Somogyi Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-09 / 211. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. szeptember 9., szerda Szobányi nyomorúság Funtekék még hisznek a csodában fotó: kovács A kerítetlen udvaron dohos ruhák száradnak. Alattuk kupacokban a szemét. Bé­kebeli sparhelten krumpli rotyog. Hiába a kopott a kályhacső, arcul csap ben­nünket a füst. És a nyomor... Homokpuszta Funtek Józsefévék óta él pár­jával a korábban cigányok lakta házban. Azért jöttek a Nagybajomhoz tartozó Ho­mokpusztára, mert asszonya örökségéből olcsón hozzáju­tottak a portához. Gondol­ták: apránként felújítják majd. Akkor még mindket­ten dolgoztak. Ma 16600 fo­rint jut a létre. Ez is az élet­társ, Orsós Júlia nyugdíja.- Régóta azt hitték az or­vosok, szimulál a Juli, csak most állapították meg nála a szemfenék-vakságot. Ez nem jön egyik napról a má­sikra - fakad ki a férj. - De legalább kap valamit, én már úgy sem. Nyolc évig dolgoz­tam az erdészetnél, aztán nem kellettem. Jött a jövede­lempótló kiegészítés, aztán az is elmaradt. Itt vagyok negyvenévesen, rossz a fél tüdőm, a gyomrommal is baj van, s nem tudok mit kez­deni magammal. Még a job­bágy is jobban élt mint mi! Az ajtó előtt az asszony testvére kutyabengekérget tisztít. Segíteni jött. A só­gornak is nagy a gyakorlata a gyógynövénygyűjtésben. Szép pénzt hozhat ez - de csak akkor, ha rendszeresen szedik és megfelelően szárít- ják-tárolják erdők-mezők vi­rágait. Funtek József azt mondja: dolgozna, de két éve nem tud elhelyezkedni. Ezért szakad maholnap a nya­kukba a belülről aládúcolt tető. A nagyszobából - ahova kígyó is befészkelte már magát és egér, patkány is la­kótárs lett - látni az eget a fagerendás mennyezet és az egyik oldalfal találkozásá­nál. Az eső is befolyik, s ro­had minden. Bútor, ruha, ágynemű.- A polgármester már egy éve ide küldte a bontásból származó építőanyagot, csi­náltassam meg belőle a te­tőt, de az azóta ott áll ha­lomban - mutat az egyik fa tövébe a férfi. - Ki csinálja meg? Én nem értek hozzá! A családnak a víz is gond. A közelben van ugyan két kút, de az egyik kiszáradt, a másik meg állítólag fertő­zött. A nagybajomi piactér­ről vörösbortól elszínező- dött marmonkannában hordják a vizet.- Jó, hogy most ennyi eső esett, így legalább idehaza is meg tudtam fürödni, külön­ben a piactéren szoktam mosakodni - tudom meg a házigazdától. Élettársa hiszi: egyszer megszépülhet a házuk. Arra nincs felelet, hogy a sze­génység mellé miért társult a rendetlenség is. Öt libát ne­velnek - ugyanennyi meg­döglött -, s nyomukat elég sűrűn hagyják ott az előszo­bában. Megérem kerülgetni piszkukat. Az asszony látja bizonytalan lépteimet, s az­zal intéz el:- Ki kellene már söpörni! Orsós Júlia egykor nagy csa­ládról álmodott, most azon­ban már lemondott erről.- Hova szüljek? Ide a nyomorba? Még üveg sincs az ajtónkon, mert ezek a hü­lye kutyák betörték. Télen pokrócot akasztunk fel, hogy meg ne fagyjunk. Én is beteg vagyok, s nemcsak a szememmel, hanem az ide­geimmel is baj van. Nem hi­szi? Mindjárt megmutatom, mennyi gyógyszert szedek. Némi keresgélés után az ágy alól előkerül egy rek- lámszatyornyi orvosság. Nem firtatom, melyiket szedi rendszeresen, de azt megtudom: a legutóbb írt receptet nem tudták kivál­tani. Talán majd a jövő havi rokkantnyugdíjból. Lőrincz Sándor Kétkedő epertermesztők Rudnik-érem Mosdósra Dr. Andrásofszky Barna, a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház nyugalmazott főigazgatója a lengyelországi Rapka gyer­mekvárosban vehette át az 50 éves gyermek tüdőgyógy­intézet emlékére alapított Rudnik-emlékérmet. Jan Rudnik gyermek-tüdőgyó­gyász 40 évig vezette, s vi­lághírűvé tette az intézetet. Andrásofszky Barnához szo­ros s baráti szálak is fűzték. A neves tüdőgyógyászokkal megrendezett jubileumi em­lékülés témája a krónikus légúti betegségek voltak. Megszűnik a varroda He­teken belül megszűnik Gi- gében a Gi-Var Bt. A koráb­ban 30 munkásnak kenyeret adó üzem felszámolás alatt van, mert a partner fölvá­sárló nem egyenlítette ki a számlákat. Már csak öten dolgoznak a gépeken; a ma­radék fehérneműnek való anyagot dolgozzák föl. Ügyeletes szoba A dom­bóvári mentőállomáson egy ügyeleti tiszti szobát adtak át. A Dalmandi Rt támogatá­sával készült helyiséggel megteremtődtek az esetko­csi 24 órás szolgálatának a feltételei. Bemutatkozik a plébános Magánember voltam 1950- től 1976-ig címmel Portik József plébános is bemutat­kozik a Csombárd-Hetesi Híradó legújabb számában. A negyedik éve megjelenő kiadvány egyebek mellett választási útmutatást ad, s a fonyódligeti gyermektábor­ban megrendezett kihelye­zett nyári iskoláról is be­számol. Idősek napja Idősek napját tartottak Kaposhomokon. Laskai Zoltán polgármester köszöntője után a helyi szín­játszó csoport adott műsort. A bensőséges hangulatú ün­nepségen 65 idős ember vett részt, s a meghívottakat va­csorára is meghívták. Csökölyben évtizedek óta szinte minden család tér meszt epret. Most, a pa­lántázás idején azonban jó néhány gazda meggon­dolja, hogy jövőre áldoz-e időt, energiát és pénzt az epertermesztósre. CSÖKÖLY — Az idén jóval kevesebb és gyengébb volt a termés a ta­valyinál — mondta Horváth Jánosáé. - Sokak szerint az 5 mázsával elégedettek lehe­tünk, de ha összeszámolom a trágyázásra, vegyszerezésre, öntözésre kiadott pénzt, ak­kor elgondolkodtató a kép. A családnak a több ezer négyzetméter fóliás és sza­badföldi eperültetvény a megélhetésüket jelenti. Azt vallják: nem szabad kétségbe esni, ha nem bőséges a ter­més, s nem kell csupán a nye­reségre gondolni, hanem el­sősorban a vevők igényeit kell szolgálni. Csökölyben kevés a Hor- váthékhoz hasonló optimista ember. Sokan az időjárást okolják azért, hogy nem volt az epernek piaca. A kevés csapadék miatt apróbb, a nagy hőségtől pedig túlérett lett a gyümölcs. Bosszúságu­kat az is fokozta, hogy a ter­mést a nagy melegben nem lehetett egyszerre leszedni, így a betakarítása a megszo­kottnál több hétig is eltartott. S hogy a jövő mit hoz a csö- kölyi epertermesztőknek? Van, aki kiszántatja, s van aki még többet ültet a jobb ter­més reményében. (Kovács) CD-re írják a tanítónőből lett vasutas képeit A festő forgalmista Magas, karcsú és szolid. Paál László, Szinnyei Marsa Pál, Csontváry és Lotz Károly alkotásainak bűvöletében él. Művész és forgalmi szolgálattevő. Ha arról faggatom, miként le­het a vasutat a lírával, a festőművészettel össze­egyeztetni, csak moso­lyog. A Taszári B. Somogyi Tünde legalább annyi szépséget és izgalmat ta­lál a vonatzakatolásokkal megszakított éjszakák­ban, mint a rajzolásban, festésben. Taszár — Már az óvodában nagy tü­relemmel dolgoztam a kis szív-házikókon. Több tucat­nyit készítettem belőlük. A kézügyesség családi hagyo­mány: apai nagyanyámnak a bátyja, Kapoli Antal népmű­vész volt, nagyanyám pedig hímzéseivel elnyerte a nép­művészet mestere címet. Nem véletlen, hogy a Mun­kácsy gimnáziumban a Svenda István vezette kép­zőművészeti fakultációra jár­tam, majd a tanítóképzőben a vizuális nevelés szakkollégi­umban Farkas Károly mű­vésztanár vezetett be az alko­tás rejtelmeibe. Kezdetben grafikákat készítettem, ké­sőbb akvarelleket, akril és olaj képeket. Az impresszio­nista Monet-tól lestem el, mi­ként lehet megfesteni a vizet. Később a mosdósi Riba Márta ecsetkezelését tanulmányoz­tam. Sok apró fogást tanul­tam tőle. Tünde lakótelepi kis laká­sának egyik szobáját teljesen elfoglalja a festőállvány és a festékek, képek. Két kis­gyermeke születése után itt alkotott az éjszakai órákban. A gyes hamarosan lejár és vissza kell térnie a munkába, a batéi állomásra. — Nagyon tetszett a vasúti munka. Érdekes és jó logikai képességet, gyorsaságot igé­nyel. Azért szeretem. Tizen­két órai szolgálat és egy le­dolgozott éjszaka után 2 na­pom szabad. Akkor ismét az ecsethez nyúlhatok. De a vasutat nem csak a munka miatt szeretem. Olyan embe­rek vesznek körül, akik örül­nek a sikeremnek és támo­gatnak. Minden kiállításomra elkísérnek; még Miskolcon is ott voltak. Tamás Ferenc, a kaposvári állomásfőnök he­lyettes most a vasutas klub­ban tervez egy kiállítást. B. Somogyi Tünde fotó: kovács Nyolcvannyolc alkotás fémjelzi eddigi munkáját. Ha teheti, családjával együtt uta­zik, és tájképeket, portrékat, figurákat visz a vászonra, fa­rost lemezre. A Szalajka völ­gyében érzi magát a legjob­ban, de a délvidék is sok él­ménnyel ajándékozta meg. Férje kedvenc képe, a Bosz­porusz hídja is ott készült. Alkotásait Pécsen, Miskol­con, Barcson és legutóbb Ta- száron is bemutatták. Terve­zik, hogy egy CD-re „írják” valamennyit. Tünde álma ,— mint fogal­mazott — hogy tudjon festeni, mert önmagának szeretne megfelelni. Losonczi Miklós művészettörténész profesz- szor ajánlata ígéret. A fiatal alkotó képeit látva ugyanis fölajánlotta: az országban bárhol rendez neki kiállí­tást. Várnai Ágnes Korszerűbb az óvoda Nagybajom Nagybajom önkormányzata a megyei területfejlesztési de­centralizált céljellegű támoga­tásból 2,2 millió forintot ka­pott. Ezt az összeget használ­ják fel a 2. sz. óvoda felújításá­nál, ami csaknem hétmillió fo­rintba kerül. A hiányzó pénzt az önkormányzat teremti elő. Átépítik a belső termeket, s így három csoportszobát alakíta­nak ki, és az óvodai konyha új helyre, egy bővített szárnyba került. Az építkezéssel várha­tóan szeptember végére ké­szülnek el. Az óvodásokat ad­dig a katolikus egyházzal kö­zösen fenntartott zeneiskola épületében helyezték el. H. M. Közepes termés várható - Új fajták két hektáron Bizonytalan almapiac Már szedni kellene az őszi almákat, ám a nagybajomi termelők kénytelenek egy kicsit eltolni a szüretet. Nagybajom A késlekedésnek - mint azt Horváth Ferenctől, az ötven­két hektáros nagybajomi al­máskert egyik tulajdonosától megtudtuk - az az oka, hogy megvárják: miként zajlik majd a támogatás lebonyolí­tása. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­rium ugyanis beígérte: ha a feldolgozók tizennyolc forin­tot fizetnek a léalmáért, ak­kor hat forint támogatást kapnak az agrártárcától. A feldolgozók azonban még állnak. A nagybajomi gazdák korábban a Zalaobst- nak szállítottak, most viszont még nem tudják, kinek adhat­ják el a Goldent, a Jonathánt vagy a később szedendő Starkingot és a Glostert. Ab­ban reménykednek: néhány napon belül eldől, hol értéke­sítik az almát. Horváth Ferenc elmondta: a mostoha időjárás ellenére - a gomba és a rovar is támadta a gyümölcsöt - közepes ter­més várható. A gazdák a biz­tos piacban bíznak, s mint megtudtuk: ahogy megszűn­nek az értékesítési gondok, 2- 3 hektáron - pótlásként - új fajtákat telepítenek majd. (Lőrincz) Újabb utcasor születik Programváró fiatalok FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Magas vérnyomásos és cukorbetegből van a leg­több Kaposmérőben. Molnár Lászlóné asszisz­tens szerint a falubeliek nem igen akarják betar­tani az orvosi előírásokat. Kaposmérő Több mint kétezres a körze­tük; naponta 60-80 beteget látnak el. Fél falu bajával szembesül. Mint mondta: azért szereti a szakmáját, mert emberekkel foglalkoz­hat, s a mérőiek őszinték. A fiatalasszony korábban a kórház csecsemőosztályán dolgozott, aztán amikor két orvosi körzet lett, a faluban helyezkedett el. Győrből köl­töztek ide, de édesanyja mé­rői volt. Néhány éve egy tető­teres házban élnek a József Attila utcában, ahol sok fiatal házaspár építkezett. Most a Radnóti utcában egy ugyan­ilyen új utcasor szüleük.- Sok itt a fiatal, és több rendezvény kellene mondta. - Néha ugyan van egy-egy bál - a kábeltévések is szoktak rendezni -, de rendszeres szórakoztató programokra is lenne igény. Férje szobafestö-mázoló, s most külföldön dolgozik. Né­hány hétre ment ki. Azt remé­lik: hamarosan elkészül majd a tetőtér és a külső vakolat is. Már csak ez van hátra. Molnárné a két lurkóval Gyerekeik a kaposvári II. Rákóczi Általános Iskolába járnak. Nemcsak a 11 éves Laci, hanem 8 éves öccse is elég jól tanul. Most, a nyári szünidő után is gyakran fel­pattannak a kerékpárra, vagy itt, az udvaron fociznak, raj- csúroznak. Azt mondják: ne­kik a mérői grund a minde­nük. Szüleiknek pedig a falu. A csendes utca, a jó szomszé­dok, akikhez bármikor be le­het kopogtatni. L. S. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom