Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-23 / 144. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. június 23., szerda Autóbuszos dinnyecsőszök Paizsék csak kezdetben számítottak csodabogárnak fotó: kovács tibor A parasztember bölcsességéről is mesélnek Hagyománnyal nevelnek Magyaregresért A színes programokkal megrendezett magyaregresi napokon kitün­tetést is adtak át. Több évti­zedes közéleti és pedagógiai tevékenységéért Magyaregre­sért kitüntető címet kapott az önkormányzattól Nagy Ist­ván, az általános iskola egy­kori tanítója. Tetőn át a kocsmába Na­gyon megszomjazhatott az az ismeretlen látogató, aki a batéi italbolt tetőszerkezetét megbontva jutott be az üz­letbe. Szeszesitalokat, do­hányt és készpénzt vitt ma­gával a hívatlan vendég, s ez­zel 140 ezer forintos kárt okozott. A kaposvári rendőr- kapitányság nyomoz az ügy­ben. Pál-napi vigasság A Dombó Expó és egy népmű­vészeti kiállítás megnyitásá­val kezdődnek holnap a Pál- napi vigasságok Dombóvá­ron. A vasárnapig tartó prog­ramsorozatban számos kul­turális rendezvény, divatbe­mutató lesz és kaszaszente­lést is tartanak. Jákól emlékezés Az ötven­egy évvel ezelőtti, mindent elverő jégverésre emlékeztek Jákóban. Ökumenikus isten­tiszteleten vettek részt a helybeliek az erre az alka­lomra rendbetett emlékmű­nél. Egyebek mellett férfi-női foci zajlott és egy pécsi báb­művész is szórakoztatta a ki­csiket. Párbajok Bányán Június 22-ig lehetett eljuttatni a ne­vezéseket a Zselici párbajok Bányán címmel, hagyomány­teremtő szándékkal megren­dezendő július 3-i juliásra. A Zselica Szövetség és a Bányai Panoráma Egyesület rendez­vényén a kistérség községei, valamint kaposvári csapatok vesznek részt. Oldalszerkesztő Lőrincz Sándor Egy kiszuperált kék autó­busz a második otthona Paizs Józseféknek. A csö- kölyi házaspár negyven­hektáros birodalma köze­pén állította fel az átalakí­tott járgányt, hogy szem­mel tartsa a tolvajokat. CSÖKÖLY A nyírfaliget fái egészen a bu­szig vezetnek. A faluszéli te­rület gazdái a maradék epret, és a málnát szedik, s azon sopánkodnak: nehezen lehet túladni a termésen. A diny- nyébe is belefáradtak; hét éve 15 ezer palántával kezdték, most kétezer van csak, de a virágzó tövek egy része víz­ben áll.- A rossz idő miatt cserben hagyott bennünket az eper, de a csemege kukorica talán majd többet hoz - mondta Pa­izs József, aki a húskombinát felvásárlója volt, s rokkant nyugdíjasként lett a maga ura. - Próbálkozunk minden­nel: krumplit, 20 hektáron kukoricát termelünk. Van egy konyhakertünk, egy kis sző­Kétszáz éve egy betyár­kocsma állt a nagybajomi Kaiser vendéglő helyén. Most egy vendéglátós di­nasztia, ifj Horváth Vaskó Zoltán és édesapja üze­melteti a vendéglőt, ami Nagybajom névjegye. Nagybajom- Szüleim is kocsmárosok voltak, én 1957 óta dolgozom a vendéglátásban - mondta Horváth Vaskó Zoltán, aki Kiskorpádon is visz egy ital­boltot. - A fürdő közelsége és lőnk. Éjjel-nappal kinn va­gyok, s még tojásért sem kell haza menni, mert van ba­romfi. Március elejétől a novem­beri csökölyi búcsúig él rezi­denciáján Paizs József. Leg­először egy fóliasátorban majd egy rozzant Nizzában lakott. A busszal nőtt a kom­fort; van úgy, hogy asszonya is kinn alszik, s a három unoka sem könyvekből is­merkedik a gabonafélékkel, erdő-mező madaraival, növé­nyeivel. Négy saját gyerekük van, de egy fiút és egy lányt is örökbe fogadtak. A családi ünnepeket is idekinn, a ta­nyán tartják. Népes vendég­sereg gyűlik össze ilyenkor.- Csak a focimeccsekre já­rok be, meg ha egy jót akarok zuhanyozni - mondta a férfi -, az újságot mindig kihozza az asszony. Tüzelőm is bő­ven van, mert tisztogatom az erdőt. Még most is gyakran befűtök, hidegek az éjjelek ebben a bádogkaszniban - bök a buszra, ahol két ágy, egy asztal kapott helyett és szerszámok sorakoznak az az örökség egyaránt vonzó volt, ezért a lakóházunk is itt van, és a falusi turizmussal is kacérkodunk. Olcsó szálláso­kat alakítunk ki, hiszen szép a környék, egy vadas terület kö­zepén vagyunk, ahol sokan megfordulnak. Horváth Vaskó Zoltán sze­rint vállalkozásuk már elébe ment az Európai Uniós lehető­ségeknek. Úgy véli: két éve időben startoltak. Svájcból, Németországból, Ausztriából és Olaszországból hoztak ötle­teket, ami nemcsak az impo­záns külső megjelenésen, ha­ablaknak támogatva. - Tévém is van, egy kis Júnoszty, de a traktor elromlott, és most nem nézhetem; elég nekem a rádió, Somogyi meg a három kutya és a három macska. A középkorú férfi együtt ébred a természettel, és semmi pénzért nem költözne be Csökölybe. Azt tartja: itt még a betegség is gyorsabban elmúlik. Paizsné is meg­szokta már a kétlaki életet, bár a busz helyett jobb lenne egy faház. Erre még nem jött össze a pénz. Kutat is fúrat- nának, hogy ne hazulról kell­jen hordani az ivóvizet. Paizsékat kezdetben meg­mosolyogták a gigeiek és a csökölyiek a busz miatt, az­tán amikor látták, hogy gon­dos gazdái a birodalomnak, amelyhez após, anyós, test­vér is adta az aranykoronáit, már nem számítanak csoda­bogárnak. Az árokszéli, mű­virágos fejfát szintén meg­szokták már a környékbeliek. A három és fél éves Csini em­lékére állíttatta a gazda. Egy kocsi ütötte el kedvenc lovát. Még most is siratja. nem az épületbelsőn is érzé­kelhető. Műszaki eladó a ta­nult szakmája, de átnyergelt a vendéglátásra. Szerződéses üzletben dolgozott Kiskorpá­don, de hiányzott a biztonság. Mi lesz, ha egyszer a bérbeadó bejelenti: nem adja ki az üzle­tet? Ezért kezdett később vál­lalkozásba, s próbál megállni a maga lábán. Azt mondta: ed­dig sikerült neki, s ez annak is köszönhető, hogy mindig előre nézett. Most a parkosítá­son töpreng és egy télikertet épít, hogy még hangulatosabb legyen a vendéglője. Népviseletbe öltöztetett, hintázó baba lóg le a mennyezetről. Odébb nád­kunyhó; szőttes függö­nyökkel, régi, népi eszkö­zökkel. A kadarkúti óvo­dában különösen nagy szerepet kap a tárgyi és a szellemi folklór. Kadarkút Amikor 15 éves volt a kadar­kúti népdalkor, ahol az óvó­nők is énekelnek, elhatároz­ták: a néphagyományok őr­zésével teremtik meg az in­tézmény önálló arculatát. Németh Istvánná, a nyugdíj­hoz közeledő óvónő vezetett egy hagyományőrző munka- közösséget, és négy éven ke­resztül gyűjtötték a még fel­lelhető relikviákat, népszoká­sokat. így a fiatalabb óvónők is magukénak érezték a nép­művészet gazdag kincsestá­rát. A pedagógusok egy-egy évszak valamennyi jeles nap­ját, szokásanyagát feldolgoz­ták, és egy kalendáriumot ál­lítottak össze. A szántóföldi munkákkal is a határban is­merkednek a kicsik, ősszel szüreti mulatságot tartanak, lovaskocsival járják a falut. Nem feledkeznek meg a lu- cázásról, a karácsonyi ha­gyományokról, de a komatá- lazásról és a pünkösdi király­A nagy esőzések miatt újra gondot jelent a csapadékvíz Kiskorpádon. A legkritiku­sabb helyzet a Vörösmarty utcában van, s néhány ház megsüllyedt. Nedvesek a fa­lak, mállik a vakolat, az udva­ron, a kertben szinte csóna­kázni lehet, és az egyik por­tán a melléképületet is elön­tötte a víz. A háztulajdonosok választásról sem, és a május­fát is kitáncolják. Ilyenkor az óvónők is népviseletben van­nak. S hogy milyen a kadarkúti női viselet? Több alsó szok­nyára egy virágmintás kas­mírszoknyát húznak, amire fekete hímzett kötény kerül. Fehér blúzt öltenek, és vál- lukra fekete hímzett selyem kendőt terítenek. A viselethez konty tartozik, amit a kadar­kúti népdalkor tagjai is fe­jükre tesznek fellépéseiken. Bőthe Istvánná vezető óvónő büszke a munkatársa­ira. Azt mondja: ügyes vala­mennyi, s annak különösen örül, hogy mindegyik vallja: a népéletből, a parasztember bölcsességéből sok mindent meg lehet tanítani a gyere­keknek. így nem merül feledésbe az időjárás-jóslás és a régi népi mesterségekkel is megismer­tetik a lurkókat. A természe­tes alapanyagokat, termése­ket a szülők is együtt gyűjtik a gyerekekkel. Tizenegy óvónő őrködik a százharminckét kadarkúti, kőkúti, alsótapazdi és visnyei apróság felett, akik rossz idő­ben a nádkunyhó „árnyéká­ban” játszanak, de ha kisüt a nap, már indulnak is a tágas udvarra, ahol több fűzfasátor várja őket, zöldellő ágakkal. hiába próbálják meg maguk elvezetni a csapadékvizet, a sorozatos eső miatt nem tud kiszáradni a talaj. A tűzol­tóknak is akad munkájuk; tegnap is szivattyúztak Kis­korpádon, ahol a veszélyezte­tett házak gazdái perre men­tek az önkormányzat és a közútkezelő ellen, és tartós megoldást remélnek. A turizmussal kacérkodnak A nádkunyhó nemcsak dísz; a gyerekek naponta játszanak Itt fotó: kovács Lakóházak veszélyben A gáz buktatta meg a falugondnokot Felfüggesztették munkájából Panka István hencsei falugond­nokot, aki tagja az önkormányzat képviselő-testületének, és a helyi gázcseretelepet vezette. A táp­pénzen lévő férfi szerint a pol­gármesterrel támadt sorozatos nézeteltérései miatt akarnak úti­laput kötni a talpára. HENCSE- Mivel Panka István nem látta el ma­radéktalanul a falugondnoki felada­tait, már tavaly májusban is figyel­meztettem írásban - mondta Palka Sándor, hencsei polgármester. Az idén februárban viszont bebizonyo­sodott, hogy a gázcseretelepen egy el­lenőrzés kapcsán az egyik PB palack­ból illegálisan gázt fejtettek, így to­vább már nem tűrhettem szó nélkül. Az újudvari Totálgáz erről levélben értesítette a polgármestert és arra kérte: biztosítson egy megfelelő sze­mélyt az önkormányzat által működ­tetett gázcseretelepre, mert kiderült: meglopták a céget, a vásárlókat, és sú­lyosan vétettek a biztonsági szabály­zat ellen. Az önkormányzat rendkívüli testü­leti ülést hívott össze, amelyen a kép­viselők elhatárolták magukat az ügy­től, s kinyilvánították: nem óhajtanak együtt dolgozni Pankával. Sem falu­gondnokként, sem testületi tagként. Panka azt mondta: a cseretelep keze­léséről lemond, de marad testületi tag.- Falugondnokként és képviselő­ként is megtettem mindent a hencsei- ekért - állítja Panka István. - Most is, hogy cukorbajom miatt táppénzen vagyok, gyakran megkeresnek. Elis­merem: nem lett volna szabad meg­engedni, hogy a szállítók a telepen fejtsék a gázt. Én ebben nem vettem részt, s különben is: egyetlen fillért nem kaptam a gázért.- Fizetés nélkül dolgozott? - kérdez­tük Panka Istvánt.- Igen, mert még a korábbi képvise­lőtestület azt mondta, hogy belefér a falugondnoki munkakörömbe.- Benne van ez a munkaköri leírá­sában?- Nincs.- Ki kötött szerződést a Totálgázzal?- Nekem nem volt szerződésem. Taksonyi Tibort, az újudvari Totál­gáz Hungária kft területi képviselőjét, a jegyzőkönyv aláíróját arról kérdez­tük: hogyan lehet valakit szerződés nélkül, ingyen foglalkoztatni.- A budapesti központban kiderí­tettük: Panka István 1993-ban írt alá egy szerződést - mondta Taksonyi Tibor. - Neve fölött Hencse község polgármestere felirattal egy körbé­lyegző volt. Ezt a megállapodást ak­koriban senki nem ellenőrizte. Panka úr viszonteladóként kapta a gázt éve­ken át, s minden palackon volt haszna. A pénzt mindig becsületesen fizette, s nem is volt semmi baj egé­szen addig, míg az ellenőrzéskor ki­derült, hogy fejtik a gázt.- Én nem csaltam, tudom bizonyí­tani - jegyezte meg Panka István. Az ügy hátterében az áll, hogy én ki szoktam nyitni a számat a testületi üléseken, s ezt nehezen viseli el a polgármester. Főleg, hogy képviselő- jelöltként több szavazatot kaptam, mint ő polgármesterként. A hencsei gázcseretelepen új al­kalmazott van, és a falugondnoki te­endőket is más látja el, ám ha a táp­pénz lejár, Panka István visszatér. Azt mondta: ezután is Hencsét akarja szolgálni. Képviselőként és falugond­nokként is. Csillagponton a világról OSZTOPÁN Mivel a jelenlegi kábeltele­víziós rendszer nem felel meg a követelményeknek, egy új csillagpontos rend­szert építenek ki Oszto- pánban. Szatmári Ibolya körjegyzőtől megtudtuk: a beruházás egy fillérjébe sem kerül az önkormány­zatnak. A lakók és a rend­szer kiépítője, a Kaposnet kft finanszírozza. A tervek szerint augusztus végére készülnek el a munkákkal, s 150-160 osztopáni család csatlakozik a kábeltévés rendszerre, amelyen - eh­hez ragaszkodik az ön- kormányzat - egy helyi csa­torna is helyet kap majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom