreigazításra kö­telezte az újságot az augusztus 20-ai számában megjelent Fiúk a bányában című riport bizonyos állítá­sai kapcsán. Az ítélet ellen a hetilap felleb­bezést nyújt be. Ko­vács Zoltán, az ÉS fő- szerkesztője kicsit keserű szájízzel vála­szolt kérdéseinkre, ám szerinte még nem vesztették el a pert. VR: - Na most aztán dia­dalt ülhet az ÉS felett a Fidesz-MPP... Kovács Zoltán: - Valószí­nűleg így van, én sem ten­nék másként a helyükben. De a nagy mulatozással még várjanak egy kicsit, hiszen megfellebbezzük az első fo­kú bírói döntést. Ismeri a mondást: az nevet, aki utoljára nevet. VR: - Nem bánta meg, hogy lementek a bányába? Kovács Zoltán: - Nem. Nem most ereszkedtünk először a mélybe. Ráadásul most csak olyan kérdéseket vizsgált a bíróság, amelye­ket a felperes kifogásolt. Ezek viszont nem feltétle­nül az ügy érdemi részére vonatkoztak. Néhány éve Tarnói Gizella hozta be a tényfeltáró újságírást az ÉS- be, amely azóta húzóággá vált. Mindig pártállástól füg­getlenül mentünk olyan ese­tek után, amelyek közérde­kűek, és szerintünk érdeke­sek voltak az emberek szá­mára. Ilyen volt a Mihalik- ügy - ahol másfél milliárd forintra perelték a lapot si­kertelenül -, majd a Szeke­res-féle szálloda kérdése, ezt követően a Bank-bán, azaz a Postabankról szóló sorozatunk. VR: - Sokan úgy tartot­ták, hogy bosszúból estek neki a pénzintézetnek, mi­után Princz Gábor szakí­tott a lappal. K. Z.: - A Postabank soha nem volt velünk üzleti kap­csolatban, 1994 novemberé­ben Princz mint magánsze­mély vásárolt egyharmad tulajdont az ÉS-ben, ame­lyet aztán három, vitákkal teli hónap után 1995 január­jában névleges áron vissza­vásároltunk tőle. Princz szakmailag is beleszólt a munkába, amit egyre kevés­bé tudtunk tolerálni. A ka­put az tette be, amikor a lap elemezte a Postabank szen­zációs négyes című reklám- szövegét. A pénzintézettel pedig csak akkor kezdtünk el foglalkozni, amikor már nagyon nem tetszett a bank túlzott szerepvállalása a mé­diapiacon. Erre is csak 1996- ban került sor. Másik támo­gatónk, a Soros Alapítvány soha nem akarta befolyásol­ni a lapot, még akkor sem, amikor az SZDSZ-es kultúr­politikát bíráltuk, ráadásul nem is a legfinomabban. VR: - A Blikk is foglalko­zott az Orbán-bányákkal, miért csak most borult ki a bili? K. Z.: - Ők csak a cégbíró­sági adatokat hozták nyilvá­nosságra, és sokan nem vet­ték komolyan, mondván, ez csak egy bulvárlap. Az ügy politikai hátterére mi világí­tottunk rá, újfajta dimenzió­ba helyeztük az eseményeket azzal, hogy a lehető legmé­lyebb pontig mentek el mun­kájuk során a kollégáim. Ér­dekes megfigyelni azonban, hogy a Fidesz-MPP akkor sem a cikkben szereplő állí­tásokat támadta meg, hanem a címet, amelyet aztán peres úton meg is nyert. Persze ak­kor is és most is csak sajtó­perre és nem rágalmazási perre vállalkozott a legna­gyobb kormánypárt. Amit igazán sajnálok, mert a má­sodik esetben jóval mélyebb­re lehetett volna hatolni az igazság bizonyítása érde­kében. VR: - Nem fél a hatalom bosszújától? Hiszen már így is sokan a magyar sajtó Robin Hoodjának tartják. Mi van, ha jön az APEH? K. Z.: - Mitől kellene fél­nem? A lapot nem tudják megszüntetni. Növekszik a példányszámunk, és egyre több a bevétel. Ha jön az adóhatóság, hát jöjjön, nem túlságosan érdekel. Nekem ugyan van vállalkozásom, ám annak nincs köze a mé­diához. Nem szeretem egyébként ezeket az elneve­zéseket, nem vagyok sem­milyen Robin Hood! Egysze­rűen vállaljuk az összeütkö­zést, vállaljuk a konfliktuso­kat, és a riportok közlésekor nem vagyunk tekintettel az ügy érdemi részéhez nem tartozó körülményekre. B. M. L. A kormány azt szeretné, ha magyar koronázási ékszerek 2000-ben a Parlamentbe, 2001-től pedig a Várba, a Szent György téri honvédelmi parancs­nokság épületébe „költöznének”. A magyar Szent Korona véres kardként való hordozásának ter­ve nem kis meglepetést okozott a műtárgyvédelmi szakma berkei­ben. Az Igazságügyi Minisztéri­um és a kulturális tárca közös előterjesztését a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, dr. Kovács Tibor úgy kommentálta, hogy csak a sajtóból értesült a kor­mány tervéről. Addig, míg hivata­los értesítést nem kap, nem kí­vánja véleményezni a történteket.- A kormány létre kíván hoz­ni egy magyar koronabizottsá­got, amelynek tagjai közjogi méltóságok lennének, úgymint: a köztársasági elnök, a minisz­terelnök vagy éppen az Ország- gyűlés elnöke - mondta dr. Somogyvári István, az Igazság­ügyi Minisztérium közigazgatá­si államtitkára. - Az ő felelőssé­gük lenne, hogy a korona meg­felelő környezetbe kerüljön, il­letve minden, ami a megóvását és biztonságát érinti. Ha a kor­mány a jövő keddi ülésén elfo­gadja az előterjesztést, 2000. ja­nuár 1-jén lép érvénybe a tör­vény, s akkor hívják életre a ko­ronabizottságot is. A Szent Koronát és a palást másolatát a Parlament delegá- ciós termébe szállítanák, ami egyébként zárva van a látogatók előtt. De mivel az a cél, hogy mi­nél több állampolgár láthassa az ereklyéket, alaposan át kell gon­dolni a szakembereknek, milyen útvonalon fogadhassák az érdek­lődőket. A tervek szerint 2001- ben a Várban, a Szent György té­ri honvédelmi parancsnokság épületében helyeznék el végle­gesen a koronázási ereklyéket. Sem a koronának, sem a pa­lástnak nem fog használni e/ a kis kaland. A korona arany- il­letve zománcrészének más-más | a hőtágulási együtthatója, így j nem tudni, mi történik velük a 1 szállításkor.- Annak, hogy csak alkonyati fénynél lehet megtekinteni a ko- | ronázási ereklyéket, a palást i/ oka - tudtuk meg Nagy Katalin | restaurátortól. - Gombaspórák vannak a lepel felületén, ame- j lyek, ha nem tartják ugyanazon f fény- és klímaviszonyok között, | növekedni és szaporodni kezde- | nek. Ezért vannak 50 lux fény- I erősség, 18 Celsius-fok és 50-60 J százalék relatív páratartalom I alatt a tartóvitrinek. Nem tudni, hogyan dönt | majd kedden a kormány, egy- valami azért bizonyos: ha opti­mális környezetbe és -bizton­ságba akarják helyezni Ma­gyarország legjelentősebb tár- I gyait, több százmillió forintot | kell áldozniuk. Szenvedi Zoltán Katona Kálmánra rászóltak a kocsmában Romániáig tekert a miniszter Katona Kálmán is nyeregbe pattant, hogy néhány egykori tanárával és a diákokkal elkerekezzen Aradra megemlékezni a szabadság- harcról és a tizenhármak kivégzéséről. Az infrastrukturális minisz­ter kollégiumban aludt, maga mosta el az edényeit. Az egyik kocs- máros rend reutasította, hogy viselkedjen jól. S még Orbán Viktor miniszterelnöknek is szervezett egy soron kívüli programot. A Puskás Tivadar Távközlési Techni­kum néhány tanára és diákja tavaly is letekert Aradra. Már akkor is invitálták Katona Kálmánt, de ő - lévén nem sokkal korábban volt a kormányváltás - éppen a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisz­térium ügyeivel volt elfoglalva. Dr. Horváth László iskolaigazgató azért szerette volna egykori iskolatársát magával vinni, mert tudta, Katonát sajátos érzelmi szálak fűzik az 1848-as forradalomhoz és szabadság- harchoz. A miniszter ugyanis éppen száz évvel később, 1948-ban született, 1971. március 15-én pedig letett egy csokor virá­got Petőfi szobrához, amiért izgatás miatt egy év szabadságvesztésre ítélték. Ebből hat hónapot le is töltött egy fegyházban, há­borús bűnökért elítéltek társaságában. Idén azonban már nem húzhatta ki ma­gát, múlt vasárnap Kecskeméten csatlako­zott hát iskolája csapatához; miután a lá­nyától kölcsönkért egy kerékpárt. Az igaz­gató mellett négy egykori és ugyanennyi je­lenlegi „puskásos” szállt nyeregbe, ám Kecskeméttől Bács megyei tanárok és diá­kok is velük tartottak. Az első meglepetést Szentesen okoz­ták, amikor váratlanul beállítottak az adótoronyhoz, ahol a miniszter főnöki szemlét tartott. A vasárnap éjszakát egy hódmezővásárhelyi tornateremben töltöt­ték, s hétfőn a határ menti Battonyán, egy kollégiumban tértek nyugovóra. Mindenki maga melegítette konzerv vacsoráját, és kénytelenek voltak maguk mosogatni edé­nyeiket. Mint Kátona Kálmán a VR-nek el­mondta, nagyon élvezte az utat, s még azt sem vette zokon, hogy az egyik kocsmában rászóltak, ne üljön az asztalra. Társai hiába mondták a tulajnak, hogy ő miniszter, egy­általán nem hatódott meg. Katona mentsé­gére legyen mondva, padnak nézte az asz­talt, de természetesen azonnal eleget tett a felszólításnak. Kedd reggel lépték át a határt, és a román határőr is nagyon elcsodálko­zott, hogy egy hús-vér miniszter érke­zett kerékpáron, ráadásul bejelentet­lenül. A pécskai parókián rendezkedtek be, innen mentek át - kocsival - este Aradra, a színházi; díszelőadásra. Ahol ott volt Orbán Viktor is, akit a miniszter­nek sikerült rábeszélni, álljon meg náluk, Pécskán egy rövid pihenőre. Az iskola- igazgató szerint több diák még ma sem hiszi el, hogy a miniszterelnökkel vacso­rázhatott együtt, közös fényképeket csi­nálhattak, és a kormányfő dedikálta a pó­lóikat. Orbán Viktor hazautazott, a bicik­lis csapat azonban szerdán visszakereke­zett még Aradra a gyászistentiszteletre és a megemlékezésre. Katona Kálmán lapunknak úgy fogal­mazott, kiderült, hogy a kondíciója rosszabb, mint gondolta, ugyanakkor jobb, mint amit vártak tőle. S azért vállalko­zott rá, hogy a diákokkal együtt végigcsinál mindent, hogy a gyerekek is megtudják: a miniszter is ugyanúgy eszik, alszik, bicikli­zik, mint bárki más. FOTŐ: FEB/KALLUS GYÖRGY p ert vesztett „Nem vagyok Robin Hood”

Next

/
Oldalképek
Tartalom