Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27 / 72. szám
QIMIMM0MM33 1999. március 28. Közelről Harmadik oldal Mftsr Interjút nem ad senki, fotózni sem lehet, legyenek szívesek, távozzanak! - A magyar ügyeletes tiszt szólt ki így a sorompó mögül Taszóron a repülőtér kettes kapujánál. A repülőtérhez vezető Ady Endre utca lakói állítják: mióta megkezdődött a bombázás, ezen az úton kevesebb kocsi jár. Bemáth Lajosné szerint nyugalom van a faluban, de a boltban, az utcán, a buszon szinte csak erről beszélnek az emberek. Somogyi Gyuláné megjegyzi: - Én abban bízom, ha nem ártunk senkinek, talán minket sem bántanak. Fiatalok - húszon innen - csoportba verődve várják a buszt. Egyikük hanyagul odaveti:- Csak az öregasz- szonyok kárálnak, a többieket nem foglalkoztatja a támadás. Nincs pánik Taszáron. Mindhárman a Kapos Bázisrepülőtér karbantartói. Nevüket nem adják, de elmondják: amiatt aggódnak, hogy most nem dolgozhatnak. A támadás másnapján ugyanis lezárták a bázist. A bejáratnál hatalmas betonlapok... A lakótelepen él Paulik Károly nyugalmazott alezredes. Társaival naponta többször meg- hányják-vetik a történteket.- Nem kell semmitől tartanunk - jegyzi meg. - A bázisról nem vernek be repülőket, s különben is: a NATO garantálja a biztonságunkat. Nem vagyunk idegesek, és semmilyen nagyobb zajt, mozgolódást sem érzékeltünk. A felesége egy kicsit fél, szerette volna, ha nem fegyverrel oldják meg a konfliktust.- Bármi lesz, annak a pómép issza meg a levét, nem a vezetők - veti oda Paulik Károlyné. - Én már megértem a második világháborút a pincében de nem kívánom senkinek. László Imre szerint veszélyes lehet a Balkán, ha a politikusok nem egyeznek meg mielőbb. A taszáriak szerinte különösebben nem félnek, de Csöndes a somogyi határ Egyelőre nem jelent többletfeladatot a Balkánon kialakult háborús helyzet a somogyi határszél őrzőinek. A határőrök a szokásos napi munkájukat végzik, mindössze annyi különbséggel, hogy gyakrabban állítják meg őket kérdéseikkel az aggódó helybeliek. — 58 kilométeres határszakasz tartozik a barcsi ki- rendeltséghez, s itt a NATO- erők támadása után sincs nagyobb mozgolódás — mondta Lőrincz László ezredes, a barcsi határőr ki- rendeltség vezetője. — Nem tapasztaltunk olyan változást, ami a háborús helyzettel kapcsolatba hozható lenne. A zöldhatár ma épp olyan csöndes, mint korábban: nem történt egyetlen határsértés sem, s nem jelentkeztek átlépésre menekültek. Nincs készültség a barcsi határőröknél, a kirendeltség vezetője azonban fontosnak tartotta elmondani: felkészülten várják az erre vonatkozó parancsokat. N. L. a feszültség benne van az emberekben...- Nekem négy gyerekem van, nem szeretném, ha bajuk lenne - mondta Gréczi Zoltán, aki a repülőtéren a Kiima Vilinél dolgozik. - Amikor eljutott hozzánk a hír, hogy megkezdődött a bombázás, éppen szolgálatban voltam, s egy pillanatra megrettentem: vajon hazaérek-e. Hazaértem. A civil lakosság egyébként keveset érzékel a támadásból, legfeljebb azt látják, hogy a gépek tízesével húznak el felettünk. Addig, amíg a taszári repülőtér szűz marad, nem kell semmitől tartanunk. Legfeljebb akkor, ha megjelenik egy F-16-os... Lovaskocsival baktat az úton Bogdán János és felesége. Batéba igyekeznek a vashulladékkal. Két gyerekük és tizenkét unokájuk van. Ők nem félnek, de szeretnék, ha mindenütt béke lenne. Terepszínű ruhában, színes zsákkal a hátán áll biciklije mellett egy katona. Előtte egy fiatal- asszonnyal beszélgetett. Próbáltam szóra bírni, de sikertelenül:- A bombázás után megtiltották, hogy bárkinek bármit mondjunk, s nem is fényképezhetnek le bennünket - mondta a középkorú katonai de annyit elárult: hamarosan dolgozni indul. Elköszön, s felpattan a kerékpárjára. Derékszíján ott a mobiltelefon... Éppen kifelé tartunk Taszárról, amikor rendőrautó kanyarodik elénk. Egy törzsőrmester ugrik ki a kocsiból. Az iratainkat kéri, majd az igazolványokkal beül a rendőrkocsiba. Öt perc múlva visszajön. Jó utat kíván, visszaadja a személyiket és közli:- Csak rutinellenőrzés volt. Lőrincz Sándor Hazamenni veszélyes Szabadkától 30 kilométerre egy magyarok, szerbek, szlovének lakta faluból jött tanulni Nagy Károly. A Pécsi Orvostudományi Egyetem negyedéves hallgatója katona szökevény volt. 1993 augusztusában jöttem át magyar nyelvű egyetemi előkészítőre. Ez egy éves képzés volt. A célom az állatorvos-tudományi egyetem, vagy a PATE volt. Szeptemberben kaptam meg az első behívómat: akkor általános mozgósítás volt. Nis-be vittek volna, a légelhárítókhoz. Nem vagyok katonás alkat, itt tanultam, a családom nem vette át a behívót sem ekkor, sem novemberben. Országos körözést adtak ki ellenem, mint katonaszökevény ellen. Tárgyalás, bírósági ítélet nem volt, de akár halálra is ítélhettek volna. Nyomasztó, hogy nem csináltam semmit, mégis úgy kezeltek, mint köztörvényes bűnözőt. Kilenc hónapig nem tudtam hazamenni, ennyi idő alatt sikerült a követségünkön a halasztást elintézni, de a halasztást minden tanév után meg kell hosszabbítani, minden évben igazolnom kellett, hogy tanulok, vizsgázom. A mai napig benne van a pakliban, hogy ha haza megyek elvisznek katonának. Azért ezt időnként megkockáztatom. Telefonon nem tudunk bizonyos dolgokról beszélni, mert fenn áll a veszélye, hogy lehallgatják. Otthon, a falumban egyébként nem voltak villongások: a különböző nemzetiségek már nagyon összekeveredtek: Generációkat vittek el katonának, mindegy volt, hogy milyen nemzetiségű. A vajdasági magyarok különben olyanok, mint a denevérek: sem egér, sem madár. Itt jugoszlávként kezelnek a hatóságok, otthon magyarnak. A hatóságok nem értik, hogy miért külföldön tanulunk, miért nem Szerbiában ? A szerb szaknyelvet nem beszélem. Otthon magyar iskolába jártam, a családban magyarul beszéltünk. Ösztöndíjat csak a magyar államtól kapok, Szerbia nem támogatja a tanulmányaimat. Alkalmi munkát is vállalok, valamiből élnem kell. A múltkor gépjármű forgalmat számoltunk. Egyszer jön két rendőr, hogy bejelentés érkezett hozzájuk: egy külföldi rendszámú autó áll egy kereszteződésben és két fiatalember valamit nagyon jegyzetel, biztosan terror cselekményre készülnek. A rendőrök ezért azt javasolták, hogy ilyen esetre kérjek kölcsön egy magyar rendszámú autót, vagy takarjam le a rendszámot. Még egy évem van itt az egyetemen, nem tudom, hogy mi lesz azután. Otthon teljesen bizonytalan a helyzet, itt maradni sem lesz egyszerű. Szarka Ágnes Nem csak morgott, bőgött is Szirénapróba Tegnap délután 18 órakor megszólaltak a szirénák a taszári légibázison. Dr. Kovács József Taszár polgármestere elmondta: az SFOR egységeinek kétperces szirénapróbája mögött nem kell veszélyt sejteni, ezt ugyanis minden évben megrendezik. Az „morgópróba”, amelyet a polgári védelem félévente tart, csak a sziréna működőképességét teszteli. Előfordulhat ugyanis, hogy egy fecske belefészkel a berendezésbe, s az nem tud megszólalni. A mostani és a szokásos „morgópróba” között az a különbség, hogy az SFOR egységei nem csak „morgatták”, hanem élesben ellenőrizték a működőképességét. A szirénapróbáról a védelmi iroda, a polgárivédelem megyei szervezete és Pintér Zoltán bázisparancsnok levélben értesítette dr. Kovács Józsefet, aki a pánik elkerülése érdekében elrendelte, hogy 15 órától két rendőr, s egy polgári védelmi autó járja Taszár utcáit. Ok tájékoztatták a lakosokat a próba idejéről, okáról. Erre a pánik és a félretájékoztatás elkerülése miatt volt szükség. A polgármester azt is elmondta: a taszáriak megértéssel fogadták a hírt; nyugalmukat bizonyítja, hogy legtöbbjük egész nap békésen dolgozott a kiskertjében. A bázissal kapcsolatos hír, hogy a magyar alkalmazottak újra munkába állhatták. (Várnai) A kiállítók szépe FOTÓ: LANG RÓBERT A kiállításnak jónak kell lenni. Legalábbis eddig így tudtuk. Most kiderült, hogy szépnek is. Tegnap este a tavaszi vásár kiállítóinak bálján a szépséget díjazták. No nem a táncos lábúak szépségét, hanem a szép kiállítást. A szemet gyönyörködtető vagy meglepő megoldásokat. Furfangosan készítették elő a díjat. A titokban fölkért zsűri tagjai inkognitóban járták a vásárt és árgus szemekkel figyeltek, majd pontoztak. Azt, hogy mindez titokban történt, csak sejteni lehet. Sejteni abból, hogy Chikán Attila gazdasági miniszter miután hivatalosan megnyitotta a vásárt, megkóstolta a pápai húsosok jóízű termékét, elvonult egy szobába és pontozni kezdett. Ő volt a titkos zsűri egyik nem eléggé titkos tagja. Valaki ugyanis rányitott, s megleste, hogy akkor éppen kit akar az öt legszebb közé beválasztani. Tegnap este kiderült. íme a sorrend: Beck-tető, Pápahús Rt, OTP Bank Rt, Somogyország-Életfalu (képünk az ő kiállítási területükön készül), ROTO Elzett- Sopron. Azt lapzártáig nem sikerült kideríteni, hogy a miniszter pontjai ezek közül kiket emelt a díjazottak közé. A hétvége és a tegnapi jó idő megtette hatását, hiszen a vártnál jóval többen jöttek, kora délutánig mintegy 7 ezer látogató kereste fel a vásárt. Az érdeklődők zöme családos volt, akik a standok kínálata mellett kíváncsian figyelték a kulturális programokat is. Az ötletes szervezésnek köszönhetően a legkisebbek is jól érezték magukat, miközben a család idősebb tagjai nyugodtan nézelődhettek - többek között az élelmiszer- és könnyűipari standokon. Sokan tegnap vásárolták meg a közelgő ünnepek alkalmából a kisebb nagyobb meglepetést.
