Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-09 / 236. szám

1999. október 10. ★ KÖZELRŐL ★ 3 (Folytatás az első ol­dalról) Magyarországon 24 récefaj él, ebből azon­ban mindössze négyet lehet vadászni, a többi szigorúan védett. So­mogybán a Balaton környéki, Irmapuszta melletti, Deseda menti vadász területek a leg­kedveltebbek ilyenkor. A tőkésréce a legna­gyobb, s a legismer­tebb. Ritkább a kerceré­ce és a barátréce. Az apró, és szélsebesen re­pülő csörgőréce elejté­se igazi bravúr. Aki pe­dig dublét lő, - vagyis két lövéssel két récét lő, tizedmásodpercnyi különbséggel - igazi i mester. Bállá Sándor már jónéhány ilyen emlé­kezetes dublé büszke „tulajdonosa”. Azt mondja: egyelőre csak a hazai fajokra lehet vadászni, ezek itt kel­tek, itt nevelődtek. Na­pokon belül viszont Balta Sándor a zsákmánnyal kezdődnek az északi vonulások, ilyenkor a Mazuri tavak, a Spitzbergák környé­kén megjelölt récét is FOTÓ: TÖRÖK ANETT lehet lőni. Ő maga már ejtett olyan récét is, amelyen a hollandiai madártani intézet gyű­rűje volt. Ravasz récék szezonja Modern kori nemesek A Magyar Történelmi Csalá­dok Egyesülete szeretné, ha a nemesi előneveket ismét használhatnák. A ja­vaslat hamarosan az Or­szággyűlés elé kerülhet. Ha a T. Ház elfogadja, So­mogybán mintegy száz ne­mesi család viselhetné új­ra grófi, bárói címét. A magyar nemesi és főneme­si rangot és az ezzel járó her­cegi, őrgrófi, grófi, bárói, ne­mesi rangjelző címeket, vala­mint a vitéz cím használatát egy 1947-ben született tör­vény tiltotta meg. Azóta a nemesi előnév, a nemesi cí­mer és jelvény, illetve a ne­mesi nemzetségi származás­ra utaló kifejezés használata tilos. Ezt a törvénycikket sze­retné a Magyar Történelmi Családok Egyesülete hatá­lyon kívül helyeztetni, hi­szen a név szabad használa­tának tilalma alapvető embe­ri jogot sért. Az indítvány már el is készült, dr. Csapody Miklós, országgyűlési képvi­selő (MDF) úgy látja, hogy a magyar nemesi családoknak valóban méltányolandó tö­rekvésének, hogy saját törté­nelmi rangelnevezéseiket és előneveiket családnevük előtt használhassák, úgy mint például Ausztriában, Németorszgában és más eu­rópai országokban is szoká­sos. Mintegy 8000-8500 ma­gyar állampolgárt, azaz 3000 családot érint a ma is érvény­ben lévő tilalom. Ebből hoz­závetőleg 100 családot So­mogybán. Gőzsy Zoltánnak, a megyei levéltár feudális kori referensének gyakran kerül az asztalára régi nemesi irat. Azt mondta, pontos somogyi adatot szinte lehetetlen meg­határozni, annyira szerteága­zóak a családfák. A magyar­ban a nemzetség szó nem szó­tagjából lett a nemes, azokat megkülönböztetve, akik meg­határozó szerepet játszottak az ország sorsának alakulásá­ban, a haza védelmében, a művelődés pártolásában, az ipar fejlesztésében és nemze­ti intézményeink megalapítá­sában. Gőzsy Zoltán szerint ha a javaslat megvalósulna, mindenkinek szíve joga lenne eldönteni, hogy viseli-e az előnevet vagy sem, bár félő, hogy ezrével ostromolnák a származásuk felől kutakodó emberek a levéltárat. Azt mindenesetre furcsának talál­ná, ha a hatósági okmányok­ban is megjelennének a cí­mek. A nagybajomi Deák Varga József címergrafikus. A somo­gyi települések címerei — töb­bek közt Kaposváré is — java­részt az ő keze munkáját di­csérik. Találkozásunkkor is épp egy saját készítésű címer avatójára indult, ezúttal Somogysimonyiba. Évente át­lagban 8-10 olyan megrende­lést is teljesít, amely nemesi címerek készítésére szól. Mint mondja, a kutyabőr még a kádári világban is fontos volt az igazi arisztokraták számára. Jelenleg egy XV. századi és egy múlt századi nemesi család eredetei okmá­nyai is a birtokában vannak. Legutóbb Párizsból hívták fel egy nemesi eredetet igazoló családfa elkészítését kérve. Úgy gondolja, hogy a törté­nelmi hagyomány tisztelete miatt rendkívül fontos lenne elfogadni az új törvényt. Vall­ja, hogy az igazi arisztokrata már messziről megismerszik, légyen bármi is a polgári fog­lalkozása. Éppen ezért nem tartaná idejét múltnak a régi üdvözlési formákat a közben eltelt fél évszázad ellenére sem. Somogybán élnek Széchenyik, Berzsenyik, Somssichok, Festetichek, Esterházyk is szép számmal. Széchenyi István kaposvári autószerelő diáktársai között volt már Károly Róbert, Ba­bits Mihály, és Batthyány La­jos is. Összesen hat híres ne­vű tanuló járt az osztályba, úgyhogy igazán nemes társa­ságban nőtt föl. Nem nézett még utána családfájának, de mint elmondta, a törvénymó­dosítás után nem kizárt, hogy megtenné. Úgy gondolja, hogy előjogokkal nem járna a cím, de a család iránti tiszte­letből biztos felvenné, hiszen nem kell szégyellni, ha vala­kinek kék vér csörgedezik az ereiben. Másrészt raccsolni és párbajozni sem kötelező. Elvégre egy demokratikus köztársaságban élünk. Takács Zoltán SZÜRKE GÖMB A HÁZTETŐK FELETT Ufót láttak Bélaváron Ufó járt Bélaváron. Akik lát­ták, szavahihető emberek, ráadásul sosem hittek az idegenekben. Most azon­ban más magyarázatot nem tudnak arra, amit láttak. — Anyu gyere ki, ezt nézd meg. A felszólításra az asz- szony a kisebbik gyereké­vel együtt kisietett. Az ajtó­ban aztán kis híján gyöke­ret vertek mindketten. Egy szürke gömb jelent meg a háztetők felett Bélaváron. Akik látták, nem tudják másként magyarázni a dolgot: ufó látogatta meg a falut. — Azóta ki sem me­rek menni sötétedés után - mondja Tnrcsics Józsefné, az óvoda élelmezésvezető­je. — Nem hiszünk az ide­gen lényekben, de nem tu­dunk épkézláb magyaráza­tot arra, amit láttunk. Ha magasan az égen lett volna, rá lehet fogni, hogy valami­lyen légköri jelenség. Az egy méter átmérőjű, gömb formájú felhő azonban közvetlenül a háztetők felett úszott el — mondják. A 17 éves Turcsics Gábor vette észre először, amint a külö­nös felhő éppen az egyik ház fölött gomolygott. A fiatal­ember először azt hitte, hogy az ott lakók befűtöttek, mivel a gömb közvetlenül a ké­mény fölött lebegett. Azon­ban a jelenség nem maradt sokáig egy helyben; elindult és végighömpölygött a házte­tők fölött. Hogy mikor és merre tá­vozott a faluból, nem tudni, mivel az asszony — biztos ami biztos — gyorsan fedél alá terelte a gyerekeit. Kiderült: nem Turcsicsék az egyetlenek Bélaváron, akiknek ufo-élménye volt az elmúlt napokban. Egy fiatal- asszony autóját Szigetvártól Barcsig kísérte egy hasonló felhő. Annyi különbséggel, hogy az fénylett, ez a mos­tani viszont nem. Nagy László Csőre töltve jött haza a félj Az év elején még egy le­hetőséget kaptak azok, akiknek fegyverük ugyan volt, engedélyük viszont nem. A „titokban fegyverkezőknek” hat hónap állt rendelkezés­re, hogy minden követ­kezmény nélkül beszol­gáltassák a pisztolyt, a puskát, a lőszert Somogybán csak egy-két ősrégi puska és néhány do­boz kispuska-lőszer került elő. A hatóságok persze tudják: ennél sokkal több az engedély nélküli fegyver a megyében. Azt is, hogy legtöbbször egy véletlen, sokszor tragikus esemény vezeti csak nyomra a rend­őröket. Majdnem tragédiával végződött az a marcali eset is, melyben most mondott jogerős ítéletet a kaposvári bíróság. Gsvindt Sándor négy-öt éve a piacon vett egy ismeretien - azóta is ki­deríthetetlen személyazo- nosságú - férfitól vásárolt egy 4,5-ös kaliberű, cseh gyártmányú légfegyvert és vagy félszáz kispuska-lő­szert. A puskát házilag egy kicsit „feltuningolta”: 5,6-os kaliberűre. Tavaly decem­ber 29-én reggel kiment a szőlőjébe, egy kis lőgyakor- latra. A pisztolyt aztán meg­töltötte és a csövénél meg­törve a táskájába tette. Ha­zaérve a helyére akarta ten­ni a fegyvert, a csövet visz- szahajtotta, és - anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy töltve van-e - meghúzta az elsütöbillen- tyűt. A pisztoly elsült és el­találta a férfi feleségét. A lö­vedék a mellkason hatolt be és a gerincoszlop mellett állt meg. Az asszony életét csak az azonnali műtét mentette meg, egyik lába azonban lebénult. A lakásban a nyomozók még egy puskát találtak: ehhez sem volt engedélye a férfinak. A bíróság Gsvindt Sándort két rendbeli lő­fegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint foglal­kozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntettében találta bűnös­nek, egy év tíz havi börtön- büntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását négy évre felfüggesztette. (Jakab) Sárkánykaland Bravúros légi vállalkozásba kezdett tegnap Szabados Zoltán, aki társával az Adriai­tengert akarja átrepülni. Az ultra könnyű repülőgép mo­torja azonban leállt... Szlovéniá-ban kényszerle­szállást hajtottak végre - ér­tesült a Somogyi Hírlap Va­sárnap Reggel. Szabados Zoltán és Kovács Márk hetekig készült a kaposújlaki re­pülőtéren. A tegnapi rajt azon­ban nem úgy alakult, ahogy el­tervezték. A sármelléki kilépés­kor kiderült, hogy a rádió meg­hibásodott, s emiatt nem folytat­hatják tovább az utat. Gyors sze­relés, aztán elindultak, később viszont az időjárás nehezítette a somogyi páros dolgát. Mindket­ten gyakorlott repülősök, így az ellenszéllel még csak-csak elbol­dogultak, ám a váratlan motor­hiba miatt félbeszakították az utat. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy Postojna közelé­ben leszállásra alkalmas terüle­tet találtak. Este még Portorozsig akartak eljutni, ahonnan a tervek szerint ma in­dulnak tovább, az Adria felett. Az úticél várhatóan Velence lesz, a táv csaknem százhar­minc kilométer. (Harsányi) Boltos-bosszú Nemrég Kaposvárról költözött Nagyberkibe egy család - több gyerekkel, és pénztelenül. Hogy legyen mit enniük, az asszony hitelbe vásárolt a közeli kis élelmiszerboltban. Néhány hónap alatt vagy 18-19 ezer forint tartozást halmozott fel. Aztán a bolt megszűnt, az adósság maradt. A minap éppen a polgármesteri hivatalba ment, hogy pénzt vegyen föl, a sajátját és megbízásból szom­szédjáét is. Látta ezt a bolt két volt alkalmazottja és úgy gondolták: ideje behajtani a tartozást. Ami eztán történt, arra persze mindkét fél másképpen emlékszik. Az asszony szerint a két nő követelte a pénzt, mire ő felajánlotta, hogy most kétez­er forintot ad a többit később. A két boltos erőnek erejével elvett tőle tízezer forintot. Dulakodás, csetepaté következett, nyolc napon belül gyó­gyuló sérülésekkel... Mindezt végignézte az asszony kislánya is. A két nő - a 44 éves anya és a feleannyi idős lánya - úgy emlékszik, adósuk támadott először. Ennek ellenére a rendőrségen önbíráskodásért kell felel­niük. (Jakab) Eltüntetett levelek I Száztizenöt levél várta Bar- I csőn egy családi ház eldu­gott padlásán hosszú hóna- I pokig, hogy kikézbesítsék. A I leveleket a helyi postahiva­tal rovatolójában gyűjtötte ■ össze az egyik alkalmazott. I Aztán a belső ellenőrzéstől * félve hazavitte őket. I A júliusi események most kerül­■ tek napvilágra: egy per lezárul- _ tával. A történet szereplői azon- I bán nem járultak hozzá nevük | közzételéhez. Sok mindenre nincs magyarázat, főleg a „mi- I ért”- ekre nincs. Mert az ügyön I éppen azok nyertek, akiket a posta alkalmazottja megkárosí- I tött, azaz a címzettek. Három hónappal ezelőtt a " Barcson élő T. A. befőttesüvege­■ két keresett a háza padlásán, és I postai zsákokra, bennük pedig ■ levelekre bukkant. Száztizenöt _ levél porosodott ott, némelyik a I rápecsételt bélyegző tanúsága I szerint február óta.- Azonnal értesítettem a pécsi I postaigazgatóságot - mesélte -, I ahonnan kijött egy vizsgálóbiz­tos és két tanú jelenlétében a I címzettek alapján leltárba vette I mindegyik levelet. T. A. volt felesége Cs. Zs. a ■ barcsi postán dolgozott ez idő I tájt a rovatolóban. Az volt a fel- ® adata, hogy reggel hattól fél tízig ■ kiossza a leveleket a postások- I nak. Ezt ezek szerint nem mind- I egyik levéllel tette meg: néha el- _ rakott egyet-egyet a fiókjába. A I levelek lassan gyűltek a fiókban. | Bennük nem volt pénz, nem voltak értékek.... Amint a rovato- I lóban munkálkodó hölgy később I elmondta, azért vitte azokat ha­za, mert félt, hogy egy belső el- I lenőrzés után a küldemények I visszatartásáért felelősségre von- ® ják. A levelek ugyanattól a fel­adótól származtak és bélyeg nél­kül, vagyis portósan adták fel valamennyit - tájékoztatott Ka­sza Gyula a Pécsi Postaigazgató­ság üzemeltetés-ellenőrzési osz­tályának vezetője. - 1979 óta va­gyok az ellenőrzési osztályon, de ilyen értelmetlen üggyel még nem találkoztam. Előfordulhat­nak belső jogsértések, de ennek a történetnek nincs elfogadható magyarázata. A leveleket nem bontották fel, csak gyűjtögették hónapokon keresztül. Egyéb­ként a róva tolónál dolgozó Cs. Zs. azt mondta, hogy esze ágá­ban sem volt felvinni a padlásra, ott álltak a konyhájában. Cs. Zs. egyszer azzal védeke­zett, hogy más is megteszi azt a postánál, hogy elrak egy-egy le­velet, és nem adja ki a postás­nak. Cservölgyi Józsefné a barcsi posta vezetője szerint viszont ez az eset egyedi, máskor nem fordult elő. A rovatolóban dolgo­zó asszonyt egyébként súlyos postai szabálytalanságért fele­lősségre vonták és elbocsátották. Miután megkerültek a leve­lek, és lefújták róluk a port, vala­mennyit kikézbesíthették. A címzettek nagy része azonban nem vette át a portós külde­ményt. Azok azért felkerültek a Budapesti Levélfeldolgozó Üzemhez, hogy ott álljanak még pár hónapot. Megsemmisítés vár rájuk, ha senkinek sem kellenek. Amint a Somogyi Hírlap Vasár­nap Reggel megtudta, a levelek kivétel nélkül ugyanazt a fény­másolt szöveget tartalmazták: egy láncjáték utasítását, amely­ben a továbbküldőket szerencse, a lánc megszakítóit szerencsét­lenség éri majd. Cs Zs. száztizenötszörösen szakította meg a láncot. Monda­ni se kell, hogy nem nyert vele semmit. Szélesi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom