Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09 / 236. szám
1999. október 10. ★ KÖZELRŐL ★ 3 (Folytatás az első oldalról) Magyarországon 24 récefaj él, ebből azonban mindössze négyet lehet vadászni, a többi szigorúan védett. Somogybán a Balaton környéki, Irmapuszta melletti, Deseda menti vadász területek a legkedveltebbek ilyenkor. A tőkésréce a legnagyobb, s a legismertebb. Ritkább a kerceréce és a barátréce. Az apró, és szélsebesen repülő csörgőréce elejtése igazi bravúr. Aki pedig dublét lő, - vagyis két lövéssel két récét lő, tizedmásodpercnyi különbséggel - igazi i mester. Bállá Sándor már jónéhány ilyen emlékezetes dublé büszke „tulajdonosa”. Azt mondja: egyelőre csak a hazai fajokra lehet vadászni, ezek itt keltek, itt nevelődtek. Napokon belül viszont Balta Sándor a zsákmánnyal kezdődnek az északi vonulások, ilyenkor a Mazuri tavak, a Spitzbergák környékén megjelölt récét is FOTÓ: TÖRÖK ANETT lehet lőni. Ő maga már ejtett olyan récét is, amelyen a hollandiai madártani intézet gyűrűje volt. Ravasz récék szezonja Modern kori nemesek A Magyar Történelmi Családok Egyesülete szeretné, ha a nemesi előneveket ismét használhatnák. A javaslat hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet. Ha a T. Ház elfogadja, Somogybán mintegy száz nemesi család viselhetné újra grófi, bárói címét. A magyar nemesi és főnemesi rangot és az ezzel járó hercegi, őrgrófi, grófi, bárói, nemesi rangjelző címeket, valamint a vitéz cím használatát egy 1947-ben született törvény tiltotta meg. Azóta a nemesi előnév, a nemesi címer és jelvény, illetve a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezés használata tilos. Ezt a törvénycikket szeretné a Magyar Történelmi Családok Egyesülete hatályon kívül helyeztetni, hiszen a név szabad használatának tilalma alapvető emberi jogot sért. Az indítvány már el is készült, dr. Csapody Miklós, országgyűlési képviselő (MDF) úgy látja, hogy a magyar nemesi családoknak valóban méltányolandó törekvésének, hogy saját történelmi rangelnevezéseiket és előneveiket családnevük előtt használhassák, úgy mint például Ausztriában, Németorszgában és más európai országokban is szokásos. Mintegy 8000-8500 magyar állampolgárt, azaz 3000 családot érint a ma is érvényben lévő tilalom. Ebből hozzávetőleg 100 családot Somogybán. Gőzsy Zoltánnak, a megyei levéltár feudális kori referensének gyakran kerül az asztalára régi nemesi irat. Azt mondta, pontos somogyi adatot szinte lehetetlen meghatározni, annyira szerteágazóak a családfák. A magyarban a nemzetség szó nem szótagjából lett a nemes, azokat megkülönböztetve, akik meghatározó szerepet játszottak az ország sorsának alakulásában, a haza védelmében, a művelődés pártolásában, az ipar fejlesztésében és nemzeti intézményeink megalapításában. Gőzsy Zoltán szerint ha a javaslat megvalósulna, mindenkinek szíve joga lenne eldönteni, hogy viseli-e az előnevet vagy sem, bár félő, hogy ezrével ostromolnák a származásuk felől kutakodó emberek a levéltárat. Azt mindenesetre furcsának találná, ha a hatósági okmányokban is megjelennének a címek. A nagybajomi Deák Varga József címergrafikus. A somogyi települések címerei — többek közt Kaposváré is — javarészt az ő keze munkáját dicsérik. Találkozásunkkor is épp egy saját készítésű címer avatójára indult, ezúttal Somogysimonyiba. Évente átlagban 8-10 olyan megrendelést is teljesít, amely nemesi címerek készítésére szól. Mint mondja, a kutyabőr még a kádári világban is fontos volt az igazi arisztokraták számára. Jelenleg egy XV. századi és egy múlt századi nemesi család eredetei okmányai is a birtokában vannak. Legutóbb Párizsból hívták fel egy nemesi eredetet igazoló családfa elkészítését kérve. Úgy gondolja, hogy a történelmi hagyomány tisztelete miatt rendkívül fontos lenne elfogadni az új törvényt. Vallja, hogy az igazi arisztokrata már messziről megismerszik, légyen bármi is a polgári foglalkozása. Éppen ezért nem tartaná idejét múltnak a régi üdvözlési formákat a közben eltelt fél évszázad ellenére sem. Somogybán élnek Széchenyik, Berzsenyik, Somssichok, Festetichek, Esterházyk is szép számmal. Széchenyi István kaposvári autószerelő diáktársai között volt már Károly Róbert, Babits Mihály, és Batthyány Lajos is. Összesen hat híres nevű tanuló járt az osztályba, úgyhogy igazán nemes társaságban nőtt föl. Nem nézett még utána családfájának, de mint elmondta, a törvénymódosítás után nem kizárt, hogy megtenné. Úgy gondolja, hogy előjogokkal nem járna a cím, de a család iránti tiszteletből biztos felvenné, hiszen nem kell szégyellni, ha valakinek kék vér csörgedezik az ereiben. Másrészt raccsolni és párbajozni sem kötelező. Elvégre egy demokratikus köztársaságban élünk. Takács Zoltán SZÜRKE GÖMB A HÁZTETŐK FELETT Ufót láttak Bélaváron Ufó járt Bélaváron. Akik látták, szavahihető emberek, ráadásul sosem hittek az idegenekben. Most azonban más magyarázatot nem tudnak arra, amit láttak. — Anyu gyere ki, ezt nézd meg. A felszólításra az asz- szony a kisebbik gyerekével együtt kisietett. Az ajtóban aztán kis híján gyökeret vertek mindketten. Egy szürke gömb jelent meg a háztetők felett Bélaváron. Akik látták, nem tudják másként magyarázni a dolgot: ufó látogatta meg a falut. — Azóta ki sem merek menni sötétedés után - mondja Tnrcsics Józsefné, az óvoda élelmezésvezetője. — Nem hiszünk az idegen lényekben, de nem tudunk épkézláb magyarázatot arra, amit láttunk. Ha magasan az égen lett volna, rá lehet fogni, hogy valamilyen légköri jelenség. Az egy méter átmérőjű, gömb formájú felhő azonban közvetlenül a háztetők felett úszott el — mondják. A 17 éves Turcsics Gábor vette észre először, amint a különös felhő éppen az egyik ház fölött gomolygott. A fiatalember először azt hitte, hogy az ott lakók befűtöttek, mivel a gömb közvetlenül a kémény fölött lebegett. Azonban a jelenség nem maradt sokáig egy helyben; elindult és végighömpölygött a háztetők fölött. Hogy mikor és merre távozott a faluból, nem tudni, mivel az asszony — biztos ami biztos — gyorsan fedél alá terelte a gyerekeit. Kiderült: nem Turcsicsék az egyetlenek Bélaváron, akiknek ufo-élménye volt az elmúlt napokban. Egy fiatal- asszony autóját Szigetvártól Barcsig kísérte egy hasonló felhő. Annyi különbséggel, hogy az fénylett, ez a mostani viszont nem. Nagy László Csőre töltve jött haza a félj Az év elején még egy lehetőséget kaptak azok, akiknek fegyverük ugyan volt, engedélyük viszont nem. A „titokban fegyverkezőknek” hat hónap állt rendelkezésre, hogy minden következmény nélkül beszolgáltassák a pisztolyt, a puskát, a lőszert Somogybán csak egy-két ősrégi puska és néhány doboz kispuska-lőszer került elő. A hatóságok persze tudják: ennél sokkal több az engedély nélküli fegyver a megyében. Azt is, hogy legtöbbször egy véletlen, sokszor tragikus esemény vezeti csak nyomra a rendőröket. Majdnem tragédiával végződött az a marcali eset is, melyben most mondott jogerős ítéletet a kaposvári bíróság. Gsvindt Sándor négy-öt éve a piacon vett egy ismeretien - azóta is kideríthetetlen személyazo- nosságú - férfitól vásárolt egy 4,5-ös kaliberű, cseh gyártmányú légfegyvert és vagy félszáz kispuska-lőszert. A puskát házilag egy kicsit „feltuningolta”: 5,6-os kaliberűre. Tavaly december 29-én reggel kiment a szőlőjébe, egy kis lőgyakor- latra. A pisztolyt aztán megtöltötte és a csövénél megtörve a táskájába tette. Hazaérve a helyére akarta tenni a fegyvert, a csövet visz- szahajtotta, és - anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy töltve van-e - meghúzta az elsütöbillen- tyűt. A pisztoly elsült és eltalálta a férfi feleségét. A lövedék a mellkason hatolt be és a gerincoszlop mellett állt meg. Az asszony életét csak az azonnali műtét mentette meg, egyik lába azonban lebénult. A lakásban a nyomozók még egy puskát találtak: ehhez sem volt engedélye a férfinak. A bíróság Gsvindt Sándort két rendbeli lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntettében találta bűnösnek, egy év tíz havi börtön- büntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását négy évre felfüggesztette. (Jakab) Sárkánykaland Bravúros légi vállalkozásba kezdett tegnap Szabados Zoltán, aki társával az Adriaitengert akarja átrepülni. Az ultra könnyű repülőgép motorja azonban leállt... Szlovéniá-ban kényszerleszállást hajtottak végre - értesült a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel. Szabados Zoltán és Kovács Márk hetekig készült a kaposújlaki repülőtéren. A tegnapi rajt azonban nem úgy alakult, ahogy eltervezték. A sármelléki kilépéskor kiderült, hogy a rádió meghibásodott, s emiatt nem folytathatják tovább az utat. Gyors szerelés, aztán elindultak, később viszont az időjárás nehezítette a somogyi páros dolgát. Mindketten gyakorlott repülősök, így az ellenszéllel még csak-csak elboldogultak, ám a váratlan motorhiba miatt félbeszakították az utat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Postojna közelében leszállásra alkalmas területet találtak. Este még Portorozsig akartak eljutni, ahonnan a tervek szerint ma indulnak tovább, az Adria felett. Az úticél várhatóan Velence lesz, a táv csaknem százharminc kilométer. (Harsányi) Boltos-bosszú Nemrég Kaposvárról költözött Nagyberkibe egy család - több gyerekkel, és pénztelenül. Hogy legyen mit enniük, az asszony hitelbe vásárolt a közeli kis élelmiszerboltban. Néhány hónap alatt vagy 18-19 ezer forint tartozást halmozott fel. Aztán a bolt megszűnt, az adósság maradt. A minap éppen a polgármesteri hivatalba ment, hogy pénzt vegyen föl, a sajátját és megbízásból szomszédjáét is. Látta ezt a bolt két volt alkalmazottja és úgy gondolták: ideje behajtani a tartozást. Ami eztán történt, arra persze mindkét fél másképpen emlékszik. Az asszony szerint a két nő követelte a pénzt, mire ő felajánlotta, hogy most kétezer forintot ad a többit később. A két boltos erőnek erejével elvett tőle tízezer forintot. Dulakodás, csetepaté következett, nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel... Mindezt végignézte az asszony kislánya is. A két nő - a 44 éves anya és a feleannyi idős lánya - úgy emlékszik, adósuk támadott először. Ennek ellenére a rendőrségen önbíráskodásért kell felelniük. (Jakab) Eltüntetett levelek I Száztizenöt levél várta Bar- I csőn egy családi ház eldugott padlásán hosszú hóna- I pokig, hogy kikézbesítsék. A I leveleket a helyi postahivatal rovatolójában gyűjtötte ■ össze az egyik alkalmazott. I Aztán a belső ellenőrzéstől * félve hazavitte őket. I A júliusi események most kerül■ tek napvilágra: egy per lezárul- _ tával. A történet szereplői azon- I bán nem járultak hozzá nevük | közzételéhez. Sok mindenre nincs magyarázat, főleg a „mi- I ért”- ekre nincs. Mert az ügyön I éppen azok nyertek, akiket a posta alkalmazottja megkárosí- I tött, azaz a címzettek. Három hónappal ezelőtt a " Barcson élő T. A. befőttesüvege■ két keresett a háza padlásán, és I postai zsákokra, bennük pedig ■ levelekre bukkant. Száztizenöt _ levél porosodott ott, némelyik a I rápecsételt bélyegző tanúsága I szerint február óta.- Azonnal értesítettem a pécsi I postaigazgatóságot - mesélte -, I ahonnan kijött egy vizsgálóbiztos és két tanú jelenlétében a I címzettek alapján leltárba vette I mindegyik levelet. T. A. volt felesége Cs. Zs. a ■ barcsi postán dolgozott ez idő I tájt a rovatolóban. Az volt a fel- ® adata, hogy reggel hattól fél tízig ■ kiossza a leveleket a postások- I nak. Ezt ezek szerint nem mind- I egyik levéllel tette meg: néha el- _ rakott egyet-egyet a fiókjába. A I levelek lassan gyűltek a fiókban. | Bennük nem volt pénz, nem voltak értékek.... Amint a rovato- I lóban munkálkodó hölgy később I elmondta, azért vitte azokat haza, mert félt, hogy egy belső el- I lenőrzés után a küldemények I visszatartásáért felelősségre von- ® ják. A levelek ugyanattól a feladótól származtak és bélyeg nélkül, vagyis portósan adták fel valamennyit - tájékoztatott Kasza Gyula a Pécsi Postaigazgatóság üzemeltetés-ellenőrzési osztályának vezetője. - 1979 óta vagyok az ellenőrzési osztályon, de ilyen értelmetlen üggyel még nem találkoztam. Előfordulhatnak belső jogsértések, de ennek a történetnek nincs elfogadható magyarázata. A leveleket nem bontották fel, csak gyűjtögették hónapokon keresztül. Egyébként a róva tolónál dolgozó Cs. Zs. azt mondta, hogy esze ágában sem volt felvinni a padlásra, ott álltak a konyhájában. Cs. Zs. egyszer azzal védekezett, hogy más is megteszi azt a postánál, hogy elrak egy-egy levelet, és nem adja ki a postásnak. Cservölgyi Józsefné a barcsi posta vezetője szerint viszont ez az eset egyedi, máskor nem fordult elő. A rovatolóban dolgozó asszonyt egyébként súlyos postai szabálytalanságért felelősségre vonták és elbocsátották. Miután megkerültek a levelek, és lefújták róluk a port, valamennyit kikézbesíthették. A címzettek nagy része azonban nem vette át a portós küldeményt. Azok azért felkerültek a Budapesti Levélfeldolgozó Üzemhez, hogy ott álljanak még pár hónapot. Megsemmisítés vár rájuk, ha senkinek sem kellenek. Amint a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel megtudta, a levelek kivétel nélkül ugyanazt a fénymásolt szöveget tartalmazták: egy láncjáték utasítását, amelyben a továbbküldőket szerencse, a lánc megszakítóit szerencsétlenség éri majd. Cs Zs. száztizenötszörösen szakította meg a láncot. Mondani se kell, hogy nem nyert vele semmit. Szélesi Sándor
