Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

SOMOGYI HÍRLAP Idegenforgalom Harc folyik a Balatonért Hamvas Péter: a német turista csak ott érzi jól magát, ahol a magyar is Hamvas Péter fotó: lang Róbert Egy esetleges önálló bala­toni régiónak Is szembe kellene néznie például az­zal a régi harccal, ami a Balaton fővárosa címért folyik. Egyelőre nem látom azonban e régióalakítási terv megvalósításának a közigazgatási és politikai feltételeit - mondta a So­mogyi Hírlapnak Hamvas Péter, a Megyei Idegenfor­galmi Hivatal igazgatója, a Délnyugat-magyarországi Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke.- Évek óta fel-fellángol a vita arról, ki a Balaton gazdája. Csak az nyilvánvaló: sok a bába, számos szervezet tart igényt erre a címre.- A három balatoni megye közgyűlési elnökeinek áprili­si találkozóján is a továbblé­pés feltételének tekintették, hogy egyértelműen meg kell nevezni a Balaton, gazdáit. Mindeddig sokan tekintik magukénak a Balatont ám csak addig, amíg nem tenni kell érte. Szerintem három olyan szervezet van, amelyik súlya és cselekvési lehetősé­gei alapján valóban a tó gaz­dájának tekintheti magát: A Balatoni Regionális Fejleszté­si Tanács, a Balatoni Regioná­lis Idegenforgalmi Bizottság, mint szakmai szervezet és a Balatoni Szövetség. Más szer­vezetek is kapcsolódnak per­sze a balatoni ügyekhez. Ezek közül például - úgy gon­dolom - a tavaly februárban alakult Regionális Idegenfor­galmi Bizottság máris többet tett a Balatonért mint a koráb­ban létrejött Balatoni Marke­ting Kht.- A Balatoni Szövetség Ba­laton régió létrehozását szor­galmazza. Reálisnak tartja-e ezt az elképzelést?- Fontos volna, hogy olyan turisztikai és gazdasági egy­ség jöjjön létre, amelyik a Ba­latont, ezt az óriási értéket gyarapítani tudja. Ma azon­ban még nem látom a terv megvalósításának a közigaz­gatási és politikai feltételeit. Tény, hogy a három érintett megye feladatai és érdekei is több balatoni ügyben külön­bözőek. A parton működő tu­risztikai vállalkozások között sincs valódi összefogás. Elté­rőek például az árak és a fej­lesztési érdekek. A Balaton­ból eddig mindenki csak ki­venni akart, elkerülhetetlen tehát valamilyen integráció. Számos vita zajlik azonban még, mire majd ennek formá­ja kikristályosodik. Egy eset­leges balatoni régiónak is szembe kell néznie például azzal a régi konfliktussal, ami a „Balaton fővárosa” címért folyik. Minden városnak van­nak érvei, jóllehet szerintem a Balaton életében - számos szakmai mutató alapján - Sió­fok súlya meghatározó. Már­pedig arra a hajóra kell föl­szállni, amelyik halad...- A 60-as és 70-es évek tö­megturizmusa után a 80-as években lett szlogen a minő­ségi turizmus. Hivatalosan ki nem mondott jelszó volt: a tó azé, aki megfizeti. Ezt követő­en jóformán eltűntek a hazai vendégek a parttól. Most is­mét felértékelődni látszik a magyar turista. Voltaképpen kiket vár most a Balaton?- Tévedés volt azt hinni, hogy a Balaton eladja magát. Hogy elég a minőségi turiz­mus jelszava és özönlik a né­met. A friss európai marke­ting elemzések világosan mu­tatják, hogy a külföldi vendég csak ott érzi igazán jól magát, ahol az adott ország polgárai is jelen vannak és ők is jól ér­zik magukat. Más okok mel­lett az említett tévhit oda ve­zetett, hogy a valaha 1,2-1,5 milliós balatoni vendégszám 400 ezerre apadt. Természe­tesen nem az a cél, hogy a tíz év előtti vendégszám rekor­dok visszatérjenek. Ezt a tó el sem bírná. Átgondolt fejlesz­tésekkel, a vonzerő gazdagí­tásával azonban a mostani vendégforgalom növelhető. Ehhez mindenek előtt a Bala­ton egységes marketingjét kell megteremtem.- Az EU csatlakozás köze­ledtével eltűnni látszik az ol­csóság, mint a balatoni üdü­lés korábbi fő vonzereje. Mi teremthet új vonzerőt?- A Balaton viszonylag még mindig olcsó a nyugati vendé­geknek, tehát még hat ez a fajta vonzerő. Tény azonban, hogy önmagában erre már nem lehet alapozni. Be kell látni, hogy a turizmus eleve minőséget feltételező szolgál­tatás. A minőséget az ár tük­rözi. Nyilván egy három csil­lagos szálloda ára más, mint egy ötcsillagosé. A gond, hogy az utóbbiból nincs a dé­li parton. így labdába sem rúghatunk például az igazán rangos konferencia-turizmus terén. Ehhez már nem elég egy légkondicionáló, egy írás­vetítő és egy lézerceruza. Az infrastruktúra jelentős fej­lesztése mellett - divatos szó­val - attrakciók is kellenek. A Balatonban remekül lehet fürdeni, de ez már édeskevés. Még akkor is, ha az néhány „gulash-party”-val egészül ki. Az unicumokat kell eladni és nem egyszerűen a szálláshe­lyeket. Különleges és speciá­lis igényeket is kielégítő ren­dezvények kellenek, méghoz­zá összehangoltan. Úgy, hogy ne minden ugyanazon a hét­végén történjen a parton. Az idén például már - a gasztro­nómiai évhez kapcsolódó - összehangolt, egy hónapos rendezvénysorozat lesz a Kü­lönleges asztali örömök So­mogybán elnevezésű prog­ram. Sajnos a napfogyatkozás kínálta lehetőségeket mind­eddig nem használtuk ki. Vannak próbálkozások, ám ennél jóval erőteljesebb mar­ketingre lett volna szükség. Általában sok még a kihasz­nálatlan lehetőség a kulturá­lis turizmusban, a balatoni­hoz kapcsolódó termál turiz­musban és a konferencia tu­rizmusban is.- A friss statisztikák az első fél évben a balatoni vendég- forgalom - tavalyihoz képest - 10 százalékos visszaesését re­gisztrálták. Kiegyenlíthető-e még ez a hátrány?- A statisztikák olykor meg- kérdőjelezhetők. Én nem lá­tom ilyen jelentősnek ezt a visszaesést. Tény hogy a dél­szláv háborúval kapcsolatos pszihózis távol tartotta a kül­földi vendégek egy részét. Ez a félelem azonban már meg­szűnt. A foglalások alapján júli­us közepétől nagy számban jönnek majd a németek, s raj­tuk kívül például több skandi­náv ország turistái is kezdik fölfedezni a Balatont. Mind­emellett egyre több a hazai vendég is. Utóbbi azzal is ösz- szefügg, hogy a külföldi utazá­sok lehetőségeire való rácso- dálkozás évein túl vagyunk. Az emberek nagy része már nem oda utazik, ahová sikk, hanem ahol elfogadható áron jól érez­heti magát. Ebben pedig a Bala­ton - a megindult marketing munkának is köszönhetően - igenis versenyképes. Végül is erre az évre a a regisztrált szál­láshelyeken a tavalyit összessé­gében 3 százalékkal meghala­dó vendégforgalmat várok. Föl­téve, ha nem robban be a Bala­ton vize, ha sikerül megfékezni a szúnyoginváziót... Szóval, ha minden jól megy. Bíró Ferenc 1999. július 24., szombat Álomhotel Még az idén megnyílik a Burj el Arab (Arab to­rony), a Perzsa-öböl térsé­gének legszebb és legma­gasabb szállodája. A 321 méteres torony a tengerre épült mesterséges szigeten áll, s messziről olyan, mintha egy különleges vi­torla duzzadna a víz felett. Nem szobák, kizárólag lakosztályok lesznek ben­ne, s egy éjszaka ára ezer dollárnál kezdődik. Lefelé nő az Eifel torony A XXI. században nem kí­gyóznak hosszú sorok az Eifel torony előtt - inkább alatta. A francia főváros leg­újabb fejlesztési terve sze­rint árkádokat építenek a vastorony alá. A föld alatti építményben helyet kap majd a jegyiroda, a gyer­mekmegőrző, egy múzeum, parkoló és több étterem. Korallvész A karibi térségben, sőt Sri Lanka partjainál és a Fü- löp-szigeteken a hajdan még pompás korallzáto­nyok helyén halott mész­kőoszlopok, a korallok el- meszesedett vázai állnak. A pusztulást a tengervíz és gyors felmelegedése, vala­mint közvetlen emberi be­avatkozás okozta. Átépítik a Wembley-t Norman Foster brit sztár­építész legújabb terve: át­építeni a londoni Wemb- ley-stadiont. Mindez hatal­mas felháborodást keltett a focirajongók körében. A stadion befogadóképessé­gét csaknem 100 ezer sze­mélyesre növelné. Ami pe­dig a legelképesztőbb: el­tüntetné a bejárat két or­mótlan szárnyát, a „fo­ci-szentélyt”. Adria, te drága A magyar turistáknak kedvelt úticélja Vrsar Huszonöt-harminc százalékkal kevesebb turista érkezett az idén nyáron az Adriára, mint amennyit vártak. Szlaven Barj- kovity, a vrsari turisztikai hiva­tal vezetője azt mondja, hogy nem az időjárással van baj — az Adrián mindig süt a nap, s ez többnyire igaz is —, hanem a há­borúval. A koszovói hírek hallatán sokan mondták le a már lekötött szállás­helyeiket. Feltételezhető volt, hogy ilyenkor egy csapásra olcsóbb lesz minden, ám az Adrián ez nem aranyigazság. Az árak semmit sem változtak. Most július derekán egy szállodai szoba teljes ellátással egy személyre hetven márka. Ha ebből engednének, akkor okkal várnák el tőlük, hogy jövőre is ennyit számol­janak fel a vendégnek. Márpedig a jövő nyár biztosan jobb lesz! Franko Stifanitytól, Vrsar polgár- mesterétől hallottam, hogy ők már csak ilyen bizakodóak. Tíz éve mondogatják, a következő nyár biz­tosan jobb lesz. Aztán mindig köz­bejön valami. Vrsar mindössze három éve kap­ta meg a városi címmel járó jogokat, s mindössze háromezer lakója van. Viszont nyáridőben naponta har­mincezer vendéget tud fogadni. Ezért is tartják Istria harmadik leg­jelentősebb üdülőhelyének. A nap­imádók jól ismerik ezt a helyet, hi­szen itt van a Koversda, Európa leg­nagyobb naturista telepe. A hajósok a hegytetőn magasodó tornyát irányzóknak használják. Szlaven meséli, hogy valamikor réges régen itt került viharba a nagy nőcsábász, Casanova. Mert a fényt követte, ki­kötött. Talán egy hétig vendégeske­dett itt. Aztán, mert tetszett neki a hangulatos kisváros, esztendő múl­tán újból lehorgonyzott Vrsar part­jainál. Egy helybéli férfi sietett elé. — Uram, minden hálám az öné! Gazdaggá tett. — Jó, jó, de kicsoda ön? — A falu orvosa vagyok. Ezért is lett egy utcácska névadó­ja a kórterjesztő nőfaló, Casanova. Másféle nevezetességeket is rejte­nek az óváros zugai. Itt volt a porec- si püspökök nyaralója. Ma romok­ban áll, de nem sokáig. Egy milli­omos megvette, miután egyezségre jutott az elöljárósággal: egy szintet megkap a város állandó kiál- lítóteremúek, a többi részben luxus szálloda lesz. Mutatják, ez is egy hí­resség nyaralója, meg az is. Végül kikötünk egy hatalmas parkkal öve­zett római villát idéző háznál. Lakó­ja Dusán Dzsamonya, a leghíresebb horvát szobrász, az év hat hónapját tölti itt, a többi részét Belgiumban lévő házában. — Szóval Magyarországról érkez­tek? Tudja, már mindenhol vannak szobraim. Párizsban, Londonban, most éppen Lisszabonban állítok ki, de Budapestre még nem jutot­tam el... A polgármester megsúgja, Dzsamonyának olykor fontos ven­dégei vannak. Arab olajminiszte­rek, világhírű művészek keresik a kegyét. Büszkesége a bagdadi mu­zulmán kulturális központ. Nem csak a mecsetet, hanem a körülötte lévő intézményeket is ő tervezte. Hírlik, Dzsamonya munkáit milli­ókban fizetik — természetesen dol­lármillióban. Dzsamonya udvarából kitűnő pa­noráma nyílik az apró szigetekre és a jachtokra. Némelyik vagyonokat érhet. Vrsar most jachtkikötőt épít. Hullámtörőt emeltek, készülnek a stégek. Akár kétszáz hajót is kiköt­hetnek itt a következő nyáron. No, igen: Vrsar az idegenforgalomból él. Mondják, ezért se csodálkozzak, hogy a piacon egy tojás 1 kuna, a szőlőért 24-29 kunát kérnek, a para­dicsom 330, a paprika közel 500 fo­rintba kerül. Egy pohár sör 10 kuna, vagyis 310-330 forint. (Mázlitól függ, hogy ki vette 31, s ki 33 forin­tért a horvátok nemzeti valutáját.) Egy kis üveg Coca Cola ugyanany- nyiba kerül, mint a hazai sörük, s nem olcsóbb az ásványvíz se. Az se jár igazán jól, aki arra számít, hogy a boltban megvett kenyérrel és fel­vágottal olcsóbban kijön, mintha az étteremben ebédelne. Egy menü 40- 50-60 kuna. A bor kiválasztásá­nál azért legyenek körültekintőek: egy palackot kaphatnak 30-40, de 100 kunáért is. Ha viszont nem né­zik az árlapot, akkor okvetlenül ül­jenek fel az első hajóra, ami elvisz a város mellett lévő Lim fjord végébe, egy hangulatos étterembe, ahol osztrigát, angolnát, tintahalat ugyanúgy felszolgálnak, mint itt te­nyésztett kagylót. S ne gondoljanak a kalózokra, akiknek állítólagos barlangja ott magasodik a fjord be­járata fölött. Az Adria szépsége már önmagában megfizethetetlen. Mondja valaki ezek után, hogy nem gazdag kérője akadt a mi Csurgónk­nak. Mert hogy Csurgó és Vrsar frigyre léptek — így juthattunk el mi is az Adriára, ahol az árak ellenére egyre több magyar szót hallani. Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom