Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-09 / 236. szám

1999. október 10. ★ VILLANÓFÉNY* 5 Akik túlélték Aradot Kossuth ünneplése a New York i Broadwayn a „Magyarország nem veszett el" transzparens alatt 1851. december 6-án Magyarorszag történelmének egyik leggyászosabb napja kétségkívül ok- \ tóber hatodika. 150 évvel ezelőtt \ ezen a napon végeztek ki Aradon \ tizenhárom honvédtábornokot, \ míg Budapesten az első sza- \ bad magyar kormány minisz- \ terelnökét, gróf Batthyány \ Lajost. A vértanúkról minden I évben megemlékezünk. Ám I azokról kevesebb szó esik, 1 akik élve megúszták Haynau I rémuralmát, amelynek két j nagy túlélője volt: Kossuth / Lajos kormányzó és Görgey k j Artúr, a magyar honvédsereg ik - teljhatalmú parancsnoka. A temesvári csata után Kos­suth Lajos tisztában volt vele, hogy mindennek vége. Tudta, ha az osztrákok kezére jut, kivégzik. Nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot.- Görgey volt az, aki / lebeszélte erről, mond- ; ván, hogy csak a sik- / kasztó pénztárosok vá­lasztják ezt a meglehe­tősen egyszerű utat - mesélte Katona Tamás történész. - A tábor­nok Rákóczival példá­lózott Kossuthnak, aki végül elfogadta a taná­csát az emigrálással kapcsolatban. Lemondott a kor- tj mányzóságról és teljha- ' talommal ruházta fel Gör- geyt. Levágatta a szakál- Iát, lenyíratta a haját, és egyetlen fillér nélkül nekiin­dult a távoli ismeretlenbe. Török földön már legalább ötezer menekült gyűlt ösz;- sze, akik eleinte nem ismer­ték meg Kossuthot. Miután tisztázta magát, a jelen lé­vő egykori katonák meg­tagadták neki az engedel­mességet, mondván, ő már nem kormányzó. Kos­suth válaszút elé került: vagy elfogadja a kialakult helyzetet, vagy kitalál vala­mit, aminek segítségével visszanyerheti tekintélyét.- Ekkor találta ki Gör­gey árulási sztoriját, ami­vel azt próbálta igazolni, hogy ő csak kényszer hatása alatt mondott le a kormány­zóságról - folytatta Katona. - Ettől kezdve Kossuth lett az emigráció vezetője, míg Görgey élete végéig nem tudta lemosni magáról a rá sütött bélyeget. Ráadá­sul a volt kormányzó végig politikai tényező maradt Magyarországon, míg az egykori tábornok a megélhe­tését is csak nehezen tudta biztosítani. Görgey Artúr Rüdiger orosz tábornoknak írt leve­lében annak a reményének adott hangot, hogy „talán elég lesz, ha én leszek az egyetlen áldozat”. Egyéb­ként annak köszönhette az életét, hogy az oroszok a honvédzászlókkal együtt magukkal vitték őt is, hi­szen a cár nemcsak neki, hanem minden katona szá­mára kegyelmet akart Fe­renc Józsefnél. A szövetsé­gesek hamar egymás ellen fordultak a politikai harcté­ren, és az osztrákok úgy döntöttek, inkább életben hagyják Görgeyt, csak ne maradjon a cár udvará­ban a rendkívül tehetsé­ges tábornok. Hazahozatala után Gör­gey Artúr hosszú időre házi őrizetbe került Klagenfurt­ban. Amíg Kossuth a világ­ban utazgatva megpróbált segítséget szerezni a magyar ügynek, Görgeynek még a mindennapi megélhetést biztosító munkavégzést sem engedélyezték.- A helyi kereskedelmi és iparkamara titkárnak kérte fel, a hatóságok azonnal közbeléptek - je­gyezte meg a történész. ­Később is nagyon nehezen tudott megélni, így kényte­len volt vasútépítőként, majd alagútfúróként dol­gozni. Ő legalább hazatérhetett. Deák Ferenc és Andrássy Gyula felkérte Görgeyt a Magyar Királyi Honvédség felállítására, de alkalmazni nem merték a sokak szemé­ben még mindig áruló férfit. 1884-ben rehabilitálták, s aztán a neki folyósított tá­bornoki nyugdíjából tisztes­ségesen meg tudott élni. A két férfi egyébként sok mindenben hasonlított egy­másra. Mindketten óriási szoknyabolondok voltak még öreg napjaikban is. Görgey elől el kellett rejteni a csinos szobalányokat. Kossuth pedig egyszer olyan szépségnek csapta a szelet, akiről később kide­rült, hogy az osztrák titkos- rendőrség besúgója. A hölgy jelentette az esetet, ám Kossuthoz nem „nyúl­hattak hozzá”. Viszont megszervezték, hogy a volt kormányzó feleségét azon­nal a helyszínre utaztassák. Hatalmas családi perpatvar kerekedett az ügyből. Andrássy, a szép akasztott Andrássy Gyula grófot az osztrá­kok katonai és diplomáciai tevé­kenysége miatt halálra ítélték és jelképesen kivégezték. A jóvágá­sú férfi párizsi emigrációja idején egyre-másra hódította meg a fran­cia főváros szalonjainak legszebb hölgyeit. Miután jelképes kivégzé­se miatt mindenki csak a „szép akasztottnak” hívta Párizsban, hó­dításai után a nőktől afelől érdek­lődtek, milyen érzés volt egy akasztottál ágyba bújni. 1858-ban, amnesztiája után tért vissza Magyarországra, ahol szé­dületes karriert futott be a politikai pályán. Előbb hazánk miniszterel­nöke lett a kiegyezés után, majd a Monarchia külügyminisztere­ként a birodalom második emberévé vált. A család ekkor Bécsbe költözött, ahol Andrássy híresen szép felesége, Kendeffy Katinka igen nagy háztartást vitt. Többen annak tulajdonították a gróf ál­lamférfiúi sikereit, hogy szalonját, házának konyháját roppant mód kedvelték a császárvárosban összegyűlt diplomaták. Sok legenda kering Andrássy és Erzsébet királynő viszonyáról. Ezek némelyike szerint szoros szerelmi kapcsolat fűzte össze őket. Erre azonban nincs bizonyíték. 1866 januárjában találkoz­tak először, amikor a gróf egy országgyűlési küldöttséggel járt az osztrák fővárosban, s magyarországi látogatásra hívta az uralko­dópárt. Ferenc József és Erzsébet élt a meghívással, és még ugyanabban a hónapban hazánkba utaztak, ahol szokatlanul hosszú ideig, öt hétig tartózkodtak. Ez az idő elég lehetőséget biztosított arra, hogy Erzsébet és Andrássy többször találkozhas­son, és jobban megismerjék egymást. Ha a szerelem ténye nem is bizonyítható, az biztos, hogy sűrűn váltottak levelet... Bem pasaként halt meg Bem József számára a temesvári ütközet több szempontból is balszerencsésre sikerült: el­vesztette a csatát, ráadásul még a kulcscsont­ját is eltörte. A fegyverletétel után Erdélybe akart visszahúzódni, de miután látta, hogy az is az osztrákok kezére jutott, a hegyeken át menekült el Törökországba. Lengyel dzsi- dások kísérték, amikor román szabadcsapat­tal találták szembe magukat, akik éppen Kmetty tábornokot akarták átadni a császá­riaknak. Mivel Bem embereinek egyenruhája tökéletesen megegyezett az osztrákoké­val, így a románok neki adták át a fo­goly honvédtábornokot. Számos más honvédtiszttel együtt - Guyon Richard és báró Stein Miksa - ők ketten is felvet­ték a mohamedán hitet, mert *> - úgy gondolták, hogy így biztosan nem kerülnek osztrák kézre. Elvégezték rajtuk is az ebben a korban már igen fájdalmas körül­metélést, amely ezek után számtalan esetben lett gúnyolódás tár­gya a magyar emigránsok körében. Bem később Murát pasa néven szolgált a török hadseregben. A csatatéren vesztette életét. Klapka sok-sok dollárt kért Klapka György nem volt éppen a katonák keménységével megáldott őstehetség. Előbb beállt császári­királyi tisztnek, de innen hamar távozott. Megtudta ezt a perzsa sah, és meghívta az ifjú titánt megújuló seregébe. Sőt ami még meglepőbb: az amerikai pol­gárháború kirobbanásakor Klapkát nézte ki parancsnokának az észa­ki sereg. Végül egyikből sem lett semmi. Az előbbit a szabadságharc kitörése miatt nem vállalta, az utóbbi pedig csak egy valami miatt nem jött össze: túl sok pénzt kért a vezetésért. így lett a magyar szabadságharc egyik főszereplője. Könnyen befolyása alá került a szabadság eszméinek, még inkább „főnökeinek”. Ha épp Görgeyvel dolgozott, ő volt a mindenható, ha Kossuthtal, érte lelkesedett. Egyvalamiben viszont ő vitte a pálmát: zseniális haditerveket készített - csak legyen egy Damjanich, aki végrehajtja! A bevehetetlen komáromi várban érte a honvédő háború vége. El tudta érni Haynaunál, hogy a vár több mint húszezres személyzete és ő, sértetlenül hagyhassa el Komáromot és külföldre menekülhessen. Az emigrációban is csak Magyarország függetlensége érdekelte. Még egy délszláv-román-magyar konföderáció is megfordult, fejében. Bárki mellé odaállt, aki egy kicsit is érdekelt volt egy Ausztria elleni háborúban. Tárgyalt francia hercegekkel, később Garibaldival, majd Bismarckkal. Egyik vállalkozása sem járt sikerrel. Sőt üzleti vállalkozásai sem. Amikor végül hazatért, a tőzsdekrach miatt vagyona jó részét elveszítette. Ekkor már har­madik változatban készítette emlékiratait, amelyben részletesen foglalkozik a honvédő háború megítélésével. Áz oldalt írta: Major Zsuzsanna és Szenvedi Zo

Next

/
Oldalképek
Tartalom