Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-06 / 207. szám
SOMOGYI HÍRLAP Világtükör 1999. szeptember 6., hétfő Hírek Meglátogatta Szabó János, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere és Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök az ENSZ Ciprusi Béke- fenntartó Misszió (UNFICYP) 109 tagú magyar kontingensét. Ann Hercus és az UNFICYP katonai parancsnoka, Evergisto de Vergara vezérőrnagy a magyar katonák átlagon felüli teljesítményéről, lelkiismeretes szolgálatellátásáról és fegyelmezettségéről számolt be a delegáció tagjainak. Élesen elítélték a koszovói ENSZ-misszió és a szakadár albán Koszovói Felszabad!tási Hadsereg (UCK) vezetői a szombatra virradóra Pristinában elkövetett pokolgépes merényletet, amelynek célpontja vélhetően egy szerb csáád volt. Az egy ember életét kioltó és öt személyt megsebesítő merénylet egy lakóházban történt: ismeretlen tettesek csaknem két kilogramm- nyi robbanóanyagot tartalmazó pokolgépet erősítettek a család lakásának bejárati ajtajára, majd működésbe hozták a pokolgépet. A család a tömbházban élő utolsó szerb família volt. A török hadsereg 19 kurd gerillát ölt meg az ország délkeleti részén kirobbant összecsapásokban, míg a saját vesztesége hét katona volt. A félhivatalos Anatolia hírügynökség vasárnapi jelentése szerint a Van és Batman tartományban fellángolt harcok voltak az első jelentősebb összecsapások a kormánycsapatok és a gerillák között azóta, hogy a Kurd Munkáspárt (PKK) augusztus 25-én bejelentette harcosainak kivonását Törökországból. II. János Pál pápa elítélte a „megfélemlítés és az erőszak súlyos cselekményeit” az Indonéziához tartozó Kelet- Timoron, amelynek lakossága az elmúlt napokban népszavazáson nyilvánította ki akaratát a függetlenségre. A katolikus egyházfő aggasztónak nevezte a Kelet-Timorról érkező híreket, és kívánságát fejezte ki, hogy nyugalom, egyetértés honoljon a területen. Az Etna kitört szombat este, és egy frissen keletkezett nyíláson át újabb izzó lávafolyamot önt magából. Európa legnagyobb működő tűzhányója hatalmas morajlás közepette hamut és izzó parazsat lövellt a magasba, nagy riadalmat keltve a turisták és a környékbeli lakosok között. A vulkán 200 méteres magasságig feldobta a diónyi lávaköveket. Német botránykrónika Minden nap új botrányt hoz Németországban. A sajtó azon kesereg, hogy Európa gazdasági óriása lassanként banánköztársasággá válik, s legfeljebb az a vigasztaló, hogy banánhéjak is vannak: a nyilvánosság reflektorfényében Vannak olyan esetek, amelyek a büntető törvénykönyv hatáskörébe tartoznak, kimerítik a csalás vagy a zsarolás fogalmát. Máskor a finom megfogalmazás szerint „át nem látható, baráti szolgáltatások történtek”, amelyek súrolják, helyenként átlépik a korrupció határait. A német botrányok - s ez alighanem nemzetközi jelenség - „pártsemlegesek”: szociáldemokraták, konzervatívok, párton kívüli személyiségek egyaránt részesek bennük. Bonn és Köln építészeti főigazgatója zavaros ügyletek miatt került tűz alá. Dieter Diekmann bonni keresztény- demokrata politikus azért, mert háromnegyed, majd pedig egymillió márka kenőpénz ment át a kezén; most vizsgálati fogságban ül. Walter Mompert, a berlini szociáldemokraták legutóbbi polgármesterjelöltje egy „SPD- hez közeli” cégtől kapott kiadós juttatásokat ellenszolgáltatás reményében, ráadásul kiderítették, hogy bejárónője után elfelejtette fizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást. A kiéli egyetem szigorúan pártonkívüli zoológiaprofesszora, Berndt Heydemann annyira védte a környezetet, hogy az egyetem pénzeiből saját, 18 hektáros „ökoparkot” létesített. Jellemző, hogy a vizsgálat során hat családi házában és lakásában kellett házkutatást tartani. A kancellárnak is kínos volt, amikor egyik kampányfőnökét, Bodo Hom- bachot nemcsak ingatlanügyletekkel vádolták, hanem azt is a szemére vetették, hogy egy félmillió márkás, különleges Mercedes 420S gépkocsit szereztetett be magának a rendőrség amúgy szűk keretének a terhére.. A szépreményűnek tartott szociáldemokrata politikust egyelőre „parkolópályára” tették: európai uniós megbízott a Balkánon. A német lapok szerint ott sem fog sok jót tanulni. Réti Ervin Új közel-keleti megállapodás Izrael békét szeretne Szíriával és Libanonnal is Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke szombat éjjel aláírta a Wye Plantation-i egyezmény végrehajtásáról létrejött megállapodást. Az aláírásra közép-európai idő szerint este 11 óra után néhány perccel került sor, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter, Hoszni Mubarak egyiptomi államfő és II. Abdalláh jordániai király jelenlétében. Barak és Ajafat után ők is ellátták kézjegyükkel az okiratot.Az aláírást követően mondott beszédében Ehud Barak békefelhívást intézett Libanonhoz és Szíriához. „Szeretném föleleveníteni a békefolyamatot Szíriával éppúgy, mint Libanonnal. E helyről felszólítom Háfez Asszad szíriai elnököt, hogy tegye félre az összes régi ellentétet, és találjon módot a tárgyalások újrakezdésére” - mondta az izraeli kormányfő. Az egyezmény aláírását vasárnap hajnalban üdvözölte Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Robin Cook brit külügyminiszter. Annan kifejezte reményét, hogy a dokumentumot további megegyezések követik, amelyek végül a Közel-Kelet teljes békéjéhez vezetnek. Cook országa támogatásáról biztosította a térség vezetőit a palesztin területek jövőjéről folytatandó tárgyalásokon, és kifejezte reményét, hogy megkezdődik az izraeli-szíriai, és előrehalad az izraeli-libanoni békefolyamat. Bili Clinton vasárnapra virradóra a Camp Az egyezmény aláírása fontos lépés a béke felé vezető úton David-i elnöki üdülőben tartott sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a most aláírt megállapodás „startkőként” szolgálhat az átfogó közel-keleti békeegyezmény megalkotásához. Kijelentette, hogy Washington minden lehetőt meg fog tenni az egész térség „igazságos, tartós és átfogó” békéjének megteremtésért. Az elnök felszólította az amerikai kongresszust: hagyja jóvá a kormányzat azon kérését, hogy nyújtsanak több mint egymil- liárd dolláros támogatást Izraelnek és a palesztinoknak. Az Arab Liga üdvözölte, két damaszkuszi székhelyű palesztin szervezet - a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért - pedig elítélte vasárnap a megállapodást. FOTÓ:FEB/REUTERS Kell-e EU-határidő? A Helsinkiben megrendezendő decemberi EU-csúc- son az Európai Unió tagon szágainak többsége nem kíván dátumot meghatározni a kelet-európai országok és Ciprus belépésére - mondta Hubert Védrine francia külügyminiszter vasárnap. Német kollégája ellenezte az Időpont kitűzésének megtagadását. „Időpontot megadni nem lenne ésszerű. Komoly és alapos belépési tárgyalásokat kell folytatni. Időpont meghatározása rosszat tenne Európának és az Európai Uniónak” - mondta Védrine újságíróknak a tanácskozás után. Joschka Fischer német külügyminiszter viszont úgy nyilatkozott, hogy a legelőrébb tartó országok - Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Észtország és Ciprus -, amelyekkel az Unió már megkezdte az érdemi csatlakozási tárgyalásokat, dátum nélkül elvesztik a lelkesedésüket, és késlekedhetnek a tagsághoz szükséges reformokkal. Hubert Védrine szerint többség alakulhat ki az EU- ban afelől is, hogy a már érdemben tárgyaló hat országon kívül minden jelentkezővel konkrét egyeztetést kezdenek, vagyis Szlovákiával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Bulgáriával is, és erről ugyancsak határoznak a helsinki csúcsértekezleten. A tárgyalások esetleges megkezdésére nem mondott időhatárt. Az ugyancsak jelentkező Máltával már a jövő év elején megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások. Kártérítési „téboly” Linda Gilbert, 32 éves fiatal- asszony nagyon büszke volt, amikor 1992-ben ő lett az első női gépszerelő a Chrys- ler-gyár detroiti üzemében. Öröme azonban rövid életnek bizonyult Munkatársai - kivétel nélkül férfiak - már az első munkanapján obszcén rajzokkal fogadták, és „tréfálkozásuknak” nem volt se vége, se hossza. Linda a gépén, szekrényén állandóan trágár feliratokat, egyértelmű, durva felszólításokat talált.Az asszony eleinte csak panaszt tett a feletteseinél. Miután azonban hosszú idő múlva sem történt semmi, ügyvédet fogadott, és beperelte a gyárat, ahol dolgozik. Érvelése szerint ugyanis a munkaadónak kötelessége, hogy megvédje dolgozóit a szexuális zaklatástól. Példaértékű perében a bíróság igazat adott az asszonynak, és óriási - 21 millió dolláros - kártérítésre ítélte a Chryslert. A nagy autógyár azonban nem ismerte el a felelősségét, és megfellebbezte az ítéletet. Ügyvédei szerint a cég öt éven át igyekezett megvédeni női munkatársát, a zaklatások elkövetőit pedig rendre figyelmeztették, de ennél többet nem tehernek. Az asszony az ügyből eredő depressziók miatt már többször szorult ismételten is orvosi kezelésre, de nem adja fel: a remélt nagy összeg ellenére is tovább akar dolgozni - a Chrys- ler-gyárban. A sátán kutyája Lucky nemcsak egyszerűen vakvezető kutya, hanem a világ legbutább, egyszersmind a leggonoszabb vakvezető kutyája is. Teljesítménye: eddig négy gazdáját segítette át a túlvilágra. Az elsőt séta közben gyilkolta meg: nemes egyszerűséggel egy közeledő busz alá vezette úgy, hogy neki az utolsó pillanatban sikerült félreugrania. A másodikat, aki nem tudott úszni, a tengerbe fojtotta, amikor egy tengerparti kirándulás alkalmával a móló végénél egyszerűen hagyta továbbmenni. A mit sem sejtő harmadikkal a vasúti sínek között játszott, s amikor megérkezett a vonat, pórázával nagyot rántott rajta, hogy a gazdi hanyatt vágódjék s a mozdony keresztülgázoljon rajta. A negyedikkel egy forgalmas út kellős közepén kezdett el látszólag minden ok nélkül forgolódni egészen addig, amíg a gazdi egy autó alá nem szédült. Mindezek után - mivel az esetek számát kissé soknak találták - a rendőrség el akarta altatni a dögöt, ám egy wup- pertali vakvezetőkutya-tréner, Emst Gerber azon a véleményen van, hogy „csak” a képzésen van - úgymond - némi javítani való. Mivel ő a szakember, nem zárható ki, hogy végső soron igaza van. Csupán az a kérdés: akad-e még olyan vüágtalan, aki vakon rá meri bízni magát egy üyen kutya szolgálataira... (Gyulay) Jelcin hallgat Bahgjet Pacolli, a koszovói származású svájci vállalkozó nassaui magánszámlájáról egymillió dollárt utalt át 1995. december 5-én a svájci Gotthard Bank „Dean” kódjelű számláján keresztül a budapesti Közép-európai Bankba - írja a Corriere della Sera, amely megszerezte a luganói bankban nyitott rejtélyes folyószámla kivonatát * Az olasz lap a pesti számlaszámot is megadja: 037546- 500. Az újság szerint a „Dean” kódjelű számla a Kreml kincstárnokáé, Pavel Borogyiné. Az építési vállalkozó azt állítja, hogy a pénzt egyik beszállítójának javára utalta át, a svájci ügyészek szerint azonban Borisz Jelcin orosz elnök a kedvezményezett - tette hozzá a vezető olasz napilap, amely gyanúsnak találja azt a tranzakciót is, amelyben 100 ezer dollárt utaltak át a milliárdos pénzmosási ügy főszereplőjének, a Bank of New York-ba, az Albion Trade off-shore társaság javára. Borisz Jelcin orosz elnök egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy a svájci „kenőpénzekkel” kapcsolatban bármiféle magyarázatot adjon. Egy szóvivője a televízióban kijelentette: a hatályos orosz törvények alapján egyetlen állampolgár sem kötelezhető arra, hogy a nyilvánosság elé álljon, és kijelentse, hogy a neki fölemlegetett ügyben ártatlan. A nagymama mellett a kocsiban egy karton vodka és a kandúr Aktív pihenés Oroszországban Oroszhonban a nyárutó és az őszelő még a dácsáké. Péntek este mindenki útnak indul (a szerencsésebbek már délután), és ilyenkor a földkerekség egyik legel- avultabb kocsiparkja kígyózik hosszasan a nagyvárosokból kivezető, általában pocsék utakon. Elöl, a volánnál a családfő, és egyben ebben a kis közösségben a nacsalnyik; mellette ül neje őnagysága. Hátul festői csomaghegyek csúcsán a bábuska, valamelyik nagymama, beékelve egy karton vodka és a családi kandúr közé. Ott van még a 12 éves Szerjózsa és a tízéves Mása. Bruno cica mellett pedig úgy feszít Vova, az óriássnaucer, mint aki annak idején olvasott a Pravdában a békés együttélésről. Amikor a Szmirnov család elindul „na dacsu”, vagyis a dácsába, a Lada alja leér az aszfaltig, de a família számára ez jelenti a nyarat, ez a karibi világ, valahogy úgy, mint Majakovszkijnál Iván Kozirjev vasmunkásnak a fürdőszoba. Hétvégeken négy, azaz négymillió moszkvai, a főváros lakosságának tehát csaknem a fele veszi az irányt a dácsa felé. Szmimovék már húsz éve kapták ezt a Moszkvától 120 kilométerre lévő „birtokot”. Csakhogy ebben az országban 120 kilométer négy óra autózást jelent. Aztán hogy-hogy nem, a sátorozás után apránként ők is felhúzták a maguk fából készült házát, éppúgy mint a többiek. Minden orosz tudja, hogy a dácsalét nem hasonlít - mondjuk - egy mallorcai nyaralásra. Nincs heverészés a nyugágyban, általában nyugágy sincs. Csak munka van, amiről azt mondják (és hinni is szeretnék), hogy kikapcsolódásjellege miatt pihentet. Gondozni kell a konyhakertet, felszedni az uborkát (amit főleg vodkához harap a dolgozó), a paradicsomot; az erdőben mindenfélét gyűjteni kell, a gombától a szamócáig. Az orosz városi embernek nyáron kell megteremtenie téli vitaminkészletének jelentős részét, és az orosz ember meg is teremti. Ezt hívták és hívják ma is a Föld egyhatodán aktív pihenésnek. Minden kisiskolás tudja, hogy a dácsalét fő ellenségei a következők: 1. A fagy és a hőség. 2. A szomszédok - elkerülhetetlen, főleg kertészeti vonatkozású, jó tanácsaikkal. 3. Szúnyogok és egyéb agresszív rovarok (vannak, szép számmal), 4. Vakondokok és olyan élősdiek, amelyek tönkretehetik a termést, amiért a család apraja-nagyja keményen megdolgozott. 5. Kétlábú élősdiek, arra vetődő csavargók és profi betörők. 6. Végül, de nem utolsósorban az anyós, aki állandóan a gyorsan fogyó vodkakészlet apadása miatt zsörtölődik, alighanem attól való félelmében, hogy neki kevesebb marad. k
