Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

1999. július 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP Interjú A kormány megvalósítja eredeti terveit Interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel Világoszöld, nyári öltöny, hozzáillő nyakkendő; barátságos kézfogás. Orbán Viktor a megbeszélt Időben lép be az ajtón. Dél felé jár, a Kossuth térre néző tárgyalóteremben csak azért nincs még hőség, mert a közelmúltban visszaszerelt zsalugáterek jótékonyan beárnyékolták a helyiséget. A miniszterelnök személyünkben először találkozik újságírókkal azóta, hogy irodáját áthelyeztette az épület középső szárnyába. A költözés - hangsúlyozza bevezetőül - korántsem formális: Steindl Imre, a parlament tervezője pontosan meghatározta, hogy hol dolgozzon a miniszterelnök, melyik terem legyen a kor­mányülések helyszíne. A visszatérés - tisztelgés az alkotó emlékének, de valójában sokkal több annál. Orbán Viktor nagy átéléssel mutatja meg, meddig jutottak a berendezkedéssel, a régi falborítás és a bútorok helyreállításával, s bevezet a dolgozószobájába, ami emberi léptékű, olyan, aminek az építész megálmodta, amelyik alkalmas arra, hogy a mindenkori kormányfő jókedvvel, elmélyülten végezhesse a munkáját. Ott, ahol 1904 és ’44 között az elődök dolgoztak. Orbán Viktor egy csésze tea mellett a vidéki újságolvasók számára értékeli a kormány egyéves tevékenységét, válaszol a Ferenczy Europress és megyei lapok kérdéseire.- Az Orbán-kormány eddigi tevékeny­ségéről számos elemzés született, s jó néhány egyetért abban: a gazdaság te­rén és főleg az infláció letörésében el­ért eredményeket a kabinet elsősor­ban az előző kormány stabilizációs intézkedéseinek köszönheti. Mások azt emelik ki, hogy a mostani koalíció leginkább a korábbi, kádárista struk­túrák lerombolására összpontosított, s egyelőre nem lehet tudni, mi fog épülni a romokon.- Nem értek egyet a kérdésben fog­lalt állításokkal. ’98 június-júliusában mi teljesen új gazdaságpolitikát hir­dettünk meg. Ez abból indult ki, hogy az előző ciklusban foganatosított megszorítások miatt indokolatlanul került sor a családi támogatások rend­szerének szétverésére; a mögöttünk lévő év egyik sikere ennek a helyreál­lítása volt. A rendszerváltás legna­gyobb vesztesei a gyermekeiket neve­lő családok voltak; ezt a folyamatot megállítottuk, ha nem is tudtuk telje­sen visszafordítani. Másik törekvé­sünk az volt, hogy a kis- és középvál­lalkozásokat segítsük. Magyarország az elmúlt 9 évben szép eredményeket ért el a külföldi tőkeberuházások ré­vén, s azokra a jövőben is szükség lesz, de a hazai vállalkozók nem tud­tak megerősödni. Ezen a téren még nagyon sok tennivalónk lesz a követ­kező években. A harmadik cél a gaz­daságban a kiszámíthatóság megte­remtése volt azzal, hogy a játékszabá­lyokat ritkán változtatjuk, s kiszűrjük a gazdaságból a nem oda való szem­pontokat, a korrupciót és a politikai befolyásolást. Ma már a magyar gaz­daság sokkal tisztább, amit részben a törvények szigorításával, részben késztetéssel, a szabályozók változta­tásával értünk el. Utóbbira talán egy­szerű, mindenki számára érthető pél­da, hogy módosítottuk a lakásbérle­tek adózását: a korábbi 40-44 százalé­kos személyi jövedelemadó helyett a lakás bérbeadásából származó bevé­tel immár tőkejövedelemnek számít, s a várakozáson felül fizetik be a tulaj­donosok a 20 százalékos adót. "óé­ban egy több sebből vérző gazdaságot vettünk át, s azon az úton nem me­hettünk tovább.- Szavai azt jelentik, hogy a válasz­tási programban beígért antiinflációs csomagra és az adóreformra már nincs többé szükség?- Egy év elteltével 14 és fél száza­lékról 9-re csökkent a pénzromlás, te­hát önálló antiinflációs programra most nincs szükség; erre egyetlen eu­rópai kormány sem volt képes - még úgy sem, hogy az elért eredményhez sok külföldi feltétel is kellett. Gondot- költségvetési szempontból - jelen­leg inkább az jelent, hogy a gazdaság tervezésekor magasabb inflációval számoltunk, s most a bevételek is a várt alatt maradnak néhány helyen. Az adórendszerben is jelentős válto­zások születtek, s tovább kell majd haladnunk, de ennek nem most van az ideje. Az országot nagyon megvi­selte a sok természeti katasztrófa, a háborúra sem lehetett előre felkészül­ni, s úgy vélem: a lakosságot lelkileg nem szabad most terhelni, mert egy ^ nagymértékű változtatás rendkívül i megbolygatná a családok életét. Nadrágszíjhúzás nélkül- Ennyi természeti csapás, és a bosz­niai háború után talán most lenne itt az alkalom áT kormány számára, hogy válságkezelő csomag helyett ta­karékossági intézkedéseket hozzon. Annál is inkább, mert az államház­tartás bevételei korántsem a tervek szerint alakulnak. S ha már itt tar­tunk: összegezték a veszteségek és a rendkívüli kiadások mértékét?- A hadikiadások megnövekedése az idén és jövőre mintegy 10 milliár- dot tesz ki. Az esőkárok várható mér­téke a kormány számára feltehetően ugyanennyi. Az ár- és belvizek köz­vetlen elhárítására 23 milliárdot for­dítottunk. A közvetett károkkal együtt az államháztartásra és az ál­lampolgárokra 100 milliárdos több­letkiadás nehezedik. Egyes gazdasági újságírók mindennek alapján úgy vi­selkednek, mint a gyerek Mikulás napja előtt: valamiféle csomagot vár­nak - megszorító csomagot. Jóma­gam úgy vélem, hogy erre nincs szükség, s az év végére - az adó-, a koncessziós és az OTP-részvénybe- vételek révén - a gazdaság egyensú­lya vissza fog billenni. Pszichológiai szempontból is óvakodnék a meg­szorításoktól, mert 50 éven át az em­berek mást sem hallottak, mint azt, hogy no még egy kicsit húzzuk meg a nadrágszíjat és jövőre már minden jóra fordul. Én abban szeretnék pél­dát mutatni, hogy többletenergiákat mozgósítva, ha nehezen is, de ra­gaszkodunk eredeti elképzeléseink­hez; hogy a kormány látja a problé­mákat, de a veszteségek ellenére is igyekszik megvalósítani azt, amit el­tervezett. A lakosságnak pozitív él­ményekre van szüksége, s ha képe­sek leszünk tartani a megkezdett gaz­daságpolitikát, az nem a kormány, hanem az ország lakosságának sikere lesz.- Az, amit ön felvázol, rokonszen­ves stratégia, de a kárvallott régiók mindenekelőtt arra várnák a választ, miként tud segíteni a kormányzat ab­ban, hogy mielőbb talpraálljanak, s a rendelkezésre álló pénzeket mikor, milyen módon osztják el. Segítség a károsultaknak- El kell ismerni, hogy - a nagy célok feladása nélkül - néhány infrastruk­turális beruházást el kell halaszta- nunk; egyébként nem tudtuk volna leküzdeni a természeti csapásokat. Annak érdekében, hogy ne kelljen hozzányúlni a bérekhez vagy a nyug­díjakhoz, le kellett mondani például a salgótarjáni terelőút felépítéséről, s más létesítményekről; ezeknek a helységeknek a lakosságától megér­tést kell kérnem. Néhány milliárdot innen csoportosítottunk át a kataszt­rófaalapba, s mozgósítottuk az ön- kormányzatok által fel nem használt fejlesztési forrásokat; több mint kétmilliárdot az önkormányzatok ugyanis azért nem vettek igénybe, mert nem tudták hozzátenni saját eszközeiket. Végül hozzátartozik a megoldáshoz, hogy - bár több bírálat ért emiatt - sikerült rábírni a biztosí­tóintézeteket is arra, hogy vegyenek részt a tehervállalásban, s ne próbál­ják kikerülni az amúgy meglévő la­kásbiztosításokat. Ily módon is szert tettünk néhány milliárdra - annak ér­dekében, hogy egyetlen megye és te­lepülés se maradjon magára.- Visszatérve a kormány egy évére: némi meglepetést keltett, hogy miköz­ben több tárcát kemény bírálat ért, ön csak arról a minisztériumról tett né­hány kritikai észrevételt, amelyet sa­ját maga hozott létre, s amely a legtel­jesebb bizalmát élvezi - a Miniszterel­nöki Hivatalról. Nem volt ebben bizo­nyos taktika?- A miniszterelnökre is érvényes, hogy először a saját portája előtt sep- regessen. Egyébként pedig egy kor­mány munkájáról van szó, s nem egy iskola tanulóiról, akiket a tanító bácsi az év végén leosztályoz. A miniszte­rek nagy fokú önállóságot élveznek és teljes felelősséggel dolgoznak. Ha pedig valamilyen közlendőm van a munkájukkal kapcsolatban, azt ne­kik mondom el, s elvárom, hogy ha­táridőre megtegyék a szükséges in­tézkedéseket. Elég, ha a közvéle­mény e lépések eredményét látja, s nem jó, ha a kormányfő a miniszte­rek hibáiról vagy hiányosságairól a nagy nyilvánosság előtt beszél.- Mindazonáltal van olyan tárca, mint például a Környezetvédelmi Mi­nisztérium, amelynek tevékenységét minden felől súlyos kritika éri. Med­dig vállalható ez fel a kormányfő szá­mára?- Pepó úr jól küzd a kormányülése­ken, bár a helyzet az, hogy hazánk­ban a környezetvédelmi miniszter még hosszú ideig vékony kenyéren kénytelen élni. A hasonló tárcák ott rendelkeznek komoly pénzek fölött, ahol az országot erőteljes gazdasági jólét jellemzi, s még ott sem elégedet­tek velük. Nekünk nem az a problé­mánk, mint Németországnak, hogy környezetvédelmi szempon-tok alap­ján kell visszafogni a gazdaság fejlő­dését, hanem az, hogy tovább erősít­sük a gazdasági növekedést. Ilyen helyzetben csak nagyon szűk tere van a fejlődés rovására történő kör­nyezetvédelemnek. Van, amikor hiá­ba türelmetlen a miniszter, le kell mondani a fejlesztésekről. A rendkí­vüli időjárás miatt nem tudjuk példá­ul az előirányzott 6-8 milliárd forintot felhasználni csatornaépítésre, s ez azért is rossz, mert helyi kis- és kö­zép-vállalkozásokat foszt meg a munkától. Nagytakarítás 2001-re- Ennél a témánál maradva: minisz­ter-elnök úr bizonyára tudja, hogy a magyar falvak jelentős része hamaro­san belefullad a szemétbe. A megol­dás fényévnyi távolságban sem lát­szik, a szelektív szemétgyűjtésre legin­kább csak civil kezdeményezések tör­ténnek.- Kértem a környezetvédelmi mi­niszter urat, hogy az év végére olyan programot tegyen le, amelynek segít­ségével 2001. augusztus 20-ra ebből a szemétből valahogyan kitakarítjuk magunkat. Az mégiscsak tarthatat­lan, hogy két település közötti úton illegális szemétlerakókat lehet látni. Ez nem olyan csapás, amit megfelelő szabályozással és normarendszerrel nem lehetne ellensúlyozni. Kétségte­len, hogy a megoldáshoz szükség van jó programra, jó miniszterre, de az emberek gondolkodásmódján is kellene változtatni.- Folytassuk egy másik minisztéri­ummal! A honvédség élén végrehaj­tott személycserék, a katonaság lét­számának további csökkentése arra utal, hogy a kormány még inkább ki akarja rekeszteni a parlamentet a hadsereg átalakításából. Volt alkal­ma megtudni, hogy mi erről a NATO- partnerek véleménye?- A honvédelmi törvény megalko­tása vagy például az évi költségvetés megszavazása során a parlamentnek jelentős szerepe van, de a katonapoli­tika formálása, a hadsereg átalakítása a kormányzat hatásköre. Épp ezért döntöttem úgy, hogy noha minden, a katonapolitikával kapcsolatos jogsza­bály titkos, egy nemzetbiztonsági szempontokat érintő pa-ragrafus tó- vételével a kormányhatározatot nyil­vánosságra hozzuk: az átalakítás szándékai, legfontosabb pontjai ha­marosan olvashatók lesznek a köz­lönyben. Átalakuló hadsereg A korábbi vezérkar teljesítményének nagy elismeréssel adózom, mert egy nagyon nehéz helyzetben vezényelte a hadsereget eddig az állapotig, de most új időszámítás kezdődik. Végh Ferencnek komoly érdemei vannak abban, hogy ég és föld a különbség a ’90-es évek kezdetéhez képest, de to­vábbi változtatásokra van szükség: nem lenne emberséges dolog, ha va­lakit arra kényszerítenénk, hogy ed­digi munkáját vegye teljes revízió alá. Ilyenkor a legjobb más feladatokat ta­lálni a régieknek, és újakkal elkezde­ni az átalakítást. Ami a NATO-tagokat illeti, a szö­vetség nemzeti alapon szerveződik, nem úgy, mint a központilag irányí­tott Varsói Szerződés. Partnereink egy dolgot várnak el joggal tőlünk - azt, hogy a csatlakozáskor aláírt szerződéseket tartsuk tiszteletben. Véleményünk szerint az előző kor­mány jó szerződést kötött, s abban az szerepel, hogy minden évben a nemzeti össztermék 0,1 százalékával növeljük a biztonsági kiadásokat - egészen az 1,81 százalékig (most 1,61-nél tartunk). A szóban forgó kormányrendelet 2004-ig pontosan leírja, hogy mennyi lesz a katonai költségvetésünk. Ez példátlan a ma­gyar hadsereg történetében. Az új vezérkar feladata az, hogy olyan hadsereget hozzanak létre, amely igazodik ehhez a pénzügyi lehető­séghez, s ugyanakkor megfelel a NATO-tagsággal járó követelmé­nyeknek.- Miniszterelnök úr, a közvéle­ményben ellenérzéseket szül, hogy sokszor rendkívül durva vita folyik az ellenzéki és a koalíciós pártok között. Kötelező ez a szembenállás, vagy vannak olyan feladatok, célok, ame­lyek esetében félretehetnék a csata­bárdot?- Volt ilyen, de sajnos, nem kapott elég figyelmet. Míg korábban hóna­pokig elhúzódott a vita, az idén az el­lenzékkel egyetértésben tudtuk meg­u. ü O g-------—.............. ............... A miniszterelnök a régi-új parlamenti dolgozószobában 11 választani az Alkotmánybíróság hi­ányzó tagjait. S bár némi „előjáték” után, közösen szavaztuk meg a parla­mentben a szervezett bűnözés elleni kétharmados törvényt.- A millennium nem lehetne ilyen közös ügy? Több jel mutat arra, hogy az államalapítás évfordulójának megünneplése, különféle rivalizálá­sok miatt, ugyanúgy elsekélyesedik, mint a honfoglalás 1100 éves jubileu­ma.- Talán ez utóbbi nem következik be, mert sok nagyszerű tervvel ren­delkezünk. Komoly irodalmi, építé­szeti vállalkozások kezdődtek el, nagy ívű kulturális rendezvények lesznek. A hangsúly egyébként nem csak az ünneplésen, hanem a beru­házásokon is van, bár lesz egy nagy központi kiállítás is, amely majd azt mutatja be, mivel járult hozzá a ma­gyar szellem a világ fejlődéséhez az elmúlt 100-150 évben. Remélem, hogy az ellenzék él ezzel a lehetőség­gel - ugyanúgy, ahogyan együtt em­lékeztünk meg az 1848. évi forrada­lom 150. évfordulójáról a debreceni Nagytemplomban. Ami a viták hangvételét illeti, a ma­gyar közvélemény számára szokat­lan az olyan stílusú parlamenti csatá­rozás, amilyen például az angol, a né­met vagy az olasz parlamentben zaj­lik. Idő kell ahhoz, amíg az állampol­gárok külön tudják választani a saját hangulatukat, a család és az ország hangulatát attól, ami az Országgyű­lésben uralkodik. Célzott támogatás- Ön egyszer úgy fogalmazott, hogy nem a fővárosnak van országa, ha­nem az országnak fővárosa, ezzel is utalva arra, hogy a kormány vidék­centrikus. A fejlesztési támogatások elosztásánál viszont hallható olyan aggály, hogy egyes régiók háttérbe szorulnak azért, mert a helyi vezetés nem fideszes.- Egy miniszterelnök nem nézheti úgy az országot, hogy miként van be­festve a pártok színe szerint, nekem tízmillió magyar állampolgár érdeke­it kell jó döntésekkel szolgálni.- Számos régió érzi úgy, hogy hát­rányosabb helyzetben van a többinél. A dolgot bonyolítja, hogy egy-egy táj­egységen belül a megyék között is lé­nyegesek a különbségek. Rendelke­zik-e a kormány programmal az el­maradott, hátrányos helyzetű körze­tek felzárkóztatására?- Rendelkezik, de ehhez az szüksé­ges, hogy kicsit pontosabban rajzol­juk fel az ország helyzetét. Az nem igaz, hogy egy-egy megye van egé­szében hátrányos helyzetben. Bár­melyikről is legyen szó, találunk olyan településeket, amelyek egy úgymond gazdag megyében is rosz- szabb helyzetben vannak, mint az or­szágos átlag. Ezért arra kértem a me­gyei közgyűlések vezetőit, hogy kis­térségi térképeket készíttessenek; csak így, célzottan lehet pontosan el­osztani a forrásokat. Mindezt el­mondtam a tavalyi költségvetési vitá­ban; csak olyan igényeket tudunk ko­molyan megfontolni, amelyek nem megyékről, hanem kistérségekről szólnak.- Hasonló kérdés vetődik fel bizo­nyos ágazatokkal kapcsolatban is. A konzervipar például rendkívül nehéz helyzetbe kerül az orosz piac bedugu­lása miatt. Piacgazdaságban élünk, mégis: van-e lehetősége a kormány­nak arra, hogy ezeknek az ágazatok­nak segítséget adjon?- Nem csak van ilyen segítség, ha­nem elengedhetetlen. Ott, ahol zavar támad, a kormánynak - törvényi ke­retek között - korlátozottan van módja beavatkozni. Ezt tették az orosz piac összeomlása után a sertés­húságazatban az egyébként piacgaz­daságukra büszke nyugati országok is, s jelentősen megemelték a támo­gatásokat. A konzervgyárak esetében a szaktárca miniszterének kérésére hozzájárultam ahhoz, hogy a minisz­térium költségvetését módosítsák, forrásokat csoportosítsanak át, s álla­mi garanciavállalás mellett megsegít­senek egyes üzemeket.- Miniszterelnök úr, köszönjük a beszélgetést. Csák Elemér - Pauska Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom