Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-09 / 7. szám
1999. január 10. Negyedik oldal Magyarországról úti könyvekben olvasott először csaknem két éve ás akkor úgy határozott, még húsz éves kora előtt mindenképpen eljut hozzánk, hogy megismerje ennek a népnek a mentalitását, vendégszeretetét. A tizennyolc éves brazil Patricia Perini Santos céltudatos életét pontosan megtervező lány. Az AFS szervezésében augusztusban érkezett a kaposfüredi Hegedűs Péter családjába. A kreol bőrű, derékig érő barna hajú lány megannyi ékszerrel a fülében, a szemöldökén, valamint nyugodt, ám pontosságot nem ismerő temperamentumával egy sze- letnyi Brazíliát hozott magával. Az egyetlen Kaposváron, aki ebből az országból jött hozzánk diáknak. — A Balatont, a fővárost és néhány nagyvárost magyar családommal és külföldi diáktársaimmal már felfedeztem - mondta. — Mivel az Atlanti óceán mellett élek nagyon furcsa volt az, hogy a magyaroknak csak a Balaton a „tengerük”. Itt kevesebb az épület is, ám azok stílusa, formája bámulatos. Mindezt nagy gonddal tanulmányozom, mert ha az ősszel visszatérek Brazíliába, akkor építészeti egyetemen fogok tanulni. A portugál anyanyelvű lány környezetével legtöbbször csak angolul hajlandó szót érteni. A Táncsics gimnáziumban tanulja ugyan a magyart, de tapasztalja: a mi nyelvünkön megszólalnia mégsem könnyű. Szerinte a ragozások és a tucatnyi nyelvtani kivétel miatt olyan nehéz tanulnia a nyelvünket. Patricia egyébként a téli időjárást is értetlenül fogadta. November óta hóembereket készít az udvaron, s kisgyerek módjára hógolyózik. A honvágyat is a hó hozta. — A hó gyönyörű ajándéka a télnek, csak ne lenne olyan hideg - mondta. — A magyaroknak olyan lehet az első hóesés, mint nekem a riói karnevál. Ha egy évben nem láthatom már csalódott vagyok. Az idén a televízióból nézhettem a hatalmas ünnepséget, aztán egy hétig a szomorúságtól csak sírni tudtam. A magyar konyha ételeit - állítja - hamar meg lehet szokni. Hétköznap menzai koszton él ugyan, mégis elégedett. Kivéve, ha meggymártás az aznapi menü. Azt nagyon nem szereti. A cukrászsüteményekből és a „magyar anyu” babapiskótás tortájából viszont naponta tudna falatozni. Tortát és más finomságot jó maga is készíthetne, csakhogy Brazíliában ezt a munkát a szolgáik végzik, neki pedig csak a terített asztalhoz kell ülnie. A háztartási munkába a Hegedűs család mégis bevonja. Azt, hogy az ételt együtt készítik el, s evés után maguk mosogatnak, ma már természetes a brazil lány számára is. Az esti beszélgetések feledtetik ezt a munkát. Azokon legtöbbször a szegényekről, az otthontalanokról és a megélhetésről kérdez. Patricia életében ez az első alkalom, hogy a karácsonyt is családjától távol töltötte. Magyar vendéglátói megismertették azokkal a népi hagyományokkal, melyek az ünnepi készülődés elengedhetetlen kellékei. Megtanulta gyúrni és formázni a karácsonyi mézeskalácsot, mézes házikót, s feldíszíteni a lakást. Szenteste éjfélkor a templomban gondolt szüleire, testvéreire, s ajándékokkal halmozta el magyar családját. Szilveszterkor pedig az ünnepi asztalra a magyar pezsgő mellett a brazil nemzeti ital, a pinga is felkerült, hogy valóra váljanak a jó kívánságok a jövő év júliusig, amíg együtt vannak. Kovács Gabriella Temperamentumával egy szeletnyi Brazíliát hozott magával FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A „szívtipró” rendőrfőnök A rosszfiúk rémálma, sok női szív megdobogtatója, a BRFK gyilkossági csoportfőnöke Doszpot Péter hajdanán képesítés nélküli napközis tanár volt. Sőt, egy időben azzal kacérkodott, hogy egy életre a pedagógusi hivatást választja. Doszpot Péter tizenkilenc évesen hajdani általános iskolájában helyezkedett el, mint képesítés nélküli napközis tanár. Praktikus okokból választotta akkor ezt a munkát, hiszen emellett az állás mellett bőven volt ideje hobbijaira: a karatéra és a lovakra. A fiatalember csak azzal nem számolt, hogy mennyire meg lehet szeretni a gyerekeket, és hogy mekkora örömet okoz az ő szere- tetük. Hatéves kortól a felső tagozatig vitt végig egy csoportot, de már az első év után úgy döntött, hogy pedagógus lesz. Az egyre jóképűbb tanár bácsi, mint férfi is egyre népszerűbb lett. No, nem annyira a kolléganők - legtöbbjük valamikor Doszpot tanító nénije volt -, sokkal inkább a tanítványok körében. A kislányok szerelmeslevelekkel árasztották el, és egyszer, amikor az akkor már vőlegény tanító bácsi arája az iskolába látogatott, szinte megfagyott a levegő. Doszpot Péter menyasszonya meg is jegyezte: mintha még a bőrén is érezte volna azt az utálatot, ami a kislányok tekintetéből feléje lövellt. A Tanárnő című magazin januári számában azt is megírja, hogy az időközben felső tagozatossá cseperedett gyerekek kimaradtak a napköziből, és ugyanekkor szállt el a tanító bácsi lelkesedése. Az új csoporttal már nem találta meg a közös hangot. Viszont időközben felvették levelező tagozatra a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolára, ahova még korábban elhivatottságból jelentkezett. így manapság végzett tanítóként nevelheti jó modorra a rosszfiúkat. Dalírók hangos sikere Nem számítottak elismerésre, azt gondolták, kihasználják a lehetőséget, amelyet az ATEC cég teremtett zeneszerzőknek és szövegíróknak: egy hétig használhattak egy professzionális dalrögzítő berendezést. Az elkészült műveket végül elküldték, és az ország több mint 70 szerzőpárosa közül az elsők lettek. Varga Balázs zeneszerző és Vezér Judit szövegíró-énekes, a kaposvári Xanadu acid-jazz együttes két tagja egy- csapásra befutott. Országos kereskedelmi tévében szerepelnek, újságírók keresik őket. Az odafigyelés nem véletlen: a dalíró verseny rangos mezőnyéből 60 produkciót nevezett kimagaslónak a zsűri, amelyben Benkő László, az Omega billentyűse, Lengyelfy Miklós KFT basszusgitáros, Bergendy István szaxofonos és Szekeres Tamás gitáros is részt vett. A fődíj az a Korg Hardisc 300 ezer forint értékű stúdiómagnó lett, amely gyakorlatilag egy számítógép. És készül egy válogatás CD is, amelyen az öt legjobb zenekar számait adja ki a verseny kiírója.- Már azzal több százezer forintos stúdióidőt nyertünk, hogy egy hét alatt felvehettünk a meghirdetett egy szám helyett négyet - mondja s két szerencsés kaposvári az Amadeus hangszerboltban, amely a régió zenekarainak biztosította a hozzáférést a berendezéshez.- A számomat Fény és árnyék címmel CD-n szeretnénk megjelentetni, a demoanyagot ezekben a napokban küldjük el a zeneműkiadókhoz. Varga Balázs és Vezér Judit több ismert kaposvári zenekarban megfordult már, ketten együtt nyolc éve játszanak. A Mercedes Band, a The End, a Tolnai Quartett és a Garderobe nevét sokan ismerik. A Xanadu együttes két éve alakult, ebben Winter Csaba basszusgitáron, Fülöp Vazul dobon, Kápolnás Attila szaxofonon, Tischler Károly gitáron játszik. Dalaik acid-jazz és funk műfajban készülnek, és igényes tánczenék. Korszerű, akár populárisnak is mondható ritmusaik mellett nem feledkeznek meg a harmóniákról sem, az új hangzásokat, megoldásokat keresik. Judit a Kodály iskola zenei szakáról indult, és a középiskolában sem maradt ki az énekkarból. Gitározik és furulyán is játszik. Mivel magának írja az énekelniva- ló szövegeket, odafigyel a hangsúlyokra. Balázsnak az öccse járt zeneiskolába, és amikor nem volt otthon, ő kezdett pötyögni a pianínón.- Végül én megtanultam zongorázni, s ma már csak az öcsém pötyörög - mondja. A középiskola idején magántanárokhoz járt, később az Erkel zeneiskola dzsessztanszakán tanult. A Xanadu dalait a CD-megjelenés előtt a balatonlellei Stone-ban hallhatják a somogyi érdeklődők, január 23-án. B. T. Az árnyékból a fénybe: hetven szerzőpáros közül lettek az elsők fotó: török anett i l
