Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

1999. január 10. Negyedik oldal Magyarországról úti köny­vekben olvasott először csaknem két éve ás akkor úgy határozott, még húsz éves kora előtt mindenkép­pen eljut hozzánk, hogy megismerje ennek a népnek a mentalitását, vendégsze­retetét. A tizennyolc éves brazil Patricia Perini Santos céltudatos életét pontosan megtervező lány. Az AFS szervezésében augusztus­ban érkezett a kaposfüredi Hege­dűs Péter családjába. A kreol bő­rű, derékig érő barna hajú lány megannyi ékszerrel a fülében, a szemöldökén, valamint nyu­godt, ám pontosságot nem isme­rő temperamentumával egy sze- letnyi Brazíliát hozott magával. Az egyetlen Kaposváron, aki eb­ből az országból jött hozzánk di­áknak. — A Balatont, a fővárost és néhány nagyvárost magyar csa­ládommal és külföldi diáktársa­immal már felfedeztem - mond­ta. — Mivel az Atlanti óceán mel­lett élek nagyon furcsa volt az, hogy a magyaroknak csak a Ba­laton a „tengerük”. Itt kevesebb az épület is, ám azok stílusa, for­mája bámulatos. Mindezt nagy gonddal tanulmányozom, mert ha az ősszel visszatérek Brazíliá­ba, akkor építészeti egyetemen fogok tanulni. A portugál anyanyelvű lány környezetével legtöbbször csak angolul hajlandó szót érteni. A Táncsics gimnáziumban tanulja ugyan a magyart, de tapasztalja: a mi nyelvünkön megszólalnia mégsem könnyű. Szerinte a ra­gozások és a tucatnyi nyelvtani kivétel miatt olyan nehéz tanul­nia a nyelvünket. Patricia egyéb­ként a téli időjárást is értetlenül fogadta. November óta hóembe­reket készít az udvaron, s kis­gyerek módjára hógolyózik. A honvágyat is a hó hozta. — A hó gyönyörű ajándéka a télnek, csak ne lenne olyan hi­deg - mondta. — A magyaroknak olyan lehet az első hóesés, mint nekem a riói karnevál. Ha egy évben nem láthatom már csaló­dott vagyok. Az idén a televízió­ból nézhettem a hatalmas ün­nepséget, aztán egy hétig a szo­morúságtól csak sírni tudtam. A magyar konyha ételeit - ál­lítja - hamar meg lehet szokni. Hétköznap menzai koszton él ugyan, mégis elégedett. Kivéve, ha meggymártás az aznapi me­nü. Azt nagyon nem szereti. A cukrászsüteményekből és a „magyar anyu” babapiskótás tor­tájából viszont naponta tudna falatozni. Tortát és más finomsá­got jó maga is készíthetne, csak­hogy Brazíliában ezt a munkát a szolgáik végzik, neki pedig csak a terített asztalhoz kell ülnie. A háztartási munkába a Hegedűs család mégis bevonja. Azt, hogy az ételt együtt készítik el, s evés után maguk mosogatnak, ma már természetes a brazil lány számára is. Az esti beszélgeté­sek feledtetik ezt a munkát. Azo­kon legtöbbször a szegényekről, az otthontalanokról és a megél­hetésről kérdez. Patricia életé­ben ez az első alkalom, hogy a karácsonyt is családjától távol töltötte. Magyar vendéglátói megismertették azokkal a népi hagyományokkal, melyek az ün­nepi készülődés elengedhetetlen kellékei. Megtanulta gyúrni és formázni a karácsonyi mézeska­lácsot, mézes házikót, s feldíszí­teni a lakást. Szenteste éjfélkor a templomban gondolt szüleire, testvéreire, s ajándékokkal hal­mozta el magyar családját. Szilveszterkor pedig az ünne­pi asztalra a magyar pezsgő mel­lett a brazil nemzeti ital, a pinga is felkerült, hogy valóra váljanak a jó kívánságok a jövő év júliu­sig, amíg együtt vannak. Kovács Gabriella Temperamentumával egy szeletnyi Brazíliát hozott magával FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A „szívtipró” rendőrfőnök A rosszfiúk rémálma, sok női szív megdobogtatója, a BRFK gyilkossági csoportfőnöke Doszpot Péter hajdanán ké­pesítés nélküli napközis ta­nár volt. Sőt, egy időben az­zal kacérkodott, hogy egy életre a pedagógusi hivatást választja. Doszpot Péter tizenkilenc évesen hajdani általános iskolájában he­lyezkedett el, mint képesítés nél­küli napközis tanár. Praktikus okokból választotta akkor ezt a munkát, hiszen emellett az állás mellett bőven volt ideje hobbijai­ra: a karatéra és a lovakra. A fia­talember csak azzal nem szá­molt, hogy mennyire meg lehet szeretni a gyerekeket, és hogy mekkora örömet okoz az ő szere- tetük. Hatéves kortól a felső tago­zatig vitt végig egy csoportot, de már az első év után úgy döntött, hogy pedagógus lesz. Az egyre jóképűbb tanár bácsi, mint férfi is egyre népszerűbb lett. No, nem annyira a kolléganők - legtöbb­jük valamikor Doszpot tanító né­nije volt -, sokkal inkább a tanít­ványok körében. A kislányok sze­relmeslevelekkel árasztották el, és egyszer, amikor az akkor már vőlegény tanító bácsi arája az is­kolába látogatott, szinte megfa­gyott a levegő. Doszpot Péter menyasszonya meg is jegyezte: mintha még a bőrén is érezte vol­na azt az utálatot, ami a kislány­ok tekintetéből feléje lövellt. A Tanárnő című magazin janu­ári számában azt is megírja, hogy az időközben felső tagozatossá cseperedett gyerekek kimaradtak a napköziből, és ugyanekkor szállt el a tanító bácsi lelkesedé­se. Az új csoporttal már nem ta­lálta meg a közös hangot. Viszont időközben felvették le­velező tagozatra a Zsámbéki Ta­nítóképző Főiskolára, ahova még korábban elhivatottságból jelent­kezett. így manapság végzett ta­nítóként nevelheti jó modorra a rosszfiúkat. Dalírók hangos sikere Nem számítottak el­ismerésre, azt gon­dolták, kihasználják a lehetőséget, ame­lyet az ATEC cég te­remtett zeneszerzők­nek és szövegírók­nak: egy hétig hasz­nálhattak egy pro­fesszionális dalrög­zítő berendezést. Az elkészült műveket végül elküldték, és az ország több mint 70 szerzőpárosa kö­zül az elsők lettek. Varga Balázs zeneszer­ző és Vezér Judit szö­vegíró-énekes, a kapos­vári Xanadu acid-jazz együttes két tagja egy- csapásra befutott. Or­szágos kereskedelmi tévében szerepelnek, újságírók keresik őket. Az odafigyelés nem vé­letlen: a dalíró verseny rangos mezőnyéből 60 produkciót nevezett ki­magaslónak a zsűri, amelyben Benkő Lász­ló, az Omega billentyű­se, Lengyelfy Miklós KFT basszusgitáros, Bergendy István szaxo­fonos és Szekeres Ta­más gitáros is részt vett. A fődíj az a Korg Hardisc 300 ezer forint értékű stúdiómagnó lett, amely gyakorlati­lag egy számítógép. És készül egy válogatás CD is, amelyen az öt legjobb zenekar száma­it adja ki a verseny ki­írója.- Már azzal több százezer forintos stú­dióidőt nyertünk, hogy egy hét alatt felvehet­tünk a meghirdetett egy szám helyett né­gyet - mondja s két sze­rencsés kaposvári az Amadeus hangszer­boltban, amely a régió zenekarainak biztosí­totta a hozzáférést a be­rendezéshez.- A számomat Fény és árnyék címmel CD-n szeretnénk megjelentet­ni, a demoanyagot ezek­ben a napokban küldjük el a zeneműkiadókhoz. Varga Balázs és Vezér Judit több ismert kapos­vári zenekarban megfor­dult már, ketten együtt nyolc éve játszanak. A Mercedes Band, a The End, a Tolnai Quartett és a Garderobe nevét so­kan ismerik. A Xanadu együttes két éve alakult, ebben Winter Csaba basszusgitáron, Fülöp Vazul dobon, Kápolnás Attila szaxofonon, Tischler Károly gitáron játszik. Dalaik acid-jazz és funk műfajban ké­szülnek, és igényes tánczenék. Korszerű, akár populárisnak is mondható ritmusaik mellett nem feledkez­nek meg a harmóniákról sem, az új hangzásokat, megoldásokat keresik. Judit a Kodály iskola zenei szakáról indult, és a középiskolában sem maradt ki az énekkar­ból. Gitározik és furu­lyán is játszik. Mivel ma­gának írja az énekelniva- ló szövegeket, odafigyel a hangsúlyokra. Balázs­nak az öccse járt zeneis­kolába, és amikor nem volt otthon, ő kezdett pötyögni a pianínón.- Végül én megtanul­tam zongorázni, s ma már csak az öcsém pötyörög - mondja. A középiskola idején ma­gántanárokhoz járt, ké­sőbb az Erkel zeneisko­la dzsessztanszakán ta­nult. A Xanadu dalait a CD-megjelenés előtt a balatonlellei Stone-ban hallhatják a somogyi érdeklődők, január 23-án. B. T. Az árnyékból a fénybe: hetven szerzőpáros közül lettek az elsők fotó: török anett i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom