Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02 / 1. szám
SOMOGYI HÍRLAP A MEGYE NAPJA A szülőföld emlékezete 1999. január 2. szombat Egy hónap múlva 88. születésnapján köszönthetjük a ma is friss, munkával teli Takáts Gyulát. Dolgozott tanárként, múzeumigazgatóként, de a legigazibb hivatása a költészet. Termékeny szerző, akinek 31 verses és 16 prózai kötete jelent meg, s szerencsére számos könyv szól róla is a kortársak tollából. Fél évszázada elnöke a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak, öt éve pedig a PEN Club alelnöke. Munkásságát Baumgarten-, József Attila- és Kos- suth-díjjal ismerték el, díszpolgárrá választotta szülővárosa Tab, majd Kaposvár is. Gyakran találkozhatunk vele a kaposvári sétáló utcán, amint egykori tanítványaival vagy a múzeumbarátokkal, s olvasóival diskurál, szívesen fordul meg a baráti beszélgetések kedvéért a Somogy szerkesztőségében, a Va- szary képtárban és a Vaszary kávéházban. Most hatalmas levelezését rendezi, verseskötethez válogat, esszékötetet állít össze. — Életem forrása Somogy — mondja a költő —, ez a szép mediterrán világ, ahol a magyar irodalom remek vígeposza a Dorottya, és hőseposza a Szigeti veszedelem született. Ez a szép Pannon világ ragyogta be munkásságomat. Persze a táj — ahol életem játszódott — számomra kissé tágabb, a Balaton és a Dráva közötti rész keleti határa Kréta szigetéig húzódik, mert ezt a területet számtalanszor bejártam. A megye megismerésében a múzeumi munka, a kutatás volt segítőm, melynek révén történelmét, művészetét, irodalmát felfedezhettem. A Leitner család két évszázadig tud bizton visszatekinteni a kaposvári ősökre, s e tetemes idő magyarázza a lelkes lokálpatriotizmust is. A pécsi tanárképző és a képzőművészeti főiskola után Leitner Sándor abban az általános iskolában — a ma már nem létező Petőfiben — kezdett tanítani, ahol valamikor édesapja az első elemit járta. Idén lesz negyedszázada, hogy a tanítóképzőhöz kötötte a sors olyany- nyira, hogy minden ígéretes csábításnak ellenállt. Részt vett az iparművészeti főiskola elfeledett művészeti tanárképzésének újraélesztésében, de az igazgatói posztot nem fogadta el. Nagyobb kihívásnak tekintette a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola irányítását, melyet — hároméves közbenső szünettel — napjainkban is ellát főigazgatóként. — Minden ideköt a városhoz, az utcák ismerős szögletei, az ablakok, a friss színt öltő régi falak, s az, amint egy-egy lebontott ház helyén újabb épül. Nekem fontos, hogy tanúja lehessek városom szépülésének, folytonos alakulásának, hogy az utcán ismerős arcok mosolyát lássam, hiszen az igazi töltő- dést a kapcsolatok adják. Az ember bárhol jár a világban, az az érzés vezeti, hogy minden tudást odavigyen, ahonnan ered. Ezernyi kötődés húz a szülőföldhöz, Somogy- hoz. Most különösen nagy feladatunk van: egy Kaposvár központú egyetem létrehozása, amely a jövő évezredben a környék kisugárzó szellemi centruma lehet. Budapesten született, 1971 óta él Somogybán a családjával együtt. Kétszáz tudományos közlemény és csaknem húsz könyv szerzője. 1985-től az MTA levelező, 1993-től rendes tagja. Kaposvár díszpolgára, a megye követe, 1996-ban Széche- nyi-díjat kapott. 1988-93. között, majd 1997-től ismét a Pannon Agrártudományi Egyetem rektora. — A szakmai munkám gerince ehhez a tájhoz kötődik. Legfőbb feladatomnak azt tekintem, hogy mindent megtegyek a térség fejlődéséért. Olyan munkát kell végeznünk, ami vonzza a szellemi tőkét. Fontos, hogy a külföldi mellett a budapesti agyelszívás ne legyen totális, mert csak így fejlődhet a megye. Az európai uniós csatlakozásunk is csak akkor lehet sikeres, ha egy erős vidékkel sikerül belépnünk a közösségbe. Ezért is vagyok büszke azokra a barátaimra, akik a vidéki tudományos műhelyekben maradtak. A külföld szemében egy vidéki kutatóműhely ugyanolyan jelentőségű, mint egy budapesti. Az már eldöntött tény, hogy a Pannon egyetem a magyar állattenyésztés egyik központja lesz, bővítjük az orvostudomány és az agrártudományok együttműködését. Ez egy sor fejlesztést jelent az ön- kormányzatok és a tárcák együttműködésével. Takarmányozási és élettani központ lesz az egyetem, speciális piaci igényeket kielégítő állattenyésztési ágazatokkal foglalkozunk majd: a szarvas, a hústípusú ló, a vaddisznó tenyésztési programjával, összekapcsolva a vadásztatással. Gyökerei Kassa környékéről erednek, ám idén lesz 40 éve, Jmgy Somogybán megtelepedett. Csaknem három évtizeden át tanított a kaposvári tanítóképző főiskolán, ahol mintegy háromezer pedagógust indított el a pályán. Főiskolai jegyzete hosszú ideig tankönyvként szolgált az ország tanítóképzőiben. A megyei napilapban háromszáz verse és számos könyvrecenziója jelent meg, s megalakulása óta rendszeres szerzője a Somogy folyóiratnak is. Első önálló verseskötete 1971-ben jelent meg, melyet még hat további követett, nem beszélve másfélszáz versfordításáról, melyet öt idegennyelvből ültetett át. Tevékeny nyugdíjas, aki ma is kiveszi részét feleségével, a festőművész Bayer Erzsébettel közösen a város kulturális életéből. — Somogy nekem mindent jelent — vallja a tanár-költő —, itt gyakoroltam a hivatásomat, itt teljesedett ki az irodalmi munkásságom, és ideköt a közösség. Bár Kassára évente elmegyek, ahol megszervezem az érettségi találkozónkat, melyből idén már a hatvanadikra készülünk, de Somogy az életterem. Soha nem is vágyódtam máshová. Gyerekeink a fővárosban élnek, mi mégis maradunk, hiszen az öreg fát nehéz átültetni. Rengeteg a dolgom, ma is aktív tagja vagyok 12 egyesületnek és szervezetnek, jó érezni, hogy számítanak rám. Szívesen részt veszek a rendezvényeken, öröm látni a tanítványaim boldogulását, a művésztársak sikereit. Nem érzem magam ráérő nyugdíjasnak, sok évtizednyi munka vár még rám. A Munkácsy-, Kossuth- és Herder-» díjas, 75 éves kiváló művész Siófokon született. Európa több országában volt kiállítása, köztéri szobrai megtalálhatóak számos magyar városban, köztük Kaposváron és Siófokon. Rómában, a vatikáni Magyar Kápolnában is látható alkotása. Legújabb, II. Rákóczi Ferenc című szobrát Siófokon avatták fel a város 30 éves évfordulóján. — Somogy szellem, egyfajta lélek. A világot járva azt tapasztaltam, hogy a földrajzi értelemben zárt tájak az embereket önmagukba szállásra, önvizsgálatra késztetik. Ilyen lelkületű helyeken az időtlenségre hajlamos ember^ magára talál. Nem véletlen, hogy például Berzsenyi itt vert gyökeret. Az utóbbi évtizedekben igyekeztek oldani ezen, a Balaton környéke különösen nagyban hozzájárult a nyitottabbá váláshoz, megerősödtek az idegen kultúrák és befolyások. Mégis mind a mai napig sikerült megőrizni a megye földrajzi viszonyaiból eredő karaktert. A dombok között meghúzódó kistelepülések még emlékeznek Somogy lelkületére. Ezért lehetséges, hogy a megye jelentősége a magyar népművészetben jóval nagyobb a területénél. Szülőföld nélkül nincs igazi kötődés, de annak nem kell változatlannak maradnia. Ha gondosan vigyázni akarunk valamire, akkor az emberekre és a megye sajátosságára kell. Azonban nem lehet örökké nyomorban élni. Meg kell szerezni azt a fonalat, amivel ez a táj magasabbra törhet, de vigyázva: el ne vesszen közben az érték. Csonka fa Belenőttem már ebbe a tájba de még üzen olykor a kárpáti szél az agyag és a tőzeg törmelékén történelmi múltunk még zenél. Szülőföld,...otthon - éltető hazám igazán hová is tartozom...? minden határokon átszárnyalva alkotásaimban él az otthonom. 98. június Szirmay Endre Szülőföldem (részletek) Ez itt még Somogy, hol születtem én, de odébb ki megy, már Tolnába jár, hol, mint két lány setten egymás elől, bujósdit játszva, Sió és a Sár. Szép tájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög: Sok emléked hívó kakukk-madár. Takáts Gyula Takáts Gyula költő Varga Imre szobrászművész Dr. Szirmay Endre költő __________flj___ H orn Péter akadémikus Leitner Sándor festőművész
