Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

Amikor étet fogan, a te­endő szülők még nem többek, mint nők és férfi­ak. Anyának és apának lenni külön tudomány, amelynek alapjait génje­inkben hordozzuk, első leckéit gyerekkorunkban kapjuk. Nemzeni és szül­ni sokan képesek, nem mindenkiből váfik azon­ban jő szülő. olvashatnak, akik spermabank, vagy béranya segítségével egyedül vállaltak gyereket. A filmek - né­hány alkotástól eltekintve - hamis mintákat közvetítenek, mivel ott ér­nek véget, ahol a mindennapok kezdődnek. Az egyedül küzdő, el­vált szülők példáján felnövő gene­ráció nem ijed meg, ha „becsúszik” a baba. Sőt félő, hogy egyre többen lesznek, akik tudatosan, csak ma­guknak vállalnak majd gyermeket. Csordás Mária, a tiszasülyi anyaott­hon vezetője 1972 óta dolgozik vé­dőnőként, tizenhárom éve foglalko­zik lányanyákkal. Tapasztalata sze­rint a fiatal lányok semennyire sem felkészültek az anyaságra. Az ott­honban mindent megtanulhatnak, ami az önálló élethez szükséges, jö­vőképük sok esetben mégis deter­minált. - A pelenkázástól kezdve a hivatalos ügyekig mindenben segí­tünk. Van aki felnő az anyaszerep­A véletlen gyermekei , JJ111J1I ,/llC. r SlUAllJlßJ Lányanyának nevezünk minden­kit, aki apa nélkül szüli meg és neveli gyerekét. Koruknak ma­ga az élet szab határt. A legfia­talabb szülő nő hazánkban ki­lencéves volt. Esetükben nem beszélhetünk tudatos párvá­lasztásról, helyzetek szövik tör­ténetüket. -v/l 14.1« VMM A szóbeszéd inkább Vfdékeft'kesefL ti meg életüket, a városban elbúj­hatnak, legfeljebb közvetlen kör­nyezetük rója meg őket felelőtlen­ségükért. Mert felelőtlennek tartják őket, hiszen jobbára nekik is anyá­ra lenne szükségük, családjukra azonban kevesen számíthatnak. So­sem tapasztalták, milyen az a szere­tet, amelyik nem önző, nincs anya­és párkapcsolatmintájuk. A lány­anyák között akadnak hívők, sőt néhányuk ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekét megkereszteljék. Az egyház segítségét azonban még­sem kérik, a lelki támaszt a körülöt­tük élő emberekben keresik. Az egyház hibáztatja a lányanyákat, hiszen felelősek a tettükért, de nem -utasítja«4-őket, segít a bajban, akár áz országúti mentőszolgálat. - Isten akarata szerint az apa és anya együtt felelősek azért a gyermekért, aki tőlük származik. Az ember több helyen is kilépett a teremtés rendjé­ből, és megpróbálja a maga igényei szerint alakítani a világot. Ez a világ azonban tele van konf­liktusokkal és anomáliákkal - mondja Hamar István református lelkész. A lányanyák többségében erősebb a szégyenérzet, semhogy kérnének az egyháztól, pedig az el­vált, gyermekeiket egyedül nevelő asszonyok esetében működik a se­gítségnyújtás. Az egyház révén munkát, szállást találhatnak, s a lel­ki támogatás mellett esetenként csekély anyagi juttatásra is futja. Péter Judit szociológus szerint skrizofénia lenne elutasítani a lány­anyákat, ha toleránsak vagyunk az elváltakkal szemben. Magyarorszá­gon az ezredfordulóhoz közeledve sem megfelelő a szexuális kultúra és a felvilágosítás. A család és az is­kola egymásra mutogat, miközben egyre fiatalabb korban kezdődnek a szexuális kapcsolatok. A tinik ne­ves popsztárokról és színészekről A család és az iskola egymásra mutogat, miközben egyre fiatalabb korban kezdődnek a szexuális kapcsolatok hez, és jó szülő válik belőle. Mások maguknak sem vallják be, hogy te­her számukra a gyerek. Többségük nem beosztó. Gazdálkodik ugyan a pénzzel, de nem helyesen. Nehe­zen értik meg, hogy az anyaság nem hangulat kérdése. Talán túl ha­mar kell megtanulniuk, mi az a le­mondás. Akkor, amikor még a vá­gyaiknak élnének - véli az anyaott­hon vezetője. Bogi huszonéves, kétgyermekes lányanya. Azt mondja, nem érzi, hogy másképp bánnának vele az emberek, mint a többiekkel. Vál­lalja a gyerekeit. Édesanyja sokszor volt otthonról távol, ha hazajött, fájt a feje, nem foglalkozott vele és test­vérével. Bogi társat szeretett volna maga mellé. Nála jóval idősebb ba­rátja azonban nem vette feleségül, a gyerekek ellenére sem. Egyszer per­sze a lányanyák gyerekei is felnő­nek. Sokan közülük intézetben. Csordás Mária szerint azonban pont az a szép az életben, hogy né­ha a hányatott sorsú, szeretetet nél­külöző gyerekek válnak felelősség- teljes emberré. Varga Hajnalka A vonat papír nélkül is indul A lakásotthon árulkodó szó. Az egy­kori uradalmi kastélyokban elhelye­zett több száz fős állami gondozott gyermekcsoportokat több mint egy évvel ezelőtt azért kezdték el felosz­tani kisebb, családi házakban lakó közösségekre, hogy szülői gon­doskodás híján a gyerekek ne csak ágyat, ételt és fe­delet kapjanak az államtól, hanem a lehetőségek sze­rint olyan valódi otthonokba kerül­jenek, ahol az együttlét több mint szükség. A komlói lakásotthon az el­sők között nyitotta meg ajtaját. Azok a lányok, akik ide kerülnek, a társa­dalom elfogadott normái szerint a felnőtté válás előtt állnak, tizenhét­tizennyolc évesek. Klára és Zsuzsa régóta ismerik egymást. Korábban a bükkösdi kas­télyban laktak, és a komlói ház indu­lásakor együtt hagyták ott a sokak szerint kíméletlen körülményeket.- Milyen volt az élet Bükkösdön?- Végül is jó volt, laza volt. Nem nagyon figyeltek ránk. Néha-néha volt meleg víz is, de télen-nyáron leginkább csak hideg vízben füröd- hettünk. Hát, előbb-utóbb megszok­tuk. A kaja mindig ugyanaz volt, a hús kevés, és főzelékek leginkább. De vaj! Vaj az mindig volt a hűtőben- mondja hosszú, barna haját hátra­csapva Zsuzsa.- Mire gondolsz, amikor azt, mon­dod, hogy elég laza volt?- Hát egyszerűen nem figyeltek ránk. Ha el akar­tunk menni vala­hová, ahhoz elvi­leg papír is kellett. De volt, aki azt mondta, hogy neki nem kell a papír, mert a vonat anél­kül is megy. Aztán el is ment, majd visszajött. Igazából nem törődtek ve­lünk - világosít fel Ibolya, aki szin­tén eltöltött némi időt a kastélyban. A lakásotthonban gyökeres változás­sal szembesültek a lányok. Kicsit mintha csorbítva éreznék szabadsá­gukat, hiszen itt mindennek ideje van, legyen szó akár a tanulásról, akár a pihenésről vagy az étkezésről. Nem maradhat el a mosogatás, a szobákban rendet kell tartani és a ki­járás sem úgy megy, hogy cipőt hú­zok és gyerünk. Nehéz megszokni a közösségi élettel járó korlátokat. Zsuzsa váratlanul, a beletörődés hangján jegyzi meg:- Kisebb a hely és jobb, de mi ak­kor is újra csak azok lettünk, amik voltunk.- Mégis mik?- Zacisok. Ez nem változott.- Nekem éppen ez az új, hiszen egészen tizenhat éves koromig csa­ládban éltem és csak most lesz két éve, hogy a saját döntésem alapján előbb a nagyszüleimhez, költöztem, majd bementem az intézetbe. Úgy érzem, hogy nagyon elszúrtam az életem - vág közbe Veronika.- Össze tudod szedni magad?- Attól félek, hogyha kikerülök in­nen, akkor minden rosszat újra fo­gok kezdeni. Verának nincsenek illúziói. Mun­kát keresett, elkezdett dolgozni, de meggyanúsították két olló ellopásá­val és ezt a megaláztatást nem visel­te el. A munkára, pénzre pedig szük­ségük lenne, hiszen szinte semmijük sincs. Egy hónapban ötszáz forint a zseb­pénz. Egy pécsi út, uram bocsá' egy do­boz cigi és már csak forintok maradtak.- Sokkal szigorúbb itt az élet?- Szinte mindent előírnak lassan, mikor mit csináljunk, hova men­jünk. Ha csak fél órára kimegyek, akkor azt is beírják a füzetbe - mél­tatlankodik Ibolya. Mikor azon erősködöm, hogy sze­rintem ez a figyelem és fegyelem a rendes családokban is így működik, kicsit elbizonytalanodnak. Mit gon­doltok, ti milyen eséllyel indultok az önálló életre?- Volt egy lány, aki tíz évig inté­zetben volt, és amikor elment, hat­százezer forintot kapott. Persze tíz évre az nem sok. Aki kiveszi a pénzt, általában annak sem lesz meg soká­ig. Vesz új ruhát, meg mindent ami­re szüksége van és könnyen úszik az egész. Akkor pedig már nincs visszaút - mondja Zsuzsa. Közben kint besötétedik és lámpát gyújtunk. Előkerül néhány fotóalbum a ház nagy eseményeiről. Nemrég jártak itt az SFOR-os ka­tonák, néhány születésnap, ilyes­mik. Lejár az időm. Miközben a kabátom húzom, az előszobában már egy fiú vára­kozik: a barátnőjé­hez jött. Neki csak idáig nyitott a lakás. Van egy kana­pé, arra le lehet ülni. Schneider Gábor Aki kiveszi a pénzt, általában annak sem lesz meg sokáig. Vesz új ruhát, meg mindent, amire szüksége van Itt mindennek ideje van, legyen szó akár a tanulásról, akár a pihenésről vagy az étkezésről Sorsok Hetedik oldal Csigaház: lassú otthon A számítástechnikus Tibor a harmincas évei végét tapossa. Most költözhetett be első önálló otthonába feleségével és az óvodás Ikrekkel, Pannival és Lil­lával. A másfél évtizedes tervezgetés gyümölcse, az apró családi ház ugyan még csak félkész állapotban van, de a boldogság, mondhatni, teljes. A saját ház először csak távoli reményként kísértett, hosszú volt az út idáig.- Nem volt könnyű menet, újra talán már bele se vágnék - mondja Tibor, a ház be­építetlen, emeleti szintjén, a balkon nem létező korlátja mellett állva, és valahová a közeli kilátásokon túli messzeségbe bá­mul. - Csak, ha muszáj... teszi hozzá az­tán, kiigazítva előbbi sommás megállapí­tását. A megjegyzés nem tűnik indokolatlan­nak annak ismeretében, hogy Tiborék több mint másfél évtizedet vártak első önálló, saját otthonukra. Tibor komáro­mi, Katalin a szomszédos Borsod megyé­be való és az egri fősikolán végzett mint németnyelv-tanár. A huszas éveik delén házasodtak össze, amikor már mindket­ten több éve Egerben éltek. Mindkettejüknek jól hasznosítható, ahogy ma mondják, piacképes, jól elad­ható képzettsége van. Katalin amellett, hogy tanít az iskolában, magántanítvá­nyokat is vállal, ha kell, tolmácsol, fordít, idegenvezet. Tibor számítástechnikus, a szoftverfejlesztésben is dolgozik egy ma­gáncégnek és otthon, saját eszközein is dolgozik különböző magánmunkákon, megrendeléseken. Az első időket, úgy mint számtalan fiatal házas, ők is külön­féle albérletekben kezdték. A nem köny- nyű évek után, végre bekerültek a fiatal családok számára fönntartott egri önkor­mányzati garzon házba, amelyet még az­zal a szándékkal hoztak létre, hogy az itt lakók néhány - három-öt - év alatt össze­spórolják, megteremtsék a saját otthon­hoz jutásuk feltételeit. Ez az „ideiglenes” állapot több mint hét évig tartott. Ekkor látszott először valami reményük arra, hogy lépni lehet és érdemes. Mozgósítot­ták minden számba jöhető forrásukat - bankkölcsön szóba sem jöhetett, gazdag rokonok, barátok Több mint másfél évtizedet vártak első önálló, saját otthonukra sem akadtak, a kölcsönkéréstől egyébként is óva­kodtak -: így hát összeszedték min­den megtakarított pénzüket, fölvet­ték az évek óta fi­zetett ifjúsági be­tétüket, és akkor megszülettek már az ikrek is.- Félmillió fo­rintnál alig volt több megtakarított pénzük, ehhez jött még az ifjúság be­tétek után további kétszázötvenezer, továbbá a picik, Panni és Lilla után járó szociálpolitikai támoga­tás. Ez azonban még mindig nem lett vol­na elég arra, hogy belevágjunk az építke­zésbe - meséli Tibor.- A szülők segítsége, támogatása nél­kül nehezen boldogultunk volna, pedig ők se különösebben módosak, de azért megtettek minden tőlük telhetőt. így hát állíthatom, hogy a Kati meg az én „örök­ségem,, is már előre benne van, bele van dolgozva ebbe a házba - teszi hozzá. Mindebből a mintegy három és fél mil­lió forintból olcsó, közművesített telket tudtak venni az Eger meletti, gyakorlati­lag a megyeszékhellyel egybeépült Andornaktályán. Igaz, egy régi házat el kellett bontani a telken, de Tiborék, saját és baráti kezek­kel ezt is megoldották. A több mint ki­lencven négyzetméteres családi ház az apró telken így is három év alatt épült föl a mostani félkész, ám már beköltözhető állapotába. A földszinti kétszoba-konyhát lakták már be a gyerekekkel együtt. Az udvaron ott áll még Lexi, a keverék házőrző ku- tyus kuckója, meg egy több mint tízéves Trabant kombi. Ennyire futotta. A tetőte­res, emeleti szint végleges kialakítása és berendezése már a következő évek fel­adata és türelmi próbája lesz. 00

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom