Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

- A karácsonyhoz sok szép jelző kapcsolódik. Az egyik a remény. 1998 karácsonyán milyen remé­nyei vannak a magyar miniszter- elnöknek?- A remény éltető erő. Az ember ha eltűnődik az életén, először azokra gondol, akik igazán közel áll­nak hozzá. Remélem, hogy jó egész­ségben tartja meg szüléimét, nagy- szüleimet, családom minden tagját az Isten. S remélem - mert többre, másra is gondolnunk kell -, hogy ered­ményre jutunk abban a közös mun­kában is, melyet 1998 májusában együtt kezdtünk azért, hogy jobbá, otthonosabbá, értékesebbé tehessük az életünket. Nehéz elhatározás, kemény küz­delem, kitartás ennek a munkának az ára. A rendszerváltozás nem ke­vés fájdalmat, megpróbáltatást oko­zott. Eljött az ideje, hogy lezárjuk azt a korszakot, mely a többség éle­tében egyre súlyosabb terheket s egyre kevesebb örömet jelentett, s végre megindulhasson a nyugodt, megfontolt építkezés. Nyolc kemény év telt el, s ez alatt az ország teljesítőképessége 10-15 évvel esett vissza. A családok hely­zete az elviselhetőnél nagyobb mér­tékben romlott, olyannyira, hogy aki gyermeket vállalt, annak a szegény­séget is vállalnia kellett. Érthető hát, hogy sokan, egyre többen döntöttek úgy, hogy a változásra adják szava­zatukat. Hogy másképpen kívánnak élni. Hogy valóra akarják váltani sa­ját személyes terveiket, álmaikat. Hogy újra hinni akarnak saját ere­jükben, az erőben, amely képes arra, hogy megváltoztassa az életüket. S éppen ez az elszánt akarat az, mely reményre jogosít.- Tehát nem vagyunk gödörben?- Határozott irányban indultunk el. Ez az út felfelé vezet. Van, aki ezt úgy tartja helyesnek megfogalmaz­ni, hogy valamiféle gödörből ka­paszkodunk kifelé. Van, aki azt mondja, hogy a lejtőn igyekszünk felkapaszkodni. Én úgy gondolom, hogy felfelé haladni éppen a felfelé vezető úton lehet. Hogy az út hon­nan hová vezet, az nem a földrajzi viszonyokon, hanem a mi saját elha­tározásunkon múlik.- A karácsonyhoz kapcsolódó má­sik jelző a szeretet. Lehet-e a poli­tikában egyáltalán szerétéiről be­szélni, vagy az érdekek, esetleg pártérdekek határozzák meg a kapcsolatokat? Kérdezem ezt azért, mert az ellenzék elég han­gosan mondja: a kormánypártok nem igazán szeretik a parlamenti ellenzéket.- Sokféle szeretet van. A hozzánk közel állókat is megannyi módon szeretjük. Édesanyánk, feleségünk, lányunk más-más szeretetet igényel. S másképpen kell szeretnünk az ügyet, amelyért'küzdünk. Máskép­pen azokat, akiket felebarátainknak nevezhetünk. így hát természetesen a politikában is létezik a szeretet, méghozzá igen sokféleképpen. Vannak, akik éppen a válsághely­zetet szeretik. Igyekeznek olyan ál­lapotot előidézni, amelyről azt mondhatjuk: gödörben vagyunk. Ez előnyös lehet saját politikai céljaik elérése érdekében. Magam semmi­képpen sem tudok ezzel a szemlé­lettel azonosulni. A politika igazi célja ugyanis nem a politika porond­ján lelhető fel. A cél nem az egyes politikai erők egymással folytatott küzdelme. Ezért lényege nem a kor­mánypártok és az ellenzék közötti viszony pillanatnyi alakulása szerint ítélhető meg. A kormány feladata az, hogy mindent megtegyen annak a prog­ramnak a megvalósulása érdekében, amelynek végrehajtására a válasz­tóktól felhatalmazást kapott. Az el­lenzék megtisztelő kötelessége pe­dig éppen az, hogy őrködjék a felett, hogy a kormány ezen az úton jár­jon. A felelősség oroszlánrésze ter­mészetesen a kormányé. Az embe­rek gondjait a kormánynak kell megoldania. Meg kell oldania, akkor is ezt kell tennie, ha az ellenzék po­litikai megfontolások miatt nem mű­ködik együtt vele. Hogy miért kell ellene szavazni a tandíj eltörlésének? Hogy miért szükséges szavazataikkal akadá­lyozni, hogy minden gyerek után alanyi jogon járjon a családi pótlék? Vagy hogy a gyermeket nevelő csa­ládokat jelentős adókedvezmény se­gítse? Egyre gyakrabban gondolko­dom azon: mi jót kell tennünk eb­ben az országban azért, hogy leg­alább egy jó szót pazaroljanak rá azok, akik a parlament szemben lé­vő padsoraiban ülnek. Tulajdonkép­pen mi a céljuk? A kormánynak vagy az ország polgárainak ellenzé­ke kívánnak lenni? Természetesen senki sem várja, hogy az Ország Házában ne legye­nek viták. Nagyon fontos, hogy az érdekek, az érvek, a gondolatok megküzdhessenek egymással. Na­gyon fontos, hogy a képviselők - ül­jenek bármelyik oldalon is - kifejt­hessék nézeteiket. A parlament min­denütt a világon viták színhelye. Ép­pen erre találták ki. Ha az ellentétek­re nem derül fény, az országgyűlés nem tölti be hivatását. Ezért a parla­menti vitákat szükségesnek és nem elkerülendőnek tekintem. Az a sze­rencsés, ha a feszültségek nem az országban, hanem csupán az Or­szágházban vannak - s ott is oldód­nak meg. Az már másik kérdés, meddig ter­jedhetnek ezek a viták. Megenged­heti-e magának Magyarország, hogy a parlamentjében folyó csaták nem­zetközi bonyodalmakhoz vezesse­nek? Hogy politikai pártok érdeküt­közése az egész országot szembe­fordítsa saját jól felfogott érdekei­vel? Ha a szeretetet említette, hát fogjuk fel így: érdekeinket ütköztet­ni jogunk és kötelességünk, de az országot, amelyben élünk, szeret­nünk kell. A matrózok akár össze is veszhetnek egymással, de a csóna­kot, amelyben együtt evezünk, sen­kinek sem szabad megfúrnia.- A rendszerváltás óta alakult kor­mányok gazdaságpolitikája elfe­lejtette a vidéket. A Fidesz úgy tű­nik a vidék felé fordul. Megkérde­zem ezért: mit ígér a vidéknek - és az önkormányzatoknak - az 1999. évi költségvetés? — A kormány az ország felé for­dul. Az ország lakói felé. Az a dolga, hogy mindent megtegyen azért, hogy a fokozott fejlesztést igénylő területek mihamarabb csatlakozhas­sanak Magyarország jobban álló te­rületeihez. Ezt szem előtt tartva hozzuk meg döntéseinket. Amikor e döntések eredményét mérlegelik, kérem, ne feledkezze­nek meg arról, hogy még fél év sem telt el a kormány hivatalba lépése óta. A költségvetés, melyet az Or­szággyűlés a napokban fogad el, csak részben tükrözi elgondolásain­kat. Sok lényeges ponton gyökere­sen megváltoztattuk a korábbi kor­mány által előkészített költségve­tést, de semmiképpen sem állíthat­juk, hogy az 1999-es már ennek a kormánynak az önálló elképzelései alapján készült. Az önkormányzat­ok számára az 1999-es év vélhetően nem lesz könnyebb, mint az, amely­nek végére most teszünk pontot. De bizonyos vagyok abban, hogy a 2000-es év költségvetése jóval ki­egyensúlyozottabb helyzetet teremt majd számunkra. Ez egyrészt jobb költségvetési feltételeket, de más­részt sokkal szigorúbb pénzügyi fel­tételeket és ellenőrzést is jelent. Az önkormányzatokhoz ugyanis nem jut elegendő forrás, de ami oda ke­rül, annak a sorsát már nem kísérte figyelemmel a kormányzat.- így hát együtt van jelen a hiány és a pazarlás?- Nem pazarlásról van szó. Az önkormányzatoknak az a dolguk, hogy a területükön élők érdekét képviseljék. A kormány dolga pedig az, hogy az ország minden részében élők szempontjait összehangolja. Pontosan végig kell gondolnunk, hol, mire, mennyit költünk. Nem engedhetjük például, hogy a fővárossal szemben a vidéki pol­gár másodrendűvé váljon. Jól meg kell fontolni, mit kell tennünk en­nek érdekében. És ha szükséges, nem szabad visszariadnunk konflik­tust okozó döntésektől sem. Készen állok vállalni az ésszerűtlenül ma­gasra tervezett költségvetésű metró beruházás leállításának felelősségét azért, hogy jusson elegendő pénz az árvízvédelmi gátak megerősítésére, a kaposvári gimnáziumra vagy a miskolci kórház fejlesztésére.- Lehet, hogy a kormány is a fővá­ros határain kívülről érkezett?- Májusban a kormányváltás a vi­dék döntése volt, a fővárosban ki­egyensúlyozottabbak voltak az erő­viszonyok. A választások eredmé­nye azt mutatta, hogy a vidéknek nagyobb szüksége volt a változásra. A kormány nem hagyhatja figyel­men kívül ezt a nyilvánvaló tényt.- Az Európai Unióhoz való csatla­kozás kapcsán egyre többször esik szó a megyékről, mint a múlt köz- igazgatási egységéről és a régiók­ról, mint az új gazdasági terüle­tekről. Mi a Fidesz ezzel kapcsola­tos álláspontja?- Bizonyos vagyok abban, hogy szükség van rá, hogy amikor köz- igazgatásról gondolkozunk, a me­gyéknél nagyobb összefüggéseket is áttekintsünk. Egy új, az itt élők éle­tét megkönnyítő közigazgatási rend­szer kialakítása azonban gondolko­dást, felkészülést igénylő feladat. Hogy egy új rendszerben a települé­sek, megyei jogú városok, megyék és régiók milyen viszonyban legye­nek egymással - ez még nyitott kér­dés. Több tudományos műhelyt bíz­tunk meg azzal, hogy készítsen ta­nulmányt erről. Folyik ilyen munka a Miniszterelnöki Hivatal és a Bel­ügyminisztériumban is, és szeret­nénk az önkormányzati érdekképvi­seleteket is bevonni az előkészítő munkába. Az önkormányzati kérdé­sekkel foglalkozók számára bizo­nyos izgalmas év következik. Az átalakítás során figyelembe kell vennünk azt is, mi szükséges Eu­rópai Uniós csatlakozásunkhoz. Ez indokolja a régiók létrehozását. Az Unióból érkező pénzek ugyanis nem a kormány, hanem a régiók felügye­lete alá kerülnek, s elosztásukban a régiók játsszák a kulcsszerepet. A teljes közigazgatási rendszer átalakításával nyugodtan várhatunk a következő négyéves időszakig. A 2002-ig előttünk álló időszakban in­kább a közigazgatási hivatalokat szeretnénk karcsúbbá, működésü­ket összehangoltabbá tenni. Ha ez megvalósul, azt bátran könyvelhet­jük el sikerként. Az elmúlt nyolc év kemény idő­szak volt mindannyiunk számára. Olyan úton kellett elindulnunk, amelyen előttünk senki sem járt. Bi­zonyára ez is szerepet játszott ab­ban, hogy ez a nyolc év nem volt mentes az öncélú vitáktól, félig át­gondolt átalakítási kísérletektől, kapkodó intézkedésektől. Eljött az ideje, hogy véget vessünk ennek. Más nem gyorsnak, hanem átgon­doltnak, alaposnak, higgadtnak kell lennünk. A nyugodt, kiegyensúlyo­zott, békés, polgári építkezés kor­szaka következik Magyarországon.- Miniszterelnök úr, karácsony van. Azt gondolom, minden em­bernek van emlékezetes karácso­nya. Orbán Viktoré melyik az és miért?- Van emlékezetes karácsonyom, de különösnek semmiképpen sem mondhatnám. Bizonyára mindenki­nek hasonló, bár nagyon személyes emlékei lehetnek. A karácsony igazi családi ünnep. így hát a változást, az újdonságot a család változása hozta benne. Természetesen nálunk is testvéreimmel, szüléinkkel ünnepel­tünk. S aztán következett egy kará­csony, amikor egy új család ült a ka­rácsonyfa alatt. Abban az évben fe­leségemmel kettesben ünnepeltünk. Boldog karácsony volt, és egy kicsit furcsa. Hiányoztak azok, akikkel ad­dig ünnepeltünk.- Milyen lesz az idei karácsonya?- Az évek telnek. Ebben az új csa­ládban már öten leszünk a fa körül. Három gyerekünk közül kettő már iskolás, ők otthon vannak a karácso­nyi dalok, betlehemes játékok vilá­gában. Hangszeren is játszanak. Már az adventi estéken is énekeltek, muzsikáltak, amikor meggyújtottuk az adventi koszorú következő gyer­tyáját. Azt hiszem, ezt a karácsonyt az ő jókedvük teszi majd kitörölhe­tetlenül emlékezetessé.- Legyen boldog a karácsonyuk!- Boldog és békés karácsonyt kí­vánok én is minden olvasónak. Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom