Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26 / 226. szám
Negyedik oldal 1998. szeptember 27. Az életstílus is maga az ember A hivatásom attól érdekes, hogy az embert állandó megújulásra készteti: nem szabad megpihenni — mondta Vincze Lilla énekesnő, aki Kaposváron Peugeot-bemutatón lépett föl. A zenével hosszú évekkel ezelőtt eljegyezte magát, neve a Napoleon BLD zenekarral vált ismertté. Ez volt a nyolcvanas években az egyik legsikeresebb csapat. Egyik koncertről a másikra hívták, a sorozat egészen 1990-ig tartott. Vincze Lilla ezután sem szakadt el a zenétől, az éneklés tölti ki életének jelentős részét. A zene mellett a színházat is kipróbálta; az Edith és Marlene című darabban Edith Piafot személyesítette meg. A másik főszereplő Csepregi Éva volt. Fogékony az újdonságokra, szereti a kihívásokat. A könnyűzene mellett most a színjátszással kapcsolatban sző terveket, s egy új válogatás lemez részletein gondolkodik. Sokat dolgozik, de ezt szívesen teszi. — A Napoleon-korszak fontos volt az életemben. Abban az időben számos zenei elképzelést, ötletet próbáltunk ki. A tagok nyitottak voltak. Úgy gondolom, hogy a zene egyik fontos követelménye a kísérletezés, az új iránti fogékonyság. Számos példa mutatja, hogy érdemes vállalni az ezzel járó teendőket. Amikor a példaképekről kérdeztem, arról beszélt: a komoly és könnyűzenében egyaránt számos kiemelkedő személyiség van. Edith Piaf és Maria Callas teljesítménye rajongók sokaságát tölti el csodálattal. A zene szépsége egyebek mellett a sokszínűségben és az árnyaltságban rejlik. A pop szakmában a sikerhez sokszor fontos tényező a külsőség. Ezzel kapcsolatban viszont úgy tartja: nem ez a meghatározó. Ha valaki megfelelő kapcsolatot alakít ki a közönséggel, s igényesen, tisztességesen dolgozik, a siker bizonyára nem marad el. Tehát nem feltétlenül azon múlik a taps, hogy az előadó milyen stílusú szerelésben lép színpadra. Aki kaposvári fellépésén ott volt, hallotta: Vincze Lilla hangja, előadói stílusa most is izgalmas. A pályán és a magánéletben egyaránt fontosnak tartja a jókedvet, az optimista életfelfogást. Szabadidejében szívesen kirándul, találkozik barátaival, s persze a négylábú kedvencekre is időt szakít. Szereti a francia és a kínai konyhát éppúgy, mint a hagyományos hazai ételeket. Az erős-savanyú leves, a töltött káposzta és a palacsinta is a kedvenc ételei közé tartozik. Súlyát tartja, s ezzel kapcsolatban egy titka van: délután öt után általában már nem eszik, legfeljebb egy jó teát iszik, mert hát az életstílus is maga az ember. (Harsányi) N éhány nap múlva már Bécsben, majd Londonban, esetleg Spanyolországban fotózzák a barcsi Pandur Olgát. A folytatás Amerika lesz. Most folynak a tárgyalások az ügynökségek között, és várhatóan az őszi magazinszezon már Barcstól több ezer kilométerre találja a fiatal fotómodellt. — Két munkáról tárgyal a héten az ügynökségem, az Attractive Elite. A bécsi munka biztos, s a másik is, csak még a helyszíne nem dőlt el. Bevallom jobban szeretnék Spanyolországba menni, mert ott ilyenkor meleg van. Pandur Olga mo- dellkönyvecskéje szépen telik, egyre többet foglalkoztatják a világ különböző pontjain. Most éppen Japánban kéne lennie, de — pechjére — nyaralás után, szépen lebarnulva ment a tengerentúlra, ahol a színét látva majdnem infarktust kaptak az ügynökei. Kiderült: Japánban a fehér bőr a trend. Nincs mit tenni, ki kell fehérednie. — Elvittek egy szalonba, ahol egy hetven éves anyóka tengeri szivaccsal dör- zsölgetett. Miután egy adagot ledörzsölt a bőrömből, tengeri sót rakott rá. Mivel kellően beáztattak, valójában nem fájt, de eredménye sem sok volt. így két hónap helyett három hetet töltöttem csak Japánban. Pórul járt az ügynökség is, én is, hiszen ők sok pénzt kiadtak értem , én pedig nem kerestem semmit. Viszont megegyeztünk, hogy jövő tavasszal pótoljuk. Az új munkák most decemberig folyamatos elfoglaltságot adnak a barcsi leánynak, várhatóan csak karácsonyra kerül ismét haza. Ráér utazgatni, hiszen most érettségizett, és továbbtanulást csak egy-két év múlva tervez. Az érettségije jól sikerült, s amikor rosszmájúan arról érdeklődöm: mennyire rövid szoknyát viselt a vizsgákon, rögvest cáfol. - Hosszú szoknyában, nyakig begombolt zakóban érettségiztem. Szerencsére nem kellett ilyen eszközökhöz folyamodnom, hogy a vizsgák sikerét elősegítsem. N. L. Hölgyrali Alaposan rácáfoltak a női vezetők a róluk alkotott kedvezőtlen véleményekre tegnap. Ötvenegyen vágtak neki a Kiskegyed Mustrali Mól verseny somogyi döntőjének, amelyet a megyei balesetmegelőzési bizottság szervezett. A nagyatádi Kiskó Erzsébet, a válogató győztese 16 perc alatt kitöltötte a harminc nehéz kérdésből álló Kresz-tesztet, és csak két hibát vétett. Ezután bepattant a Renault-ba, és 3 perc 16 másodperc alatt teljesítette az ügyességi verseny feladatait. Rajta kívül kilenc versenyző jutott be az októberi országos döntőbe. fotó: kovács tibor Amikor az eszkimó lány jött Tíz-tizenötezer család foglalkozik vendégfogadással hazánkban. Somogybán is egyre több parasztportán lesik a falusi turizmust kedvelő hazai és külföldi vendégek kívánságait. Kezdetben azt mondták: jó keresetkiegészítés ez, érdemes vele foglalkozni. Akik nem adták fel, és a ritka forint helyett a sűrű fillér mellett döntöttek, azoknak ma is megéri. S hogy mivel „szédítik meg” a vendégeket? A szennai Miszlang Jánosék szerint a nyugodt környezet, a látnivalókban gazdag vidék vonzza a turistákat. Persze, a tájjellegű ételek is vendégmarasztalók. A lángálló, a gánica, a túrós, káposztás, meggyes és almásrétes, a krumplis prósza és a bográcsban főtt paprikáskrumpli a sláger. Miszlang Jánosné tejfölös kapros csirkéje után is sokan megnyalták már a tíz ujjúkat. A háziasszony a desszertet - meglepetésként - szennai népviseletben szolgálja fel. Legyen bármilyen meleg, a mindig mosolygós fiatalasszony fejére teszi a díszes kontyot is. Azt mondják: jó volt az idei szezon; a három vendégszobában szinte mindig aludt valaki. A kerékpáros turistákat is fogadják; van úgy, hogy velük együtt indulnak a Zse- lic felderítésére. Koránkelő családfővel is volt már dolguk. Mire Miszlangné elkéHa kell, a kemencét is felfűtik Miszlangék fotó: török anett szítette a reggelit, a vendég hajnalban megtisztította az összes vöröshagymát, és a fokhagyma is füzérekben lógott. Az Ági vendégházban Columbiától Japánig jó páran megfordultak már. Miszlang János elmondta ezt egy svéd lány érdeklődésére is, megtoldva azzal: mindenhonnan jöttek már, de eszkimó vendégünk még nem volt. A Munkácsy gimnáziumban vendégeskedő diáklány fülig érő szájjal jegyezte meg: „Én az vagyok”. Telik a vendégkönyv, a fényképalbum, ám a japán bejegyzést hiába böngészték már sokan, csak annyit tudtak lefordítani a szövegből: tetszettek a macskák. Lőrincz Sándor
