Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

1998. szeptember 27. m \ : Farmer­pálforduló Minden háztartásban van legalább egy a szekrényekben. A világ legel­terjedtebb viselete, amely tehenész fiúk munkás öltözeteként indult hó­dító útjára, hogy aztán később egy egész generációt azonosítsanak ve­le. Ma már mindenki hordja, a far­mert, azt a ruhadarabot amely ismét nagy hódító útra indul. Ezúttal gyö­keresen átalakulva. A farmergyártó cégek közül — a legnagyobb ameri­kai gyártókat is megelőzve — a Mustang jelentkezett elsőként az új modellekkel. A kollekciót Magyarországon elő­ször Marcaliban mutatták be a kö­zönségnek, a születésnapját ünnep­lő Mustang gyárban. Heiner Sefranek, a Mustang Rt. tulajdonos hazánkban elsőként a Somogyi Hír­lap Vasárnap Reggelnek beszélt a változás okairól és, a legújabb őszi, téli farmer divatról. Ami ma már csak történelem Tudják hol árultak először a világon Mustang farmert? Egy német kisvá­ros kirakodóvásárán, Künzel-auban, Marcali testvérvárosában, éppen 50 évvel ezelőtt. A farmerbirodalom je­lenlegi tulajdonosának apja készí­tette el az elsőt, az azóta világhírűvé vált jeansból. A cég a papa Albert Sefranek, szemfülességének és né­hány üveg tömény égetett szesznek köszönheti világhódító karrierjét. Az öreg Sefranek ugyanis, akinek apósa a század elején egy kis varro­dában munkaruhákat gyártott, gon­dolt egy nagyot és elhatározta, hogy farmert varr a család. A ruhadarabot akkoriban kizárólag az amerikai ka­tonák hordták. Az első szabásmin­ták tehát eredeti amerikai nadrágok­ról készültek, amelyeket egy - egy üveg snapszért cserélt a szemfüles német ruhagyáros veje. Azt hogy a később Mustang névre keresztelt nadrágok ilyen sikert aratnak bizo­nyára ő sem sejtette. Ahogy azt sem, hogy azzal a pár üveg töménnyel feltehetően a világ egyik legjobb be­fektetését csinálta meg. Heiner Safranek, Luis Hermann unokája. Az a férfi, aki az utóbbi év­tizedben úgymond teljesen átalakí­totta a Mustang arculatát és vele a farmerpiacot is. Irányítása alatt ju­tott Japánban és Amerikában olyan magasságokba a márka, ahol ma tart. Aztán jött a legkisebb fiú Heiner Sefranek amúgy mindig a Mustanggal együtt ünnepli a kerek évfordulókat, hiszen ugyanabban az évben született amikor az első farmerek. Az 50 éves tulajdonos, aki rajong a rock zenéért és a rossz nyelvek szerint még aludni is far­merben szokott, az üzleti életben éppen olyan megbecsülést vívott ki magának mint a divattervezésben. A Mustang cégnél, akkor még apja irányításával, 1974-ben kezdte meg a munkát. Minden területet sikerrel próbált ki, és 1990 óta a birodalmat is biztos kézzel irányítja.- Nehéz időszakban vettem át az irányítást — emlékszik Heiner Sefranek. — Váltásra és fejlődésre egy időben volt szükség akkoriban, annak érdekében hogy tovább tud­jon lépni a cég. Változtattam a rek­lám stratégián, az arculaton, a mo­delleken, és a piacon is. Merészség volt, de nagyot kellett alakítani, hi­szen óriási örökséget kaptam. Sike­rült és úgy érzem most érik be en­nek az igazi gyümölcse.- A legújabb kollekcióra gondol?- Igen. Ezek a ruhák már semmi­ben sem hasonlítanak a hagyomá­nyos értelemben vett farmerre. Bár­ki bárhova hordhatja. Ez már nem csak sportos, hanem már elegáns ruházat.- Miért volt erre szükség?- A farmerpiac hétévenként meg­újítja önmagát. Vagyis mi újítjuk meg, a piac miatt, hiszen ennyi idő alatt megtelik a piac a régi formák­kal. Más kell. Ez a mostani váltás azonban különbözik minden eddi­gitől. Nemcsak a fazonok változtak meg, hanem a színek és az alap­anyagok is. Teljesen eredeti, mi va­gyunk az elsők akik kijöttünk a kol­lekcióval. A Hugo Boss, a S. Oliver, a Lee legjobb tervezőit csábítottuk el két éve. Anyagokat színeket vá­lasztottak terveztek rendületlenül és megszületett a végeredmény, ami csodálatos. FOTÓ: KOVÁCS TIBOR- Mi jellemzi ezt a kollekciót? Vége az uniszexnek- A kollekció fantázianevei az Indi­án nyár és a Téli strand. Puha anya­gok, nemes kelmék, bársonyok. Az Indián nyár színei barnák, rozsda színűek, a bronz árnyalatai, mint a hulló falevelek és az őszi fények. A Téli strand színei frissek, mint a csí­pős hideg tél. Fehérek szürkék és kékek, szintén nemes alapanyagok­ból. A fazonok az ingeknél karcsúsí­tottak, nagyobb gallérokkal, egyedi gombokkal, a nadrágok pedig vagy teljesen szűk fazonúak, vagy ha- rangszabásúak. A kollekció abban is eltér minden eddigitől, hogy nem a megszokott uniszex tervezés. Hasonló színek és formák, de a nőknek és lányoknak szánt ruhák nőiesek, karcsúsítot­tak, szabottak és elegánsan kombi­nálva, a férfiakhoz hasonlóan bár­milyen alkalomra előkerülhetnek a szekrényekből. A nadrágokhoz és ingekhez, kötött kiegészítőket aján­lanak, szintén természetes színek­ben, norvég és indián mintákkal. Divat az apró kockás és a puha plüss, ugyanúgy • ahogy a sztreccs alapanyagok. A hagyományos denim tehát egy kicsit háttérbe szo­rul, az új kollekció mégis hasonlít hozzá egy valamiben. Ezek a mo­dellek is garantáltan időtálló dara­bok lesznek. (Fábos) Harmadik oldal Gomba, riadó! A papsapka gombák nyersen a legveszé­lyesebbek, a lappangási idő és a tünetek azonban megegyeznek a gyilkos galócáé­val. A susulykák, a tölcsérgombák, a légy­ölő és párduc galóca elfogyasztását köve­tően az első tünetek - hányás, hasmenés, könnyezés és fokozott nyálelválasztás - már fél, egy óra múlva jelentkeznek. Ezek gyengébb mérget tartalmaznak. Az ilyen betegnek elég ha kimossuk a gyomrát, in­fúziót adunk nekik és huszonnégy órás megfigyelésre az osztályon tartjuk őket. Komplikáció csak ritkán fordul elő. A legkülönlegesebb mérgező gomba Somogybán is a gyapjas tintagomba, amelynek a tünetei csak akkor jelentkez­nek, ha az étkezés után valaki alkoholt iszik rá. Az alkoholérzékenység akár több napig is fennállhat, a mérgezés tünetei a vérnyomás-emelkedés, kipirulás és há­nyás lehet. — Egy-egy éjszakai ügyeletben három­négy gombamérgezett beteg jelentkezik, de az elmúlt hét végén például tizenegy pórul járt embert kellett felvennünk az osztályra — mondta dr. Rumi György. — Szerencsére a gyilkosgalóca-mérgezés csak ritkán fordul elő, három éve a gom­bák miatt nálunk senki sem halt meg. A gyógyítást nehezíti, hogy a megyé­ben bezárt az a laboratórium, ahol a mér­gezést követően a toxin típusát meg tud­ták állapítani, így a gyomorból kimosott maradványokat most Budapestre kell kül­deni: ott analizálják, milyen méreg került a szervezetbe. Kiss Lászlóné, a kaposvári vásárcsar­nok gomba szakellenőre ' harminc éve nem tudja elérni, hogy ne egyedül kelljen ellátnia feladatát, hanem legyen váltótársa is. j — A legnagyobb gond, hogy sokan el sem hozzák, amit leszedtek. Úgy gondol­ják, hogy ők, esetleg a szomszéd is kellő­en ismeri a gombát. — Naponta 70-80 árus és ugyanennyi alkalmi gombázó jön hozzám. A kofákkal nincs sok baj, a kirándulók között azon­ban gyakran akad, aki két-három tele sza­tyorral érkezik, ám a leszedett gombák között egyetlen ehetőt sem találok. Van akitől szinte erőszakkal kell elszedni a mérgező gombákat. Az ilyeneket külön konténerekbe öntöm. Minden nap kerül bele gyilkos galóca is, amelynek gyűszű- nyi darabja egy nagy lábas ízletes gom­bapörköltet tehet halálos méreggé. Barna Zsolt Szökésben a lakásmaffia kaposvári főnöke A Somogyi Hírlap cikke nyo­mán őrizetbe vette a rendőr­ség a kaposvári lakásmaffia fejét, a bíróság azonban sza­badlábra helyezte a zsarolás­sal vádolt férfit. Azóta bottal üthetik a nyomát. Élénk visszhangot váltott ki májusban a kaposvári la­kásmaffia ténykedéséről be­számoló írásunk. Olyannyira, hogy több érintettet életve­szélyesen megfenyegettek, amiért a sajtóhoz fordult. A rendőrség eközben kihallga­tott három gyanúsítottat, majd két napon belül őrizetbe vette a társaság vezetőjét. Zsarolással gyanúsították, és kiderült: csalás miatt már el­járás folyt ellene. A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy az előzetes letartóztatása nem indokolt. Az ismert előé­letű, mások lakásának a meg- kaparintásával gyanúsított fi­atalember, aki szemtanúk előtt a fényes utcán ököllel ütött meg egy idős asszonyt, kisétált a rendőrségről. Mire a bíróság meggondolta magát, és másodfokon mégiscsak el­rendelte az előzetest, már nyoma veszett. A lakásmaffia elsősorban a végrehajtások során árvere­zésre ítélt lakásokat kaparin­totta meg. Ezeket akár a be­csült ár negyedéért is meg le­hetett vásárolni, éppen azért, mert lakottak. A spekuláció táptalaját az adja, hogy a tör­vény nem rendezi azoknak a jogállását, akiknek a feje fölül elárverezik a lakást. A maffia tehát ráteszi a kezét a laká­sokra, a volt tulajdonosokat pedig az utcára rakja. Másik kedvelt módszerük, hogy a tárgyalás előtt pénzt zsarol­nak ki a tulajdonostól, és en­nek fejében elállnak a licitá­lástól. Ilyen módszerekkel dolgozott a kaposvári társa­ság is, mielőtt nyilvánosságot adtunk az ügynek. Az igaz­ságszolgáltatás gépezete azonban ennek ellenére meg­akadt, a főnök kereket oldott. — Elfogatóparancsot ad­tunk ki ellene — mondta Feke­te József őrnagy, a kaposvári rendőrkapitány helyettese. Azt is megtudtuk, hogy a két bűnsegéd részben elismerte az ügyben a szerepét. Azóta több bejelentést is kaptak a társaságról. Árverés előtti zsarolás, illetve csalás miatt, amikor is kölcsön fedezeté­nek használták a lakást. Katona József Két lábujja maradt... A fonyódi körzeti gyámhivatal kétszáz gyámolt és vagyonos kiskorú, illetve hatvan gondnokolt felnőtt ér­dekeit képviseli. Ebben a kilenc település al­kotta kisrégióban 15 ezer ember él. A gond­nokság alá helyezés, bármilyen körültekintő a hivatal, durva beavat­kozást jelent az embe­rek életébe. Ezért is dönt minden esetben a bíróság a gondnok ki­rendeléséről. Vannak esetek, amikor életet ment ez az eljárás. Bartáné Bárányos Má­ria a fonyódi gyámhi­vatal vezetője a házior­vosoktól értesült az idős bácsiról. Bár ér­szűkülettel kezelték, önként távozott a kór­házból és nem volt haj­landó a kezelésekre járni. Az orvosok ag­gódtak, mi lehet vele: család nélkül, egyedül él. Küldtek érte men­tőt, de nem volt hajlan­dó beülni. A házába ember nem léphetett, a kerítésen keresztül vál­tott szót a szomszédjá­val, aki időnként ho­zott a boltból ezt azt. A gyámügyesnek időn­ként jártasnak kell len­nie a színészi mester­ségben is, hogy kinyis­son egy bevehetetlen ajtót. A fonyódi hivatal ve­zetője megkérte az egyik közterület-fel­ügyelőt, hogy kísérje el, mert tudta a bácsi élete teljében egyenru­hásként szolgált, isme­rős lesz számára az uniformis. Valóban ki­nyílt az ajtó és az idős ember is éppen csak egy kicsit. Édesanyja halála, tehát évek óta nem takarított senki a házban, ruhája is elha­nyagolt volt. Megmu­tatta érszűkületes lá­bát, amin egyik ujját korábban amputálták, de már csak kettőt ta­láltak rajta a látogatók. Mondta krémezi, ke- zelgeti maga. Semmi­lyen betegségtudata nem volt, nyilvánvaló­vá vált, hogy a bíróság döntése nélkül nem le­het orvoshoz cipelni. A gondnokság alá helye­zés fél év alatt megszü­letett. Ma a bácsit keze­lik és elfogadja az idő­sek napközijéből ho­zott ebédet. Elkezdett rendet rakni maga kö­rül. A gyámhivatal veze­tője most a tél miatt ag­gódik. Kórházi kezelé­sen gondolkodik, majd olyan intézetet keres, amiből bármikor visz­szatérhet megszokott környezetébe a bácsi. — Nem vagyok haj­landó tárgyként kezel­ni, még akkor sem, ha megtehetném. Csak olyan intézkedéseket hozhatok, amelyek nem sértik az idős em­ber emberi méltóságát - Bartáné Bárányos Mária sok éves pedagó­gusi múlttal és pszi­chológiai jártassággal mondja ezt. A bácsi esete nem egyedülálló. Valaha erős és karakán emberek idős korukra magukra maradnak, nem látják be mi törté­nik velük és gyakran zaklatásnak veszik az ilyen eljárást. Holott sokkal több együttérző jelzésre lenne szüksé­gük a hivataloknak ah­hoz, hogy segíteni tud­janak. Hiszen tudnak G. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom