Somogyi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-22 / 248. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6. oldal 1956-OS EMLÉKEK 1998. október 22., csütörtök A forradalom első hullámverései 1956 emléke összeköt Király Béla: Nem háborúra készültünk, hanem rendre Felvonulás a kaposvári főtéren Az alábbiakban részletek közlünk Szántó Lászlónak, a megyei levéltár igazgató- helyettesének Az 1956-os forradalom Somogybán című tanulmányából. A somogyi összegezés megrendezésével kulminálódott előzmények adják a magyarázatát, hogy bár az első napokban nem került sor nagyobb megmozdulásokra a megyében, de a kaposvári értelmiség szinte azonnal reagált a budapesti tüntetésre és a kiszélesedő forradalmi mozgalomra. A rádió hírei nyomán a Zrínyi Kör tagjai egyre többen gyűltek össze a Magyar Távirati Iroda kaposvári szerkesztőségében a friss hírekre éhesen... Amikor az esti órákra elegendő híranyaggal rendelkeztek a fővárosi eseményekről, akkor szükségét érezték annak, hogy mihamarabb ismertessék a történteket a város közvéleményével. Petőcz - aki az MTI munkatársa volt - és mások készítettek egy hírösszeállítást, majd elvonultak a Csiky Gergely Színházba és a közönséget tájékoztatták a budapesti tüntetés eseményeiről. A csoport egy része ezután visszatért az MTI-be, mert úgy határoztak: a korábban tervezett folyóirat nevén - Fáklya - készítenek egy nagyobb méretű röplapot és azt a másnapi újsághoz mellékelve eljuttatják Somogy lakosságához... Lássuk egy rövid áttekintés erejéig, hogy mit tartalmazott a forradalom első somogyi dokumentuma! A röplap készítői Teremtsünk rendet a politikai és gazdasági életben! cím alatt tették közzé az MTI budapesti hírösszefoglalóját. A második közlemény címe egyfajta állás- foglalásnak volt tekinthető: Ne adjunk alkalmat se a sztálini- rákosi erőknek, se a burzsoá restaurációnak. Ebben arról tájékoztatták a megye lakosságát, hogy Budapest után az ország fiatalsága is megmozdult, Kaposváron is már az esti órákban kifejezték egyetértésüket a pesti tüntető diákok követeléseivel. A fegyveres konfliktusok, a felesleges vérontás elkerülését remélve kiemelték, hogy az „igazi szocialista demokráciáért” kell küzdeni, ezért el kell hárítani a bármely oldalról jövő provokációs vagy restaurációs törekvéseket. A Zrínyi Kör végül szolidaritási gyűlésre hívta Kaposvár lakosságát október 24-én délutánra. A röplabda Ne folyjon több vér! címmel röviden arról is hírt adtak, hogy a Rádiónál történt összecsapásnak halálos áldozatai és sebesültjei is voltak. A pártbizottság (valójában Tóth István) a röplapon kifejezte egyetértését a Zrínyi Körrel, de nem foglalt állást a fővárosi eseményekkel kapcsolatban... ...24-én a reggeli órákban szovjet közreműködéssel kísérlet kezdődött a felkelés leverésére, amely így nemzeti szabadságharc jellegét is magára öltötte. A kormány által elrendelt gyülekezési tilalom és a statárium új helyzetet teremtett a megyeszékhelyen is. A délutáni gyűlés megtartása veszélyes következményekkel fenyegetett, miután itt is riadóztatták a karhatalmi erőket. A kaposvári hadosztály politikai tisztjeinek kiadott agitációs utasításban jellemzően a 23-i debreceni, halálos áldozatokat is követelő fegyveres beavatkozást példázták arra nézvést, hogy mi történhet, mit kell tenni, ha „ellenforradalmi” gyűlésre kerülne sor. A városban és a járási székhelyeken megerősítették a pártbizottságok fegyveres őrségeit, sőt a tartalékosok - többnyire párt- és állami funkcionáriusok - részére fegyvereket osztottak ki... A közben összeült megyei pártbizottság vezetői ugyanakkor gyengének érezték magukat ahhoz, hogy egyedül előzzék meg a délutáni gyűlés esetleges spontán kialakulását. Kapcsolatba léptek a Zrínyi Kör vezetőségével, melynek tagjai ebben a helyzetben kényszerűen közreműködtek a gyűlés elnapolásában. Ennek érdekében megjelent a Somogyi Néplap rendkívüli kiadása, amely a Fáklyában közölteken túl tartalmazta a rend megőrzésre szóló felhívásokat is... A fővárosi események másnapján a fentiek miatt Kaposvár és a megye lakossága csendben figyelt a további eseményekre, amelyek éppen nem az „ellenforradalmi erők” felszámolásához vezettek, hanem a forradalom és a felkelés kiszélesedéséhez. A megtorló eszközök alkalmazásának kudarca, az újabb véres pesti események nyomán végre legalább odáig eljutott a központi pártvezetés, hogy meg kell szabadulnia a gyűlölt Gerő Ernőtől, s helyébe megválasztották Kádár Jánost. Az október 25-i események hatására a megyeszékhely politikai erői újabb állásfoglalásokkal léptek a nyilvánosság elé, amelyekkel részben röplapokon, részben a másnapi újságban ismerkedhettek meg a somogyiak... A zrínyiesek a kora délutáni órákban tartottak összejövetelt a TTIT Klubban. (Egyébként korábban ekkorra tervezték első nyüvános gyűlésük megtartását). A rádióhírek hatására elkészítették a Zrínyi Kör memorandumát, amelyben a megyei pártbizottság felé fogalmazták meg követeléseiket. A Kör, miközben kifejezte egyetértését a párt élén és a kormányban végrehajtott személyi változásokkal, egyúttal csalódottságának is hangot adott az elmaradt kormányintézkedések okán. A fiatalok felháborodásának adott hangot a szovjet beavatkozás miatt és amnesztiát követelt a jó szándékú felkelőknek, hazafiaknak. A memorandum legnagyobb hatású követelése az volt, hogy a kompromittálódott vezetőknek Somogybán is távozniuk kell tisztségükből. Végül követelték, hogy állás- foglalásuk a pártbizottság válaszával együtt jelenjen meg a másnapi újságban. A követelés teljesült... Az állásfoglalások tükrében a kaposvári helyzet egyfelől meglehetősen nyugalmas volt, másfelől a fővárosi események hatásaként is, készülődőben volt valami nagyobb mozgás. Ezt a véleményt a Zrínyi Kör memorandumának tartalmára alapozzuk, amelyből kitűnt: mindenképpen színvallásra szerették volna késztetni a helyi hatalom birtokosait... Kaposváron ezen a napon már alig-alig dolgoztak a munkahelyeken, az emberek a rádió és az újságok híreit tárgyalták. Több utcai csoportosulás is előfordult, de ezek még nem nőttek át tüntetésbe. Több járási székhelyen is voltak hasonló események... Az első három nap somogyi eseményeit az alábbiak szerint összegezhetjük: a Zrínyi Körben tömörült értelmiségiek lelkesedéssel azonosultak a budapesti tüntetés-felkelés eseményeivel és nemzeti, demokratikus követeléseivel, ugyanakkor aggodalmukat is kifejezésre juttatták a fegyveres harcok véráldozatai miatt. A helyi hatalmi tényezők - miután felocsúdtak első döbbenetükből - azonnal a diktatúra eszközeihez nyúltak, bár bizonytalanságuk miatt tartották a kapcsolatot a Zrínyi Kör tagjaival. A felkelés kiszélesedése s a központi hatalom élén bekövetkezett változások hatására az utóbbiak felfogása radikálisabbá vált, míg a hatalom birtokosainak bizonytalansága, zavara fokozódott.- Miként őrizhető meg az ünnep valódi tartalma s érzelmi ereje? - kérdeztük Király Bélát, az 1956-os Nemzetőrség parancsnokát. — Tapasztaltam, hogy a mai diákok jól ismerik 1848-49 történéseit — mondta. - 1848 személyiségeinek példája, az akkori események fiatalos hevülete máig hat. Sajnos, nem áll ez 1956-ra. Az ifjúság ezzel kapcsolatos ismereteiben sok még a fehér folt. Vannak, akik jószerivel csak a barikád ellentétes oldalain álló nagyszüleik- től hallottak 56-ról, és nem ismerik annak valódi tartalmát. Amerikából való hazatérésem óta mindig azt mondtam: nem szabad többé határnak lenni magyar és magyar között. A magyar nemzetet 56 emlékének nem elválasztania, hanem összekötnie kell. Hogy így legyen, csak úgy érhető el, ha az igazat mondjuk el 56-ról, s nem csupán fekete és fehér színeket használunk a történelemrajzhoz. Huszonhárom évet töltöttem azzal, hogy erről a régióról Nyugaton tanítsak. Tudom, hogy történelmünk tekintélye csak az igazság kimondásán alapulhat. Ez jelentheti 56 méltó megünneplését is. Az üres pátosz, az egyoldalúság a fiataloknál visszaüt. Egy író Magyarország „szerelmes földrajzát” írta meg. Én arra készülök, hogy jövőre megírom Magyar- ország szerelmes történelmét. — Életének melyik eseménye jut eszébe a leggyakrabban 1956-os emlékeit idézve? — Szívet melengető emlékem, amikor a különféle szabadságharcos csoportok a Deák téren tartott gyűlésükön úgy döntöttek, hogy a forradalom fegyveres erejeként létrehozzák a Nemzetőrséget. Akkor épp a Róbert Károly körúti honvédkórházban feküdtem egy kisebb operáció után. Ott keresett fel a Deák térről jött bizottság, s azt mondták, szükségük van rám. Azt válaszoltam: ha kilopjátok a ruhámat a raktárból, máris indulhatunk. S pár perccel később megválasztottak a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnökének és a Nemzetőrség fő- parancsnokának. Első utam a Parlamentbe vezetett Nagy Imréhez; tájékoztattam a megválasztásomról. Nagy Imre megölelt, s a kormány nevében megerősített új tisztségemben. Életem fénypontja volt ez. Nem háborúra készültünk, hanem rendre, a szabadságjogok biztosításán alapuló demokráciára. Ez azonban csak 1989-90-ben valósult meg.- A rendszerváltást követő első években egy kicsit csalódott volt a parlament munkáját látva. Akkor azt mondta: tanulnunk kell még a demokráciát. Mi a véleménye a mai magyar politikai közéletről? — Kezdettől a Fidesz tiszteletbeli tagja vagyok, így drukkolok azért, hogy Orbán Viktornak sikerüljön végrehajtania kormánya programját. A Fidesz választási győzelmekor azért „fideszesebb” kormányt vártam, mint ami lett. A kormányban és a Fidesz-frakció- ban is túl sok az összeomlott pártokból jött „politikai menekült”. Ez megnehezítheti egy tartósan életképes, nagy jobbközép párt kiformálódását. Pedig nagy szükség lenne rá, hogy létrejöhessen az angolszász világban már jól bevált kétpólusú demokrácia s egy politikai váltógazdaság. A másik pólus egyértelműen a balközép MSZP lenne. E két párt között mozogna az inga. Mindenki számára világos lenne, hogy melyik mit akar. A magyar demokrácia jövőjének kulcskérdése, hogy a Szocialista Párt kitartson irányvonala mellett, a Fidesz pedig egyértelművé tegye azt. Ezt nehezíti a politikai ballaszt, amit az említett menekültek jelentenek.- Hogyan telnek napjai? Rég láttuk Kaposváron. — 86 és fél éves koromhoz képest egészen jól vagyok, s ezt nyilván a munkának köszönhetem. Ez az életem mozgatórugója. Folytatom angol nyelvű könyvsorozatom kiadását: már a 105. Atlantic- köteten dolgozunk. Egy quad- rilógia előkészítése folyik, amelyben az 1848 és 1998 közötti magyar társadalmi fejlődést elemezzük, a négy kötet teljes áttekintést ad a gazdaságtól a kultúráig. Ez kiadvány mintegy Magyarország névjegye lehet a NATO- vagy az EU- csatlakozást megelőző tárgyalásokon. A munkám Budapesten tart, s az utazás már nehezemre esik. Ám ha ritkábban jövök is Kaposvárra, mindig nagy szeretettel teszem.- Gyüjti-e még a magyar sikertörténeteket? — Erre több időt és energiát kell fordítanom. A világban elért magyar sikerek jelentősebbek annál, semhogy ötletszerűen, amúgy hobbyból lehetne gyűjteni. Szóval jövőre komolyan nekiállok. Megéri a fáradságot, mert így talán meggyőzhetem sok honfitársamat, hogy az országban eleluralkodó pesszimizmus és világfájdalom teljesen oktalan. Bíró Ferenc Az értelmiség reagált A kaposvári értelmiség szinte azonnal reagált a budapesti tüntetésre, s Kaposváron is megmozdulást szerveztek. A felvonulók elhaladtak Kossuth szobra előtt is Egy lépéssel mindig előbbre... A Demény Pál Társaság emlékérmet adott át ünnepség keretében a Nagy Imre Társaság vezetőinek. Demény Pál volt az első politikai rab, akit 1945 januárjában tartóztattak le, Rákosi Mátyás utasítására. Az ok: Demény Pál olvasta Rákosi bíróság előtti vallomását, amelyet élesen elítélt Sztálin is. Az ünnepségre hivatalos volt Somogyból a Nagy Imre Társaság képviselete is. Oszlófélben van a köd: a félretájékozottság. Megyeszékhelyünk szülötte, a mártír miniszterelnök mindkét alkalommal akkor volt kormányfő, amikor „vészhelyzet” alakult ki. Első miniszterelnöksége (1953-1955) idején a korrekciók egész sorát hozta. Most csak a „törvényesség” területét nézve: az elnyomó mechanizmus egyes elemeit már első alkalommal megszüntette (kitelepítés, rendőrbíráskodás, kuláklista stb.). A rendszer alapeleme, az államvédelem a BM-be tagolódott vissza, megszűnt az ÁVH-nak „államban állam” jellege és főleg annak egyszemélyi, főtitkári vezérlése. Fontos változás volt az operatív nyilvántartással kapcsolatos tevékenység: elmozdulás a totális elhárítás gyakorlatától a szelektív felé, s egyáltalán: az ÁVH felelősségének a felvetése. Megkérdőjelzete e szervezet egész társadalmi, politikai szerepét. Sajnos, nem akart a társadalomvezetési szerkezeten változtatni, meg módja sem igen volt rá. Az érintettek részéről heves ellenállásba ütközött, a felülvizsgálatok abbamaradtak, a felelősséget illetően politikai alapon szelektáló, tehát koncepciós jelleg továbbra is „élt”. S ha tömeges tisztogatásokra nem is került sor, de konstruált perekre Nagy Imre miniszterelnöksége idején is volt példa. (Ilyen volt az internáltak egy részének bírósági elítélése 1953 őszén vagy Demény Pál, Faust Imre elítélése 1954-ben. Bár az ítéleteknek egy része a hosszabb fogva tartás „jogosságát” kívánta igazolni.) Most mégis valami reményt keltő dolognak lehettünk tanúi: a sértett fél - megértve az akkori helyzet bonyolultságát, nehézségeit - nem rója fel a mártír államférfinak ezeket a törvénytelenségeket. De mi kellett ehhez is? Sok vizsgálódás, kutatás, bizonyítás és az ismeretanyag terjesztése. Engem a lelkem mélyéig meghatott a Demény Pál Társaság kitüntetése. A Nagy Imre Társaság ugyanis megalakulásától kezdve mindig az ismeretterjesztést tartotta fő céljának. Mert az átláthatóság a megoldás a ködök eloszlatására. Ez hozta meg a nagy társadalomvezetési tévedés kiigazításának lehetőségét, a rendszerváltást is. De ahhoz, hogy a fejekben (és a szívekben is) mindent rendezzünk, ahhoz - tűzoltónyelven szólva - még rengeteg „utómunkálatra” van szükség. A Nagy Imre Társaság egyik ismert vezetőjét idézem: „Erre kell szánnunk maradék életünket!” Ujságh Tibor a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja
