Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-24 / 46. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. február 24., szerda Soros-könyvek Hatvanezer forint értékű könyvcsomagot kapott a göllei általános is­kola a Soros Alapítványtól. A kollekcióban - amit az in­tézmény könyvtárában he­lyeztek el - szépirodalmi, tu­dományos és ismeretter­jesztő művek találhatók. Ellopták a vaddisznót Egy ismeretlen tettes egy cég szentbalázsi vadászterületé­ről ellopott egy másfél má­zsás kilőtt vaddisznót. A Ka­posvári Rendőrkapitányság nyomoz az ügyben. Szennában farsangolnak Szombaton este 6 órakor far­sangi bál kezdődik a szennai kultúrházban. A Szennai Zöldek rendezvényén ez al­kalommal egy „farsangi ko­sár” is készül tánccal, ope­rettrészletekkel, kabaréval, slágerekkel. A szennai, a pat- cai, a zselickisfaludi és a szilvásszentmártoni önkor­mányzót támogatja a bált - ezekrőka.településekről jár­nak az iskolába -, valamint a Szenna Pack és a Zselici Táj Szövetkezet is szponzorálja a rendezvényt, amelynek fő­védnöke dr. Szabó József Andor fideszes és Pásztohy András MSZP-s képviselők.-év OOQi, jfr»n • Zenei est Dombóváron a Városházi Zenei Estek ren­dezvénysorozat keretében A hegedűduók gyöngyszemei címmel Földesi Lajos hege­dűművész, a Liszt Ferenc Fő­iskola tanára és tanítványai adtak sikeres koncertet. A hangversenyen Ambrus Sán­dor szobrászművész új alko­tásait is bemutatták. Falugondnoki hálózat Zse- licszentpálon elfogadták az idei, csaknem 28 millió forin­tos költségvetést. A legfonto­sabb teendő a falugondnoki hálózat kiépítése. Kettőstárlat Somogyjádon a református imateremben holnap 18 órakor Gáspár András és Gáspár Boldizsár festményeiből nyílik tárlat. Csak a remény marad Török Sándor: Megpróbálunk egyről kettőre jutni fotó: kovács tibor Török Sándor, Hajmás pol­gármestere kétszintes családi házban él. Amíg építette, ezerszer meg­gondolta: vajon jól dön­tötte, amikor tetőteret terveztetett. Hajmás Azt mondja: nem bánta meg, s a gyerekei - akinek hamaro­san befejezi a tetőteret - is szeretnek itt. Falun nyugal­masabb az élet, mint város­ban. A 36 év alatt megked­velte a 260 lelkes települést a tiszteletdíjas polgármester. Korábban képviselő, majd al­polgármester volt. Munkáját csak kevesen irigylik. Az ak­tív korúak fele munkanélküli, az állástalanok 90 százaléka pedig cigány. Egy részük nem is akar dolgozni, és a segé­lyért most is ugyanúgy nyújt­ják a kezüket, mint a tanácsi időkben. Ugyanis akkor tele­pítették ide a roma családok zömét. A testület meg szét­tárja a karját, mert nem tud mindig segélyt osztani. A Somogyi Munkanélküli­ekért Alapítványtól várnak segítséget, hátha átképzéssel találnak majd munkát az ellá­tatlanok.- Osztottunk földeket is - mondta a polgármester, aki­nek rádió-tévéműszerész a szakmája. - Amelyik cigány- család kért, az megművelte. Bár csak ilyen kérelmekkel jönnének tömegesen! Hajmáson sok a betörés, a lopás, s csak azt nem lovasít- ják meg, ami le van beto­nozva. A tettesek között helybeliek is vannak, de az is megesett már, hogy azzal ké- retőztek be a házba: a nyug­díjfolyósítótól jöttem, pénzt hoztam. Ezért sok idős, egyedülálló fél attól, hogy ki­rámolják az otthonát. Bár szűkös a költségvetés, így is 6 millió forint a forrás­hiány. Meglehetősen sok, 74 tizennégy év alatti gyerek van a faluban; az iskola és az óvoda működtetése viszi el a legtöbb pénzt. A polgármes­ter örül, hogy van egy fiatal képviselő is a testületben, aki vélhetően összetrombitálja a fiatalokat, s megszerveződhet a klubélet. Török Sándort arról is fag­gattam: melyek az elodázha­tatlan teendők. Azt mondta: fel kell újítani a ravatalozót; a félmillió forintból 200 ezer forintot pályázaton nyertek. Elkeserítő az utak, járdák ál­lapota, de csak központi tá­mogatással foghatnak hozzá a beruházáshoz. S kellene egy autóbuszváró is. A diákjáratok zsúfoltak, a hétvégén pedig este szinte lehetetlen hazajutni.- Kezdeményeztük a járat­sűrítést a Volánnál, s mivel nincs pénzünk erre, minden maradt a régiben. Hajmás megpróbál egyről a kettőre jutni. Ez azonban csak lassan megy, de a re­mény marad. S az már jó jel, hogy a lakosság támogatja a szennyvízhálózat megépíté­sét. Lőríncz Sándor Bővítik a könyvtárat Horváth József sántosi polgármester állítja: jó kondícióban vette át a fa­lut, elődjének munkája ér­ződik a településen. SÁNTOS Két ciklus után került az első ember székébe a teherfuvaro­zással foglalkozó vállalkozó. Korábban képviselő-testületi tag volt a gépész-üzemmér­nök, akinek nem kenyere a szó, de megszállottan teszi a dolgát. Ezekben a napokban az előkészített, de eredmény­telen pályázatok átdolgozásá­val, beadásával foglalkozik, s a testülettel együtt abban bízik: tovább fejlődhet a falu. 1993 óta folyik a kísérletezés a szennyvíz-elvezetéssel - most talán megvalósul. Mint ahogy a belterületi vízrendezés, amelyhez 6,5 millió forintot nyert elődje egy viszmajor-pá- lyázaton. Tervezik a könyvtár­bővítést, mint ahogy egy test­vérfalut is jó volna választani. Létezik egy Santos nevű tele­pülés, de nem a közelben; Brazíliában, az pedig túl messze van. így egy másik községgel keresik majd a kap­csolatot. Sántos eddig is sokat áldo­zott a sportra. A mostani ön- kormányzat ezentúl is támo­gatja a sportéletet. A polgár- mester hiszi: a jól működő öregek klubja mellett hamaro­san a fiataloknak és a középk­orosztálynak is lesz közös­sége. L. S. Grafikák a környékbeli tájakról Az Adriáról álmodik Vogl Szilvia csaknem húsz éve tanít a felsőmocsoládi általános iskolában. Fér­jével a tanítóképzőben ismerkedett meg, s kez­detben Polányból jártak át. Később kaptak egy szolgálati lakást a falu­ban. Felsőmocsolád- Könnyű volt megszokni a kis tantestületet - mondta Vogl Szilvia. - Nem is kíván­kozom nagyobbá, szeretem a meghitt, családias hangula­tot. A diákok igénylik a szere- tetet, a beszélgetést, a bizta­tást, s a faluban szerencsére még ma is mások a gyerekek, mint a városi iskolákban. Tisztelettudóbbak és kitárul- kozóbbak. A tanárnő elvégezte a rajz szakot, és ha marad ideje, gyakran rajzol. Grafikáival ugyan még nem mutatkozott be, de egyszer szeretné falra tenni a munkáit. A férje fest - olajjal dolgozik -, ő pedig a grafikához vonzódik. Mint mondta: ihletre nem kell Ceruzával kézben jobb a körzérzet várni, jön az magától. Édes­apja műszaki rajzoló volt, de festett is. Kislánya mindig ott sündörgött az állvány köze­lében. Most azonban már tőle lesik el a tanítványok a vizuá­lis kultúra alapjait. Vogl Szilvia gyakran felke­rekedik, s papírra álmodja a környékbeli tájat, a fákat, az utca egy-egy érdekes részle­tét. Legutóbb a Bánó-féle kas­télyról készített tanulmányo­kat. Meg is volt a böjtje: jól át­fagyott a nedves focipályán. Nemcsak a somogyi vidék szépségeit őrzi: az Adria is megbabonázta. A mediterrán világ, a napfény, a tenger fog­lya lett, és az élmények a pa­píron is megelevenednek. Első kritikusa a férje, de a feleség sem rejti véka alá a vé­leményét párja képeiről. Egymás munkáit javítják, s azt vallják: az alkotásnak közérzetjavító hatása is van.- Nem érzem magam te­hetségnek, sem művésznek - jegyzi meg a tanárnő. A munkatársaknak, a ta­nítványoknak azonban más a véleményük. (Lőríncz) FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Naponta ingázik Kétlaki életet él Toldi Já­nos: a babócsai szövetke­zetben dolgozik, és 1981 óta Nagybajomban él. Té- len-nyáron autózik, szinte fél életét a volán mögött töltötte. Nagybajom — Otthonosan érezzük ma­gunkat, időközben felépítet­tük a családi házunkat. Ka­posvárra is költözhettünk volna, de mi inkább marad­tunk. Jó érzés látni azt is, ahogy évről évre fejlődik a te­lepülés. Hivatásától a szabadidejé­ben sem tud elszakadni. Bár nincs nagy kertjük, a háztar­táshoz szükséges zöldséget megtermeli, és van egy kis szőlője is. Amikor a termésről faggattam, azt mondta: arról jobb nem beszélni. A házi­gazda ugyanis tavaly ősszel különösen sokat dolgozott, s a munkaidő, bizony, gyakran nem nyolc óra volt. így job­bára a seregélyek szüreteltek, s a gomba is megtámadta a szőlőt. Az idén szeretne több időt szánni a hobbijára: a va­dászatra, a fafaragásra vagy az asztaliteniszre. H. M. Eltolta a hó a tavaszi munkákat - Tolvajoktól tartanak Kondérközelben a gazda Néhány éve egy négyhek­táros halastavat bérel Somogyszentimre-pusz- tán Szíj István. Bár védik a területet a kutyák, a gazda mindennap kijár a tóhoz. SZENTIMRE-PUSZTA Szíj Istvántól megtudtuk: minden okuk megvan, hogy tartsanak a tolvajoktól, hi­szen már többször próbál­koztak. Volt úgy, hogy siker­rel, és jó pár kiló ponty tűnt el. Most ugyan száraz a tó, a halak Kaposújlakon telel­nek, de munka van bőven. Az elmúlt hetekben az árko­kat tisztították, és hamaro­san meg kell erősíteni a gá­tat, és egy betápláló zsilipet is készítenek. A hó, sajnos, kicsit eltolta a tavaszi mun- kákcit- A telelőben lévő halak kerülnek ide - mutatja a gazda, akinek Kaposváron a Füredi utcában van halszak- üzlete -, de még kell hozzá vennünk, hogy elegendő hal legyen. Itt termeljük meg a boltba való pontyot, amurt és busát. Mint megtudtuk: tavaly jó volt a tó hozama, szép, fej­lett példányok kerültek a há­lóba. A gazda azt szeretné, ha az idén is hasonló hozam lenne. S hogy mi adja a halterme­lés szépségét? Szíj István szerint - aki korábban kato­natiszt volt - az, hogy rend­szeres, kitartó munkát igé­nyel a tó, s azt is jó látni: ho­gyan fejlődnek a halak. A munkákba egyébként felesége, fia, lánya is besegít; olykor minden kézre szük­ség van. Szíj István szereti a halat. Azt mondja, mindegy, mi­lyen formában készíti el a fe­lesége. Néha - főleg, ha megérkeznek a barátok - ő is kondérközelbe férkőzik. Maga elé köti a kötényt, és a halászlét paksi módra ké­szíti. Többféle halból, sok hagymával, szegedi papri­kával. Hozzá pedig gyufa­tésztát főz. így a leg­jobb. (Lőríncz) Kúria a víg poétához A nagybajomi Sárközy Ist­ván helytörténeti múzeu­mot csaknem hét éve a környékbeli iskolákon, tu­ristákon kívül németek, franciák, de még amerikai katonák is látogatják. Az emlékmúzeumot Deák Varga József, a nagybajomi címergrafikus álmodta meg, több mint tíz éve. Nagybajom- Feleségemnek anyai ágon rokona az a Sárközy István, aki a felvilágosodás kori ma­gyar irodalom egyik támoga­tója volt — mondta Deák Varga József. - Mivel nejem családjára maradt több irat, tucatnyi könyv, bútor, dísz­tárgy, úgy gondoltuk, ezeket közkinccsé tesszük. A Sár- közy-kúria falán egyébként egy emléktábla is jelzi a beté­rőnek, hogy kétszáz évvel ez­előtt Csokonai Vitéz Mihály is - egy évig - vendégeskedett a házigazdánál. Sárközy István kúriája részben a címergrafikus és részben az önkormányzat tu­lajdonában áll. Itt láthatók az ismert heraldikus által össze­gyűjtött tárgyak. Gyűjtemé­nyét a családi emlékeken kí­vül a környékről beszerzett néprajzi, és egyházi haszná­lati tárgyakkal, miseköny­vekkel, iparos eszközökkel is bővítette. Mindezt tavaly csaknem négyszázan látták. Az öt szobából álló múzeum­részben egyelőre csak kettő­ben van kiállítás. Az épület ugyanis alapos tatarozásra vár. Deák Varga József a kú­ria felújítása után szeretne minden egyes helyiségben kiállítani, mivel több száz dísztárgy, térképészeti anyag van még a szekrények mé­lyén. Ács Attila polgármester szerint is szükség van a bőví­tésre, felújításra. Az önkor­mányzattól vásárolt ingatlan- részt tulajdonosa már felújí­totta, az önkormányzatnak azonban további tervei van­nak. A helytörténeti részen még az idén kisebb átalakítá­sokat végeztet. A jövő évben a külső homlokzatot és a tetőt újítják fel a régi küllemnek megfelelően. A millenniumra szeretnék rendbe tenni a kú­riát. Kovács Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom