Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

SOMOGYI HÍRLAP 12 Fiatalok 1999. február 27., szombat Fény és árnyék hangjai lemezen A Xanadu dalait tavasszal Kaposváron és Leltén hallhatjuk fotó: török anett Válogatás CD-n - s remé­nyeik szerint Fény és ár­nyék címmel önálló leme­zen - jelenik meg a kapos­vári Xanadu. A zenekar ve­zéregyéniségei az RTL Klub reggeli műsorának és a Da­nubius rádiónak is vendégei voltak: Varga Balázs zene­szerző és Vezér Judit szö­vegíró dalíró-versenyt nyert. A Xanadu négy szám demóját készítette el a versenyen, amelynek kiírója, az ATEC professzionális hangrögzítő berendezést ajánlott föl a fel­vételhez. Az ország mintegy 70 zenekara közül nyert a Xa­nadu szerzőpárosa, s ezzel a 300 ezer forintos Hard Disc stúdióberendezés az övék lett. A jeles zsűriben Benkő László, az Omega billentyűse, Lengyelffy Miklós KFT basz- szusgitáros, Bergendy István szaxofonos és Szekeres Ta­más gitáros is részt vett. A csapat az Amadeus hangszer­bolt révén jutott a stúdiómag­nóhoz. A Xanadu két éve alakult, tagjai több ismert kaposvári dzsessz- és blueszenekarban játszottak már. Vezér Judit a Kodály iskola zenei szakáról indult és a középiskolában sem maradt ki az énekkarból. Gitározik és furulyán is ját­szik. Mivel magának írja az énekelni való szövegeket, fi­gyel a hangsúlyokra. Varga Balázsnak az öccse járt zene­iskolába, és amikor nem volt otthon, ő kezdett pötyögni a pianínón. Végül megtanult zongorázni, s öccse átnyergelt a basszusgitárra. A középis­kola idején magántanárokhoz járt, később az Erkel zeneis­kola dzsessztanszakán tanult. A négytagú csapatban Win­ter Csaba basszusgitározik, ő gyakorol a legtöbbet, napi hat órákat, technikai akadályt ne­héz állítani neki. Fülöp Vazul dobon játszik, a Pannon egyetem budapesti hallgatója zenészcsaládból származik, és a kutyák a kedvencei. Koncerten két nélkülözhetet­len tag társul a Xanaduhoz, Kápolnás Attila, a zeneiskola tanára szaxofonon, Tischlér Károly gitáron játszik. Dalaik acid-jazz és funk műfajban készülnek, és igényes tánc­zenék. Korszerű, populáris­nak mondható ritmusaik mel­lett nem feledkeznek meg a harmóniáról sem, az új hang­zásokat, megoldásokat kere­sik. A Xanadu dalait március­ban Kaposváron a TK-klub- ban, és a balatonlellei Stone- ban hallhatják az érdeklődők. Ezeken a koncerteken feldol­gozásokat, Sade, James Brown- és Jamiroquai-szá- mokat is játszanak. B. T. Próbálják a palotást Suhognak a ruhák, a mozdu­latok összehangoltak és ke­csesek, az arcokon nyoma sincs az izgalomnak. Nem vé­letlen, hiszen a Táncsics Mi­hály Gimnázium negyedikes tanulói már december óta ké­szülnek arra, hogy a szalag­avató fénypontjának számító palotással lezárjanak egy idő­szakot. A kilencven táncoló negyedikesnek Szerecz Ró­bert táncpedagógus és Gadár Katalin, a gimnázium végzős diákja tanította a koreográ­fiát. Képünk a péntek dél­utáni kosztümös főpróbán készült. Márciusi utófarsang a tanítóképzőben Fellép a zalaegerszegi Bazooka együttes is A kéthónapos tanítási gyakorlatukat március elsejére befejező vég­zős tanítójelöltek méltó fogadására rendezzük meg március 3-án az utófarsangot a főisko­lán — mondta Károly Zoltán, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Fő­iskola kulturális refe­rense. A rendezvényen a hagyo­mányokhoz hűen élő zene biztosítja a talpalávalót — ezúttal a zalaegerszegi Ba­zooka zenekar tolmácsolá­sában —, majd éjfél előtt megrendezik a főiskolai polgárok jelmezes verse­nyét is. Az egyéni, csopor­tos és oktatói kategóriák­ban meghirdetett versen­gés győztesei a szponzorok által felajánlott értékes nyereményekkel lehetnek gazdagabbak a hajnali né­gyig tartó bulin. A város ifjúsága által kedvelt Csokonai Vitéz Műhely sorsáról szólva Ká­roly Zoltán hangsúlyozta, hogy tűzvédelmi okok mi­att került át új helyére, a Park étterem klubjába, ahol a megszokott időpontok­hoz igazodva, hétfőn és szerdán látogatható. A fő­iskola diákönkormányzata tervezi a tavaly életre hí­vott könnyűzenei koncert­sorozat folytatását az új helyszínen is, emellett ja­vában folyik az április 19- től négy napig tartó diák­napok rendezvénysoroza­tának szervezése, ezen minden eddiginél színe­sebb programmal kívánnak előrukkolni. Takács Zoltán A sárkánygömb otromba bája Az igazat megvallva én imádom a rajzfilmeket, ta­lán azért, mert sokkal ön­feledtebben szórakozha- tom rajtuk, mint egy nor­mális filmen. No, meg nem muszáj teóriákat gyárta­nom arra, hogy mit is akart a főhős, mi értelme volt annak a sok mészár­lásnak, meg nekem miért nincsen csak egy olyan tragacsom, amiből a vász­non, illetve a képernyőn vagy két tucatot is a leve­gőbe repítettek. Persze nem minden film vé­res és goromba, no meg a rajzfilmek között is akad­nak azért gyerkőcbarát- programok. Tapasztalataim mégis azt mutatják, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak azok a tör­ténetek, melyeket nem kife­jezetten ifjoncoknak szán­tak, de valami véletlen foly­tán számukra sokkal elérhe­tőbbek. Mondjuk a korai időpont miatt. Ilyen például a közel­múltban kisebb felháboro­dást keltett Dragon Ball című anima (sajátos japán rajzfilm) is. Melynek sze­replői annak ellenére, hogy akadnak köztük kvázi szu­perhősök, azért megmarad­nak - ha csak jellemüket te­kintjük -, hétköznapi kis­embernek. Ezzel még nem lenne cikis a dolog, mert egy hősnek is lehetnek ér­zelmei, legfeljebb ha bal lábbal kel fel, nemcsak azokra jelent veszélyt, akik csakugyan megérdemelnék, hanem teszem azt saját tár­saival is bunkózik egy ki­csit. A bajok akkor kezdőd­nek, mikor a szívtelen sátán megöli istent, aki egyébként valamilyen gusztustalan zöld lény. Persze erről ö nem tehet, hiszen külsejét a rajzolójának köszönheti. Meg ha valaki meghal a fő­szereplők közül, azt ripsz- ropsz fel lehet támasztani holmi kristálygömbök se­gítségével. Mielőtt azt hisszük, hogy ez valami újkeletű mocsok, nagyon is tévedünk, hiszen szülőföldjén már több gene­ráció felnőtt rajta. Sőt, kul­tuszt teremtett. Valami ha­sonló folyik most hazánk­ban is. Főiskolás körökben majdhogynem hisztérikus láz tört ki e sorozat körül. Egyesek mindent félretéve rohannak, hogy a soron kö­vetkező részt el ne mulasz- szák. Már mindenkiben kia­lakult, hogy mely karakte­rekhez vonzódik a legin­kább, s egy esetleges fenn­akadás, amely megtöri a folytonosság elvét, már-már elvonási tünetet idézhet elő. Érett embereknek persze nem kell elmagyarázni mi a jó és mi nem, talán felesle­ges is, mert azt néznek, amit akarnak. De azért nem ártana, ha az érintett mé­dium felülvizsgálná az ál­tala sugárzott rajzfilmek tar­talmát, s mint azt már bizo­nyos műsorai előtt teszi, megfelelő figyelemfelkeltő jelet alkalmazna ilyen ese­tekben is. Ez megkönnyítené a dol­gokat. Nem kellene halállis­tára tenni ártatlan rajzokat vagy perekkel dobálózni. Sándor P. Balázs Utolsó felvonás Egy kis anyagdarab mennyi mindent jelent. Mennyi puskázás, felelés előtti körömrágás, súgás, hátsó pád­ban kuncogás rejtőzik meg a ráncai közt. Kirándulások tábortüzének fénye, a közös paprikáskrumpli mellé félve-büszkén rakott borosüveg, hajnali kukorékolások, nikotinutánpótlás a vécében, barangolás egy gitárral, macskazene a tanárok ablaka alatt, versenyfutás az idő­vel. Érnek a negyedikesek, de még van néhány gondta­lan hónapjuk a szüretelésig. Még akad néhány élmény­teli hónap a közösségek életében. Valahogy mindig a szalagavató után döbbennek rá: elmúlt röpke négy év, és bár mélyen bevésődött az osztálytársak arca, akikkel nap nap után együtt koptatták a padot, mégsem ismerik egymást. Már dagadozik az oly sokszor emlegetett nagy életbe lépéshez elengedhetetlen tarisznya, hiszen vala­miért mindenkinek most jut eszébe, hogy a hamuba sült pogácsa mellé útravalóként tanácsokat osztogas­son. A kis szalagocska jelzi: ez már az utolsó felvonás a negyedikes osztályok életében. Hogy happy and lesz-e vagy tragikomédia a színjáték vége, csak rajtuk áll. Még ők írják a forgatókönyvet. (Andrics) David Copperfield tudása bűvölte el - Tavaly matematikából huszonhárom ötöst gyűjtött Mutatványok otthon és az iskolában A12 éves Tar Pétert ismerősei csodagye­reknek, szülei pedig különös logikai képes­séggel megáldott gyermeknek tartják, aki sohasem szorul a felnőttek segítségére. Kétévesen egyedül tanulta meg összeol­vasni a betűket, számítógépet „szerelni”, s ami az iskolájában is mutatvány: matekó­rákon boszorkányos ügyességgel számol. Suli után bűvészkedik, merthogy egy hónapja ennek a szenvedélynek is magas fokon hódol. Tar Pétert néhány hete David Copperfield bű­vész-illuzionista mutatványai úgy lenyűgöz­ték, hogy fejébe vette, megtanulja ennek a mesterségnek minden fortélyát. Kezdetben testvérei régi bűvészdobozából varázsolga- tott. Aztán a nagy bűvészkönyveket kezdte tanulmányozni: azaz egyszer elolvasta s máris mutatta trükkjeit a családjának. Ma már hat­van bűvésztrükköt képes bemutatni bármi­kor. — Volt úgy, hogy csak a mutatvány leírását olvastam el a hozzá tartozó magyarázatát nem. Mégis sikerült megoldanom — mondja. — Sőt, más megoldásokat is ki tudok találni, amivel a közönségemet szórakoztathatom. Mutatványaimat sohasem ismétlem meg, és nem adom ki trükkjeimet. Egyébként Honvéd utcai iskolámban lesz nemsokára a legelső fel­lépésem, és a közönség nem csalódhat ben­nem. Bűvésztehetségéről magam is meggyőződ­hettem. Negyed óra alatt húsz mutatványával kápráztatott el: tucatnyi csomót varázsolt be- főttesgumira, tárgyakat kötözött össze és va­rázsolt szét. Saját kezemmel eltört gyufaszálat adott vissza sértetlenül. Zsákba csomagoltam, s pillanatok alatt kiszabadult. S olyan banánt is ettem, amelynek és héján egy karcolás sem volt, alatta mégis fel volt szeletelve a gyü­mölcs. Péter nemcsak otthon tud lélegzetelál­lító mutatványokat, hanem az iskolában ma­tek-, magyar-, angol- és számítástechnika­órákon is. Az elmúlt tanévben huszonhárom ötöst gyűjtött matekból. S mint mondja, már kellemetlen volt neki és tanárának is, hiszen ez a tucatnyi jeles már nem fért bele a nap­lóba. Magyarból sincs előtte lehetetlen. Egy ötösért képes a Toldi estéjének többoldalas énekeit betanulni, fél óra alatt. Az angol és a számítástechnika tananyaga már most kevés neki. Az órákon mégis türelmes, mivel segít­het társainak vagy az oktatónak. Osztálytársa­inak mindez már természetes. Senki sem pik­kel rá, sőt ő a kedvenc. Magához mégis na­gyon szigorú. Mint mondja földrajzból mie­lőbb ki kell javítania azt a négyest, ami nem­régen csúszott be. — Hát persze, hogy bűvész vagy számítás­technika-programozó leszek. Ugyanis mind­kettőnek jó hasznát vehetem az életben — mondta magától értetődően a Honvéd utcai iskola kisdiákja. Kovács Gabriella Tar Péter tucatnyi mutatvánnyal kápráztatott el negyed óra alatt fotó: kovács tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom