Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11 / 212. szám

1999. szeptember 12. ★ SPORT ★ 13 A fegyelmezetlenség ára gyelmezett, zárt védekezés meghozta gyümölcsét, a nehézkesen, idegesen és főleg fegyelmezetlenül kosárlabdázó kaposváriak ellen. így játszottak Kaposvár, városi sportcsarnok, 800 néző. V.: Missura, Téczely. Kaposvári Klíma-Vili Purina SE: Bencze (3/3), Covington (6), Allison (20/6), Orosz (12), Cvjeticsanyin (11). Csere: Góbi (2), Baumgartner (3/3), Szájer (6/3). Vezetőedző: Magyar And­rás. Falco KC: Pankár (13/6), Shengelija (5), Kálmán (23/3), Dzunics (13), Wiley (14/6). Csere: Kozma (6/6), Kolonics (6), Radnóti (-), Henrik (3/3). Vezetőedző: Földi Sándor. Az eredmény alakulása: 3. perc: (4-6), 5. perc: (6-7), 7. perc: (9-9), 12. perc: (20-24), 16. perc: (24-32), 19. perc: (31-41), 23. perc: (39-52), 25. perc: (39-52), 28. perc: (44-58), 33. perc: (54-71), 36. perc: (61-80), 39. perc: (63-79). Kipontozódott: Bencze (a 28. perc­ben). Jók: Allison, illetve Pankár, Kálmán, Wiley, Dzunics. Magyar András: A csapat az első fél­idő első felében fegyelmezetlenségével megteremtette az alapot, hogy ezt az el­lenfél kihasználja. Földi Sándor: Egységesebb csapatjá­tékot nyújtottunk. A jó védekezésünk­nek és a lepattanó labdák begyűjtésé­nek köszönhetjük a könnyű győzel­münket. Ifjúsági mérkőzésen: Kaposvári Klíma-Vili Purina SE-Falco KC 53-85 (25-42) Kun Zoltán Kaposvári Klíma-Vili Purina SE-Falco KC 65-83 (33-43) Vereséggel kezdte a 69. NB l-es férfi kosárlabda bajnokságot teg­nap a városi sportcsarnokban a Ka­posvári Klíma-Vili Purina SE „A” csoportos együttese. A vendég, szombathelyi Falco KC a játék vala­mennyi elemében felülmúlta a bá­tortalanul kosárlabdázó hazaiakat. A kaposvári publikum élénk találgatá­sokba bocsátkozott a mérkőzés előtt, vajon mire lesz képes a négy felkészü­lés tornából hármat megnyerő Klíma- Vili Purina SE. Sajnos, az elmúlt sze­zonban ezüstérmet nyerő Falco KC együttese hamar tudatosította, hogy nyerni jött a somogyi megyeszékhely­re. Dzunics és Kálmán pontjaira még érkezett hazai válasz, sőt 9-9-nél egyenlő volt az eredmény. Kevesen gondolták, hogy utoljára... Földi Sándor időkérése után szigorí­tott védekezésén a vendéggárda, majd gyors és főként pontos ellenakciókat ve­zetve fokozatosan növelte előnyét. A fe­gyelmezetlenül kosárlabdázó hazaiakat sem a cserék, sem pedig az időkérések nem tudták felrázni. A kiváló dobófor­mában játszó Kálmánék a szünetig 43-33-as vezetést harcoltak ki. A pihe­nőt követően sem tudta megközelíteni a Falcót a bátortalanul kosarazó kaposvá­ri csapat. A támadásban rendre elhibá­zott akciók után érkezett a vendégek gyors válasza. Kilenc perccel a vége előtt Kálmán begyűjtötte negyedik hibá­Bátortalanul játszott a kaposvári csapat ját, de lecserélését nem tudták kihasz­nálni Oroszék. Az ellenfél izgalommen­tes végjátékot élhetett át. A távoli kosa­raknak köszönhetően már húsz pont fö­lé kúszott az előny, így Földi edző a fia­FOTÓ: LANG RÓBERT taloknak is bizalmat szavazhatott. A pá­lyára lépők pedig éltek is a kínálkozó le­hetőségekkel. A vártnál sokkal könnyebb győzel­met aratott a szombathelyi csapat. A fe­Két meccs, három pont Jó napjuk volt a somogyi élvo­nalbeli asztaliteniszezőknek; az NB I „A” csoportban szerep­lő Kaposplast női együttese ha­talmas csatában a fővárosban a Postás-Matáv SE második csa­patának az otthonában tudott győzni, míg a „B” csoportos Kaposplast Somogy Rádió férfi gárdája hazai pályán gyűjtötte be az egyik bajnoki pontot a dunaújvárosi Linde-Aladin SE ellen. Eredmények: AzNBI női „A” csoportban: Bp. Postás-Matáv SE II.-Kaposplast 8:10 A vendég kaposvári együttes az Alkonyi, Siry, Davidovics trió remek játékának köszön­heti értékes fővárosi győzel­mét. A kaposvári győztesek: Alko­nyi 3, Siry 3, Davidovics 3, va­lamint a Siry-Alkonyi páros. AzNBI férfi „B” csoportban: Kaposplast Somogy Rádió-Linde-Aladin SE 9:9 A Berdár, Báli duó hiába nyert három-három mérkőzést, az egyik bajnoki pontot mégis a vendég dunaújvárosiak gyűj­tötték be. A kaposvári győztesek: Berdár 3, Báli 3, Dani 2, Herczig 1. (Fenyő) „A versenypályán, tiszta körülmények között dőljön el a bajnoki cím sorsa” Nem kellenek a tüskék NÉVJEGY Neve: Ifjabb Tóth János. Életkora: Augusztus 22-én múlt 31 éves. Egyesülete: Toyota Rallye Team. Navigátora: Tóth Imre. Első autós emléke: „Öt-hat éves lehettem, amikor először — per­sze édesapám ölében - a volán mögé ültem; ő nyomta a gázt, én pedig kitartóan tekergettem a kormányt.” Első „önálló” útja: „Tán még 12 éves sem voltam, amikor egye­dül, szülői kíséret nélkül először autóztam egyet.” Sportpályafutásának kezdete: 1987-ben egy BMW-vel mutatko­zott be a ralikrosszban. Nem si­került rosszul a debütálása, hi­szen mindjárt a „próbaévben” * kategóriájában a harmadik, az abszolút értékelésben pedig az ötödik helyen zárt. Első bajnoki címe: Egy évvel ké­sőbb, azaz 1988-ban már ő volt az ország leggyorsabb ralikrossz- versenyzője, amelyet még két újabb bajnoki cím követett. Első raliversenye: A ralikrosszal párhuzamosan pontosan tíz éve, 1989-állt először rajthoz raliv­ersenyen egy „N” csoportos autó­val. Egy évvel később a nyolca­dik, 1993-ben pedig az ötödik he­lyet szerezte meg az abszolút sor­rendben. Toyotás-időszaka: 1992-ben ­amikor is a BMW-t a Toyota Celica váltotta fel - második, újabb egy év elteltével harmadik, '94-ben pedig második lett; ek­kor már két futam is (az esztergo­mi és a miskolci) ifjabb Tóth Já­nos győzelmével zárult. A követ­kező három évben aztán nem le­hetett tőle elvenni a bajnoki cí­met. Tavaly - immár egy Toyota Corollával - a harmadik helyen zárt, idén pedig (a pécsi zárófu­tam eredményétől függően) a do­bogó első vagy második fokára állhat majd fel. Győzelmei: Az elmúlt nyolc év­ben összesen 22 (!) magyar baj­noki futam zárult az ő sikerével. Nemzetközi sikerei: Ötször nyert EB-futamot (1995-ben, '97- ben, '98-ban és '99-ben is meg­nyerte a Budapest Rallyet, s ta­valy Ausztriában a Semperit Rallyen is ő bizonyult a legjobb­nak), San Remoban a világbajno­ki futamon pedig három éve a 11., tavaly pedig a 15. lett. Akikkel szívesen versenyezne egy csapatban: Sainz, Auriol és Makkinen. Az elmúlt évek ma­gyar rallversenyel meglehetősen egy­hangúnak tűntek a kívülállók számára a Zamárdiból Indult if­jabb Tóth János jó­voltából. Tavaly az­tán megjelent a pé­csi Kiss Ferenc, aki elhódította tőle a * bajnoki címet. Az idei sorozat fantasz­tikus párharcot ho­zott; csak a legutol­só, októberi pécsi zárófutam dönt ar­ról, hogy kettőjük közül ki állhat majd fel a dobogó legma­gasabb fokára. — 1995-ben, '96-ban és ' 97-ben is úgy győzött a magyar ralibajnoksá­gon, hogy utcahosszal nyerte a versenyeket, nem akadt igazi nagy ellenfele. Mégis soha nem lazított; nem is­merte azt a szót, hogy ,,biztonsági autózás". Miért hajtott még akkor is annyira, amikor már régen eldőlt minden, nem forgott veszélyben az elsősége? — Egyszerű a válasz: mert mindig készültem — kezdte a háromszo­ros magyar ralibajnok ifjabb Tóth János. — Tudtam, hogy nem la­zíthatok egy pillanatra sem, hiszen előbb vagy utóbb feltűnik egy olyan versenyző, aki a nagy riválisom lesz. Hát ezért nyomtam mindig tövig a gázpe­dált, ezért autóztam a topon. Másrészt pedig úgy éreztem; a rajongó­imnak is tartozom any- nyival, hogy mindig — legyen bármekkora is az előnyöm — a maxi­mumot hozzam ki ma­gamból. — Tavaly aztán fel­tűnt a nagy rivális, akit úgy hívnak, hogy Kiss Ferenc... — ... s akit mi sajnos a legtöbbször csak a pálya széléről figyel (hét) tünk, hiszen egész évben gondokkal küszködtünk; vagy mű­szaki hiba miatt nem fejeztük be a versenyt, vagy pedig rajthoz sem tudtunk állni. — Az idei bajnoki küzdelemsorozat vi­szont nem akárhogy alakul. — Remekül indult számunkra a szezon, hiszen az esztergomi nyitófutamot nagy fö­lénnyel nyertük. Ugyanakkor azzal is tisztában voltunk; nem arról szól a történet, hogy ennyivel jobbak vagyunk a többieknél. Nagyon jól ment a Corolla, az ellenfele­inknek viszont még gondjaik voltak a ver­senyautójukkal.- A folytatásban az­tán Önöknek akadtak gondjaik.- Salgótarjánban saj­nos nem tudtuk befe­jezni a versenyt. Válasz­tanunk kellett: vagy mi landolunk az árokban, vagy pedig három néző marad ott... Ezután Miskolcon, Kisbéren és Veszprémben is máso­dikak lettünk Kiss Ferencék mögött. Mis­kolcon mindjárt az első gyorsaságin keresztbe álltunk, majd utána kaptunk egy (lefektet is. Ötven másodperc hát­rányba kerültünk, s ez­után már hiába nyertük egymás után a gyor­saságikat, Kiss Feriéknek a nagy elő­nyéből megmaradt 20 másodperc. A kisbéri verseny egyértelműen a mi számlánkra írandó, hiszen rosszul válasz­tottunk gumit. Veszp­rémben is kicsúsztunk, s ezúttal sem úsztuk meg defekt nélkül.- Magyarán szólva nem ifjabb Tóth János tudásával, hanem az autójával voltak problé­mák.- Érezni és látni le­hetett, hogy nem úgy megy a Corolla, ahogy mennie kellene; nehéz­kesen mozgott. A ka­nyarokból nem igazán jött ki jól, túl lomhának tűnt. Sokat rágódtunk és gondolkodtunk a tör­ténteken, s még az is felmerült — méghozzá elég komolyan —, hogy kész, vége, nincs értel­me tovább csinálni.- A legnagyobb el­lenfelei is kénytelenek elismerni, hogy a ma­gyar autósportban Jani­ka a legnépszerűbb ver­senyző; ezrek és ezrek zarándokolnak el egy­egy versenyre akár még az ország legtávolabbi pontjáról is csak azért, hogy őt láthassák. Nem érezte úgy, hogy ezzel cserbenhagyja a hűsé­ges szurkolóit? — Dehogynem for­dult meg a fejemben, csak hát sajnos nem er­ről van szó. Hiába aka­rok én versenyezni, ha nincs pénz... A kétsze­res szorzójú budapesti EB-futam minden szempontból vízválasz­tó volt: vagy nyerünk, vagy befejezzük. — Szerencsére nyer­tek — méghozzá nem is akármekkora fölénnyel -, csakúgy, mint a leg­utóbbi miskolci verse­nyen. Azonban ez az erőpróba mégsem erről marad emlékezetes... — Vajon hányszor kell még bizonygat­nom, hogy sem nekem, sem a csapatom tagjai­nak, s nyugodt szívvel állítom, hogy sem a leg­Vadászszenvedély „Gyermekkorom óta rabja vagyok a természetnek, az erdőknek. 10-11 éves lehettem, amikor édesapámmal együtt először mentem el egy vadá­szatra, ami azóta az életem részévé vált. Az utóbbi időben sokat dolgoz­tunk, így sajnos nem nagyon volt erre időm; most azonban majd bepóto­lom. Egyébként nem őrzök otthon nagy trófeákat; például még soha nem lőttem szarvasbikát. Pedig ez az erdők királya; azt mondják, ki kell azt érde­melni, hogy valaki elejthessen egyet. Talán én még nem szolgáltam rá er­re... De hát számomra nem is az a leg­fontosabb, hogy valamilyen vadász­zsákmánnyal térjek haza; van úgy, hogy kimegyek, s csak egész nap hall­gatom a szarvasok bőgését anélkül, hogy felemelném a fegyveremet. Egy nap az erdő sűrűjében számomra na­gyobb kikapcsolódást jelent, mintha elmennék bárhová egy hét szabadság­ra; a természet kikapcsol, megnyug­tat. Olyan, mint a rali: minden ki van zárva, csak erre összpontosítasz.” hűségesebb rajongóim­nak nincs semmi köze ahhoz a Kiss Ferencék elé kitett farönkhöz. Miért pont mi lennénk a dolog hátterében, amikor már vagy 40 másodperccel vezet­tem? S akkor is, ha nem én vagyok az első... Amikor Kissék nyertek, s én voítam mögöttük a második, mindig oda­mentem hozzájuk gra­tulálni elismerve, hogy ezúttal ők voltak a job­bak. Mi szükségem vol­na erre? Én tudom a legjobban, hogy ha így nyerek, az csak az én ázsiómat rontja.- Az októberi pécsi zárófutamon viszont nagy riválisuk lesz ott­hon. Nem tart attól, hogy esetleg ezúttal az Ön autója előtt tűnik majd fel váratlanul egy tisztességes fatuskó, ne­tán kőrakás?- Fogalmazzunk úgy, hogy nem tartom elképzelhetetlennek...- És így dőlne el a bajnoki cím sora? Nincs valamilyen megoldás?- Minden ember mellé nem állíthatsz rendezőt... Egy módon azonban talán megaka­dályozható a dolog: ha minél több szurkoló - legyen az Janika vagy éppen Kiss Ferenc-ra- jongó — jön ki a pécsi versenyre. Ha egymás mellett állnak az embe­rek, csak nem raknak ki tuskót az útra. A ver­senypályán, tiszta kö­rülmények között dől­jön el a bajnoki cím sor­sa.- Nagy tragédia lesz, ha nem Önök nyernek Pécsen? — Miért lenne tragé­dia? A világ nem áll meg, jövőre is lesznek raliversenyek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem az első hely lenne a célunk. Fenyő Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom