Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-16 / 190. szám

4 \ 1999. augusztus 16., hétfő SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak Kedvességben is első a község legcsinosabb lánya Fesztiválszépe dinnyével Deák Mónika a fóliasátorban fotó: lang Mióta gólyafesztivál van Mesztegnyőn, fesztivál­szépét is választanak; en­nek az idén Deák Mónika lett a nyertese. Egy évig ő képviseli Mesztegnyőt a térség és a falu na­gyobb rendezvényein. Mesztegnyő Véletlenül keveredett Deák Mónika az események sűrű­jébe. A borversenynél segéd­kezett, amikor rábírták arra, hogy vegyen részt a verse­nyen. A mesztegnyői lányok ugyanis szerények vagy szé­gyenlősek voltak az idén, s így kevés volt a résztvevő. Deák Mónika pedig nemcsak szép, hanem kedves és segí­tőkész is, ezért benevezett a versenyre, amelyen eddig csak mosolyogni szokott. — Nem tartom magam olyan szépnek, hogy ilyen cí­met viseljek — mondta Deák Mónika. — A szépség szerin­tem igazán bensőnkből fa­kad. Megpróbálok mindig kedves lenni mindenkihez, talán ezért tartanak szépnek.- Szépítkezni sem szokott? — Arra egyáltalán nincs időm. Vendéglátó-ipari szak- középiskolában végeztem ugyan, de a családi hagyomá­nyokat követve dinnyét ter­melek. Fárasztó ez a munka, sok időt vesz igénybe, így a tükör előtt állni nincs időm.- Szereti a dinnyét? Nem­sokára itt van Lőrinc... — Szeretem, de hamar megunom. Túl sok van belőle. Inkább az első szedések­nél szoktam kós­tolgatni, s nem bá­nom, hogy közeleg a szezon vége. Lő­rinc pedig már nem hat a dinnyé­re. Ezek a fajták sokkal később te­remnek, mint a ko­rábbiak, tehát jóval tovább lehet őket fogyasztani. — Hol tanulta ezt a mesterséget? — Csányból, a dinnye hazájából származunk; az ükszülőkig vissza­menőleg ezzel fog­lalkozott a család. A véremben van, a természet és a nö­vények szereteté- vel együtt. Szíve­sen csinálom, mint ahogy a virá­gokkal is szívesen foglalkozom, ami­ket a faluban szok­tunk kiültetni. — A zsűri önt ítélte a legszebb­nek. Ön kit talál annak? — Egy marcali fiút. Nagy boldogságban vagyok mellet­te, és remélem, még sokáig leszek neki a legszebb. Bíznak egy új aranykorban A jó munka jutalma - Minőségi gabona és állattenyésztés Túl gyanús ajánlatok Félmilliót igényeltek A so­mogyvámosi önkormányzat fél millió forintot igényelt a területfejlesztési tanács vis major alapjából. Azért lenne szüksége erre, hogy újra jár­hatóvá tegyék a Tompa Mi­hály utcát, amit a legutóbbi vihar alkalmával az eső telje­sen tönkre tett és azóta csak gyalog lehet rajta közlekedni. Bővítik az iskolát A mesz­tegnyői általános iskolában is felújítással telt a nyár. Az in­tézmény a saját erejéből, a millenniumi pályázatnak kö­szönhetően egy könyvtárhe­lyiséget alakított ki és a mű­emlék épületnek megfelelő új teraszt építtetett. A munkákra fél millió forintot költöttek. Öreglaki sportsikerek A So­mogy megyei diákotthon spor­tolói ismét szép sport sikereket értek el. A Nemzeti Atlétikai Programiroda a múlt héten fu­tóversenyt rendezett. Három számban hat arany, három ezüst és két bronz érmet hoztak haza az öreglaki otthon lakói. Támogatás a kezdéshez A nemesvidi képviselőtestület legutóbbi ülésén határozott arról, hogy az általános isko­lások számára a tankönyv csomagok árával, a közép és felsőfokú iskolák tanulóinak pedig hat ezer forinttal segít az iskolakezdésben. Védőnő négy falunak Mától Göntérné Gyirán Szilvia látja el Nemesvid környékén a védő­női teendőket. Eddig Horváth Jánosné gondoskodott az ellá­tásról, aki csak helyettesítő­ként járt át a vései körzetből. Új kisebbségi vezető A har­madik vezetőjét választotta meg az utóbbi egy év során a somogysámsoni kisebbségi ön- kormányzat. Orsós János után most Bogdán József intézi a megye egyik legnépesebb ro­ma közösségének ügyeit. Oldalszerkesztő Fábos Erika Hatszáz hektáron alakult fél évszázada a téesz, amelynek utódja a mai bö- hönyei szövetkezet. Alakult másik kettő is, de az ötve­nes évek végén egyesültek, s így már 2400 hektár volt a föld, ennek zömét ma is a szövetkezet műveli. BÖHÖNYE Kétezer-kétszáz hektár igen jó minőségű földön gazdálko­dik a szövetkezet, s ennek kö­szönhető, hogy — bár kényte­lenek voltak hitelt fölvenni az utóbbi években — nyugodtan várják az aratás végét. — A növénytermesztés volt mindig is a húzóágazat — mondta Kalocsai Bálint, aki 1971 óta dolgozik a szövetke­zetben s csaknem egy éve an­nak elnökeként irányítja a gazdálkodást. — Mindig jó minőségű gabonát termel­tünk 20-25 aranykoronás földjeinken, így még a túlter- meléses években sem voltak értékesítési gondjaink. A fel- vásárlási árak drasztikus csökkenését, az agrárolló szétnyílását azonban érez­zük: jelentős hitelállomány gyűlt össze. Remélem, ennek egy részét az idei bevételek­ből már tudjuk törleszteni. Kukoricát idén is 1100 hektáron termesztenek, ez várhatóan export minőségű lesz. Mivel a gazdálkodás alapja a jó föld, ezt a szövet­kezet igyekszik megtartani. Rendszeresen kiegészíti a nyugdíjasok földbérleti díját, s azok ezért nem adják el a földet. Akik a kárpótlás során visszavették földjüket, azok is bérbe adták a szövetkezet­nek. — A szövetkezet aranykora a nyolcvanas években volt — mondta Kalocsai Bálint —; ak­kor kukorica- és tejtermelés­ben is az elsők közt voltunk az országban. A tehenésze­tünkben most is 180 tehén van; összesen 450 szarvas- marhát tartunk. Bízunk ab­ban, hogy fellendül ez az ága­zat. Ma 78 dolgozó, 220 szö­vetkezeti tag és kétszáz külső üzletrész-tulajdonos kap va­lamilyenjövedelmet a szövet­kezettől. így még mindig a környék legnagyobb munkál­tatója. Az átalakulások idején azonban nem gondolhatnak változtatásra, éppen a hitelek miatt. A pénz a vetésre és fej­lesztésre kell. A fél évszázadot méltókép­pen ünnepelték a múlt héten, s még jutalomra is futotta: azok kapták, akik 25 évnél többet dolgoztak. Köztük a legidősebb tag, a 77 éves De­res Ferencné is, aki tej kezelő­ként dolgozott évtizedekig. Sportcentrum és gyógy­szálló, vályogházak nádte­tővel, falusi romantika és horgászparadicsom. Ezzel kecsegtetik a csákányia­kat, immár sokadszor. Csákány A legújabb szerencselovag ugyan csak egyszer járt eddig a faluban, de ez elég volt neki, hogy jó érzékkel meglássa a kis faluban a milliárdos üzletet. S már a negyedik jelentkező volt, aki a polgármesteri hivatal ajta­ján kopogtatott. A Maort a há­ború után kutatott ebben a tér­ségben, és gyógyvizet találtak. — Azt mondják, jobb a híres Somogyfajszon december 4-én tartják a polgármes­ter-választást - így dön­tött a helyi választási bi­zottság. Á jelöltek, akikről hivatalosan még semmi nem tudni, október elején kezdhetnek kopogtatni. SOMOGYFAJSZ Az adósságrendezési eljá­rást a kijelölt pénzügyi gond­nok, a budapesti Reorg Rt már megkezdte. Szeptember végétől számítva hét hónap­Négy megyéből csaknem száz falugondnok jött a hét végén Öreglakra. Ezút­tal nem azért gyűltek ösz- sze, hogy tapasztalatot cseréljenek, hanem hogy felhőtlenül szórakozzanak. Öreglak Másodszor mérték össze tu­dásukat a megyék falugond­nokai — ezúttal fociban. Öreg­lak úgy szerezte meg a talál­zalakarosinál is — mondta Né­meth. Endre polgármester. — A jobbára külföldi vállalkozókat leginkább ez vonzza Csákány­ba. A szomorú igazság azon­ban az, hogy évente alig húsz­millió forintból gazdálkodunk: s ami kívülről nem látszik: na­pi gondjaink vannak. A falu házainak egyharmadábar ugyanis németek, osztrákot élnek. Hatvan külföldi család települt itt le itt; szépen rendbe tették a portákat, a helyi adóra azonban már sajnálják a fo­rintjaikat. A csoda tehát nem jönne rosszul. Csak ahogy mú­lik az idő és szaporodik a pró­bálkozók száma, már egyre kevésbé hiszünk nekik. juk van arra, hogy megegyez­zenek a falu hitelezőivel — tudtuk meg Radó Attila som- ogyfajszi jegyzőtől. Elmond­ta: ha nem sikerül megegyez­ni velük, a bíróságon folytató­dik az alkudozás. A faluban egyébként a múlt havi bére­ket időben ki tudták fizetni, és ha szűkösen is, de előte­remtették a választáshoz szükséges anyagi forrást. Radó Attilától megtudtuk: ed­dig hivatalosan senki nem je­lentette be indulási szándékát a választási bizottságnál. kozó rendezésének jogát, hogy tavaly minden ellenfelét legyőzte a somogyi csapat. Ezúttal azonban nem sikerült nekik; a Zala megyei csapat nyert. Jövőre is megrendezik ezt a vidám erőpróbát. So­mogybán egyébként 54 falu­gondnok közül válogatták ki a hattagú csapatot, de ez csak első hallásra tűnik egyszerű­nek. A hét végén sok falu ün­nepelt, és emiatt a legtöbbnek odahaza volt elfoglaltsága. Decemberben választanak új polgármestert Alkudozás adósságról Falugondnokok focival Másodszor mérkőztek Öreglakon négy megye falugondnokai fotó: fábos erika NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (49.) A legnagyobb kockázat Mindketten a földre estek. Az orosz a mellére térdelt volna, de Bert egyik térdét magasra kapta és gerincen vágta Pavszkijt, aki áthem- peredett. Bert feltérdelt és ütött. Bohdan szája sarkán vér serkent. Őrült dühvei vetették magukat egy­másra...- Nincs menekvés! - kiáltotta Bert. - Tudják, hogy itt vagy és egye­dül vagy! Fél perced maradt csak! Szándékosan hergelte, hogy amaz elveszítse józan ítélőképességét, a sürgető idő miatt. Bohdan küzdött. A két betonon forgolódó test köze­lebb került az ott heverő pisztoly­hoz. Bert nem érezte most a fájdal­mat, sem azt, hogy jobb kezét alig tudja már használni... Meddig kell még harcolnia? Nem számolták a csapásokat. Ere­jük fogyott, és egyik sem győzött. Bert félmeztelen volt, nem izzadt hát annyira, mint a másik. Pavszkij arcát elöntötte az izzadtság, alig lá­tott már... És akkor sikerült Bertnek egy nagy ütést bevinnie Pavszkij fejére. De ha azt hitte, ezzel vége is a küz­delemnek, tévedett. Bohdan elzu­hant a betonon, de nyilván szándé­kosan tette. Éppen a pisztolyt céloz­ta meg. A földön fekve kapta a kezé­be, megfordult, felnézett... Bért odább ugrott. Az első lövés a repülőgépet találta el, csikordult a fém. Bert körülnézett - ha övé lenne egy géppisztoly? De azok messze voltak. Am az egyik tár ott hevert a lába előtt. Felkapta, Bohdan ismét lőtt, nem talált. Bert leguggolt, hogy kisebb célt mutasson, és mintha tó­parton kacsázna, a tele tárat laposan hajította a férfi felé. Mint otthon gyermekkorában, vagy kiképzése során. Ahol a kommandósok arra is megtanították, hogyan használhat fegyverként arra nem is alkalmas tárgyakat. Ami bárhol a kezébe akadhat. Üres és tele palack, kukori­cacső, gyümölcs, kavics, kő, tár vagy tejeszacskó... A nyakán találta el Bohdant. Az orosz eldőlt. De máris fel akart állni, pisztolyos kezére támaszkodva... Bert rohant, ahogyán bírt, és másod­szor is kirúgta kezéből a fegyvert. Aztán otthagyta a férfit és futott a fegyverért. Felkapta, megfordult... Éppen jókor. Pavszkij szinte a le­vegőben úszva vetette rá magát. Már a félelem is dolgozott Bertben. Mi van, ha nem sikerül...? Ha a Szerve­zet sohasem ér ide? Hiszen elég, ha csak pár percet késnek, számára az is végzetes lehet. Már csak két töltény volt a tárban. Bert gyors egymásutánban lőtte ki mindkettőt. Pavszkijt a levegőben érte mindkettő, az egyik a fejébe fú­ródott. Még üvöltött valamit oro­szul, és talán már a levegőben meg­halt. A földre zuhant test többé nem mozdult. Bert elment onnan távolabb és a fegyver csövét még egy hosszú per­cig ráirányozta. Nem is hallotta, hogy egy kis gép szállt le, futott vé­gig a betonon. A motorok dübörgése rázta fel, odanézett. A gépből egy hosszú barnahajú, karcsú lány ug­rott ki. Talán harminc éves lehetett, és amikor megszólalt, Bert felismer­te a hangját.. Szóval ő az!- Bert, jól vagy....?- Jól... azt hiszem - látta a szemé­ben a félelmet. Az aggódást. Szép a lány, jutott eszébe, és ki is mondta: - Olyan gyönyörű vagy, ahogyan el­képzeltelek magamnak... Futottak a többiek is, hordágyra tették, beemelték, kötözték. Az azo­nosítás érdekében egy férfi videofel­vételt csinált a halottról, egy másik gyorsan ujjlenyomatot vett tőle. A lány beült a gépbe:- Az orvos mindjárt ellát, Bert! Jöttünk, amilyen gyorsan csak lehe­tett. Törökországba viszünk, ott ke­rülsz kórházba. Remekül csináltad, fiú!- Remekül... csináltam... - mo­tyogta Bert, közben folyton a lányt nézte. - Most már láthatom az arco­dat? Tudhatom, ki vagy?- Mindent megtudhatsz rólam, Bert. A Szervezet úgy döntött, ez­után együtt fogunk harcolni. Mos­tantól nem csak egy hang leszek a számodra, hanem... több annál.- Az jó... - még érezte, hogy a gép felszáll, aztán a ringás elvette esz­méletét. Milyen jó, hogy beleoperál­ták annak idején a miniatűr rádióadót. Milyen jó, hogy vannak műholdak, amelyek továbbították. (Folytatjuk) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom