Somogyi Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

Készülődik a veretlen válogatott Bicskei a királyi pár harcáról, az „ötvenhatosokróV, és a százméteres gólokról Semmi kétség: Bicskei Bertalan második kapitánysága szerencsés csillagzat alatt született. Amióta a magyar B. B. átvette a válogatottat, a nemzeti tizen­egy minden ellenfelét legyűrte, közte két olyan együttest, Ausztriát és Iránt, amely a Mondial ’98-on is szerepelt. A honi labdarúgóidény a múlt hét végén az első bajnoki fordulóval már megkez­dődött, a válogatott azonban még nem mutatkozott be. Ám erre sem kell sokat várni, 19-én Zalaegerszegen Szlovénia lesz az első „őszi” ellenfél.- Úgy mondják, hogy az atlétika a spor­tok királynője, a labdarúgás meg a kirá­lya. Ha ez igaz, akkor tizenkilencedikén családi perpatvar lesz az udvarnál, hiszen miközben a válogatott barátságos meccset játszik, Budapesten az atlétikai Európa- bajnokság nagyüzeme folyik, ráadásul ez a nap éppen a kalapácsvetés napja.- Én azt hiszem, a király és a királynő jól megfér egymás mellett. Akit mindket­tő érdekel, az is valahogyan meg fogja tudni oldani, hogy semmiről ne maradjon le. Egyébként a két szövetség között folyt egyeztetés, de természetesen teljes mér­tékben nem térhettünk ki, hiszen éjfélkor azért csak nem kezdhetünk meccset.- Egyébként a tavaszi sikerszéria után a válogatott úgymond konkurenciaképes, na­gyon sokan kíváncsiak, mire is lehet jó az a csapat, amely néhány hónap alatt a világ- ranglista 82. helyéről az 56-ra lépett előre.- Szerintem is jogos az érdeklődés, mert ha a rangsorban még mindig nem vagyunk az első félszázban, az előrelépés nagyságát tekintve az első ötbe most bi­zonyára beférünk.- Az ötvenhatodik hely ön szerint hűen kifejezi a magyar foci helyét a világban?- Nagyjából igen, bár meg kell monda­nom, a földrajzi elhelyezkedés sokat szá­mít. Van olyan ázsiai együttes, amely sze­rintem nem jobb, mint mi, mégis vagy hússzal előkelőbb helyen áll, mint Ma­gyarország. Úgy vélem, ha mi is mondjuk rendszeresen Thaifölddel és hasonlókkal játszanánk, az első negyvenben biztosan benne lennénk.- A jugoszlávok elleni 1-7 és 0-5 után sokan úgy gondolták, ennyire talán még­sem gyenge a magyar futball. A tavaszi négyes sikerszéria után pedig azt mond­ták: ennyire nem erős a magyar futball. Egyet tud ezzel érteni?- Nehéz erre mit mondani. Majd az idő eldönti. Pontosabban majd a tétmeccsek eldöntik.- Egy kérdés erejéig még hadd térjek vissza a világbajnokságra. Ha bekövetke­zett volna, amit májusban még rebesget­tek, hogy Jugoszláviát kizárják, hogyan szerepelhetett volna a csapatunk?- Megnézve a világbajnoki meccseket, és a mi osztrákok elleni összecsapásun­kat, azt mondom, a csoport második he­lyére ugyanannyi esélyünk lett volna, mint az Egyesült Államoknak és Iránnak. Az, hogy utána a jugoszlávok helyén, a hollandok ellen milyen reményünk lett volna? Finoman fogalmazva: nem sok.- Ez a fejezet persze már lezárult, az új viszont csak most kezdődött. A bajnokság első fordulójáról mi a véleménye?- Olyan közepes volt. Ami viszont na­gyon tetszett, az az újpesti játékosok hoz­záállása volt. Azt gondolom, ha mindenki minden mérkőzésen így küzdene és haj­tana, sokkal előrébb tarthatnánk.- Nyilván nem láthatta, de bizonyára hallotta, hogy egyik kerettagja, a Hertha kapusa, Király Gábor előkészületi mécs­esén száz méterről lőtt gólt. Mint hajdani kapusnak, mi erről a véleménye?- Természetesen az, hogy nem ez mi­nősít egy kapust. Nem mondom, ha min­den második mérkőzésen lőne egy ilyet...- Azt is hallotta, hogy Király kijelentet­te, még egy álma van: szeretne egyszer egy kirúgást úgy elvégezni, hogy a saját ke­resztlécére bombázná a labdát, hadd pat­tanjon onnan a mezőnybe.- Remélem, csak viccelt. Vagy ha nem, akkor legalább ne a válogatottban próbál­ja ezt ki.- A Hertha edzője is azt mondta, ha ezt meg meri próbálni, azonnal felülteti az el­ső budapesti gépre. Apropó budapesti gép: szeptember elején a portugál válogatott is ezen érkezik az ötödiki első Eb-selejte­zőnkre. Nem a legkönnyebb debütálás.- Sőt, bár a csoportunkban vannak a románok is, azt gondolom, a legerősebb ellenféllel kezdünk. De addig még meg A szövetségi kapitány és mestersége címere kell néznem a külföldön szereplő játéko­saimat, videofelvételeket kell- szerezni az ellenfelekről, taktikai variációkat kell gyakorolni, azaz nagyon szűk lesz a ren­delkezésünkre álló egy hónap. És persze jó lenne az Eb-selejtező után is minimáli­san azt elmondani: ez a válogatott még veretlen. (szekeres) Végkifejletéhez közeledik az idei Tour de France, a világ legnagyobb országúti kerékpáros körversenye. A hét közepén a mezőny az Alpokat mászta meg, gyakran kétezer méternél is magasabbra kellett a bringásoknak felkapaszkodniuk. A felvételen a tavalyi győztes német Jan Ullrich próbálja meg leszakítani az őt üldöző sárga trikós, vagyis az összetettben vezető olasz Marco Pantanit, de nem sok sikerrel, a 204 kilométeres szakasz végén azonos idővel zuhantak be a célba. Sportos jogi esetek Kinek bilincs, kinek halasztás Az utóbbi időben három sportos per tartotta lázban a nyilvá­nosságot, három bírósági ügy, amelyből kettő még a „félidő­nél” tart, a harmadiknál viszont elhangzott a „záró sípszó”. Ez lenne Kunos Péter ügye. A sakkszövetség volt elnökét, az Agrobank volt vezérigazgatóját először hűtlen kezelés, fiktív tőkeemelés és befolyással való üzérkedés, majd gazdasági vesztegetés gyanújával őrizetbe vették, letartóztatták és perbe fogták. Tavaly nyáron a Fővárosi Bíróság első fokon bűncse­lekmény hiányában felmentette. A másodfokú ítélet viszont elmarasztalta az exbankárt. Kunos Pétert két év börtönbünte­tésre, négy év közügyektől való eltiltásra, és másfél millió fo­rint pénzbírságra ítélték. Kunos (várható volt) nem tartotta el­fogadhatónak a döntést. Ennek ellenére július 29-én börtönbe kellett volna vonulnia. Kellett volna, hiszen halasztást kért - nem először - és kapott. A legújabb időpont: október 29. Elv­ben több dobása nem lehet már... És akkor a „félidős”, azaz az első fokú ügyekről. A juhász­ból lett vállalkozó, Stadler József esete közismert: a labdarú­góklub-tulajdonos többek között jogtalan áfa-visszaigénylés és adócsalás miatt került börtönbe. Kilenc évet kapott. Még a fogkeféjét sem vehette magához. Az indoklás szerint azért volt szükség az azonnali letartóztatásra, mert volt rá esély, hogy a vállalkozó tovább folytatja bűnös tevékenységét. Stadler jelenleg is a kecskeméti börtön lakója, a hírek szerint a szíve is rakoncátlankodik és a hasnyálmirigye sincs rend­ben, a kedélyállapotáról nem is beszélve. Ül és vár a másodfo­kú tárgyalásra, amelyre talán szeptemberben sor is kerül. A sportos perek harmadik főszereplője Zemplényi György, a volt úszómenedzser, akit harminchárom rendbeli csalással vádoltak, a sikkasztásokról nem is beszélve. Az ő pere kapta a legnagyobb nyilvánosságot. Zemplényi a temérdek külön- jelenettel tarkított tárgyalássorozat végén első fokon (a kü­lönböző mellékbüntetések mellett) négy év fogházbüntetést kapott. Fogházbüntetést, ami annyit jelent, úszómenedzse­rünk akár „kint” is munkát vállalhat. Persze minden attól függ, hogy mit hoz az őszi másodfokú tárgyalás. Annyi bizo­nyos, Stadlerrel ellentétben Zemplényi az első fokú ítélet megszületése után kisétálhatott a Fővárosi Bíróság kapuján, az ő leültetését nem szorgalmazta senki. A bíró külön nem indokolta a miértjét, ám a jelek szerint a hatóságok nem tar­tanak attól, hogy Z. Gy. ott folytatja, ahol a barcelonai olim­pia előtt abbahagyta... 1998. augusztus 2., vasárnap Az első tíz nap „azután” A vb-döntő diadalmas és tragikus hőse A világbajnokság előtt minden szakember úgy gondol­ta: ők ketten bizonyára a legnagyobb sztárok között lesznek. Zidane rosszul kezdett, a csoportmérkőzése­ken még ki is állították, Ronaldo viszont villogott, gó­lokat lőtt, gólpasszokat adott. A döntőre azonban min­den megfordult: a francia két találatával valóságos nemzeti hős lett, a brazil pedig - tessék szó szerint érteni - rosszulléte miatt egy egyeneset nem tudott a labdába rúgni. A lefújás után láthattuk, melyikük lel­kében mi tombolhat. De mi történt velük a következő másfél hétben, az első tíz napban „azután”? A fehér macska hatszázötvenmilliója Zidane, a 26 éves szuper­sztár két napig részt vett az országos ünneplésben, majd bejelentette: „Most elmegyek nyaralni, oda, ahol senki nem talál rám.” Megígérte, augusztus 9-ig biztosan nem kerül elő, eddig kapott ugyanis sza­badságot kenyéradó gaz­dájától, a Juventust irá­nyító Avvocato Agnellitől. Zinedine egyébként már jó előre sejthette, hogy mit tartogat számára a jö­vő, 1996-ban ugyanis úgy írta alá szerződését az ola­szokkal, hogy amennyi­ben világbajnok lesz, au­tomatikusan megemelik a fizetését. Eddig évi 300 millió forintnak megfelelő összeget vághatott zsebre, mostantól, mint a klub történetének 17. világbajnoka 450 millió jár neki. Az Adidastól pedig további 200 millió. Bonuszként pedig új becenevet is kapott: Zizou, a fehér macs­ka. Hogy miért fehér? Mert eddig fekete macskának nevezték, ugyanis különböző klubokkal sorrendben háromszor játszott nemzetközi kupákban döntőt, de mindig a „rossz” oldalon állt... Zidane maga azt mondja: a dicsőségnél és a pénznél is többet jelent számára a győzelem azon okból, hogy „befoghatta” vele a szélsőjobboldali Le Pen száját. A radikális politikus ugyanis a leg­utóbbi vb-selejtezőbeli fiaskóját azzal magyarázta, hogy kevés az igazi francia a csapatban. Erre tessék, most úgy lettek világbajno­kok, hogy a válogatottban a franciák mellett ghanai, örmény, ar­gentin, baszk, guadeloupe-i és - Zidane személyében - algériai származású futballisták játszottak. Ennyit Le Pen fajelméletéről. A barátnője tette tönkre, a mamája gyógyítja? Ronaldo története is­mert: a franciák elle­ni döntő előtt rosszul volt, de a brazil szövetség el­nöke követelte, hogy tegyék be a csapat­ba. Hogy mi volt a betegség igazi oka, azt máig sem tudni pontosan. A brazil szövetség elnöke kö­vetelte be a csapatba. Állítólag az izgalmak miatt epilepsziás ro­hamot kapott, eszméletét vesztette és lenyelte a nyelvét, ha nincs a szobatársának, Roberto Carlosnak helyén az esze, nagyobb baj is történhetett volna. Persze, ha epilepszia volt is Ronaldo gyengélkedésének az oka, akkor is kérdés, hogy a korábban makkegészséges játékoson miért éppen ott és akkor tört ki a roham. Egyesek szerint az ifjú csillag „besokallt” a nagy téttől, magyaml a túlzott izgalom tette tönkre, mások úgy vélik, hogy a sérült térdére kapott fájdalomcsillapító váltotta ki a reakciót, ám a szakértők szerint ez legfeljebb allergiás sokkot válthatott volna ki, epilepsziás rohamot aligha. Nem kétsé­ges, a harmadik teória sem valószínűbb az első kettőnél, de messze pikánsabb azoknál. A Sunday People című lapnak nyilatkozott egy Marcello Ferreira nevű brazil úr, akiről tudni kell, hogy Ronaldo menyasszonyának, Susane Wememek régi, bizalmas barátja. Nos, Marcello tudni vé­li, hogy míg a világbajnokságon Ronaldo az edzéseken és mérkő­zéseken izzadt, addig a csinos, szőke lány a Globo brazil televízi­ós társaság egyik riporterével, Pedro Biallal összemelegedett, mondhatni: intim barátok lettek. Ronaldo állítólag a döntő előtti este fogta vallatóra menyasz- szonyát, nyíltan megkérdezte tőle, hogy lefeküdt-e Biallal. Ugyan Susanna nemmel válaszolt, de a futballista nem hitt ne­ki, az egész éjszakát ébren töltötte, és hajnalra az idegei fel­mondták a szolgálatot. Mindenesetre az biztos, hogy Ronaldo is - akárcsak Zidane - plusz szabadságot kapott az Internazionale elnökétől, Massimo Morattitól, és ő is eltűnt a világ szeme elől. Igaz, róla tudni, hol húzza meg magát. A család Riótól kétszáz kilométerre délre fekvő birtokán, Angra dós Reisben, a mamánál, Sonia asszony­nál igyekszik feledni. A mamánál, aki mindig azt mondta: „Büszke vagyok a fiamra, de sokkal fontosabb nekem az, hogy milyen ember, mint az, hogy milyen futballista.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom