Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

1999. január 10. Útban az otthonba:- „És ott kapunk enni?” Gyerek­feleség 150 ezerért Megrázok a történe­tek és a sorsok. Oly­kor a gyámügyesek viszik el a gyereke­ket a szüleiktől. Máskor az anya (vagy az apa) tűnik el, esetleg maga a gyerek állít be a hi­vatalba: segítsenek, mert eladtak. Anya örökre elutazott A telefonban azt mond­ta a védőnő: itt van a rendelőben egy kétéves gyerek, csináljanak ve­le valamit. A baby-sitter vitte oda, az anya egy napra bízta rá a kicsit, mondván, látogatóba utazik, de napok óta nem került már elő. A gyámügyi előadók csak a kislány nevét tudták meg a baby-sittertől, többről nincs informá­ciója. A rendőrség két hét múlva kinyomozza az apát, aki Budapesten él. Kiderül, az anya csak láthatásra kapta meg a gyereket, de nem vitte vissza. A képzelt apa Harminc körüli hölgy közli eltökélten: le­mond a gyerekeiről. Amikor kérdezik, miért teszi, anyagi okokra hi­vatkozik. A gyámügye­sek a szociális rend­szerben létező összes segítséget fölajánlják neki, végül kiböki: ő Olaszországba megy. A gyerekeknek képzelt apjuk van, vagyis szü­letésükkor az anya nem volt hajlandó elárulni az apa kilétét (állítólag olasz), ezért egy fiktív apa adatait vezették az anyakönyvbe. Ilyenkor általában az anya vala­melyik felmenő férfi ro­konának a nevét, példá­ul a nagyapjáét hasz­nálják, mellé pedig biz­tosan fiktív születési helyet és időt írnak. Az anya tehát vélhetően el­indult a valódi apa után. Még annyit mon­dott: holnap jöhetnek a gyerekekért, és majd készítsék föl őket. Zolika másfél, Zsófi nyolc éves — és kitűnő tanuló. Megvettek menyasszonynak — Vigyenek engem in­tézetbe, nem akarok együtt élni azzal az em­berrel! — mondta a 13 éves Erzsiké. A történe­te: az apja fogházban ül, de mielőtt bevonult oda, eladta 150 ezer fo­rintért egy családnak a lányt. A család egyik hetyke fia most szaba­dult a fiatalkorúak bör­tönéből. A gyámügye­sek jegyzőkönyvet vesznek föl, amit egy megérzéstől indíttatva átvisznek a szociális irodába. Ott aztán gyor­san elutasítják a család segélykérelmét, mond­ván: nem szorulnak rá, ha ennyi pénzért menyasszonyt tudnak venni. És ott kapunk enni? Buniné Battyány Beáta gyámügyi előadó gyak­ran látja maga előtt a felejthetetlen gyerekar­cokat: a két éves Andri­A legszomorúbb játék: kettesben a kerek világgal FOTÓ: LANG RÓBERT sét, aki a harmadik emeleti lakásban egy nagy kartondobozból pakolta ki, amit a szülei aznap összeguberáltak. A hatéves Editét, akit összeverve hozott be a pszichiátriai kezelés alatt álló édesanyja, mondván: most vegyék el tőle, mert olyan álla­potban van, hogy attól fél, agyonveri. A hét­éves Petiét, aki útban a gyermekotthonba azt kérdezte: és ott kapunk enni? A két és fél éves Dóriét, aki csak állt a nagybajomi csecsemő- otthon folyosóján, csöpp kezében a babá­ját szorongatta, a má­sikkal pedig egy vilá­gért sem engedte volna el az ő kezét, akihez egy rövid autóútnyi idő alatt hozzánőtt. Becsülöm a cigányokat- Azért becsülöm a ci­gányokat, mert foggal- körömmel ragaszkod­nak a gyerekeikhez - mondta Budai Józsefné, a kaposvári szociális iroda vezető­je. - Amikor muszáj, kész életveszély elven­ni tőlük. Éppen ezért lehet rájuk sokkal job­ban hatni: szinte bár­mire képesek, csak­hogy a gyerekeiket ne vegyék el. Vér fog folyni! — Gyakran megfenye­getnek bennünket, mondanak olyat, hogy könyörtelen, meg hogy magának nincs gyere­ke? — mondja Juhászné Varga Anita. — Ilyenkor nem gondolhatok más­ra, mint arra, hogy mi volna, ha az utcán alud­na éjszaka a mínusz 10 fokban, vagy ha napo­kig nem enne, vagy ha ütnék-vernék. Mindig a saját gyerekem jut eszembe. Van, ahová rendőrrel kell vissza­menni. Egyszer fenye­gettek meg súlyosan: az apa baltával rontott ki a házból, és utána is felkeresett személye­sen. Azt mondta: vér fog folyni! Megváltoznak a gyerekükért Kilakoltatás előtt min­dig rendezni kell a gye­rekek sorsát. Ilyenkor gyakran vállalják a szü­lők, hogy elhelyezik a gyerekeket, esetleg ro­konok fogadják be a ki­csiket. Legutóbb egy négygyerekes család­hoz kellett kimenni, a szülők rosszhiszemű jogcím nélküli lakásfog­lalók voltak. Az anya egy héten belül talált al­bérletet (30 ezer forint támogatást kapott hoz­zá), a gyerekek kará­csonyra már otthon vol­tak. A szakemberek sze­rint van, aki képes meg­változni, és tesz valamit érte, hogy visszakap­hassa a gyerekét. Nekik ők is mindent megtesz­nek. Katona József Közelről Harmadik oldal KBI-BAJTAÜTÉS UTÁN FELMENTÉS Táska társa a szerencse Kellemesebb karácsonyi üdvözletét és újévi jókíván­ságot aligha kézbesíthe­tett volna a posta Gadányi István táskái polgármester­nek mint azt, amit a rend­őrségtől és az ügyészség­től kapott. Arról értesítet­ték, hogy az ellene és a jegyző ellen indított eljá­rást bűncselekmény hiá­nyában megszüntetik. Tíz hónapos lidércnyomás ért így megnyugtató véget. Az ügy azzal kezdődött, hogy szociális otthon építésére ti­zenkilenc és fél millió forintot nyertek pályázaton a táskaiak. Az önkormányzatot fenyegető csődhelyzet azonban - a nyolc­vanas évek óta görgették ma­guk előtt a hiányt - az épület eladására kényszerítette a kép­viselő-testületet. 1997 októbe­rében - több magánszemély feljelentése nyomán - az Álla­mi Számvevőszék vizsgálatot indított és megállapították, hogy a polgármester és a jegy­ző nem a hatályos törvények szerint járt el az eladásnál, így az önkormányzatot hetven­hatmillió forintos veszteség ér­te.- Ember nincs, aki tudja, hogy honnan vették ezt az ősz- szeget - magyarázza Gadányi István. - A vizsgálatot végzők részére minden anyagot átad­tunk, hogy igazságos és a való­ságnak megfelelő képet alkot­hassanak a település helyzeté­ről. Az épületeladás minden mozzanata képviselő-testületi határozat alapján történt. Lát­hatóan azt akarták bebizonyí­tani, hogy egy kis önkormány­zat csak veszteséges lehet, s erőltették, hogy körjegyzőség­be csatlakozzunk. Közben folytak a tárgyalá­sok a Belügyminisztériummal és a Népjóléti Minisztérium­mal a tizenkilenc és fél millió forint pályázati pénz visszafi­zetéséről. Szaktanácsot kértek az ügy rendbetételére az ÁSZ igazgatójától, Nagy Józseftől is, aki 1998. március 2-án érke­zett levelében segítő szándékát nyilvánította ki. Ugyanezen a napon a Központi Bűnügyi Igazgatóság tizenkét embere megszállta a falut.- Gyerekes anyákat rángat­tak ki hajnalban az ágyból, nem kímélték az időseket sem - idézi fel a rémálmot a polgár- mester. - A feleségemet kellett volna kórházba vinnem, nem engedték. Telefonálni sem le­hetett. Az önkormányzat dol­gozóit és a képviselő-testületi tagokat beterelték a polgár- mesteri hivatalba, s az állítóla­gos feljelentésben szereplő tár­gyak - pisztoly, robbanóanyag, kábítószer és terhelő iratok - előadását követelték. Azt mondták, ha önként nem te­szünk eleget a felszólításnak, szigorúbb eszközöket is alkal­mazhatnak, akár bilincsbe is verhetnek. A képviselő-testület tagjait és az önkormányzati al­kalmazottakat egyenként, kü- lön-külön gépkocsikon szállí­tották Marcaliba kihallgatásra. Iratok után kutatva feldúlták a hivatalt. Délután három órakor az akció vezetője közölte ve­lem, hogy házkutatási engedé­lye van. A lakásomon is fegy­vert, drogot és a csalást bizo­nyító papírokat kerestek, per­sze hiába. Este berendeltek Ka­posvárra, éjjel fél egyig tartott a kihallgatás. Felkészületle­nek, hozzá nem értők voltak, a papírokon nem igazodtak el, azt sem tudták, mit akarnak. Az egész napos akció nyilván­való célja a durva fenyegetés és a félelemkeltés volt. Gadányi István polgármes­ter így összegezte tapasztalata­it:- Azt mindig is elismertük, hogy a pályázati pénzt vissza kell fizetnünk. Levelet írtunk ezért az Állami Számvevőszék új bizottsági elnökének, Kása Lajosnak, aki azt válaszolta, hogy támogatja a helyzet bé­kés rendezését, türelmünket kérte, s ígérte, alaposan tájéko­zódik az esetről. A rendőrségi és ügyészségi eljárás megszün­tetésével véget ért a tízhónapos rémálom is. Számomra most már világos, hogy nyolc éve dédelgetett termálvíz-haszno­sítási tervünknek akart valaki (vagy valakik) keresztbe tenni. Erőt adott a meghurcolás elvi­seléséhez, hogy a bajban mel­lénk állt a falu. Most is megkö­szönöm, hogy bíztak az ártat­lanságunkban, tudták, hogy Táska javát akarjuk. Katona Csongor Gyermeksors Állok az autóbusz- megállóban. Mellém sod­ródik egy kislány. Olyan hatodikos forma.- A néninek van gyere­ke? - kérdezi. Meglepődve felelem:- Igen, kettő is.- És férje is van? - foly­tatja.- Igen.- És nem vált el a fér­jétől?- Nem. Miért váltam volna el?- Nagyon irigylem a gyerekeit, mert együtt él­hetnek az apukájukkal. Az én szüleim már négy éve elváltak. Most azért megyek később haza, mert úgy kellett ellógnom az édesapámhoz. Ugyan­is anyukám eltiltott tőle, de nekem nagyon hiány­zik az apukám. Akaratlanul is cinko­sává váltam.- Ne legyen lelkiisme- ret-furdalásod - mond­tam neki. Ne téged fur­daljon a lelkiismeret.- Köszönöm, hogy a néni is így látja - mondta. Elment, de visszaszólt még: Utólag is boldog új évet kívánok a gyerekei­nek is. Varga Magdolna A BALATONIG JUTOTT ÖT KOSZOVÓI ALBÁN Ex-menekültek a zöldhatáron A szokottnál mozgalmasabb a somogyi határszél. Ex-mene­kültek kóborolnak a zöldhatá­ron, öt koszovói albán pedig a Dráván átcsónakázva jutott Magyarországra és a határról egészen a Balatonig. A barcsi határőröket sikerrel kike­rülték, de a Balaton-parton nem tudták megúszni az igazoltatást és lebuktak. A barcsi határszélen hónapok óta ez volt az első tiltott határátlépés — tájékoztatta a So­mogyi Hírlapot Lőrincz László ez­redes, a határőr-kirendeltség pa­rancsnoka. Az idáig csöndes és nyugodt határszakaszon mostanában na­gyobb a forgalom a megszokott­nál. November vége óta — a mene­kültek helyzetének rendezésével — a somogyi határszélen is föltűnt jó néhány idegen: horvát állam­polgárok, akiknek menekült-stá­tusza megszűnt. — Haza kellene menniük, de valamilyen okból nem igazán akarnak — mondja a határőr pa­rancsnok. — Ehelyett sokuk azt csinálja, hogy egy-egy órára át­megy Horvátországba, aztán már jön is vissza, s ezzel újabb har­minc napig lehetősége van az itt tartózkodásra. Ezt az időt a kör­nyéken töltik el. A határőrök figyelemmel kísé­rik az idegenek mozgását, mást azonban nemigen tehetnek elle­nük. Az ex-menekültekről nem tudni hol, és azt sem, hogy miből élnek. Hogy csempészetből tarta­nák fenn magukat, azt a szakem­ber nem tartja valószínűnek. — A somogyi határszél nem csempészútvonal - állítja a pa­rancsnok. - Alkalmilag, szórvá­nyosan elképzelhető csempészet, azonban ennek rendszeressége kizárt, s nem üthet meg számotte­vő mértéket. Fegyvert, kábítószert sem hozhatnak be itt az országba. Mint mondta: ha olyan fegyver és kábítószer tűnne fel a piacon, amely itt került be az országba, arról nagyon hamar megérkezne a visszajelzés a rendőrségtől. — Az ember azt gondolná, hogy az ilyen álmos, csöndes ha­tárvidéket szeretik leginkább a csempészek, mint amilyen a bar­csi szakasz. Én azonban éppen az ellenkezőjét tartom igaznak — vél­te a barcsi kirendeltség-vezető. — Itt ugyanis minden idegen szemet szúr az embereknek, már csak unalomból is megnézik az erre já­rókat. A határőreinknek az itt élőkkel nagyon jó a kapcsolata, az emberek azonnal szólnak, ha va­lami gyanúsat észlelnek. Nagy László T

Next

/
Oldalképek
Tartalom