Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. február 27., szombat Kultúra 11 Könyvajánló A Goethe-csináló asszony Molnár Piroska elragadó játékkal érzékeltette Charlotte von Stein lelkiállapotának változásait tőrök anett ALAN MOUNTAIN Búvárok kézikönyve A könnyűbúvár-légzőkészü- lékes merülés világszerte egyre gyorsabban terjedő sportág, ezért ezen a területen mindinkább növekszik az igény a szakavatott gyakorlati tanácsok iránt. A búvárok kézikönyve ezt az igényt kívánja kielégíteni, így számos kérdéssel foglalkozik, kezdve attól, hogy milyen felszerelést vásároljunk és milyen tanfolyamon vegyünk részt. (Park 5500 Ft) DAVID MORELL Kettős látás Mitch Coltrane, a jó nevű, megszállott fotós esetében tökéletesen igaz, hogy munkája egyben az élete is. Élete pedig egy hajszálon múlik, amikor egy riportút során a Boszniában kegyetlen háborús bűnök nyomára bukkan, s kamerájával megörökíti a bűnöket. Hiába tér haza Los Angelesbe, kálváriája ott is folytatódik, és már nem csak őt, hanem a hozzá közel állókat is halálos veszély fenyegeti. Lélekölő küzdelem szörnyű veszteségek árán marad csak életben, képes leszámolni kegyetlen üldözőivel. (I.P.C 798 Ft) KUNDERA Tréfa „Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!” — írja egy képeslapon Ludvig Jahn, a természettudományi fakultás ifjú hallgatója pártiskolára vezényelt kedvesének Tréfából. 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Ludvin Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a Rossz idők járnak az írókra az USA-ban. A regények, novellák, még krimi is egyre ritkább a bestseller-listákon. Óriási divatja van a pszichologizáló műveknek, amelyek az olvasóknak több boldogságot, jobb szexuális életet, sikeresebb üzletmenetet, jólnevelbüntetőalakulathoz sorozzák be. Hosszú évekig csak a bosszú élteti. S egyszer csak felvirrad a megtorlás napja. A hajdani félresikerült tréfát egy másik éppoly kegyetlen tréfával akarja helyreütni. A tréfa azonban ismét visszájára ő ellene fordul. Közös közép-kelet-európai múltunk egy darabja elé tartott tükröt regényében Kunder. Egy olyan kor és nemzedék elé, amely mindenáron, akár emberéletek árán is, népnek, makulátlannak, példásnak akarta látni és láttatni magát. (Európa 1200 Ft) A család konyhája: Karcsúsító konyha Lefogyni koplalás nélkül? — vágyálom. Am az álmok beteljesülhetnek, ha ezt elő is segítjük. Ha gondosan megválasztjuk karcsúsító fogásaink hozzávalóit, betartjuk az elkészítésükre vonatkozó útmutatásokat, gazdagon és változatosan étkezhetünk. Kerüljön az asztalra leves, egytálétel, sőt az édesség sem tilos, örömet lelhetünk az evésben. Ráadásul minden reggel nyugodtan állhatunk mérlegre — a mutató állásában is örömet lelhetebb gyermekeket ígérnek. Az utóbbi öt év összesített eladási listájának élbolyában csak ilyen művek találhatók. Első helyen áll a „Férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról” című könyv, második a stressz leküzdését ígérő „Ne bosz- szankodj apróságokon...” Több szempontból is izgalmas vállalás Peter Hacks Lotte című monodrámájának színpadra állítása. Egy irodalomtörténeti kapcsolat kulisszatitkainak feltárása, tulajdonképpen egyetlen szereplővel. Műfaját tekintve beszélgetés, ami egyszemélyes. Kibeszélés tehát. A 18. század végén vagyunk, Weimarban. Egy asszony érkezik, talpig gálában, udvar- hölgyesen, tökéletes tartással. Charlotte von Stein, akit az irodalomtörténet már csak a Thomas Mann-i feldolgozásból is Lőttéként ismer. Lotte beszél. Kifújja magát, egy évtizednyi emlék kavarog benne, egy ellentmondásos kapcsolaté, amelynek ő végett véget. Kiadta útját a kor egyik legnagyobb költőjének, Goethének. Amint mondja, „az éj leple alatt elhagyott bennünket, búcsú vagy engedély nélkül. Az állam elveszítette miniszterét, az udvar a hangadóját, a színház a direktorát, az ország a maga Áprilisban mutatkozik be a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon a Kossuth kiadó és az Enciklopédia Humana Egyesület Magyar kódex sorozatának első kötete, „Az Árpádok világa”. Figyelhetnek rá a számítógép-tulajdonosok, mert a managy emberét”. A Charlotte von Steint alakító Molnár Piroska ebből a lelkiállapotból építi rendkívüli játékát. Hihetetlenül nehéz a dolga, hiszen nincsenek végszavak (illetve: minden végszó az övé), a tíz évnyi emléket, a Goethéhez fűződő kapcsolat történetét egymaga kell felépítse a színen töltött két óra alatt. Lotte vívódik. Az ezerhétszáz levél, amit a költőtől kapott, különböző időszakait tépi föl a furcsa kapcsolatnak, s eképpen mindig elbizonytalanodik, döntése valóban megalapozott volt-e. Goethe már Weimarba kerülése előtt látta az asszony árnyképét, Zimmermann, az orvos mutatta meg neki, aki később szenvedéllyel szövögette köztük a szerelem szálait. Lotte nyolc nappal Weimarba érkezése után ismerte meg a költőt, a fiatalon zseniális alkotásokkal, köztük a Wertherrel előrukkoló fiatalember, akiben eleinte a frankfurti polgárfiút látta. Ő kapta a megbízást, hogy a pallérozat- lan, nyughatatlan kamaszból udvarképes ifjút faragjon. gyár könyvkiadásban elsőként jelenik meg olyan könyv, amelynek lézerlemezmelléklete nem azonos a nyomtatott kiadással, „csak” szorosan illeszkedik hozzá: tartalomban, stílusban. A hatkötetes Magyar kódex, amely 2001-ig minden év áprilisában és októberében kerül a boltokba, ekként a Molnár Piroska alakításában kiválóan érzékelhető a féltékenység, amiként egyre többet adott magából Goethének, s közben tudta, kihasználja őt. Szerelmüket a férfi műveiben látta viszont, a rengeteg hangulat- és időjárásje- lentésben, a levelekben. Férje, Josias von Stein főistállómes- ter, akit a kornak megfelelően a szülei szemeltek ki neki, nem sok vizet zavart. Ennek megfelelően mindvégig bábuként van jelen, s Kása Béla révén csak a végén elevenedik meg. Szótlanul, kimérten füstölög, s elmegy. Babarczy László rendezői jelenléte mindvégig nyomon követhető Molnár Piroska nagyívű alakításában. Az egyenletes szövegtudást segítő tevékenységek, s a lelki állapot változásai plasztikusan jelennek meg a színen. S végül a várakozás, ami beval- lottan-bevallatlanul megvan Lottéban. Várja a postakocsit, a levelet Itáliából. Goethétől, aki egy újabb irodalomtörténeti évtizedbe lépett. Nélküle. Balassa Tamás CDROM-mal együtt legalább 12 kötetes műnek felel meg. A sorozat bemutatja történelmünket, a nyelvtörténet, az irodalom-, a művészet-, a zene- és tánctörténet, a vallás és egyháztörténet fejlődését, megismertet hazánk történeti földrajzával, az itt élők életéve. A sorozat főszerkesztője dr. Szentpéteri József. Nyelvünk tisztaságáért „Kis figyelmet kérek...” Kérem az olvasót, ne vegye szó szerint a címben olvasható mondatot. Éppenséggel arra szeretnék utalni: a határozatlan névelővel való bánás nagyon is pontos figyelmet érdemel. Mit is jelent a címbeli, manapság egyre gyakoribb fordulat? így azt, hogy nem nagy, nem sok figyelmet kérünk. Pedig szándékunk szerint nem ezt akarjuk mondani, hanem azt, hogy rövid időre ugyan, de teljes figyelmet kérünk, mert szeretnénk valamit megmagyarázni. Az újságokból ilyen mondatokat írtam ki: „Bevallom, kis lelkiismeret-furdalással kezdek ebbe a cikkbe...” Ez így annyit tesz: alig valamicske lelkiismeret-furdalásom van. A helyes forma, amelyet a szerző keresett, ez volna: „egy kis lelkiismeret-furdalással”. Másutt ezt olvastam: „Ha kis ideje marad, saját házát építi”. Jó, de mit csinál, ha nem kis, hanem sok ideje van? — kérdezhetnénk. „Az apácaliliom ha kis fényt kap, fehér, illatos virágokat hoz”. Itt is visszájára fordult az értelem a határozatlan névelő híján. Helyesbítve: ha egy kis fényt kap... Nem csak a kis melléknév mellől hagyogatjuk el a névelőt. íme, még egy pár újságnyelvi példa: „A két férfi megfogadta, hogy szót sem szólnak a kölcsönről” (= egy szót sem). „Ifjú Fazekas Istvánról szeretnék itt pár szót szólni” (= egy pár szót). „Az ember földre fekteti a biciklijét...Pillantást vet a dűlőút füvére fektetett biciklijére” (= egy pillantást). „E kérdés megvilágításához ajánlatos pillantást vetni a körzeti orvosi munka nehézségeire” (= egy pillantást). „Kár, hogy az ilyen gúnyos felhang véget vethet olyan mozgalomnak, amely a beteg, az orvosok és a társadalom érdekeit szolgálja” (= egy olyan mozgalomnak). Ha egy kicsit, egy keveset gondolkodunk a fenti példákon, érezni fogjuk, hogy a határozatlan névelő nélkül mást mondanak, mint szerzőjük akarta, olykor egyenesen az ellenkezőjét. Igaz, előfordulhat, hogy a köznapi beszédhez képest hiányzik a névelő, mégis jó, sőt művészi a szöveg megformálása. Ilyenek például Arany efféle sorai: „Lélek az ajtón se be, se ki” vagy „Könnye se perdül, jajja se hallik”. Itt az egy beiktatása a drámai tömörségű verset lapossá tenné. Sebestyén Árpád tünk. (Vince 399 Ft) A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóinknak további engedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 13. 82=314-213. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24. 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944 Könyvesbolt, Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. Pszicho-divat tengerentúl Magyar kódex, lemezen is ____________________________________________________könyvespolc___________________ M árai Sándor: Napló 1943-1944 Tíz évvel ezelőtt, a messzi cali- forniai San Diegóban egy testi- leg-lelkileg megrokkant idős férfi agyonlőtte magát. Magánügy, mondhatná bárki. De akkor talán már nem az, ha az öngyilkost meg is nevezzük: Márai Sándorról van szó, a XX. század egyik legnagyobb magyar írójáról, akinek áradó gazdagságú prózája csak Kosztolányi Dezső és szabó Dezső írásművészetével mérhető. Ez a szomorú évforduló különös aktualitást ad Márai Sándor most megjelenő műveinek. Napvilágot látott az 1943-as, 1944-es Napló, Márai visszaemlékezéseinek első kötete. (Naplósorozatát maga is egyik legfontosabb művének tekintette.) Nem napló ez a szó igazi értelmében, hiszen a két évszám feltüntetése mellett sehol sem találunk benne dátumot. És mégis... Hátborzongatóan, de minden hatásvadászat nélkül kibontakozik előttünk egy nemzet, a mi nemzetünk drámája. És egy társadalmi réteg, a műveltséget hordozó polgárság eltűnése. Azé a rétegé, amelynek eltűnését Márai személyes tragédiájaként éli meg, s csaknem minden művének ez a végkicsengése... 1943-ban Márai súlyos beteg. Lábadozásában (s egészségesen is!) rengeteget olvas. A világirodalom legnagyobbjait hívja segítségül kora súlyos kérdéseinek megválaszolására. Azokra a kérdésekre keres feleletet, amelyek őt, az írót is állandóan foglalkoztatják. S ez adja a Napló igazi varázsát. Amikor minden emberi érték porrá, törmelékké válik, „az emberi aljasság, állatiasság változatlanságában” az igazi emberi tartást csak az erkölcs és a műveltség biztosíthatja... A világ- irodalom értékeinek soha el nem hallgattatható kórusa ott cseng, ott zenél a Napló minden oldalán .....Az í ró számára egyetlen parancs van — vallja Márai. — Elmondani az igazságot... mely ég a szívében.” A diagnózis sokszor már fél gyógyulás. Már ekkor foglalkoztatja Márait p végleges távozás, az emigráció gondolata is. Ha egy nemzet szellemi öntudata pislákol, kiveti magából alkotóit, azok minden tartása és egyenessége ellenére is. Számára egyedüli út most a belső emigráció, írni és írni... Mindarról, ami foglalkoztatja. Akkor is, ha ezek a művek most nem jelenhetnek meg. De a belső hang parancsa mindennél erősebb: „Szolgálni, utolsó pillanatig...” Az éjszakai tépelődések óráiban Márai újra és újra elénk idézi örök vallomását és életfilozófiáját: „Igen. Polgári író vagyok... De az európai polgárság nagyon sokat adott az emberiségnek. Ha pusztul ez a réteg, pusztuljak vele.” Ez a pusztulás, ez az apokalipszis nagyon is közelinek tűnik. Az író, miközben szinte naponként ingázik Budapest és Leányfalu között, megdöbbenve érzékeli, hogy „az ember, ez a járvány” mire képes. A Napló talán legmegdöbbentőbb oldalai ezek, még akkor is, ha történelmileg jól ismert eseményeket villantanak elénk. De így, egy humanista szellem lázadásaként még igazabbnak, még mellbevágóbbnak érezzük. Az orosz ágyúk torkolattüzénél még mindig folynak a lakások kifosztásai, a feljelentések és a kivégzések. Márai Sándor És a kísérőzene „a milliós város halálvinnyogása...” A felrobbantott hidak komor látképével búcsúzik tőlünk az író. Elsiratja szeretett Budapestjét, amely „minden volt számomra.” Dr. Sipos Csaba
