Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02 / 1. szám
SOMOGYI HÍRLAP III. 1999. január 2., szombat A MEGYE NAPJA Titoktöredékek keresése Évszázados, porladó, ütött megégett, foszlósnak indult papírrétegek: rajtuk betű- és motívumtöredékek, valamint a mai kor felületeinek lenyomatai. A Balatontól 10 kilométerre fekvő Visz sikerrel szerepelt a területi kiegyenlítést szolgáló pályázat őszi fordulóján, s a vízminőség javítására majd annyi pénzt nyert, mint az önkormányzat egész évi költségvetése. A két és félszáz lakosú településen már az 1986-os építéskor is magas volt a víz vastartalma. Azóta egyre romlott a minősége, színe és szaga élvezhetetlenné tette, lerakódásokat okozott a bojlerekben, mosógépekben: elkerülhetetlenné vált a megoldás keresése. Hu.id.er Ferenc polgármester szerint egyetlen reményük a pályázat volt, hiszen míg idei költségvetésük 9,1 millió forint, a vízbázis bővítése csaknem 14 millió forintot igényel. Érthető, hogy örülnek a pályázaton nyert 7,8 millió forintnak, ráadásul a hiányzó részt a DRW siófoki igazgatósága vállalta. A szerződést már megkötötték, május 31-re tervezik a munkák befejezését. — Az ilyen kistelepüléseknek nincs más lehetőségük a gyarapodásra, minden pályázati formát ki kell próbálni — magyarázta a polgármester. — Van még ezen kívül is tennivalónk, mert egyre rosszabb állapotba kerülnek az évtizede kispénz- ből épített utak, s a környező dombokról esőzéskor lezúduló víz miatt rendbe kellene tenni, lapkővel kirakni a vízelvezető árkokat. Hat éve készült el a polgár- mesteri hivatalt is magába fogadó 150 négyzetméteres .épület, melynek szabad a tetőtere: jó lenne benne egy klubot kialakítani a fiataloknak. Az egyik legnagyobb feladat a fiatalok megtartása, mert nagyon erős a Balaton elszívóhatása. A 105 viszi házból 27 már nyaraló lett, a külföldiek szívesen vásárolnak nálunk ingatlant. Fel is ment az épületek ára: amennyiért itt eladják, any- nyiért Lellén kapnak másikat. Vonzóvá kell tennünk Viszt az ifjúság számára, hogy érdemesnek lássák a megtelepedést, a családalapítást. Kinyílt a Vadrózsa Tíz kisgyermek vette birtokba a kaposvári Zita Nevelőotthon Vadrózsa lakóotthonát. A kényelmesen berendezett lakás kialakításához a megyei önkormányzat 1,8 millió forintos támogatást adott. Képünkön Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke az új otthon kulcsát adja át Laky Lászlónénak, a nevelőotthon vezetőjének. Üdülőfalu a Kotró mellett Bátai Sándor Veszprémben született, a Balaton-felvidék nevelte, 1977-ben került Kaposvárra. A mai napig alkalmazott grafikákból él, rendszeres résztvevője a hazai és a nemzetközi grafikai kiállításoknak. A II. Somogy Megyei tárlaton ő kapta a fődíjat. Már a lépcsőházban is jelek mindenütt, a folyosó elzárt, tele dobozokkal és képekkel. Ajtók, zárak, betonelemek zegzugai. Itt gyűjti Bátai a maga titoktöredékeit múltból, jelenből. Nézzük a készülő munkákat, a korábbiak fotóit, közben egy-egy félmosollyal jelezzük, hogy részt veszünk a körös-körül hallatszó szomszédok életében. — Az újabb munkáid a temetőkhöz kötnek: préselt papírból lenyomatokat veszel a sírkövekről. Milyen bátais titkok fejthetők meg ezekből? — A temető csak ürügy: a sírköveken modellezhető a történelem. így megjelenik munkáimon a három íráskép, a héber, a latin és a cirill. Ezek a roncsolt betűképek a kultúrkörök egymásra rétegződését mutatják. Másrészt ugyam'gy láthatók a mai kor Bátai Sándor FOTÓ: KOVÁCS TIBOR felületei: a beton, az aszfalt, a kátránypapír és a raszter. A levél-, sírkő- és emlékoszloptöredékek, a szakrális jelek, a kereszt, a négyzet és a kör mint egyetemes szimbólumok a kultúrák összecsengé- sére utalnak. Ez egyrészt hagyománykeresés, de nem az elveszett civilizációk siratása. Újra és újra visszakalandozunk a vágyott közösségi létbe, és úgy gondolom, a múlt értékeiből összeállítható egy új világkép szándéka. Bátai Sándor festményein szintén a rozsda, illetve az idő borostyán-árnyalatai uralkodnak, és a háttérből felsejlő ikonok ugyancsak a legkülönfélébb korok és kultúrák motívumaival, jeltöredékeivel alkotnak montázst az öröklétbe felejtkezve. Gyékényes, a Dráva egykori árterén fekvő 1200 lakosú település évek óta szüntelen harcot folytat a meglévő lehetőségek kiaknázásáért. Nem is eredménytelenül, hiszen az elmúlt években tízszeresére duzzasztotta törzsvagyonát. A bűvészmutatvány titka egyszerű, ám nagy-nagy kitartást kíván. Miből is tudna fejleszteni egy olyan település, ahol a költségvetés csak a legszükségesebb kiadásokra elég? Pályázatok révén. Persze, ha megkérdezzük Csordás József polgármestert, akkor kiderül, utólag elmesélni sokkal könnyebb, mint végigcsinálni. — A település fejlődéséhez rögös út vezet — avatott be történetükbe a polgármester. — Mindenért meg kell izzadni, az elmúlt évek eredménye a könyvtár, az út, a tornacsarnok, felújítottuk belül az intézményeinket, a jövő feladata a középületek külső renoválása. Pályázatok nélkül lépni sem tudtunk volna. A Kotró partján létrejött egy büfésor, s nagy álmunk az üdülőfalu megvalósulása, bár kétkedők mindig akadnak. A Kotró a kavicstermelés során keletkezett tiszta vizű, mély tó, melynek partján lassan formát ölt az üdülőtelep. Tavalyelőtt már motorcsónak EB színhelye volt Gyékényes. — A búvároknak nincs kiképzőközpontjuk — mesélte Csordás József —, ezért hosz- szú távú megállapodást készítünk elő, hiszen a község alkalmas lenne egy sportcélú létesítmény kialalú'tására. Itt nincs ipar, csak a mezőgazdaság ad megélhetést, a jövőt mindenképpen az idegenforgalom fogadásában látjuk. — Milyen beruházásokra számít az ezredfordulón? — Nagy gondunk a szennyvízelhelyezés, eddig hét pályázatunkat utasították el, de nem adjuk fel! Most térségi összefogással indulunk újra, s Csurgóval, Berzencével közösen pályázunk. Kiaknázatlan adottságunk a határ közelsége, szeretnénk forrást nyerni egy közúti átkelő kialakításához. Történelmi emlékeink Somogy területét már a késői kőkorszaktól lakta az ember. A kutatók ennek számos bizonyítékát találták, a megye gazdag régészeti emlékekben. A honfoglalók közül a Bogát és a Bő nemzetség telepedett meg itt először, majd a X. században vették át a hatalmat az Árpádok. Somogyfajsz Honfoglaláskori vasolvasztás nyomait fedezték fel a Fájsz környéki erdőben. A hajdani őskohóban feltehetően a fejedelem és katonai kíséretének fegyvereihez olvasztották a vasat. A feltárás eredményeként a millecentenárium évében avatták fel az Őskohó Múzeumot. Kaposvár A X—XI. században népesült be Kaposvár területe. Ottó somogyi ispán 1061-ben alapította meg Zse- licszentjakabon — ma a város területe — azt a bencés monostort, mely hamarosan kulturális központtá is vált. Salamon király avatta fel az apátságot, majd a tatárjárást követően IV. Béla idején felépült a város elsö*vára is. Somogyvár Az egykori vármegye első jelentős központja Somogyvár volt, ahol Koppány földvára helyén Szent László emeltetett bazilikát. Kolostor is épült mellé, melyet francia eredetű Bene- dek-rendi szerzetesek népesítettek be. Az apátságot saját temetkezési helyéül rendelte Szent László, akit 1095-ös halálakor oda is temettek. Hamvait később — a legenda szerint istenítéletre bízva — vitték Nagyváradra. A bencés apátság romjainak feltárása 1972-ben kezdődött, dr.Ba- kay Kornél régész irányította a munkát. A romegyüttest 1983-ban hazánk harmadik történelmi emlékhelyévé nyilvánították. Tavaly óta egy királyszobor is gazdagítja a műemléket. Segesd Somogy másik jelentős történelmi központja a déli megyét uraló Segesd, amely az államalapítást követő időkben élte virágkorát: királynéi birtok, várispánsági központ, s a veszprémi érsekség főesperessége volt. II. Endre feleségének, Jolántá- nak adta hozományul e területet, ahol később is szívesen tartózkodtak a királynék. Ezen a településen épült a XIII. század végén a megye első ferences kolostora. A királynéi város maradványait dr. Magyar Kálmán, a megyei múzeum régésze tárta fel. £ A mögöttes sugallata Harangozó Ferenc Mernye és Kaposvár vonzásában él, évekig formálta Budapest, most pedig Itáliában kapta meg a nemzetközi figyelmet. Harangozó Ferenc grafikusművész Kaposvár város díját kapta a II. Somogy Megyei Tárlaton. A 46 éves mernyei születésű Harangozó Ferenc néhány évig Budapesten volt grafikus, onnan is nősült, majd visszajött Somogyba. Vezette a megyei moziüzemi vállalat dekorációs műhelyét, majd létrehozott egy galériát a kaposvári Rippl-Rónai iskola kollégiumában. Most a Va- szary képtárban dolgozik. Az első kiállítását 1975-ben Juhász Ferenc költő nyitotta meg a budapesti Metro klubban. 1976-ban lett tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1985 óta a külföldi kisg- rafikai kiállításokra is meghívják. 1987-ben ötödmagával indította a Rippl-Rónai Stúdiót. — A mást akarás, a fiatalabb gondolkodás jellemezte a társaságot — emlékezik Harangozó Ferenc. — Tavaly Udinében volt egy kiállításunk Bátai Sándorral egy magángalériában, idén Velencébe hívtak bennünket. Harangozó Ferenc nem a tárgyi ábrázolással, a valós formákból történő asszociációval akar következtetni a tartalomra. A megfoghatat- lant úgy „mondja el”, hogy az anyag mögött áttűnjön annak szellemisége. Intézményes oltalom Az idén lesz 15 éve, hogy a megyei önkormányzat létrehozott egy speciális intézményt, a barcsi Együtt — Egymásért Egészségügyi Gyermekotthont. Falai közé ritkán megy kíváncsiskodó, így Inkább csak azok ismerik, akiknek a családjába a sors fogyatékos gyermeket adott. Barcsra a súlyos értelmi- és testi fogyatékos gyermekek kerülnek, akik állandó támogatásra, felügyeletre szorulnak. A 120 férőhelyes intézmény teljesen kihasznált, jelenleg egy gyermek vár felvételre, de nem ritka a 6-7 várakozó sem. Hely csak akkor szabadul fel, ha valamelyik kis ápolt szervezete feladja a hosszú küzdelmet. Ritkábban teremt helyet az áthelyezés. Dr. Lábady Miklós igazgató főorvossal járjuk végig az egykori Széchenyi kastélyhoz toldott három pavilont, amelyben fogvacog- tató a folyosó levegője. A szobákban a némileg elfogadható hőmérséklet ára a havi 600-800 ezer forintos fűtésszámla. A szívünkbe azonban hatalmas melegség költözik a rácsos ágyak lakói láttán. A hétéves, agydaganatos kisfiú soha nem ismerheti meg a szánkózás örömét, de ennyi bajjal is mosolyog, amikor az ápolónő hozzáér. A főnővér naponta többször ölbe kapja, dédelgeti, sétál vele, tanít- gatja az első szavakra. Az első ágyban a gyermekotthon legfiatalabb lakója, egy másfél éves kisfiú fekszik. Mellette fiatal házaspár ül, látogatóba jöttek. — Multiplex fejlődési rendellenességgel született — meséli az édesanya —, egy normál terhesség után. Otthon nem gondozható, szondán át táplálják, fontos, hogy törődnek vele. Nagyon nehéz megbékélni ezzel a helyzettel. Különös, megindító látvány egy nyitott gerinccel született kisgyerek. Tizenöt éves, elfekvő intézetből került ide. Három éve hozott eredményt először a vele való foglalkozás, lassan megindult a beszéd — persze csak hároméves szinten —, most maga kéri, hogy megmutathassa mászótudományát. Az ágyban játékok, könyvecskék veszik körül. Igényli a fejlesztést, mutatja örömmel Pálfiné Varga Andrea gyógypedagógus. A szakemberek megszokták már, hogy hónapok, esetleg évek telnek el, amíg egy-egy apró javulást felfedeznek. Az intézmény méltán büszke a nagy gonddal kialakított foglalkoztató szobákra. Az egyikben a szövést, hímzést, varrást gyakorolhatják a járóképes gyerekek. Csőre Hajnalka óvónő, gyógypedagógiai asszisztens rongyszőnyegeket, gyönyörű gobelineket mutat. A készségfejlesztéshez szinte minden alapanyagot — a rongytól a száraz virágig — fel tudnak használni: jövőre saját herbáriumot terveznek, hogy maguk száríthassák a felhasználható virágokat. Pályázaton nyertek korongozó széket, esztergát, elektromos kemencét, s cseppet sem kell szégyellniük a fogyatékos gyerekek keze alól kikerülő apró tárgyakat. A 121 ápolttal 46 gondozó foglalkozik. Az igazgató-főorvos szerint optimális esetben 10 gyerek jut egy felnőttre a műszakokban, ezzel megfelelnek a törvényi előírásnak. Azt csak érdekességként említi, hogy Izraelben olyan intézményben járt, ahol 240 gyereket 260 felnőtt — köztük 80 orvos — látott el. Az Egyesült Államokban is egy-egy az arány. Amikor az IFOR-katonák látogatóba jöttek, nemcsak átadták az ajándékokat, hanem minden viszolygás nélkül ölbe is vették a gyerekeket, bolondoztak velük, pikniket rendeztek. Dr. Lábady Miklóst arról kérdeztük, milyen tervekkel közelít az ezredfordulóhoz? — Földhözragadt és gyakorlatias a vágyam, ugyanis a pavilonok korszerűsítését szeretném elérni, a beázást megszüntetni, nyílászárókat cserélni. Szakmailag remek csapat vesz körül, akikkel januártól egy kiemelt rehabilitációs blokkot alakítunk ki, hiszen a térségben lévő képzésre kötelezett gyermekek hetven százaléka a mi intézetünk lakója. Visz jó vizet vár
