Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-09 / 132. szám
1999. június 9. JEGYZET Kitörés a szavak fogságából A nyelvet nem lehet kordában tartani, vagy ha ezt koronként meg is próbálják - és hát erre folyamatosan voltak és vannak kísérletek -, abból sok jó nem származik. Árad, hömpölyög évszázadokon át, van fősodra, és vannak benne limányok, azaz olyan részei a folyamnak, amelyek a part mentén visszafelé áramlanak. A nyelv nem eszköz, a nyelv mi vagyunk, ha elrontjuk, magunkat rontjuk el. A diktatúrák - függetlenül attól, hogy a puha vagy a kemény jelzővel illetjük őket - roncsolják a nyelvet, próbálják ellenőrizni, befolyásolni, s így a beszélőket hazugságra kényszeríteni. A magyar nyelvet az egymást követő rezsimek mindig megpróbálták a maguk képére formálni. Az ”uralkodó beszéd” rátelepedett mindenre és mindenkire. Ennek azonban végzetes következményei voltak, sőt vannak, elég csak a nemzeti és egyéb létező, pontosabban létezett szocializmusokra gondolni. Meg sem érdemeljük talán, akkora kegyelem: mindig akadnak olyanok, akik nem hódolnak be, olyanok, akik nem rombolnak, hanem teremtenek. Művészek, gyerekek. A diáknyelv is művészet, hiszen a szleng is kitörés, vagy kitörési kísérlet az adottságok fogságából. Teremtés tehát, vérpezsdítő újság. A világ nincs kész - mondja Ottlik meg kell csinálni. Ezek a mai ,,nyelvcsinálók” - szerencsére - érintetlenek a múlttól, az övék lehet a jövő. Nimmerfroh „Na cső, gyerekek, mi a síájsz, hallom, hogy az a bige, akivel múltkor haraptam, a placcon beugatott nektek, amikor nyomtátok az exet a klubban, figyeljetek, bázeg, máskor nyomjátok le, mint a bélyeget.” Diáknyelv nélkül szegényebb a köznyelv 1 Figyelj, haver, akár hiszed, akár nem, bele vagyok zúgva a csajba! A diáknyelv furcsa keveréke a hagyományos és a legspeciálisabb szlengnek. Az egyik pécsi gimnázium végzős osztályának diákjaival ültem le beszélgetni, hogy tájékozódjam a 14-18 éves korosztály szlengjéről. Beszélgetőtársaim azt kérték, fiktív neveken említsem őket, nehogy gáz legyen a cikkből. Magára a beszélgetés szóra rögtön több változatot is ajánlottak a diákok. A hagyományos nyomjuk a rizsát és dumcsizunk mellett egy viszonylag új keletű kifejezés is rögtön eszükbe jutott: ver- bálunk. Amikor megkérdeztem, hogy egymásnak hogyan köszönnek, viszonylag sok különböző üdvözlési formát említettek: Csá, Hali, Csók, Halihó, Csövi, Csűsz, Szeva. Érdekes, hogy a szlengnek ezen a területén nemigen történt változás az elmúlt években. Mostanában viszont közvetlenül a köszönés után a fiatalok jelentős része azt kérdezi a másiktól: Na, mi a stájsz? (Mi újság van?, Mi a helyzet?) Ha valami felettébb tetszik nekik, a mai fiatalok természetesen nem a Hát ez egész egyszerűen csodálatos! mondatot mondják. Tömörek, rövidek: Ez dezem, rögtön sorjáznak is a válaszok. Na ne bassz! (A Ponyvaregény című filmből származó duma), Beszarás!, Berosálok!, Bázeeeeg! (Ez utóbbi egy durva, ám rendkívül gyakori inagfar* szó élőbeszédben elhangzó formájának zött sem dívik. A Lebontom a fejed, te köcsög! vagy a Megveszlek kilóra, aztán betemetlek pénzzel! sokkal gyakoribb. A diákok is megerősítik, hogy a gengszterszleng egyre általánosabbá válik. A lányok megnevezése az elmúlt évtizedekben alig bővült új elemmel: csaj, csajszi, bige, bula, bébi, maca, cica, üsző, kurva, de a fiúké sem nagyon: hapsi, csávó, hapi, faszi, de a krapek például ma már ritkán hallható. A Bele vagyok zúgva, a Beleestem, a Dúl a láv, a szédíteni és a tapadni továbbra is tartja magát. A szakításnál is megmaradtak a jól bevált, szemléletes kifejezések, de azért néhány újabb is megjelent. Elzavartak a tarcsiba, betettek a talonba, elküldték vokálba. Szórakozás címszó alatt kell tárgyalni a különböző, hazánkban hagyományos és a csak mostanság hódító tudatmódosító szerekre használt szlenget is. Beszélgetőtársaim többsége egészen természetesnek tartja, hogy néha, buli előtt vagy közben elnyom egy-egy join- tot (marihuánás cigaretta). A marihuánának egyébként sok neve van a fiatalok körében: fű, tea, zöld, cucc, a speed- re használják az anyag, szpinyó szavakat. A kábítószeres állapotba kerülőkre azt mondják: betéptek, beszívtak, halóznak. Az alkoholizálás sem ment ki a divatból... Szombatjaiként a krimóban, a páb- ■düariNiEtiartl^rsé'Sör után csurom-, beton-, sík-, hulla-, mocsok-, merev-, tájt-, atom-, matarészeggé lehet válni, és másnap így dicsekedni a haveroknak, hogy Be voltam nyomva mint a rajzszög, Bebombáztam, Beépítettem az arcomba nyóc sört, Beba.áam, Nullára futottam, Szétcsúsztam, Leborultam a nemzet nagysága előtt, aztán a következményeket ecsetelve elmon- jdani, hogy kidobtam a taccsot, színeset ásítottam* ízaedóíát köptem, sugárba kerültem. A diáknyelv rendkívül gazdagon tagolt tartomány. Semmivel sem alacsonyabb rendű, mint a köznyelv, amely - gyaníthatóan - a különböző szlengektől függetlenül nem is létezik. N. F. Közvetlenül a köszönés után a fiatalok jelentős része azt kérdezi a másiktól: Na, mi a stájsz? nagyon Állat! (Már nem: Állati!), Kurva jó!, Király! (mostanában az első szótagot megnyomják, a másodikat nagyon lerövidítik), Szupi, Killer, Korrekt. Lehet, hogy a társadalmi átalakulás tüntette el az egy időben nagyon népszerű Maszek kifejezést. Mit mondasz, ha meglepődsz? - kérszinte a végsőkig eltorzított változata) ie Sajnos, a; fenyegető mondások az elmúlt években korábban nem tapasztalt módon tobzódnak, még a legjobb barátok között is elhangzik egy-egy brutálisnak nevezhető verbális pengeváltás. A „Nyugodj már, mert kapsz egy lán- gost!” ma már a papi növendékek köRigó utcai államvizsgák trónfosztása Mi a moslék, fater? Az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya által közzétett információk szerint az idei esztendő második felében hivatalosan is életbe lép az eddigi állami nyelvvizsgák „trónfosztására” készülő államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendszere. így a következő tanévtől várhatóan már az ország több vizsga- központja közül választhatják ki a nyelvi megmérettetésre készülők a számukra megfelelőt. No de kezdjük az elején. A jelenleg érvényes állami nyelvvizsga feltételeit egy 1980-as művelődési miniszteri rendelet szabja meg. Ez a budapesti „Rigó utca” becenévre keresztelt Idegennyelvi Továbbképző Központot ruházta fel az állampolgárok idegennyelv-tu- dásának minősítési jogával. Az érintettek jelentős része azonban már tíz éve felismerte a monopolhelyzetből fakadó hátrányokat és tavaly tavasszal a kormány is úgy döntött: megérett a helyzet a változtatásra. Hogy miben is különbözik az új rendszer a régitől? Míg eddig csak kétnyelvű vizsgát tehettek, addig a jövőben egynyelvűvel is próbálkozhatnak a nyelvvizsga bizonyítványra vágyók. Az államilag elismert vizsgáztatásba megfelelő engedéllyel - akkreditációval - rendelkező oktatási intézmények is bekapcsolódhatnak. Az így létrejött vizsgaközpontoknak lehetőségük van kidolgozni saját vizsgarendszerüket is. A rendszer ezáltal demokratikussá válik, ám ezzel egyidőben elveszti eddigi kiszámíthatóságát. Fontos tudni, hogy minden előny, amely az állami nyelvvizsga-bizonyítvány birtokosát megillette, a továbbiakban is érvényes marad és természetesen az új rendszerben megszerzett okmányok tulajdonosaira is átszáll. Bár a magánnyelviskolák helyzete még ma is tisztázatlan, a legjobbak várhatóan élhetnek majd az államilag elismert nyelvvizsgáztatás jogával. Az új szisztémát megalapozó kormányrendelet persze csak az első lépés volt a megvalósulás felé vezető úton. A rendszer intézményeinek, eljárásainak kialakítása hosszú időt vett és vesz még igénybe. Mindenesetre a tavaly ősszel megalakult Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület várhatóan ez év második felétől fogadja az akkreditációs kérelmeket és szeptembertől az új vizsgaközpontok is bekapcsolódhatnak a láncolatba. Az oktatási tárca idén közzéteszi ama nemzetközi vizsgák listáját is, amelyek az államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékűnek minősülnek majd. Bugány János Géppisztolygolyó, gyön- gyöcske, kapszula, tari, kornya, tarkanyi. Ki gondolná, hogy ezek a szavak kedvelt, hagyományos eledelünket, a tarhonyát jelölik? A sokféle elnevezés Békés és Szolnok megyei kisdiákok ötletességét mutatja. A gyermekek alkotta szavak, az úgynevezett diákszleng adta a témáját annak a kutatásnak, amelyet a békéscsabai Körös Főiskola hallgatói végeztek két megye 14 iskolájának alsó tagozatosai körében. Hat témakörben (család; lakás, háztartás; étkezés; iskola; külső megjelenés, ruházat; szórakozás, játék) összesen 107 köznyelvi szót soroltak fel és arra kérték a gyerekeket, hogy az adott kifejezések mellé írják oda az általuk használtakat. A felmérések eredményeit a három tanítójelölt dolgozatban foglalta össze. Ebből jól látható, hogy korántsem olyan szegény a kisdiákok szókincse, mint ahogyan azt néhány éve egyre többet hangoztatják a témával foglalkozó szakemberek. A kérdőívben szereplő 107 köznyelvi szónak összesen 1710 változatát jelölték meg a gyerekek. Az egy köznyelvi szóra jutó forma 15,98, vagyis közel 16-féle módozatot ismernek és használnak az adott szó helyett a megkérdezett tanulók. Tegyük hozzá, hogy ez csupán az átlagszámítás eredményeként létrejött információ. A görkorcsolya szónak például csupán 8 változatát jelölték meg a diákok, míg a kövér szónak 36 alakját ismerik és használják. Az összes - 1710 - szóváltozatból 557 tartozik a szlengszavak közé, ez a változatok 32,57 százaléka. A vizsgált hat témakörön belül a köznyelvi szavak változataiban a legtöbb szleng kifejezést a külső megjelenés, ruházat kategóriában találták, a legkevesebbet a családban. A szlengszavakat a felmérést végzők több szempontból is elemezték, amelyek közül az egyik legtanulságosabb a stilisztikai vizsgálat. A diáknyelvi kifejezések ugyanis nagyfokú érzelmi színezetük miatt jól jellemezhetők stilisztikai minősítésekkel. Bizalmas viszonyról árulkodik a papamaci (apa) kifejezés. Tréfás stílusú a fejszösz (haj), a zsírkocka (kövér), a pityizál (iszik) és a banyaautó (seprő). Pejoratív értelmű a lepratelep (lakás). Durva a banya (nagymama), és a hánynivaló, moslék (rossz ízű étel). Baracsi Magdolna
