Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

Hírek Hármastárlat Svenda István kaposvári fes­tőművész, a Munkácsy gimnázium tanára, va­lamint Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán keramikusok alkotása­iból nyílt kiállítás teg­nap Fonyódon a Rattan galériában. A tárlatot Gulyás Mihály, a ka­posvári Munkácsy Mi­hály Gimnázium igaz­gatója ajánlotta az ér­deklődők figyelmébe. A megnyitón Tormáné Bukucs Rózsa opera­énekes is közreműkö­dött. Falufesztlvál Látvá­nyos programsorozat­tal rendezték meg teg­nap Nagyberkiben a fa­lunapot. A sporté, a táncé, és a humoré volt a főszerep. Sörivóver­senyt is rendeztek, a Teke vendéglőben Ko­vács Csabáné textil­munkáiból nyílt kiállí­tás. Öt pályamű érkezett mindössze a Somogy megyei közgyűlés és Kaposvár városfejlesz­tési, környezetvédelmi és műszaki bizottsága által kiírt Az év háza című pályázatra. A bí­ráló bizottság vala­mennyi helyszínt meg­tekintette a napokban, és a szakemberekből álló zsűri hamarosan dönt a díjakról. Zarándoklat Mária- gyűdre, a híres búcsú­járóhelyre és Har­kányba látogattak el tegnap három autó­busszal a töröcskei, a zselicszentpáli, a zse- liclislaki és a simonfai hívek. A zarándoklatot - amelyen százharmin­cán vettek részt -, Gár­donyi Máté zselickis- laki plébániai kor­mányzó vezette. A fia­tal katolikus pap Mári- agyűdön misét is mondott. Az utazás költségeit az önkor­mányzatok finanszí­rozták. Opel az árokban A Balatonboglár és Lelle közötti összekötő úton tegnap megcsúszott és az árokba hajtott egy Opel személygépkocsi. Szerencsére senki sem sérült meg; az autót a kaposvári tűzoltók emelték ki. «KM«* VASÁRNAPI «-Ml SOMOGYI HÍRLAP Az Axel Springer Magyarország Kft lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: DR. KERCZA IMRE Kiadja az ASM Kft Somogy Megyei Irodája Felelős kiadó: PORDÁNY H. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Kontrássy u. 2/a. Telefon: (82)311-644 Megvásárolható: a somogyi városok és községek újságos pavilonjaiban, az utcai árusoknál és terjesztőknél Terjesztés: Faludy Miklós Hirdetés: Kilvinger Ottó Nyomtatta: a Déli Nyomda Kft Pécs, Engel János u. 8. Felelős: FUTÓ IMRE ügyvezető igazgató ISSN 1417-9784 Ütésváltás az Új Életben A volt állami gondozott Orsós Anna otthona szeptember 1- től a csillagszálló, állandó lak­helye a mai napig Kaposvár- Toponár, Őrei u. 18/a. Vagyis a Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet, ahol nevelkedett, s ahon­nan három éve repült ki. Szülei 1 éves korában dobták el ma­guktól, nehéz gyermekkora volt. Ma 67 százalékosan le­százalékolt, a beilleszkedését ez nehezíthette.- Még hogy én ütöttem elő­ször! Épp elég verést kaptam életemben ahhoz, hogy ne üs­sek meg senkit, ha ő sem bánt - kel ki magából Orsós Anna, amikor először találkozunk. Apró termetű, első látásra akár gyereknek is nézhetnénk. De nem ez a legnagyobb tévedés, előítélet, amit vele szemben a legtöbben táplálnak. Anna ugyanis cigány. Augusztus­ban, amikor albérletet kere­sett, éppen emiatt csukódtak be előtte az ajtók. Ilyen vála­szokat kapott: a szoba már ki van adva, csak nem képzeli, hogy egy kádba ülök magával!- Anna megbízható, képes az együttélésre, és be akart il­leszkedni a társadalomba, a szűkebb lakóhelyének kör­nyezetébe. Szégyen, hogy a társadalom nem tudja meg­adni neki a lehetőséget a tisz­tességes lakhatásra - veszi vé­delmébe a kilakoltatottat dr. Pap Lenke ügyvéd, aki ugyan­abban a házban, a kaposvári gróf Apponyi Albert utca 1. szám alatt lakik. Ugyanígy látja dr. Lukácsy Gyuláné nyugdíjas pedagógus, aki szerkesztőségünkben kérte, tegyünk valamit Anná­ért.- Fölforr a vérem, hogy egy fiatal lányt így kitesznek az ut­cára. A becstelen gazembere­ket én sem szívelem, de Anna tisztességes, több családnál takarított, pénzt lehetett rá­bízni. Tűzbe tenném érte a ke­zem. Egyetlen hibája a nagy szája, nevelem is érte eleget, de könyörgöm, ki hibátlan? És hát a többieknek ezt - éppen a leszázalékoltsága miatt - el kellett volna nézni neki! Orsós Anna 1995-ben vette ki a ház szárítóját - plusz WC- használat - 3500 forintért. Rendben tartotta, fűtését, mo­sakodását megoldotta. Állítása szerint a bérleti díjjal sem szokott elmaradozni, igaz, ez a nyár nem ilyen volt. Késett, s másnap már nem tudta szám­láját kiegyenlíteni. A követ­kező hónapban, augusztus­ban kéthavi díj fizetése volt esedékes. A késedelem 26 fo­rintba került volna. Anna ide­ges lett, csekket kért a befize­téshez.- Ekkor ütött meg a Hete­siné, én csak védekeztem, en­gem ugyan ne bántson senki - idézi föl a történteket Anna.- Nem voltam ugyan ott, de többen látták, hogy ő ütött először, hisztizett, verte az asztalt, csak úgy csörgött az apró. - Ezt már Csodán Jó- zsefné nyugdíjas, az Új Élet La­kásfenntartó Szövetkezet el­nöke mondta. Kiemelte, 173 lakás felett rendelkezik, igyek­szik megfogni a pénzt, márpe­dig a csekk drága dolog. - Ami­kor lementem, megkérdeztem, Anna, édes lányom, mi a gond, mire nekem jött, mint egy tig­ris, őrjöngött. Takarodj tó, mondtam neki, mire visszafor­dult, és - úgy látszik, ez tanult dolga a cigányoknak - tenyérél­lel megütött. El is ájultam. Ké­sőbb mindenhol rossz híremet keltette, a boltban olyanokat mondott, hogy ilyen rohadt kurva, meg hogy mindenki a Csollánné ...-át nyalja. Egyik szövetkezeti tagom rendre uta­sította, Anna, tudd ám, mit be­szélt, mire az Anna mellbe vágta. Lehet, hogy le kell ve­tetni a mellét, annyira. A heves perpatvarokra min­denki másként emlékszik. Kérdeztem is Csollánnét - aki állítja, ő fogadta be az utcáról Annát - mondjon neveket, s tán összeáll a kép.- Kutakodjon. Az érintettek úgy is csak a bíróságon beszél­nének - így az Új Élet Lakás­fenntartó Szövetkezet elnöke. Azért én kutakodtam. Egy régi lakó - nevét elhallgatva - mondta, sajnálja a lányt, nem sok vizet zavart, s inkább a szövetkezet működéséről be­szélt. Velősen fogalmazott.- Egy határ szar. Ilyet még nem látott a vüág, hogy a közös helyiségekért bérleti díjat kell­jen fizetnünk. De nem akarok magamnak bajt. Megint más azzal utasította el kérdésemet, hogy - idézem - nem akar a tóstórálykodó Csollánnéval uj­jat húzni. Az első - nevét vállaló - megszólaló Törekes Sándomé.- Sajnáljuk ezt a szerencsét­lent, állítom, nem volt a lakók­nak semmi gondjuk vele: nem ivott, nem hozott ide senkit. Annának van egy aláírás- gyűjtő íve. A fejlécen röviden leírta, hogy kikezdte a szövet­kezet vezetése, és a lakók meg­erősítését kérte: nincs a maga­tartásával gond. 14 lakásból 9 aláírás szerepel a papíron. Hifner János műszerész igazgatósági tag a szövetkezet­nél.- Nekünk problémánk vele nemigen volt - ha nagyobb volt a hangja, helyre tettük a nagy­lányt -, annál inkább a vezető­ségnek akadt vele nézetelté­rése. Állítólag karateütéssel nyakon vágta elnökasszo­nyunkat, meg ehhez hasonlók.- Mindenki azt kívánta - folytatja Csollánné, az Új Élet Lakásfenntartó Szövetkezet el­nöke -, utasítsuk el a lányt. Uralta a házat, borzalmasan vi­selkedett, ordított, parancsol­gatott, kisajátította az alagsort, kizárta a festőket. Engem a tag­ságom érdekel. A terület gaz­dája vagyok, egyszemélyes fe­lelősségem van, minden önál­lóan intézhetek. Az igazgató­sággal, persze, megbeszéltem Anna esetét. Kitettük.- Végrehajtható bírósági ha­tározat nem kellett volna?- A saját lakásomból hadd tegyem már ki az albérlőt! Jo­got nem sértettem, a bérleti szerződés indok nélkül - 30 napos határidővel - bármikor megszüntethető volt. Bogó Józsefnek, a Lakász- szövetkezeti Szövetség megyei elnökének kétséjge sem fér hozzá, hogy az Új Élet szabá­lyosan járt el. Mehettek volna bíróságra a kilakoltatási kére­lemmel, és akkor évekig húzó­dik az ügy, díjbevétel meg se­hol.- A lakásszövetkezet nem szociális intézmény, nem dolga, hogy megoldja a társa­dalmi problémákat. Orsós Anna tud kedves és aranyos lenni, de durcásan, gorombán és agresszíven is tud visel­kedni. Engem megfenyegetett, hogy ideköltözik az irodám elé, ha nem lesz hol laknia. Hász Mihály, a roma ki­sebbségi önkormányzat elnöke lehangolóan nyilatkozott, ami­kor arról kérdeztem: mennyi esélye van ma egy állami gon­dozásban felnőtt, egyedülálló roma nőnek a rendes polgári életre?- Amennyi egy magyarnak: nem sok. A kisebbségi önkor­mányzat nem foglalkozik szo­ciális ügyekkel, pénze sincs rá. Ha egyszer megtenné, elsö­pörné a népakarat, mindenki követelné a magáét. Orsós Anna meglehetősen egyszerű teremtés, akire a GYIVI-ben ra­gadt neveltetés, tisztaság. En­nek ellenére mindenütt a disz­kriminációval találja magát szemben. Jogtanácsosi segítsé­get tudunk adni csak. Nem tudtuk meg - nem is reméltük -, ki ütött először az Új Élet-ben, kinek van igaza, kinek van vaj a fején. Sosem tudjuk meg, Anna-e a pofoz- kodós, vagy Csollánné a kiski­rály? Orsós Annát küakoltatták. Épp a polgármesteri hivatalban járt, hazatérve a hajléktalan­szállásról ismerős arcok pakol­ták kifelé a bútorait. Mindenét. Ami felfért egy autóra, vidéki ismerősénél helyezte el. A többi - s vele a beilleszke­dés reménye - odalett. Balassa Tamás Somodor erős embere Király István 120 kilós, 184 centi magas, a bi­cepsze legalább 45 centi. Ő vezette a somo­dor! csapatot azon a pusztamérges! verse­nyen, ahol az Indulók az ország legerősebb fa­luja elmért vetélkedtek. — A versenyhez elengedhetetlen a jó kondíció — mondta Király István (31). — Gépszerelő vagyok a szentgáloskéri szövetkezetben, a háztájiban is bőven akad munka, ráadásul sokat sportoltam. Legjobban focizni szerettem. A sok lótástól-futástól az ember előbb-utóbb kiizmosodik. Méghozzá annyira, hogy Somodorban talán ő a leg­erősebb. Amikor tudomást szereztek a versenyről, megkérték: vegyen részt rajta. Négy férfi és három nő indult. A pusztamérgesi megmérettetés kemény lecke volt; az erőtől duzzadó férfiakat alaposan megizzasz­totta az ötletesen összeállított program. Király István­nak az egyik legemlékezetesebb pillanat a farkastartás volt. Jobb és bä kezében 10-10 kilót kellett kitartani, mégpedig úgy, hogy mindezt időre mérték. 40 másod­percig bírta, a győztes egy percnél is tovább. Ennél is izgalmasabb volt a rönkhajítás. Első hallásra egysze­rűnek tűnt a feladat, ám volt egy szépséghibája: az el­hajításra szánt nyersakác legalább 60 kilót nyomott. A feladatot tovább bonyolította, hogy a fadarab kérgét lehúzták, s emiatt kellemetlenül síkos volt. A termetes somodori fiatalember azonban a sok nehézség dacára 3,15 méterre dobta el rönköt. Az eredmény értékelés­kor kiderült: ebben a számban ő a második. — Izgalmas feladat volt a kötélhúzás. A nehézséget csupán az jelentette, hogy csapatunkban akadt hölgy, aki alig nyomott 40 kilót, miközben a másik csoport­ban szinte mindenki legalább 80 kilós volt. így nem csoda, hogy hamar elrántottak minket. A somodoriak a középmezőnyben végeztek, tanu­lóévnek tartják a mostanit. Arra készülnek, hogy részt vesznek a következő versengésen is. — Addig sem pihenek—mosolyodik el Király István. — Súlyzózni kellene, hogy újból formába lendüljek. Az étkezéssel nincs gond. Szeretem a jó kaját; leginkább a pörköltet nokedlivel és a rántott húst. — Mit szóltak eredményükhöz a faluban? — Örültek, hogy indultunk, sokan gratuláltak, bár nem az első helyen végeztünk. Az ilyen verseny egy kicsit megmozgatja a falut. Talán jövőre többen érdek­lődnek a megmérettetés iránt.-Ki a példaképe? — Magyarország legerősebb embere, Fekete László. Teljesítménye elképesztő. Amikor csak tehetem, megnézem a televízióban az erőemelésről szóló fil­meket. Bár ők nyilván egész nap csak a versenyre ké­szülnek. A munka és a háztáji mellett nem lehet ezt a kemény edzést elvégezni. — A polgárőrségben is munkát vállalt. Rend van a faluban? — Jó a közbiztonság. Rendszeresen járőrözünk. A zsiványok messze elkerülik a falut. — Félt már valaha? — Nem vagyok ijedős. Igaz, nem is szoktak zavarni. Pedig tévednek, akik azt hiszik: az erős emberek egy­ben vadak is. Én vidám, nyugodt természetű vagyok. Ha idegesítenek, igyekszem minél rövidebb időn belül tisztázni a dolgokat. Harsányi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom